Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-10-14 / 115. szám
A törvényhatósági utak, daézára a sok esőzéseknek, kielégítő Állapotban vannak, a műtárgyak is jókarban vannak. Közmunkaváltságért és büntetésekért az összes hátrálék 25,566 frt 82 kr. A közmunkaerőn kihordott kavicslíalmok számbavétele f. hó 27-én lesz. Székely Gergely biz. tag az alispáni jelentéssel kapcsolatosan indítványokat és interpellácziókat terjesztett elő, melyek közül a legelső a mai gabona árcsökkenésre s a gazdaközönség bevételeinél ebből támadt zavarra vonatkozik s kéri a közgyűlést, hogy fölfejtvén a gabona árcsökkenésből származott helyzetet, kérelmezzen a törvényhatóság adó- elengedést. Ezt az indítványt a közgyűlés holnap tárgyalja. Interpellálta továbbá az alispánt azért, inért nincs Szemerja képviselőválasztási tekintetben is Szentgyörgyhöz csatolva. Az alispán kijelentette erre, hogy e kérdés a törvényhozás által fog elintéztetni. Interpellál továbbá Székely G. az Olt-szabályo- zás és a malmok átvizsgálása tárgyában. A közgyűlés az alispánnak erre adott azon válaszát, hogy a megye felirata kultúrmérnökök kiszállása tárgyában még a belügyminiszter intézkedésére vár — tudomásul vette. Ezek után Séra Tamás árvaszéki elnök jelentése következett. Az árvaszéki elnök jelentése szerint iktatóra érkezett a 2 hó alatt 1247 ügyszám, ebből elintéztetett ülnök Sebestyén Sándor által 331, Nagy Dénes által 396, jegyző Vájná István által 104 és hátrálékban maradott 416 ügyszám. A gyámpénztár bevétele volt 15,787 frt 87 kr, ebből kiadatott árvák kielégítésére 4212 frt 87 kr, kikölcsö- nöztetett 6650 frt és maradott készpénz 4925 frt. Következtek a kormányi leiratok, melyek között elsőnek olvasttott fel a íöldmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter leirata az engedély alá eső iparágakról; majd a m. kir. honvédelmi miniszter leirata vétetett tudomásul az 1885 ik évre szóló lóavató bizottság megválasztása tárgyában. A közgyűlés köszönetét szavazott a közm. és közlekedési miniszternek az aldoboly-s.-szentgyörgy- bükszádi utón szükséges hidak építésére utalványozott 5000 írt segély engedélyezéseért. A megyei ügyek között felolvastatott és tudomásul vétetett a megyei igazoló választmány jelentése a megyei legtöbb adót fizető bizottsági tagoknak az 1885 ik névjegyzéke tárgyában. Végül tárgyaltattak több jelentéktelen községi ügyek, mely után a közgyűlés kora délután véget ért, a közgyűlés második napjára maradván az íiás- ban formulázott indítványok s a jegyzőkönyv hitelesítése. A Székely Gergely bizottsági tag által beadott indítványt, mely a gabonaárcsökkenés miatt beállott gazdasági pangásra való tekintetből s ennek foly- táu Hároraszékmegye részére adóleengedés iránti feliratot hozott javaslatba, a közgyűlés beható tárgyalás alá vette, s a kik a tárgyhoz hozzá szóltak, mindannyian megegyeztek abban, hogy jelenleg adóleengedésért kérelmezni a megye területére nézve nem lehet; mert az évi termés, habár az árak nem is állanak arányban, kielégítő volt s igy momentán szükségnek nyoma nem mutatkozik. Hogy azonbau a termelő gazdaközönség terményei számára megfelelő piaczot biztosítson a megye magának, abbar állapodott meg a közgyűlés, hogy egy indokolt felterjesztésben Sepsi-Szeotgyörgy város állomási helylyel állandó katonai^csapat elhelyezését fogja kérelmezni. Fővárosi tárczalevéi. (A holt idény eltemetése. Hírlapok, rcporterek. Az operaház s a nemzeti színház harcza. Liszt és Erkel. Gróf Zichy Géza és Liszt. A főrendiház reformja. A képviseló'ház. A „Gondozó“ czimil uj irodalmi lap. Munkácsy képe. A