Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-01-26 / 11. szám
4í — ezen összegből levonatik a részvényesek részére 5% = 10.000, valamint a kisorsolt 55 részvény értéke = 5500, összesen 15.500 frt, felosztandó lészen 39,080 frt. Ezen összeg 10 százaléka, azaz 3908 írt az igazgatóság részére adatik, mig a fenmaradt 35,172 írtból, miután ennek egyharraad része vagy is 11,724 frt a birtokosok szövetkezetének marad, 23,448 frt a részvényesek között osztatik fel évenként mint jutalék — mi nem kevesebb, mint 163/4 százalék. Ebhez járul, hogy miután évenkint 50 részvény kisorsoltatik, az osztalék évenként nagyobbodik. Midőn ez örvendetes eseményt becses lapja utján is bátor voluék t. olvasóival tudatni, remélem, hogy a t. szerkesztő ur vezetése alatt oly tapintatosan szerkesztett „Nemere Határszéli Közlöny“ az elő- pataki gyógyfürdő érdekeit, fennen fogja hordani.*) Maradok t. szerkesztő ur alázatos szolgája T-i. Bácsfalu, 1884. január 21.1) — Egy kedélyes kosaras bál. — | Dr. Otrobán Nándor honvéd-ezredorvos házánál Bácsfaluban folyó hó 19 én igen szépen sikerült mulatság rendeztetett, melynek vendégei a köztiszteletben és szeretetben álló házigazda rokonai és barátaiból állottak, részint Brassóból, részint a közeli falvakból. Nyolcz órakor a barátságos, kellő csiunal diszi- tett falusi lak telve volt vendégekkel, a hol kis váratra a jelenvoltak a tánczterembe csoportosultak; mintegy varázsütésre hangzott minden ajkról a magyar Hymnus — kisérve Laschek karnagy kitűnő zenekara által ; — öröm volt leolvasható mindenki arczárói az ez alatt lobogó görögtűz fénye mellett. Elhangzott a dal, el az utolsó mélabús accord, megkezdődött a táncz. A négyeseket 25—30 pár tánczolta. Jelen voltak : Schmidt testvérek : Mariska és Róza (Brassóból), Damokos Judit és Berta, Irk Albertné, Barácziné (Hosszufaluból). Gyönyörű volt nézni a közkedveltségü, vidám kedélyű Schmidt Róza kisasszonyt, hogyan|lejtette a magyar legkedveltebb tánczát, a csárdást, mit látva kedves házi gazdánk, ő is egész tűzzel hozzá kezdett a tánczhoz és úgy kijárta apraját-nagyját, akár egy tűzről pattant magyarországi menyecske. Szünet alatt Schmidt Mariska k. a. mullattatá a társaságot, énekelve kedvencz magyar népdalait. Ezen mulatság rendezésében, mely fényes sikert aratott, a legnagyobb elismerés illeti Szabó Sándor urat és kedves nejét, kik fáradságot nem ismerve, mindent elkövettek az estély sikeréért, a miért nem is volt volt hiány felköszöntésekben, mert vacsora alatt amúgy ürültek a hosszú nyakú pezsgős üvegek, éltetve a kedves házi asszonyt Szabó Sán- dornét. y. j. Bodza (Vámos), 1884. január 16. (A magyarosodás kérdése. Iskola-ügy. Határzár. Időjárás.) Tekintetes szerkesztő ur ! Midőn a „Nemere“ szerkesztését az uj év kezdetével átvette s annak a helyi körülményeknek megfelelő „Nemere Határszéli Közlöny“ czimet adott, azon szoros elhatározásra adtam magam, hogy mint határszéli, bár nem állandó iakós, a közügy érdekében, a tkts. szerkesztő ur szives engedelmével én is fogok valamit b. lapjába Írni.*) Most, midőn ezen elhatározásomból kifolyólag b. lapját rövid soraimmal fel kivánom keresni, nem találtam méltóbb tárgyat, miről jelen alkalommal Írhatnék, mint a fenn megnevezetteket. Ismeretes és tudvalevő dolog e megye lakosai és e lap t. olvasói előtt, hogy e hely, melyen mi magyarok oly csekély számban lakunk, országunk egyik határszélét képezi, hova vám- és vesztegintézeti hivatal van állítva, s e helyen is közlekedhetnek vidékünk és megyénk lakói a szomszédos Oláhországgal. Ismeretes továbbá az is, hogy minden ilyen határszéli helységet, mely