Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-10-11 / 114. szám
= '455 = Azelőtt a hanyag házigazdák és a hanyag lakók udvaraikon valóságos szemétdombot tűrtek. A tisz- tátlanság ellenőrzésével ki sem foglalkozom. Ma e tekintetben a legnagyobb szigor gyakoroltatik. Ezelőtt némely ház kapuja éjjeleken át tárva- nyitva állott. Ma az, ki 10 órakor be nem zárja, büntetést fizet, és ez által eleje vétetik az alkalmi tolvajok űzőiméinek. Ezelőtt éjjeleken egész légió részeg és nem részeg ember dalolva és kurjongatva járt az utczá- kou. Ma halotti csend van. A ki ellenkezik, azonnal hűvösön érzi magát. Ezelőtt az ulcza bármely részén és a házak bármely kapujában megállották az emberek bizonyos szükséglet végzésére. Ma megsíratja ilyos tettét bárki. A szolgálat nélküli pinczérek és egyéb járdata- posók homályos exisztencziát folytattak a városban; ma minden szolgálatnélküli ember útra indittatik vagy tolonczoltatik. Az éjjeli üzletek már annyira kapóra jöttek volt, hogy az ember éjjel nolle-ve.le egy Wurstelprater- ben vélte magát. A pinezérnők pedig a régi aerá- ban tuczat számra érkeztek a városba. Szóval a közerkölcsiség annyira alásülyedt a városban, hogy Páris némely utczáival vetélkedhettünk. Ma az éjjeli üzletekben még dalolni sem szabad. A pinezér nők szigorúan ellenőriztetnek, és ha egy ilyes spé- czies megérkezik, okmányok és erkölcsi bizony hiányában azonnal eltolonczoltatik. Ugyauily sorsban részesül az, ki kicsapongó életnek csak jelét adje. A kétes liirü házak a legszigorúbb orvosi felügyelet alatt állanak, míg ezelőtt háboritlanul virágoztak. Iiyes házak egyik másika, ha feltűnő helyen van, ma egyszerűen beszüutottetik. Egy kapitányi ukáz/.al a „Zöldfa“ vendéglő közelében fennállott ily intézet szent Mihály napkor megszűnt lenni. Ezelőtt a kutaknál órákig ültek a cselédek. Itt volt légyottja a bakának és kocsisnak. Ma azonban a kutaknál még fennhangon beszólni sem szabad és reszket minden cseléd ha látja, hogy közeledik a rendőr, holott ezelőtt kinevelték. Éjjel reudőrt még a fó'utczákon sem lehetett látni. Ma a patrouillokat egész éjjel látjuk, sípjaik pedig vajmi gyakran ütik meg füleinket. Razziát vagy az éjjeli őrök elleuó'rzését csak hírből ismerte a brassói főkapitánya ig. Ma hónaponként a főkapitány ur maga tart razziát, még pedig nem csak a városban, hanem künn a roéhktr- tekben, fenn a Tömösön, továbbá járatlan ős dugott helyeken. A patrouilliokat pedig maga a főkapitány ur szokta nem egyszer, hanem gyakran éjfél előtt és után ellenőrizni. Es a rendőrszolgák! Mily had volt ez még az utolsó időben. Az utczán — sétálva vagy szolgálatban némely rendőr vén kártyavető czigáuyasz szonyféle lépésekkel haladt, vagy úgy mozgott, mint a lajliár. Nem volt benne egy csepp élet egy garas ára bátorság. Iskoláról csak beszélni hallott. Nem volt discziplina, nem tudta hivatását, nem ismerte kötelességeit, nem végezte szolgálatait. Ma uj reudőrszolgákkal találkozunk, kik bátran lépnek, katonásan tisztelegnek és kik ismerik kötelességeiket. Ma a főkapitány ur maga tart a legénységgel iskolát. Első szemléje után már nagy részét elbo- csájtá és újakkal töltötte be a helyeket, különös súlyt fektetve a tett katonai szolgálatra és a helyismeretre. Még sok uj és üdvös intézkedéseket hozhatnék fel, im i t az uj főkapitány ur aerája a brassói viszonyokra minden lukintetben epochális esemény. Da azt hiszem, hogy az eddig felhozottakkal beigazoltam, miszerint Hiemesch Ferencz főkapitány ur hivatásának magaslatán áll. Cs. 13. forma embereink Brassóban nincsenek. Ablak