Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-11-06 / 124. szám
>— 494 — BRASSÓ. _ 1884. november 4. — Jubileum és tánczestéJy. Fillérestély. Társascstély. — ’ I. A magyar lutheránusok jubileuma. A brassói ág. bitv. evang. magyar egyház f. hó 2-án tartotta temploma százéves fennállásának ünnepét. Az ünnepély két részből állott. Délelőtt disz- istenitisztelet, este dalestély volt. Az isteniszteleten épugy, mint az estélyen minden várakozást fölülmúló nagy és intelligens közönség jelent meg. Az istenitiszteletet 0 b e r t l'orencz városi lelkész, mint az anyaegyház főpásztora, rövid imával nyitotta meg, mely után Moór Gyula, a magyai egyház lelkésze lépett a szószékre s igen szép, hosszú szónoklatot tartott, elmondva abban az egész ünnepély történetét. A befejező rész ismét Obert szász papé volt, a ki egy áldással fejezte be az Közbe-közbe a J ó z s a Mihály által összeállított és betanított vegyeskar éneke emelte az ünnepélyt, melynek annál nagyobb érdeket kölcsönzött azon körülmény, hogy a szász pap megnyitó imáját és áldását magyar nyelven tartotta, a mi látható jó benyomással volt a jelenvolt díszes s nagyszámú közönségre. Az istenitiszteleten megjelent a szász konziszto- rium s presbyterium küldöttsége Roll Gyula kir. tanácsos alispán mint kér. felügyelő vezetése alatt, a különböző hatóságok, az összes helybeli egyházak és több egyesület tagjai. Este a „Nro. 1.“ nagytermében minden tekintetben fényesen sikerült estély volt. A közönség zsúfolásig töltötte meg a nagy termet, mely 9 órakor a még folyton érkezőknek helyet is alig adhatott már. Az első piéce a zenekaré volt, mely ez alkalommal szintén kitett magáért. Utána a „Brassói magyar dalegylet“ tagjai léptek az emelvényre, előadva a „Szózat“-ot, melynek hallatára mintha uj életet nyert volna a publikum. A taps persze nem hiányzott. Most az „ünnepi óda“ következett. Feszült figyelem mellett jelent meg J ó z s a Mihály az emelvényen s nagy sikerrel szavalta el az alábbi alkalmi költeményt, melyet egy ismeretlen szerző a jubileumra irt. tiimepl óda. Hiterős, buzgó elődök sarja, Drága község, üdvözöllek ! Üdvözölik uj századnak karján, S szemem hullat örömkönyet. Oh, mert annyi vészt, vihart kiállva, Állsz szilárdan, mint olajfa ; Termékeny ág minden egyes hived S szive kész az áldozatra. Csodát miveit: Urnák oltárára Hozta vérét, végfillérét, — Es ma nemes büszkeség fokozza Díszes szentegyházunk fényét! Áldott hajlék, csarnoka a hitnek ! Bár kicsiny vagy — nagy a kincsed : Enyhitőleg szárítod a könyet, Vigaszt nyújtasz beteg szívnek. Nemzedékek sírja fölött gyászol Kis harangod édes hangja ; Szereteted szebb jövő reményét Hirdeti, te fenkölt anya ! Századnak viharja megtört rajtad, S kebleden enyhült a bánat, Fájdalomnak mély sebét hegesztőd, A midőn tiprák hazánkat. Oh, mert „erős vár az Isten!“ Ez a szent hit nyújtott éltet. . . Orgonádnak lelkesítő hangján Épült lelkünk, szivünk ébredt. A dalegylet „Erdő alkonya“ és később a „Nép. daleevveleg“ (melyet ismételnie kellett) czimü darabja nem kevesebb sikert arattak ma sem, mint minden más alkalommal. Mert valóban a dalegylet az mely úgyszólván első sorban hivatott missziót teljesíteni; ez egyesület csaknem az egyedüli Brassóban, mely az Ízlés nemesítésére de különösen a magyar elem tömörítésére leginkább alkalmas Volt még cziterajáték is, és azonkívül Molnár Hajnal k. a. szavalta el a „Szegény asszony könyve“ czimü költeményt Vörösmartytól. Tapsot minden közreműködő aratott quantum satis. A hangverseny után a tombola következett, mely épen éjfélig tartott s nem egy kedélyes tréfával mulattatta a közönséget. Csak most vette kezdetét a táncz, mely a legjobb kedélyhangulat mellett kivilágos kivirradtig tartott. Jókedvben nem volt hiány. Az egész es- télynek csak egy árnyoldala volt s ez épen ellen- kezője a dalegylet estélyének, t. i. itt sok volt a tánczosnő s kevés a tánczos, ott megfordítva. A nemes czélra különben szép összeg gyűlt be. A tiszta jövedelem — melyről ma még a kimutatás hiányzik — lehet körülbelül 150 frt, mi igen fényes eredménynek mondható, tekintve azon körülményt, hogy épen ez estén a „Zöldfa“ termeiben a protestáns nőegylet tartotta megnyitó tílléresté- lyét. Mindez azonban csaknem kizárólag a Józsa Mihály érdeme, a