királyi család.) Elmúlt a holt évad. Egybegyűltek a honatyák, patracziusok, börziánerek, kiki rendes munkája után lát. Népesülnek a mulatóhelyek, salonok. Kezdődnek a vigalmak, a redout termei ia megnyílnak. Színházak, konczertek kezdenek népesülni s a holt évad most csak a fürdőkbe költözködött, melyeknek üres falai csakúgy, kongnak mint a középkori rablóvárak összedőlt romjai. A hirlapok kezdenek élénkülni. Van lótás-futás ide-oda szaladgálás. A szerkesztő ott ül trónusán s osztogatja parancsait s kegyeit. A kegy pedig áll egy-egy színházi jegyben s mulatsági, konczerti biliétben. Nosza van munkája a reporternek. Hamar a „Testvériség" báljára, innen gyorsan a „Dalegylet“ vigalmába, onnan pedig a „Struczmadár“ vendéglőbe Lót-fut ide-oda. A képviseló'ház előcsarnokában, a nemzeti színház foyerében ott lézeng egy- egy szemfüles hirvadász, szóba elegyedik rémdrá- ma-irókkal, politikusokkal, kutat, firkász, hogy valami érdekeset tálaljon fel a kiváncsi publikumnak. Az operaház is megnyílt. A nemzet pacsirtái fészket leltek. A régi ház szűk volt, elköltözködtek belőle. Ki is tört azonnal a testvérharcz a nemzeti színház s az opera tagjai között, Ezen inditványnyal kapcsolatosan a közgyűlés felterjesztést fog intézni a minisztériumhoz a bii- tokrendezésnek minél gyorsabb keresztülvitele tál- gyában. E czélból — minthogy a jelenlegi biiói személyzet erre a munkálatra nem elégséges a bíróság szaporítását fogja a törvényhatóság kél elmezni. Ezen mindeneseire üdvös eredményeket vonta maga után a Székely Gergely ur indítványa. Most már csak az lesz óhajtandó, hogy a megfelelő minisztériumok a háromszékmegyei közgazdasági viszonyok tüzetes megismerése után részesítsék a törvényhatóság felterjesztéseit a megérdemlőit és méltányos figyelemben. Trefort a nyugatról. Trefort Ágost vallás- s közoktatási miniszter pozsonyi választói előtt gyönyörű beszédet tartott. A hazai politikáról mondottakra nem reflektálunk, e helyen csak a beszéd azon részét közöljük, mely a külfölddel foglalkozik. A b széd következő: Anglia, Francziaország és Németország a mai kor három mérvadó országa, illetőleg nemzete, lé nyegesen különbözik egymástól és mégis bizonyos internaczionális vagy kozmopolitikus jelleg van, melyben találkoznak s hasonlítanak egymáshoz. — Mind a három a nyugati Európa országai s nemzetei, külön nyelvet beszélnek, de a kultúra ugyanazon formáit s alapjait bírják. Mi mind a báromtól tanulhatunk, — de mindünkétől mást kell s lehet tanulnunk. Anglia egy végétől a másikig, egy park, gyönyörű fákkal, szép állatokkal, s mellékesen mondva, ott az állatok nem arra valók, mint mi nálunk, hogy éhezzenek, hanem hogy jól tartassanak — számtalan csinos villákkal, hol minden lépten a nagy vagyon s gazdagság tükrözik vissza mindenben, hol, főleg Londonban e vagyouosság folytán az élet, a mozgalom óriási mérvekben nyilatkozik. Ott a gyűjtemények a British Muzeum s a South-Ken- sington-muzeum egész városok s ezekre nézve jellemző vonásul csak azt az egyet akarom említeni, hogy a legújabb időben a National Gallery számára egy képet 70,000 frton vásároltak. Nyilvános épületekre milliókat fordítanak. Ott minden oly mérvű és alakú, hogy azt ismerni jó, — de utánozni nem lehet. Egyet azonban kell tanulni Angliában: a nemzet- és államgazdaságot. Az angolok régóta tudják, hogy csak a gazdag országok bírnak sulylyal, s hogy a gazdagság csak munka által szerezhető meg, a munka pedig nem lehet ogyoldalu: kell földrüivelés, kereskedés és ipar. Az iparban fekszik Anglia gazdagsága s hatalma s ba lehetséges volna — de végre