bevetések, fenyegetőzések, párbaj és efféle históriák nálunk nem fordulnak elő, Hiemesch Ferencz főkapitány ur a Cs(icseri) B(ors) fajtájú embereket vasra veretné és a hűvösre tenné. Nagy megelégedéssel olvastam Benifacius levelét e b. lapok idei 109. számában, mely levélben B. beismeri, hogy a főkapitány ur zavart viszouyok között vette át a főkapitányságét, és hogy eddig hivatását igen pontosan, korrekten és lelkiismeretesen vezette. Am legyen meggyőződve B. ur, hegye lapok brassói levelezői, ezek között különösen Körösi, Békési és mások nem fognak nyugodni, ha neszét veszik, hegy talán a főkapitányság a régi hibába visszaesnék. En azonban biztosíthatom B. levélíró urat, hogy Hiemesch Ferencz urban a jövőre nézve a jeles ga- rauczia meg van és meg lesz. Ezeket elmondani tartóz am a nyilvánosságnak. Egy választó. Az egyletnek tisztújító közgyűlése volt, melyre sokan készültek már előre. Különösen az igazgatói állás betöltése képezte azon vonzerőt, melynek tulajdonítható csak, hegy épen száz tag jelent meg. Az elnöki széket a körnek alakulása óta egyik tiszteletre méltó tagja, Molnár János ref. lelkész foglalta el mint korelnök, a ki valóban nagy tapintattal vezette az ülést. Legelőbb is a jelentések terjesztettek elő a melyek mindenkit megleptek. ()iy eredményre, mitől a kör tényleg elért, senki sím számitoll; mert az csaknem példátlanul áll a brassói magyarság egyleteinél, hogy minden teher mellett is az évi tiszta jövedelem kilenczszáz írtra rúgjon. A gyönyörű anyagi sikerért méltó elismerés illeti a kör volt tisztikarát s válaszmányát, de ezek között is különösen Verzál- Lukács gazdát a ki odaadó buzgalommal, lankadatlan erővel s fáradsággal vezette a kör reábizott ügyeit. Az egylet egyik azélja, hogy magának Brass'iban külön házat vehessen, a mely gyuj ópontja legyen a magyarságnak. Ennek elérése igen óhajtandó velna. Ügy látszik, ha Verzál- Lukács soká lesz a kaszinó gazdája, akkor e czél mihamarább el is fog éretni. A jelentéseket a tisztikar és válaszmány választás képezte. Itt azután megintult a mozgalom. Volt párt — s ez kétségtelenül a legnagyobb, — mely a köztiszteletnek és szeretetlen örvendő dr Otro- bán Nándort szerette volna az igazgató széken látni, de mert ő már előre is kijelentette, hogy hivrtuit nem vállal, e párt a kör volt kitűnő igazgatója Láláz G erő körül csoportosult, mig egy kisebb párt — szám szerint huszonbatan — K o ó s F e- r e n c z tanfelügyelőt akarta. Gyönyörű jelenet volt az elnök választása. Zajos éljenek között adták a jeleu voltak annak bizonyságát, mennyire ragaszkodnak a megye érdemes főispánjához, gróf Bethlen András ő méltóságához. a kit osztatlan lelkesedés között kiáltottak ki elnöknek. A szavazás soká tartott; eredménye a múlt évi tisztikar ujjáválazztása. Csak 2G szavazott szlott meg másieló s igy a tavalyi tisztviselők és választmány nagy többséggel ujjáválasz- tatott. E/, a gjülés lefolyása, a mihez csak aunyit fűznék, bárba a brassói magyar társalgónak sikerülne hivatása magaslatára állva, megoldani ama nagy feladatokat, melyek rerá várnak. E kívánsággal üdvözöljük az uj választmányt. Tudósító. dóan biztosított dolácziót. A dotáczió felemelése és ezzel kapcsolatosan a magyar bankfiókok számának szaporítása tehát az. a mi a hazai közvélemény postulatumaként megállapítható a bank- privilégium meghosszabitása iránt követendő egyezménynél. A vám- és kereskedelmi szövetség kérdése már nem oly egyszerű, Nem csekély azok száma, a kik az önálló vámterülettől vázva anyagi boldogulásokat, a szövetségről mit sem akarnak ludni; 8 viszont legalább is oly