Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-10-04 / 111. szám

Országgyűlés.

A képviselöház ülése, szept. 30 án.

Boér Antal korelnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik.

Rudnyánszky József b. főrendiházi jegyző a főrendiházi ülés jegyzőkönyvi kivonata kíséretében áthozza a királyi kéziratot, melynek értelmében Szőgyény-Marich László a főrendiház elnökévé, Vay Miklós b. aunak alelnökévő kineveztetett.

K o r e 1 nö k: Tudomásul szolgál. Jelentem a t. háznak, hogy hozzám a következő képviselők választása ellen adattak be kérvények: 1. Imre Aurél esik szt.-mártoni, 2. Horváth Gáza doroghi, 3 Fackh Károly szt.-gothardi, 4. Tisza László bog- sáni, 5. Toldy Horváth Lajos gr. bereczki, 6. Teleki Domokos gr. m.-láposi, 7. Károlyi Sándor gr. tusnádi, 8. Chorin Ferencz aranyos-medgyesi, 9. Haller Rezső kolozsi, 10. Krausz Lajos szt. endrei, 11. Battyány László gr. gyöngyösi, 12. Ugrón Gábor Maros Vásárhely I. kerületi, 13. Dániel Gábor oklándi kerületi képviselők ellen.

Ezen kérvények ki fognak adatni az illető osztályoknak.

Következik a napirend: a megbízó levelek beadása és az osztályok kisorsolása.

A megbízó levelek átvétele megtörténvén, korelnök jelenti, bog) összesen 390 képviselő adta be megbízó levelét, minélfogva a kisorsolásnál az első három osztályba 44, a többiben pedig 43 képviselő jut.

Ezután kisorsoltattak az osztályok, melyek a megbízó leveleket meg fogják vizsgálni olyképen, hogy az első osztályba sorozott képviselők megbízó leveleit a második oszztály vizsgálja meg, a második osztályéit a harmadik és igy tovább ; a kilen- I czedik osztály megbízó leveleit az első osztály fogja J megvizsgálni.

Ezután megkezdődött a kisorsolás.

Koréin ö k kéri az osztályokat, hogy holnap délelőtt 10 órakor egybegyülve alakuljanak meg. Holnap tehát nem lesz ülés.

Tisza Kálmán miniszterelnök; Bátorkodom a t. elnökséget arra kérni, hogy ép úgy, mint 1881- ben hasonló alkalommal történt, már ma osztá- lyoztassanak a benyújtott mandátumok, úgy hogy holnap az osztályok megalakulván, mindegyik osztály megkaphassa az őt illető mandátumokat és azután működését megkezdhesse. (Elénk helyeslés.)

Korelnök : E szerint ma délben az elnöki iroda osztályozni fogja a mandátumokat.

Ezzel az ülés 1 órakor véget ért.

Vöröskereszt-egylet.

Brassó, 1884. október 1.

O Felségeik, a király és királyné legfelsőbb védnöksége alatt álló a „Magyar Korona országainak vörös kereszt egylete“ alig néhány év óta áll fenn és ma már oly sikerrel kecsegtetheti magát, mely csaknem páratlan.

Czélja a legnemesebb, melyért valaha a társada- loh áldozott, ez álgozat pedig, melylyel e czél elérése jár oly csekély az egyeseknek, hogy még a koldás sem érezheti.

Mi az egy foriut évenként ahhoz képest, minő fel datoknak kell megfelelni ? Mikor ifjaink a harczAz utolsó órában.

(Egy halálraítélt vallomása.)

((Vége.)

Hiába vártam, pedig meg voltam győződve, hogy hálómba kerítettem. Leshelyemen nem unatkoztam, nem voltam fáradt, türelmesen vártam. Harmadnap elszaladt mellettem. Puha selyem haja mintegy világított a levegőben. Azt éneklé : „Isten légy kegyes irántam.“ Lassan utána mentem, bujkálva a bokrok között, — csak a gonosz lélek tudja, mily lólelemmel.