többnyire hegyek között fekszik, elrejtve az emberiségtől, románok lakják. Bodzavám község népessége a régebbi népszámlálási adatok alapján 913 lelket foglal magában, mely az újabb népszámlálási adatok szerint még többre is mehet. E népességi számból levonva a csekély magyarságot, a többi mind román. A román lakosságnak csak alig 10°/o-a tud egy keveset magyarul beszólni, a többi 90°/o épen semmit sem tud magyarul. Ez igen sajátságos és figyelemre méltó állapot nemzeti életünkben, midőn hazánk, közigazgatásunk és iskoláink nyelve a magyar s még is akad helység, hol a magyar nyelvet ily kevesen értik és beszélik.5) A kormány az 1868- dik évtől kezdve, midőn az újabb népiskolai törvény hozatott, igen sokat tett a magyarosítás érdekében, minek sikere nem is maradt az által, hogy ott, a hol a szükség megkívánta, állami iskolákat építtetett s azokat taneszközökkel és képzett taui*) Ezt mindenkor szent kötelességünknek fogjuk tartam és szívesen engedünk tért ily közérdekű tárgyak közzétételére lapunkban, A szerkesztőség. ') Mull számunkból tárgyhalmaz miatt maradt ki. Szerk. J) Szívesen látjuk levelezőink sorában. Szerk. ') Igen. Bodzán kívül még igen »ok van az országban. Szerk. tókkal látta el. A kormánynak ez a bölcs intézkedése, uii által belátott, a. jövendőbe ч a tankötelesek magyar nyelvi oktatása altai ki vanta a felnőtteket magyarositaui s a jövő nemzedéket is azzá tenni : nálunk is megteremné a maga gyümölcsét. A határszéli megyék, kiválóan KJoós Ferencz brassómegyei s kívüle még hunyadmegyei kir. tan- felügyelő a magyarosítás érdekében tett buzgó fáradozásaik folytán már is több állami iskolát nyertek idegen ajkú községeik számára. E nemes példa minden esetre követésre méltó lehet kir. tan- felügyelőnkre is, kinekfja kormányhoz tett javaslatára reraélhetőnek vehető, hogy megyénk idegen ajkú községei is megnyernék az állami iskolákat. Különben én hiszem és reményiem, hogy, kir, tanfelügyelő urunk ezt, hazafiságából kiindulva, meg is fogja tenni. A ki talán kételkednék, hogy az állami iskolák nem tudnák megoldani a magyarosodás kérdését, annak röviden csak azt mondom, hogy Zágon községhez tartozó Bárkány telep községi iskolának tanítója daczára, csak hogy ő nem tudott románul, e kérdés megoldását dicséretesen kezdette meg s ha buzgalma nem fog jövőre lankadni, az eredmény minden tekintetben meg fog feleim a hozzá kötött reménynek és várakozásnak. Bodzavám községének s a hozzá tartozó Bodza- Vámosnak két iskolája van. Az első benn van magában a községben s jellegére nézve gör. kel. vegyes iskola, élén egy tanítóval. A másik fenn a v i- rosban s ez a veszt, intézethez tartozik, jellegére nézve köz. iskola, hová csak fiú gyermekek járnak. Ennek az iskolának vezetője a veszt, intézeti róm kath. lelkész. A gör. keleti tanítót a szülők fizetik, kinek évi fizetése nem megy többre száz forintnál s e csekély fizetését is rendetlenül kapja a szülőktől, kiket még nem ritkán a bírói parancsszó kényszerít a tanítói fizetés megfizetésére. A róm. kath. lelkész fizetését az államtól kapja, mely évenként reá megy 500 frtra. Az iskolaügy a két tanító hiányos képzettsége folytán csal: pang, minek megszüntetése az állami iskolák életbeléptetésére vár. A határzár, minek elrendelése jóval ezelőtt történt s a mely az ipart, kereskedést és közlekedést annyira megakadályozta, hogy betekig nem látunk egyetlen egy utast is, még mindig tart s tudja isten, hogy még meddig! Óhajtandó volna annak feloldása azon okból, hogy az általa már megpihent ipar, kereskedelem és közlekedés újból fejlődésnek indulhason, a mi a jelenlegi és tőlünk