ki nem kiméivé nappalt s éjét, buzgólkodott az estély sikerén ; de megilleti azon közönséget is, mely a törekvést ily szépen jutalmazta. II. A protestáns nöegylet fillérestélye. A „Nro. l“-ből többedmagammal átugrottam a „Zöldfához“, a hol ma szintén vigan folyt az élet. Ma volt az első — megnyitó fillérestély. Csakhogy eddig ez is hangverseny-félével volt kapcsolatban, most a hölgyek tisztán s egyedül Terpsychorenak akarták hódolatukat bemutatni. — A terem itt is megtelt diszes közönséggel, mely hasonlókóp igen kedélyesen élezte magát. S a mig jámbor katholikus testvéreink a temetőt élénkítették ma, addig ők itt mulatnak, tánczol- nak, örvendenek. Jól van ez igy, mindennek megvan a maga ideje. Jobb lett volna — s humanitás tekintetéből szebb ha a két estély nem egy napon tartatik, de 18 hát elvégre is megtörtént s a közönség és mindkét rendezőség érdemére legyen mondva, mindkettő elég fényesen sikerült. Itt is volt tánczos meg tánczosnő, mert hát a közönségben megvolt a dualisztikus szellem: egyik helyről mentek a másikra. A jókedv itt is megvolt, de hogy meddig tartott, azt nem tudom, mert én visszamentem az én ekklézsiabelieimhez, lévén buzgó lutheránus ember. III. A polgári kör társasestélye. A kettő már megtörtént, most már feje sem fáj a tánczosnőknek, — hacsak némelyiknek a szive nem ; a harmadik csak még jön. Hiába, jó élet van Brassóban ! A „Brassói magyar polgári kör“ november 16-án este saját helyiségében igen kedélyesnek ígérkező házi társas estélyt rendez .Az estélyen lesz kis hangverseny, közvacsora és tombola. Belépti dij nincs. A közvacsora a tagok adományaiból állittatik ösz- sze. Meghívók nem bocsáttatnak ki, az egylet tagjai, valamint vendégek is szívesen láttatnak. A kör vigalmi bizottsága fölkéri mindazokat, kik étellel, itallal vagy tombola tárgyakkal az estély sikeréhez akarnak járulni, szíveskedjenek adományaikat Papp Ferencz egyl. igazgató-gazdához juttatni. A tisztelt tagok mennél nagyobb résztvételre kéretnek annál is inkább, minthogy az ily estélyeknek főczélja a társadalmi éKt fejlesztése. Műsor sem fog ei alkalomra kiadatni, az egész mintegy improvizálva lesz. De azért annyi tény, hogy a résztvevőknek kel lerne« estét fog nyújtani, — melyre már előre is felhívjuk az illetők szives figyelmét. BÍixtri. Ezután a főtéri templomot szemlélte meg, s Eltes Károly apát kanonoktól élénken tudakozódott a templom történetéről. Iunen az egyetemre ment. Megnézte az egyetem helyiségeit, a dolgozó-termeket, az ásvány- és földtani intézetet, az egyetem tantermeit. Inneu az újonnan épült vegytaniutézet megtekintésére indult. Az uj vegytani intézet diszes előadási termét már 11 óra felé szép számú intelligens hallgatóság töltötte meg. Az ünnepélyre csak belépti jegyekkel lehetett bejutni. 11 óra utána terembelépett Tre- fort miniszter, gróf Eszterházy Kálmán és Fábinyi Rudolf, a vegytan tanára kíséretében, ki előbb az intézet berendezését a miniszternek minden részében bemutatta. A miniszter belépését a közönség felállással s harsány éljenzéssel fogadta. A diszbeszédet Csiky, az egyetem rektora tartotta. Ezután dr. Fabinyi Rudolf, a vegytan tanára előadta az intézet berendezését. Az összes felszerelés 170 ezer írtba került. A budapesti vegytani intézet 340 ezer forintba, a bécsi 800 ezerbe került, tehát a kolozsvári aránylag olcsó. Ezután az intézet beosztásáról szólt. Az intézet hossza 49 méter, 15 méter a szélessége. Laboratóriuma van 12, ezenkívül különböző czé- lokra, eltekintve a lakosztályokat, még számtalan helyisége. Ezenkívül robbanó anyagok eltartására, nehogy ezek esetleg kárt tegyenek az épületben, az intézet közelében egy pincze építtetett. Az intézetet meleg viz által fütik. Trefort miniszter az előadást nagy érdeklődéssel hallgatta. Este az egyetemi ifjúság tiszteletére fáklyászenét adott, s bankettet rendezett az egyetemi tanári kar. A minisztert a banketten a rektor köszöntötte fel 8 hangsúlyozta egy harmadik egyetem felállításának szükségét. 