Erőteljes férfi létemre félve követtem a gyermeket, a mint a viz partjához közeledett. Közel mögötte voltam, térdeimre ereskedtem s karomat fölemeltem, hogy a vízbe taszítsam, midőn a folyamban észrevette árnyékomat, hátrafordult. Anyja lelke nézett rám két szeméből. A nap kibukott egy felhőszél mögül és a ragyogó égre, a csillogó földre, a tiszta vízre és a leveleken fénylő csöppekre sütött. Mindenütt szemek virrasztottak. Az egész nagy világegyetem világossága jelen volt, hogy lássa, mikéut hajtatott vérbe a gyilkosság. Nem tudom, mit mondott, bátor vérből eredt, s bár gyermek volt, nem adta meg magát, sem nem hízelkedett. Hallottam, a mint kiáltá. majd megpróbálja, engem szeretni; azt nem mondá, hogy szeretett. Aztán láttam, a mint a ház felé szaladt, aztán láttam saját kezemben a tőrt, majd őt meredten, halva lábaimnál. Itt-ott véres volt, máskülönben egészen olyan, mint mikor kis fejét karjára hajtva aludt.

Fölemeltem s a sűrűbe vittem. Nőm nem volt liODű, csak másnapra vártam. Hálószobánk az egye— 442 —

térre mennek, küzdeni az édes hazáért, olt megsebesülnek, akkor előáll a vöröskereszt-egylet, kórházakba szállítja s visszaadja a félig elveszett honfiút a hazának.

Ennél szebb feladat nincs és nem is lehet.

Magyarország csaknem összes vármegyéjének van fiókegylote, csak Brassómegyének nincs. Epen az a Brassómegye, mely gazdagság tekintetében jó- formán'az elsők egyike, melynek nagyobb részű közönsége minden alkalommal hirdeti a „német kul- tnr.it“ épen ez az, hol a humanizmus legszebb intézménye nem bir gyökeret verni.

Epén ott, a hol képes fennállani Dalegylet, két nőegylet, magyar társalgó és magyar polgári kör, népbank és rabsegélyző egylet, akárhány szász és oláh humánus és kullurális egyesület, épen ott nem képes alakulni a vöröskereszt egylet, habár ez jár legkisebb áldozattal.

Mindössze is csak évi egy frt. a tagdíj, csakhogy tiz éven keresztül — összesen tehát tiz frt, — azaz ép annyi, mint a rabsegélyző egyletben egy évre fizettek az alapítók.

Nem tudom, hol rejlik ennek oka, de azt tudom, hogy valóban szégyenteljes helyzet az Brassómegye közönségére, ha nem találkozik ily czél megvalósítására háromszáz honfiú vagy lelkes honleány.

A férfiak igénybe vannak véve minden alkalommal, náluk nehezebben megy minden ; de hol vannak honleányaink, kik mindenkor tudtak lelkesülni humánus czélokért ? A magyar nők, a kik vezér- szerepre hivatottak ott, hol humánizmusról van szó ! . .

Fel tehát honleányok !

Összesen hetven — 70 — tag hiányzik még, hogy Brassómegyének is legyen vöröskereszt-egylete. Anyák ! — nektek is vannak fiaitok, ők is háborúba mennek, ők is megsebesülnek, gondoljatok saját fiaitokra és hozzátok meg e csekély áldozatét!

Ne maradjunk mi hátra ! Haladjunk mi is ! . . . Ha élvezni akarjuk ugyanazon jogokat, melyeket mások élveznek — a kik áldoznak is — áldozunk mi is. A hol jogok vaunak, ott kötelességeknek is kell lenni. i.

A felsőházak.

(Vége.)

A dán alkotmány az 1866. julius 28-án hozott törvényeken sarkallik — a törvényhozó hatalma a király és a két ház által (Folkething és Landst- hing) által gyakoroltatik. A kezdeményezési jog a két testület mindegyikét illeti, csak a pénzügyi kérdésekről szóló törvényjavaslatok tárgyalandók előbb a Folkethingben. A ftándsthing 66 képviselőből áll, kik közül 12 a király által neveztetik ki. 7 Ko- penhága által, 45 a választó kerületek, 1 Bornholm sziget által és 1 Fereoé-sziget képviselő testületé által. A király csak azon polgárok közül nevezhet ki, kik Dánia képviselőtestületei valamelyikéhez tartoztak; a szenátorok élethosssziglanra neveztetnek ki, ha a szenátor választói jogát elveszti, a kinevezés daczára is megszűnik a Landsthing tagja lenni. A választott tagok mandátuma 8 évig tart, fele minden 4 évben kilép, de újra választhatók.