oly távol eső marhavész behurczolása nélkül is eszközölhetőnek látszik. Az időjárás, mitől úgy rettegtünk, hiven bebizonyította, hogy kár volt annyira idegenkednünk tőle. Nem hozott magával annyi havat, mint eddig. A szél az igaz gyakran fű nálunk, olykor süvölt is s ezzel akar minket zene helyett mulattatni. Hogy a határzárt, mikor fogja elfúni, mire az iparos- és kereskedő világ oly nagyot tánczolna, arról csak a földmivelési miniszter ur tudna felelni. —I. Vallásta ni tás a hosszutal usi állami felső népiskolában. A fentirt ügyre vonatkozólag e lap 7 számában Veres Sándor ur egy levelet és két kivonatot közöl a maga s a vezetése alatt álló iskolának mint regy evgangelikus atya“ által megtámadottak védelmére. Sorai között a közvélemény igazgatója olyasformát gyanittat, mintha a felső népiskola ág. ev. ifjainak vallástanitása egyedül csekély személyemen múlnék. Ez ártatlan gyanúsítást, jóllehet józan emberi okoskodás szerint alig feltételezhető, hogy egy lelkész saját felekezetének lelki ügyeit szándékosan rontani akarná, sző nélkül hagynom nem lehet. A nagy igazság Veres Sándor ur közleményében az, hogy a tanfelügyelő kivonatbau közlött átirata egyházunk tauácsa által már 3 hete, hogy elintéz- tett. Hogy a végzés róla szóbeli sürgetésem daczára miért nem kézbesittetett még mind eddig a tan- felügyelőségnek, azt szíveskedjék Veres Sándor ta- j nitó-köri elnök ur az egyháztauács igen tisztelt jegyzőjétől megkérdezni. Megkéstünk egy kissé a tanfelügyelői átirat elintézésével, de sietni vele nem volt okunk, mert ennek a bajnak mi orvosai nem lehetünk. Egy egyháztól, melynek pénzviszonyai rendezetlenek, adóssága tetemes, egy egyháztól, a melynek hívei két kézi munkájuk után alig bírják beszolgáltatni azt az összeget, mi az egyház feutartására uélkülözhet- leDül szükséges, egy néptől, melynek közjövedelme nincs s országról-ozszágra kell mennie, hogy összekeressen annyit, a mennyiből nyomoru életét télen által tengethesse s hajlékát megmenthesse az állami adó s a faluköltség miatti árverezéstől, egy ily egyháztól; egy ily néptől kívánni is képtelenség, hogy a ho832ufalusi felső népiskolához egy 300—400 frt évi fizetést igénylő ág. ev. vallástanitót alkalmazzon. A képtelenség még nagyobb lesz, ha tekintetbe veszszük, hogy a hosszufalusi felső népiskolát látogató ág. ev. növendékek jórósze ,nera is Hosszufaluból való. De az egyház minden nyomorúsága mellett is szivesen adna egy kis honoráriumot, ha kebelében találkoznék alkalmas fagyén, ki azért a val- I lástanitást elvállalná. Ilyen azonban nincs s maholnap, szégyenlem mondani, ev. tanítót sem lehet lámpával sem találni az egész nagy evangélikus gyülekezetben. Mindezen kürülmenyek daczára Veres Sándor ur a hosszufalusi ág. ev leikészt vádolja a nagy közönség előtt azzal, hogy ő az oka a vallástanitás elhanyagolásának a felső népiskolánál. Azt hiszem, a t. közönség ezzel elég tájékoztatást nyert hogy — bármennyire is sajnáljuk — hogy sem én, sem egyházam annak oka nem vagyok, hogy az ág. ev. növendékek a hosszufalusi felső népiskolánál vallás-oktatásban nem részesülnek. De lássuk a vallástanitás kérdését nagyobb világosságban! A mint én értettem az az „egy e range- likus atya“ nem is arra kért feleletet, hogy miért nem taníttatnak a hosszufalusi felső népiskola ág. ev. növendékei azóta a vallásban, mióta az uj pap eljött, hanem azt kérdezte, hogy általában miért nem taníttatnak ama növendékek vallásra ? A két kérdés között pedig igen nagy a külömbség , főként ha meggondoljuk azon ép oly hallatlan, mint elszomorító valóságot, hogy mióta a hosszufalusi felső uépiskola