1-én reggel a miniszter Szamos-Ujvára utazott, a hol szintén megtekintette a tanintézeteket. Szabó püspök vendége volt. A miniszter még az éjjel visszautazott Budapestre. Ipartársulat vagy ipartestiilet ? Hazánk iparos körei az uj ipartörvényt — minden hiányai daczárai is — élénk örömmel üdvözölték s megnyugvással fogadták. Siettek is az uj törvény rendelkezéseit a gyakorlati életbe átültetni s ezek közül kétségkívül a legfontosabbak közé tartozik azon rendelkezés, mely az ipartestületek megalakítására vonatkozik, s mely az iparosokat saját ügyeikben igen sok tekintetben önnállósággal.f szabad rendelkezési joggal, sőt hatósági hatalommal < ruházza fel. Mi sem természetesebb, mint az, hogy | a szolnoki ipartársulat, ezen virágzó intézmény, a hazai iparos testületek közt első volt, mely az uj törvény rendelkezéseit sietett a gyakorlati életbe átültetni, s az ipartestület megalakítására az elő- intézkedéseket megtette, még pedig határozott sikerrel, mert a szükséges kétharmad többség eddig már konstatálva van s igy az ipartestület megalakításának s életbe lépésének mi sem áll útjában. Eddig a dolog egészen rendben lenni látszik, ha bökkenője nem támadt volna. A szolnoki ipartársulat ugyanis az ipartestület megalakítására vonatkozó mozgalmat azon jó hiszemben indította meg, hogy az ipartestületnek a kereskedők is tagjai lehetnek. Ezen feltevés jogosultsága pedig az uj ipar- törvéDy azon szakaszán alapszik, mely akként rendelkezik, hogy H kereskedők az ipái testületbe való belépésre nem kényszeríthetők. A kereskedők eddig is jelentékeny részét képezték a szolnoki ipartestületnek s ezen tekintélyes intellektuális erőt pedig az ipartársulatból átalakítandó ipartestület nem nélkülözheti. Képzelhető tehát az a meglepetés, melyet a ke- | reskedeliui minisztériumnak a szolnoki ipartársulat hoz legújabban érkezett leirata szült, s melyben a kormány egyenesen kimondja, hogy a kereskedők az ipartestület tagjai nem lehetnek. Emlitettük fentebb, hogy az ipartörvény a kereskedőkre vonatkozólag akként rendelkezik, hogy az ipartestületbe nem kényszeríthetők, 8 ezen rendelkezés egészen természetes és önként kínálkozó magyarázata az, hogy tehát lehetnek tagjai, de arra nem kényszeríthetők. S most a miniszter határozottan kizárja a kereskedőket az ipartestületből. Ezen törvénymagyarázat az ipartestületek alakítására, valószínűleg bénító hatással leend, s az lesz is mindenütt, a hol mint Szolnokou, az ipartáiulat- nak tekintélyes intelligens kontingensét a kereskedők képezik. Kétségtelen, hogy a szolnoki iparosok közt is vau intelligens elem, de ha a kereskedők kizáratnak, kérdés, vájjon nem lssz-e jobb tovább fentartani az ipartársulatot, mely eddig oly fényes sikerrel működött, s mely a mintatársulat nevét vívta ki ? Azért még a tizenkettedik órában jól meggondolandó : ípartársulat legyen-e, vagy ipartestület ? Lengyel Antal. Szószékedről édes anyanyelven Szólt Urunknak égi szava : „En vagyok az út, igazság, élet!“ — S ő vezérelt diadalra. Szabad szívben szabad érzés lángja: Evangeli bit, be szép vagy ! Honszereiem tőled nyeri tápját, S te magad egy szent erény vagy. Egyesüljön áldó kezed alatt Ezredekig lelkes néped, S hullasson rá a mosolygó nagy ég Lelki üdvöt, vigaszt, békét! S ha kivívta az önállóságát, Legyen hatalom a here ! Tündököljön hit- s honfi erényben Mint a nemzet büszkesége ! A közönség nagy figyelemmel hallgatta végig a kitűnő szavalatot, melyet újból s újból zajosan megtapsolt. A kereskedelmi középiskolák. Magyarországon a középiskola mondhatni a legújabb időig kizárólag a gimnáziumból állott. A középiskola is, mint minden szervezet és intézmény, jó ideig egységes volt s csak alig nehány évtizede vált két fő ágra s még kevesebb ideje, hogy nálunk a kétágú közép iskolával egyenlő rangba helyezett más iskolaágak is fejlődni kezdenek. A középiskola ezen uj válfajait a közönség alig is is- raeri, részint mert még fiatal hajtások s igy gyümölcsöt eddig alig hozhattak, részint mivel máig is elegen vannak olyanok, kik e most serdülő iskoláknak létjogosultságát sem igen hajlandók elismerni * e miatt azok fejlesztésére nálunk máig is kevés tétetett. A társadalmi viszonyok fejlődése, az életmódok szaporodása és szaporításának szüksége, a gyakorlati irányú iskolák szaporítását és fejlesztését jogosulttá, sőt elodázhatatlan szükséggé tették. Nevezetesen a kereskedelmi iskolák elsősorban azok, a melyek az intéző körök és a nagy közönség fi- gyelmét felhívják és támogatásunkat megkívánják. A közönség nejn igen érdeklődik ezek iránt, mert
