Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-11-08 / 125. szám

iSepsi-Szentgyörgy, 1884. XIY. évfolyam. 125. szám. Szombat, november 8. NEMERE. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. IMZegrj ©leniig b-etenlruint íiáromszcr : EZedden, Cs-ütörtolsiözi és Szombaton. Szerkesztőségi iroda : lepii-Szentgyörgyön, fó'piacz, 629. sz. a. (Csutak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak.-mmr: ™. ' .~l_ " ~ " " 1 Kiadóhivatal : Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bér­mentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre pos­tán küldve: Egész évre . . . 7 frt —■ kr. Félévre* .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 ,, 30 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyé­ért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Becsben: Iiaaaenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenätein és Vogler, Goldberger А. В., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Gróf Lónyay Menyhért. Az egész hazát bejárta a szomorú hir, mely­nek sújtó hatása alatt állunk ma is és velünk ^ az egész? errszág, mely benne fiainak egyik leg- Ab$#t vesztette. Lónyay Menyhért meghalt — őt gyá­szolja ma a magyar nemzet. * 0 volt egyike azoknak, kik a nagy nemzeti átalakulást vezették s Kossuth kivételével ta­lán a legnagyobb múltú politikus is. Lónyay Menyhért a Deák-párt kimagasló alakja, e párt keletkezése óta 18ß 1-ben, annak feloszlásáig 1875-ben hive juegyik vezére. Háromszor volt miniszter : előbb magyar pénzügyminiszter, az­után közös pénzügyér s végre magyar minisz­terelnök. Pályája fényes, csalódásai keserűek voltak. Ő soha másnak kezében nem volt eszköz, tényező volt ő mindig mint államférfim A magyar nemzetgazdászat tette nagygyá. Mikor még alig ismerte valaki a nemzetgaz- dászatot Magyarországon, akkor ő már mivel- tf, tanulmányozta azt s követve Széchenyit, foglalkozott pénzügyeinkkel; mikor pedig a nemzet függetlenségéért harczoit, akkor sem maradt 6 tétlen, hanem mint Beregh vármegye képviselője követte Kossuthot Debreczenbe. S mig ez a szabadság kivivásának eszközeiről gondoskodott, Lónyay Menyhért a honvédelmi harcz pénzügyeit intézte. A szabadságharcz leveretésével az ő sorsa is számkivetés volt, mint annyi sok jeles hon­fié, De hazatérve nem engedte át magát bús­komorságának, hanem ismét a munkához fo­gott, hogy a nemzet erősbülésének ügyét előbbre vigye. Ha Deák a jogot és alkotmányt fenn­tartotta, Lónyay barátaival a magyar gazda­ságot fejleszté, hogy versenyképessé tegye a külföldivel. A Tisza szabályozását neki köszönhetjük ; a biztosítás nálunk ismeretlen volt, a mig ő be nem hozta azt. Lónyay Menyhért az első közgazdasági ёз pénzügyi tekintély volt Magyarországon ; első tekintély volt ő a politikában is, mig a Deák­párt eredeti fényében tündökölt ; de mikor ez aláhanyatlott s bomlásnak indult, akkor az ő politikai tekintélye is ezzel tartott lépést. Az elmaradott országot a nyugoti cávilizá- czió színvonalára emelni, forgalmi eszközöket, hitelt teremteni s az államnak jövedelmi for­rást nyitni : ez volt az ő* feladata. S valóban dolgozott is éjjel-nappal, évről-évre úgy, hogy senki Magyarországon nálánál többet nem dol­gozott, s nehány év múlva az ország közgaz­daságilag csakugyan átalakult. Keserves csalódásai után 1875-ben elbicsu zott a képviselőháztól, melynek 1843. óta sza­kadatlanul tagja volt, s minden idejét az aka­démiának s a Tisza-azabályozásnak szentelte, mindkét helyen az elnöki széket foglalva el s innen folytatva a magyar közgazdasági refor­mot. Irt könyveket s értekezéseket, szelleme soha sem pihent. Szabad idejét a református egyháznak szentelte, — a halál is e munkája közben érte utói. A debreczeni zsinaton a kiegyezés az állam