gondolni se lehet — hogy az angol ipar megszűnnék: Anglia gazdagságának, hatalmának s virágzásának vége volna. Ipar nélkül a mai világban nem lehet prosperálni, mert a nyers anyagok termelésében az Európán kívüli területek, Amerika, Ausztrália, India oly előnyökkel bírnak az Ó Európa fölött, hogy azokkal versenyezni nem lehet. De azonfelül tudvalevő dolog, hogy maga a fölmivelés tökéletesebb s magasabb fokra csak ott emelhető, a hol virágzó ipar van. E meggyőződéssel tértem vissza Angliából, hogy nekünk minden áron ipart kell teremtenünk, ha gazdagságiig és államilag tönkre menni nem akarunk, s ez irányban az angoloktól kell tanulnunk és pedig múltjukat is tanulmányozva, mert Anglia Ki az első ? A dráma, magas polczáról megvetéssel néz le a zengicsélő madarakra, az opera pe- d g neveti a magát nagynak tartó dölyfös pávát. De magában az operaházban is dúl a testvár- harcz. Liszt és Erkel. Podmaniczky Frigyes el nem fogadta Liszt király-himnuszát, az ősz mester meg első haragjában kijelentette, hogy solisem teszí többé lábát Magyarországba. A nemzet már már re- signálva lemondott arról a reményről, hogy látni fogja valaha az ősz mestert, mikor hire futamodott, hogy Liszt meglátogatja gróf Zichy Gézát, a nagynevű költőt és zeneművészt. De ni ni, Zichy Géza most jut eszembe, hogy e derék és „raóltóságos“ költő egy újabb költői művön dolgozik, melyhez az irói körök már előre sok reményt fűznek. Kívánjuk, hogy a mű mielőbb készüljön el 8 teljesítse a hozzá fűzött reményeket. Mint halljuk, a „Fővárosi Lapok“ már előre megvette. Gróf Zichy Géza különben a főrendiházban is fog ez évben szerepelni. Az ellenzékhez tartozik, mely a czivil házasságot megbuktatta. Ez az ellenzék ez évben is készülődik, csakhogy valószínűleg kevesebb sikerrel. Tisza Kálmán meg akarja rendszabályozni a főrendiházat, nem tetszik neki. Maga a király is említette a trónbeszédében, hogy az uj ház első leendői közé a felsőház rendezése tartozik. Érdekes lesz, hogy a főrendiház mint lógja önmagát újjá szülni. Mint a Phoenix madár maga magát semmisiti meg, hogy romjaiból újra keljen. Az uj főrendiházba bizonyára a református egyház is fogja püspökeit küldeni, valószínű, hogy Szász Károly is benn fog trónolni. Lehet, hogy a zsidóság maga is fog egy papot a felsőházba meneszteni. Ha oz megvalósul, bizonyára Kohn Sájelen közgazdasági állapota nem az utolsó évek produktuma. En nem azért mentem Angliába s nem azért utaztam, hogy politikát és institucziókat tanulmányozzak. Anglia egy sajátságos világ, s a mi ott helyes, nem mindig ü tothető át máshova de vannak dolgok, melyeket látni kell, melyek előtt szemet hunyni nem lehet, akár tetszik, akár nem, — én tehát azon benyomást vettem fel magamba — ki 48 évvel ezelőtt voltam Angliában — hogy ott az amerikai szellem igen sok tért kezd foglalni. — Angliában a demokráczia napról napra hódit és tért foglal. Tanúsítja ezt főleg az is, hogy az angol fesőbáz reformja napirenden van; a született peerek vagy lordok mellé uj emberek fognak jönni, kik néni a régi családokból fognak kikerülni, más érdekeket fognak képviselni. Angliában is a politikai s társadalmi viszonyok nagy átalakulása van készülőben — 8 akkor másutt utánozni akarni, mi magát ott is túlélte: valóban nem háladatos feladat. Francziaország jobb benyomást tesz, tetszőbb képet nyújt, mint a milyent róla a napilapokból alkothatunk. Francziaország a pillanatnyi politikai s gazdasági krízisek daczára az utolsó években is közgazdasági tekintetben halad, de Francziaország- nak van egy sajátsága, mi által kimagaslik s ez a forma szépsége