fennáll, a növendékek zöme, az ág, ev. ifjak rendszeres vallásos oktatásban soha nem részesültek. A mi annál csodálatosabb mivel az l1/* évig tartó papi üresedés ideje alatt a hitbuzgó fü- részmezei segédlelkész vezette az egyház ügyeit, kit Veres Sándor ur közleményében kiemelt, annak előtte pedig b. Moluár Viktor köztiszteletben állott papi egyén állt nemcsak az egyház, hanem & felső népiskola élén is. Reményiem, hogy az ide jövetelem előtti időnek mulasztásait talán még sem nekem fogja betudni Veres Sándor ur. Reményiem, hogy azt a vailás- tanitást, melyet egy unitárius és egy református tanító díjtalanul, ütve-vétve végzett az ág. er. növendékekkel az elmúlt időben, rendszeres ev. vallás* tanításnak nevezui senki nem fogja. Azt hiszem, ezzel is eleget mondtam az ügy érdekében, s magunk igazolása tekintetéből ; de ha megengedi t. szerkesztő ur, legközelebb még visszatérek e tárgyra Ho88zufalu, 1884. január 21-én. Masznyik Gyula. ágh.. hitv. ev. lelkész. VEGYES HÍREK. Táróza-rovatunk lapunk mai számából tárgyhalmaz miatt kimaradt. A szerkesztőség. A Batthyány-Rosenberg féle párbajügy 22 én tárgyaltatott a temesvári kir. törvényszék előtt. A tárgyalási termet zsúfolásig megtöltötte a nagyrészt hölgyekből álló közönség, mely figyelemmel kisérte a tárgyalás minden mozzanatát. A vádat Bede Gyula kir. ügyész terjesztette elő, mely után kezdetét vette a tanúkihallgatás. Csak a párbajsegédeket hallgatták ki a párbaj lefolyására és az ezt előidéző levélre nézve, és a közvádló halált okozott párbaj vétségében kéri vádlott elitéltetését. Györffy Gyula magánvádló képviselőjének rövid beszéde után Friedmann Bernât védőügyvéd terjesztette elő védbeszé- dét. Hatásos szavakkal ecsetelte a párbaj elkerülhetetlenségét bizonyos esetekben, és ha nem teljesen felmentő, de igazságos Ítéletet kér. A törvényszék tekintetbe véve az enyhítő körülményeket, Dr. Rnsenberg Gyulát két évi államfogházra Ítélte. Vádlott föllebbezett. A tárgyaláson sem az özvegy, sem a gyászoló apa uem volt jelen s a várt „leleplezések“ bői nem lett semmi, a minthogy nem is volt mit leleplezni. Brassói hirek. A brassói magyar dalkör — miut halljuk — január 22 én tartá ez idei rendes közgyűlését és nagy szótöbbséggel lett az egyesülés kimondva, úgy hogy immár a brassói magyar dalegylet nemsokára hallatni fogja magát. Kikeresztelkedés. Egy prágai Philipp nevű zsidó kereskedő 13 éves leánya, Philipp Chane Rilke, aki utóbbi időben nagyszüleinél élt. Lemberg- ben, majd egy Bazilia apáczakolostorban növekedett, 22-én Lembergben áttért a görög-kathoiikus vallásra, Midőn atyja a leány szándékáról értesült, rögtön Lembergbe utazott s leányát lebeszélni igyekezett e lépésről. Mit sem használt. A leány egész határozottsággal kijelenté, hogy ő keresztény akar lenni s tagja kivan maradni továbbra is a zárdának. Erre atyja a hatóságokhoz folyamodott, hogy adják ki neki leányát. De a leány nem akart távozni a kolostorból. Tegnapelőtt végre megtörtént a kikeresztelkedés is a Bazilia-apácza-kolostor háziká- polnájában. A keresztelési szertartást Sembratovic* g.-katholikus püspök végezte; keresztszülők Rus- socki gróf és Zaleska asszony, a galicziai helytartó neje voltak. A leány atyja, a prágai főrabbi és a lembergi zsidó hitközség, hir szerint, a keresztelési szertartás felfüggesztését kérelmezték az osztrák miniszterelnök, Taaft gróftól. Bombavetés Rómában. A Viktor Emánuel sírjához rendezett második zaránkokolás alatt a Vatikán előtt egy nagy vasbomba pattant el és másik két bombát is találtak, melyek nem robbantak fel. A rendőrség szorgos és erélyes intézkedéseket tett.