hatalmas párt, ha nem a löt)- ség, a vám'iözössóget Ausztriával fenntartani kívánja. A kormány az utóbbi alapon áll. A trónbeszédből ez világlik ki és érintve van a mindkét részről való méltányosság is. Eddigeló a méltányosság mindig a mi részünkön volt. Majd megválik nemsokára, begy mennyire méltányos Ausztria. Mert az iránt nem forog fenn kétség, bogy a pactum megújításánál részünkön van a követelés joga. A fenntebbiekben reflektáltunk azokra, a mik a trúnbeszédben közgazdasági mozzanatok gyanánt f g- lalUítnak. Számvs e mozzanat, de mégsem elég, mert bizonyára több szó férőé ahhoz, a mi a trónbeszédből kimaradt. LI.“ VEGYES HÍREK. fo, A kormány gazdaság i program inja. (Vége.) A függőben lévő Dunaszabályozási munkálatok anatositásával Magyarország egy nemzetközi köA brassói magyar társalgó közgyűlése — október 5-én. A brassói magyar társalgó I. hó 5-én tartott közgyűléséről akarok referálni becse? lapja t. olvasóinak. A kör helyiségeiben szokatlanul élénk élet folyt vasárnap, a minőt a társalgó igen helyiségeiben, régen nem látott telezettségónek tesz eleget. A ország felső és alsó í határán egyaránt akadályok gördüluek a dunai hajózás elé és ezen akadályok megszüntetése képezi a czélt, melyre mielőbb törekednünk kell. Sok péuzbe lógnak kerülni ezen munkálatok: a fel Duna és a Vaskapu szabályozása, s mivel ez a péuz ismét csak kölcsön utján lese fedezhető, kissé paradoxnak látszik a trónbeszéd ama kijelentése, hogy a kormány óvakodni fog újabb terhet róni a nemzet vátlaira. De tegyük lei, hogy n munkálatok keresztülvitelének fináncziális része kedvezően fog megoldatni, úgy, hogy ez az ország újabb és érezhető megterhetését nem fogja involválni, ekkor előáll egy az ügygyei kapcsolatos újabb kérdés: a Duiiagőzhajözási társulattal való viszony rendezése. Mert kétségtelen, hogy a dunai hajózás ele gördülő akadályok elhárítása első sorban is ezen monopóliumot gyakorló hatalmas társulatnak váland előnyére. Nem illő-e tehát, hegy a társulat viszont recompeusatiót nyújtson ezért ? A Duiiagőzhajözási társulvt ellen fenhangzó panaszok nem mai keletűek. Ez a társulat testestül-lelkestül osztráknak érzi magát, osztrák érdekeket legyezget s teszi mindezt daczára annak, hogy működési területének túlnyomó része Magyarországra esik. Ili a tróube- szédben nincsen is benn, de alig képzelhető, hogy a kormány a jelen országgyűlés tartama alatt kitérhetne e kérdés elől. A vizijog és bányajog rendezésén kívül még a baukegyezményt és az Ausztriával fenn.dó vám- és kereskedelmi szövetség ügyének rendezését említi föl a trónbeszéd az országgyűlés teendői tanánt. Kétségen kívül a parlamentáris időszak legfonto 8abb feladatai. Az osztéák-magyar banknak a törvény értelmében még ez év folyamában tartandó közgyűlése által kell nyilatkoznia az iránt, kiván- ja-e a bankszabadalom meghosszabbítását. A mai viszouyok között szó nincsen más megoldási módról, mint hogy a jegy kibocsátási szabadalom továbbra is a banknál maradjon. De az uj egyezmény megkötésénél okvetellenül többet kell, hogy kapjon Magyarország a forgalmi osztalékból, mint az eddigi dotáczió, mely állandóan 50 millióra volt előirányozva, csekélynek mutatkozik a tényleges igényekhez képest. Olyan nyilvánvaló tény ez, hogy jóformán bizonyításra sem szorul. Elegendő egy pillantást vetni a hetenkint közzétett bankki- mutatasokra és azt látjuk, hogy a budapesti főintézet és a magyar fióKok által igéuybe vett váltóéi lombardhitel rendjeim meghaladja az (UlanHáromszékmegye őszi rendes közgyűlése tegnap tartatott meg feltűnően csekély számban megjelent tagok résztvétele mellett, melyen a lapunkban már közölt tárgysorozat tárgyaltatott. Pár indítvány a mai folytatólagos ülésen nyert befejezést. A gyűlés lefolyásáról — tekintve lapunk szűk terét s azt, hogy a közig. biz. üléséről tudósításunkat csak ma fejezhettük be — csak jövő számunkban hozhatunk referádát. Jókai Mór, Kassa város képviselője — mint a „Sz. N.