iránti érzék. Visszatükrözik ez, az ipar legfinomabb ágaiban s főleg a művészet és iparban — les arts decoratifs — de a művészetben általában is, még a színészetben is, sőt rossz termék mellett az irodalomban is. Azon szolidári- tásnál fogva, melyben az angolok az elsők, úgy viszont az angolok és németek, de más nemzetek is erősen törekesznek versenyezni a francziákkal a művészeti iparban. De e tudat serkenti ismét a fran- cziákat az előrehaladásra. En azonban hajlandó vagyok hinni, épen miután a mostani kiállítást — l’exposition des arts decoratifs — láttam, hogy e versenyben a francziák fognak győztesek maradni. Ki nem ismeri a párisi nagyszerű gyűjteményeket? Kevesebben ismerik azonban az uj múzeumot a Tro- caderobau a Museé de la sculptur compareé — melyben a franczia szobrászat összehasonlítva kor- szakoukint a külföldivel, óriási föszöntvényekben van bemutatva — rendkívül érdekes Í9 a művészekre, főleg a szobrászokra és építészekre nézve szerfölött tauulságos gyűjtemény. Mindenben, a hol a formaszépség és elegánczia mérvadó, a franeziákboa kell iskolába mennünk. Ha Németországról kell szólnom, előre kell bo- csátanom, hogy éu ezúttal sem Berlin, Lipcse, Drezda s a Rajnán nem voltam, ellenben München, Heidelberg, Strassburg, Karlsruhe, Manheim, Worms, Frankfurt, Kassel, Würzburg, Bamberg s Nürn- bergben. Németországra nézve is ismételnem kell, a mit már előbb mondottam, hogy a német nemzet sem él izolált életet, előre halad mind abban, miben az angolok s a francziák kitűnnek; de van Németországnak egy specziálitása, a miben csak ott kell és lehet tanulnunk, s ez a tudomány, az iskola éa azzal összefüggésben a hadügy. A tudomány egész horderejét — methodusokat s módokat annak növelésére s fejlesztésére — valamint terjesztésére az iskola által egy nemzet sem ismeri s gyakorolja oly mértékben, mint a németek ; 8 valamint az angolok és francziák most a németektől tanulnak e részben, úgy nekünk is főleg tőlük kell s lehet tanulnunk. Heidelbergben az utolsó tíz év alatt az orvosi fakultás érdekében muel budapesti rabbi lesz a szerencsés, ki majd a püspökök közó ül. A főrendiház reformja hát szerencsésen meg fog történni. Hát a képviselőházat mikor reformálják ? Ha ez igy megy, idővel kisdedóvó lesz belőle. Nem tekinti már ma senki hazafias feladatnak a hon- alyaságot; kenyérkeseretnek, hivataiszerző intézetnek nézi ma már mindenki. Szomorú idők ! No de ne aggódjunk ! Itt van a „Gondüző.“ Ugyan mi az a „Gondüző.?“ Nem egyéb, mint egy uj irodalmi hetilap, mely a fővárosi körökben általános feltűnést keltett. A magyar nemzet legelső Íróitól: P. Szatbraöry Károlytól, Mikszáth Kálmántól, Kazár Emiltől, Margítay Dezsőtől stb. találunk benne szebbnél-szebb, érdekesnól-érdekesb czikkeket. A haza első költői írnak belé verseket. Székely Aladár kiadásában jelenik meg s e jó hírnevű ezég biztosítékot nyújt arra, hogy a lap irodalmi színvonalon marad. A „Gondüző“ lapon kívül a kedélyeket leginkább Munkácsy Mihály „Krisztus a Kálvárián“ czimü festménye foglalkoztatja. Nézik, mérlegelik, melyik szebb kép, a „Krisztus Pilátus előtt“, vagy ez ? Nagy a tolongás a művészi csarnokban. Minap a király is meglátogatta. Senki sem sejtelte, hogy a király az a tábornok, ki a terembe belépett. Mikor pedig megtudták, harsány éljenzésben törtek ki. A királyi család mostanában sokat időz Magyar- országon. A trónörökös ós Stefánia Görgényben vadásznak. Kellemes meglepetésül szolgált a hazának, hogy a trónörökösné a vadászaton magyar népdalokat énekelt. Kísérete megéljenezte őt ezért. Éljen is soká! Paiágyi Lajos.