Svájczban a törvényhozó hatalom a föderáliszti- kus gyülekezet által gyakoroltatik, mely két táblára oszlik: a nemzeti tanácsra és az állami tanácsra.

A két ház mindegyike külön ülésez, a határozadüli, melyből ide lehetett látni. Elhatároztam tehát, hogy az éjjel bejövök s elásom. Arra nem is gondoltam, hogy tervem nem sikerülhetne. Nem gondoltam meg, hogy a tó vizét ki fogják meríteni, s ha mit sem találnak, a pénz, az ő pénze használatlanul fog heverni s magam is kényszerítve leszek azt a hírt erősitgetm, hogy a gyermek él, csak elveszett vagy ellopták.

Mindenkép azon voltam, hogy titkomat megőrizzem. Mit éreztem, midőn jelentették, hogy a gyermek nincs meg s én kutatást parancsoltam 1 Reszkettem, ha valaki hozzám közeledett.

Éjjel elástam. Mikor a bokrot elhagytam s a sűrűbe tekinték, ott egy Szent-János bogárkát láttam, fénylőt, mint az isten látható szellemét a meggyilkolt gyermek felett. Lenéztem sírjába, s midőn bele tettem, még mindég ott ragyogott kis kebelén. Egy lángoló szem nézett fel az égre, alázatosságban a csillagok felé, melyek tettemet látták. Nőmmel kellett volna találkoznom, elmondani neki az eseményt s reményt kelteni benne, hogy nem sokára meg fogjuk találni. Es mindezt azzal a színnel s hittel, hogy nem vagyok a gyanú tárgya. Mi- koi mindezen túlestem, leültem a hálószoba ablakához és egész nap azt a helyet néztem, a hol a szőr- nyü titok feküdt.

Éjjel aludtam, de elvonuló sötét álmákból föl-f élnedve, melyek mind arra a helyre vezettek, In

k0,*1f n! ~!léZ’ egy láb’ vaöy a fej bu

la a földből. Odalopózkodtam az ablakhoz, hogy me

győződjem, való-e, az^án ismét az ágyba rejtő tein,^s így töltöttem az^éjt folytonos virrasztásai tőikéivé és lefeküdve húszszor is és mindég ugya azt álmodva. Azt álmodtam, a gyermek ól s i nem merem megölni. Másnap ismét az ablaknál i tóm, mindég arra a helyre nézve mereven, mely

tok a két törvényhozó testület által kell, hogy elfogadtassanak; kedvezményezési joggal mindegyik

Az állami tanácsba a kantonok 44 képviselőt választanak. Minden kanon lakosságára való tekintet nőikül, két képviselőt választ; az államtanács tagjainak választása a választási törvény szerint történik. Úriban, Glarisban, Apenzellbon a közhelyeken egybegyült nép által történik.

A mandátum tartama a katon áltál hatciioztatík meg. de rendesen csak egy évre szól; a kilépett tagok újra választhatók. .

Romániában a most érvényben lévő 1866-lu s az 1878. április 22-ikén revideált választási törvényen alapuló szenátus 70 tagból áll (a képviselők száma 175.) Tagjai a kei ü le te k által választatnak, minden kerület választ két szenátort, az egyiket választják a kerület azon polgárai, kik legalább 300 arany évi jövedelmet képesek felmutatni, a másodikat pedig a nagyobb városok polgárai hasonló feltétel mellett. Ha a városban 100 választó nincs, e szám kiegészíttetik a kerület azon választói által, kik 300—100 arany évi jövedelemmel bírnak, mindig a legtöbb adófizetőkre való tekintettel.

A jassyi és a bukaresti egyetemek, a tanárok ál- I..-;laa^aI.

f-r, 1 ttA 1 n níif A t I

tusba.