“ írja — valószínűleg szept. lS-án fog le- utazui llyefalvára, választóitól elbúcsúzni. Kíséretében lesz, bír szerint, városunk képviselője is, Bek- sics Gusztáv. Gyilkossági kísérlet féltékenységből. P»hl Viktor breieuseei 44 éves gyöngyház-esztergályos mult pénteken ittas állapotban ment haza és nálánál egy évvel fiatalabb nejével veszekedni kezdett, mert azt hitte róla, hogy 19 éves segédjével szerelmi viszonyban él. Veszekedés közben Polli fejszét ragadt s annak éles felével két csapást inért neje fejére, ki vértől borítva terült el a földön. A gyorsan előhívott orvos egyelőre nem tudta megállapítani vájjon a sebek életveszéiyesok-e vagy sem? Pohlt, ki tettét nein tagadta elfogták s a hietzlíngi kerületi törvényszék elé vitték. liférges légy csípősek- Kisbér vidékén (Vasmegyében) egy idő óta valóságos rettegés közt él a nép ama különös halálesetek miatt, a melyek ott egymásután történnek. Nem rég egy mezőn munkálkodó asszonyt Jegy csípett meg a mellén : a szúrás tájéka csakhamar annyira fájni kezdett, hogy a nő kénytelen volt hazamenni. Estelefelé már láz állott be és az orvos vórmérgezést konstatált. A beteg egyre rosszabbul lett és htába igyekezett megmentésén három orvos is, meghalt. A nép közt a rettegés annál nagyobb, mert rövid idő alatt ez mir a harmadik eset. Az orvosok a dolgot igen tenné- szetesan abban magyarázzák, hogy a legyek szívócsöve kóros anyagokkal volt fertőzve holmi esett állat által, a melyet előbb megszálltak. Hasonló eset történt ezelőtt három nappal Stanisics községben is. Egy mir régebbtől lógva epileptikus görcsökben szenveeő nőt az ajakán légy csípett meg. A csípés helye gyorsan földugadt és a szerencsétlen asszony rövidre rá vérmórgezés tünetei között meghalt. Tragikus esst történt a napokban Parisban. Egy Elio Flmois nevű embernek ezelőtt két évvel elhalt neje és tizenliatéves leánya s szeretteinek elveszte fölött a szerencsétlen megőrült. Bevitték a tébolyultak házába s kigyógyitották. A napokban ki- gyógyultan bocsátották el. Párisba ment ismét, a hol egészen elszegényedetten, három cjet töltött a hajléktalanok menlielyóben. Múlt hó 27-én, neje halálának évfordulóján, az éjét abban a házban akarta tölteni, a Imi neje íneglnlt Odament s éjféltájban kopogtatott egy, azon házban lakó fü- szerkereskedőnél. Ez égő gyergyával jött ki s azt kérdé tőle, hogy kicsoda, s mit akar? „En Flinois vagyok, felelt a szerencsétlen. Feleségem itt halt meg ezelőtt két esztendővel s azért szeretném az éjét itt tölteni.“ S ezzel mintha a gyergya felé fut volna — legalább a kereskedő úgy gondolta s azt hivé, hogy gonosztevő tört be hozzá, bement szobájába, kihozott egy nagy kést. s mialatt Flinois azt kiállá: „Ne bántson engem, hiszen ón sem bán- ton önt!-1 — négy súlyos kósszurást ejtett rajta, úgy hogy el kellett őt szállítani a kórházba. A kereskedőt azonnal elfogták. Korai C3Ók. A párisi „Figaro“ írja: Egy vasúti kocsiban csinos fiatal hölgygyei utazik egy fiatal ember, meg egy öreg urra). A fiatal ember újságolvasásba van mélyeáve s csak néha-néha vet lopva egy tekintetet csinos vis-á visjára, ki nem mulasztja el e tekinteteket kaczéran viszonozni. Most egy keskeny hid alatt robogott el a vonat, s a kupé egy