és egyház között is neki köszönhető. Lónyay gróf halála országszerte mély rész­vétet fog költeni, Ismét egy kiváló emberrel kevesebb. A régi szebb és jobb kor egyik kép­viselője száll vele sírba, s mintha a törpék száma szaporodnék. A jelenkor kedveli a kö­zépszerűségeket, de a történelem pálczát tör fölöttük s a dijat csak kitűnőségeknek ítéli oda. . . . Lónyay ravatalánál Magyarország búsul. Gyászolja azt a férfiút, kinek az ország sorsa intézésében oly kitűnő része volt ! ■* A gróf utolsó perczeiről következő részletes és hiteles tudósítást közölhetjük : Hétfőn, nov. 3-án délelőtt Lónyay gróf a duna- melléki ref, püspöki lak tanácstermében a szuper- intendencziális gyűlés igazgatóságának szükebb kö­rű ülésén elnökölt. Végig volt jelen, az ülésen, s midőn az utolsó végzést mondotta ki, ekkor egy­ezerre rosszul lett. Kiss Áron esperes odasietett a grófhoz, ki lassan fölemelkedett székéből és régi barátja kíséretében é3 támogatása mellett már csak vánszorogva bement a püspök hivatalos szobájába. Alig hogy beértek, a gróf balkeze lehanyatlott. Leültették egy székre, és ekkor alig hallhatóan monda r. szavakat : „Me­gyek Szent-Lőrinczrs.“ A püspök és Kiss Áron megnyugtatólag szólották a beteghez, levetették ka­bátját, majd kérésére vizet adtak neki. Ekkor újra azt mondta: „Megyek Szent-Lőrinczre“, és kérte, hogy adják rá a kabátot.. Csak nehezen bírták megnyugtatni. Látva veszé­lyes állapotát, Szász Károly rögtön orvosért kül­dött. Mialatt az orvos eljött, a gróf újra kifejezte azt az óhajtását, hogy menni akar Kiss Áron tá­mogatása mellett bevánszorgott a püspök egyik szo­bájába ; egyre súlyosabban nehezedett az ősz espe­resre a már-már élettelen gróf, és mielőtt a szo­bába értek volna, mind a ketten elestek. Ezalatt megérkezett dr. Barbás. Azonnal levet­kőztette, ágyba fektette a beteget, ki a leggondo­sabb ápolásban részesült a püspök és családja ré­széről, de nem volt megmenthető. A délután folya­mán dr. Kovács és dr. Iraay orvosokat hívták a beteghez, kinek állapota perozről-perezre rosszabbá vált. Beszélni nem tudott, eszméletét vesztette, és 5а/г órakor elhunyt. Halálát guttaüiés okozta Villámgyorsasággal terjedt el az a hir, hogy a gróf veszélyesen beteg. Menye azonnal kórágyához sietett s a püspök családjával együtt vett részt az ápolásban. Egymást érték a tudakozódások és a halál bekö­vetkezése után a részvétlátogatások. Ott volt Tisza Lajos gróf, Majthényi b., Gyulai Pál, Fraknói^Vil­mos az akadémia főtitkára, Arany László, Lukács Antal, és még számosán. Még délben menesztett a püspök táviratot a gróf nejéhez ; a grófné d. u. 5 órakor érkezett meg és egyenesen a püspöki lak­hoz hajtatott, hol Szász Károly fogadta a megtört özvegyet. * Az elhunyt férfiú életrajzát az alábbiakbau ismertetjük röviden összefoglalva : Lónyay Menyhért 1822. Január 6-án született. Miután iskoláit atyjának Lónyay Jánosnak goudos vezetése mellett elvégezte, 1839-ben már jogtudor y olt a pesti egyetemen. Egészen fiatalon lépett a közélet terére. 1841-ben Bereg- és Szabolcs megyék'Tanácsko­zásaiban vett részt. 1843-ban Beregmegye egyhan­gúlag választotta meg követjének az 1843-ki or­szággyűlésre, melynek Lónyay egyik legszorgalma­sabb és leghasznavehetőbb tagja volt. Ezen országgyűlés befejezése után ismeretei sza­porítása végett külföldön tett hosszabb utazást, be­járva Európa miveltebb államait. 1847-ben vissza­tért Magyarországba. Ekkor lépett fel először az irodalom terén „Hazánk anyagi érdekeiről“ czimü munkájával. 