A szenátori méltósághoz megkivánfatik: román születés, a polgári s politikai jogok gyakorlása, 40 éves kor, legalább 800 arany évi jövedelem; felmentetnek a jövedelem kimutatásától a képviselő- ház volt elnöke és volt alelnökei, a volt képviselők, kik 3 éven át mandátummal birtak, a tábornokok, az ország volt miniszteri vagy diplomácziai küldöttjei, kik egy évig a legfőbb ítélő törvényszéknél mint elnökök, ügyészek vagy mint tanácsosok működtek, a tudorok, kik 6 évi működést szakmájukban ki tudnak mutatni.

Örökös tagjai a szenátusnak a trónörökös, ki 18 éves korában szenátusi üléssel bir, szavazati jogát azonban csak 25 éves korában gyakorolhatja, a metropoliták, püspökök. A szenátus tagjai fizetést nem húznak, megválasztatásuk nyolez évre szól, minden négy évben a fele kilép; a kilépő tagok újra választhatók. Feloszlatás esetében minden kerület újra választ.

Az amerikai Egyesült-Államok alkotmánya jelenleg érvényben levő szervezete kevés változással 94 év óta áll fenn. Az 1787, szeptember 17-iki alkotmány értelmében a törvényhozó hatalom a képviselőházra s a szenátusra van bizva. Minden az Egyesíilt-AllamoklíOz tartozó állam választ két szenátort hat évre. A választás után a szenátus tagjai lehetőleg három egyenlő osztályra osztatnak ; az első osztály tagjainak működése megszűnik a második év végével, a második osztályé a negyedik év s a harmadik osztályé a hatodik év végével, úgy hogy tagjainak egy harmada minden két évben megujittatik.

A szenátori méltósághoz megkivántatik : 30 éves életkor, az amerikai Egyesült-Államok kilencz évi polgári minősége, és hogy a választott a választás idejében az illető állam lakója legyen.

Az amerikai Egyesült-Államok alelnöke a szenátus elnöke, de szavazattal csak szavazategyenlőség esetén bir; a szenátus maga választja tisztviselőit, épugy másodelnökét, ki csak akkor elnököl, ha az Egyesült-Államok alelnöke az ország ügyeivel el vau foglalva.

fü takart bár, mégis úgy látszott, mintha az'jüreg egész alakja, nagysága, mélysége, zigzugos szóla nyitva állna. Mikor egyik másik szolga elhaladt mellette, utána néztem, vájjon nem vett-e valamit észre ? Ha kis madár odarepült, remegtem; ha szellő vonult, el fölötte, gyilkosságról suttogott. Ily állapotban virrasztottam három nap szakadatlanul.

Negyedik nap hozzám jött valaki, kivel együtt szolgáltam. Fivére is vele volt, kit még soha sem láttam. Ereztem, hogy ettől a helytől távoznom kell, mert itt ki nem bírom.

Nyári est volt; megparancsoltam, hogy asztalt és bort vigyenek a kertbe. Székemet épen a sírra helyeztem abban a gondolatban, hogy most már senki sem háborgathatja. Megpróbáltam beszélni s inni. Vendégeim nőm hogyléte felől tudakozódtak. Elmondani, hogy betegen fekszik, s a gyermekről kezdettem beszélni.

A tiszt mélázó természetű volt s azalatt, mig ón beszéltem, mindig a földre szegzé tekintetét. Ez teljesen megzavart.

Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy valami feltűnt neki K< akadozva kérdem tőle: „Nem gondolja, hogy a gyermeket meggyilkolták?“ — Rám nézett s mondá: „Oh nem!“ „Mit nyerhetne valaki egy ártatlan gyermek halálával 1“ En meggondolhattam volna, mit nyerhet, de hallgattam s elborzadék. Zavartságoiuat félreértve, igyekeztek vigasztalni.

Egyszer mély orditás hallatszott, mire azonnal két nagy kutya ugrott át a falun,

— Vérebek ! — mondák látogatóim.

Mi szükség volt ezt mondani. Életemben soha sem láttam vérebet, de tudtam, mi szándékkal jöt-