1847-ben Beregmegye ismét egyhangúlag válasz­totta meg köretének az utolsó pozsonyi országgyű­lésre. Ez országgyűlésen is szorgalmasan vett részt a közügyekben. Az 1848-ki törvényeknek sok ne­vezetes pontja az ő indítványa vagy éppen tollának müve volt. Az 1848. julius havában megnyílt pesti képvise- lőháznak kezdettől végig tagja volt. Ez időben irta „Pénzügyi leveleit“, mely munkájában az akkori pénzügyi terveket birálta. Mikor a második minisz­térium megalakult, a pénzügyminisztérium status- titkárává neveztetett ki. A világosi kataitropha után Lónyay is menekült. Egy ideig Parisban tartózkodott, de már 1850-beu több követtársával együtt királyi kegyelmet nyerve, visszatért. Rövid idáig birtokára vonult vissza, ma­gángazdaságának ól ve, de nemsokára ismét vissza­tért a nyilvános élet mezejére. Az anyagi téren majd minden nagy vállalatnak élén állott. Neveze­tes részt vett az „Eiső magyar biztositő társaság“ alakításában, és úgy ennek, valamint a „Pannónia“ és a „Magyar viszontbiztosító társaság“ elnöke volt. Megalapította gróf Dessewffy Emillel és Csengeri Antallal együttesen a „Magyar földhitelintézetet“, melynek Dessewffy halála után elnöke lett. Majd nehány társával megalapitá a budai keres­kedelmi és ipar-bankot. A Tisza-szabáiyozás ügyében az 1857/58 ki nagy gyűléseken mint a felső- Szabolcs-társulat elnöke vett tevékeny részt. Az országos magyar gazdasági egylet közgazdasági szakosztályának szintén Мпокэ volt. Számos vidéki gazdasági és iparosegylet, vala­mint igen sok takarékpénztár és nemzetgazdasági intézmény köszöni neki a létesülést. A magyar tudományos akadémia mint a nemzet­gazdasági irodalom kiváló művelőjét vette tagjai közé. Előbb tiszteletbeli, később rendes tag lett, majd alelnök s Eötvös halála után elnöke Magva3, nagy gondolatokkal telt beszédeit innen hallók év­ről évre. Az akadémia munkálkodásának körét ő tágittatta s kultúránkra kiválóan ható tevékenysé­gét ösztönözte. Igazi buzgósággal munkált nagy képességével egyháza javán. Beszédeiben kikérte, hogy minél több munkával lássák el, minél jobban vegyék igény­be idejét. Mint politikusnak hatását és tevékenységét is­mén az ország. Uj keletű dolog az ő munkálko­dása, mindenkinek emlékében lévő. ő is benne volt, hatásos és tevékeny részt vevén az alkudozásokban, 1867-ben a kiegyezkedés ügyében, s mivel a ne­hézségek jó részben gazdasági ügyeink körül forog­tak, az ő szaktudománya hathatós segítségére volt a tárgyalásoknak. Természetes dolog volt az, hogy az Andrássy minisztérium megalakulásakor ő vette át a pénz­ügyminiszteri tárcsát. 1876-ban a király az elhunyt Becke után közös pénzügyminiszterré nevezte ki. Ugyanez időben neveztetett ki gróffá. 1871-ben tért ismét vissza, hogy a magyar köz­ügyeknek szentelje tevékenységét. Ekkor neveztetett ki miniszterelnökké. Nehéz helyzete volt Szüntelen gyanúsítások ne­hezítették meg helyzetét. 1872-ben zajos ülésekben fokozott mértékben támadták, s mikor a Deák-párt szavazatát sem nyerhette meg, melyre támaszkodott, decz. 2-án kikérte és megkapta elbocsáttatáeát. Ezóta munkás életének társadalmi oldalai lépnek egyre előtérbe. Mint képviselő továbbra is éber fi­gyelemmel vett részt a vitákban, de a súlypontot mindinkább egyháza szolgálatára helyezte. Kivált legutóbbi időkben látta szelleme erejének áldását a magyar reformáczió. A Debreczenban tar­tott egyetemes ref. zsinaton ő volt egyike azoknak, kik az egyházkerületek uniójának létrejöttén első sorban dolgoztak s legkivált ő volt a zsinatnak és a felséges koronának közvetítő szelleme. Az ő munkás lelke ! Mert életének fő jelelmvoná- sát a szakadatlan és ernyedetlen munkálkodás ké­pezte. S talán az okozta immár halálát, Tavaly nyáron Radegundba küldték az orvosok erejének visszaállítása czéljából; de ott sem pihent. Törhetlen akaratával útjában állott a fürdő győgy- hatásánák. így gyengült. Egy-két év előtt sok ideig távol maradt a nyilvánosságtól, otthon betegeske-

Next

/
Oldalképek
Tartalom