Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-09-13 / 102. szám

— 407 — nyittessók a gyakorlati kivitel bármely társasjáték vagy egyéb tantárgy sikeres tanítására nézve. Akkor bizonyos, hogy pl. a „Kádár" játék a zaj- zoui helyes gyakorlati mód szerint alkalmaztatott volna Tatrangon is. Akkor bizonyos, hogy a kü­lönböző színek ismertetése s az 5 —10-ig való szám­kor tanítása ugyancsak a zajzoni helyesebb tanmód szerint kezeltetett volna Tatrangon is. Akkor bizonyos, hogy a tatrangi helyes, kifogás­talan gyermekkarének-tauitás átszivárog vala Zaj- zonban is, hogy a tatrangi pontos látogatása az óvodának, mint szép példaadás, alkalmasint elragad vala vala Zajzonra is. Ezek pedig nagy és kivihető előnyök lennének az óvodaügyre s annak nemes czéljára nézve; természetesen, ha ezen ügyek a ne­vezett gyűlésekben méltóan, tüzetesen és szakszerü- rüleg tárgyaltatnak, megvitattatnak, s a mi jobb, elfogadván liiven, pontosan alkalmazást is nyernek. A pontatlan óvodalátogatásnak útját is első sor­ban az óvónői gyűlések jegyzőkönyveiből kifolyólag kellene, hogy elvágassék. Annak rendes útja és módja szerint az illető helyeken addig kellene ko­pogtatni, zörgetni, mig az alsó, felső és legfelső fo­rum a gyakori és jogos felkeresést megsokalván — felelősség terhe alatt szigorúan és határozottan in­tézkedik. Pontos iskoláztatás, jöjjön el a te országod is ! Fejér Gyula. Közgazdaság. Ekeverseny Kisbéren. A jkomárommegyei gazdasági egyesület által legutóbb Kisbéren rendezett nagyszabású ekeverse­nyen többek közt jelen voltak : Ordódy Pál a volt közlekedésügyi miniszter, mint elnök; a kormány részéről Fényes László, az állami uradalom részéről Renner Gusztáv igazgató és a vidék összes előkelő­sége. A kiállítók és versenyzők közt a legelőkelőbb czégek vettek részt. Ott voltak Tarnóczy Gusztáv legkülönbözőbb rendszerű egyes, kettős és hármas Schlick-Krumpach-féle hires ekéivel, mely utóbbiakat ott még alig ismerték és melyekre már a bemuta­táskor számos megrendelés történt; továbbá Fried­länder Becsből, Gubicz László, Propper Samu és a Schlick-gyár Budapestről, Országh Váczról, Neu­mann Fehérvárról, a Clayton és Shuttleworth és Untráth és társa czégek, mig Kühne gépeivel elké­sett. A verseny egész napon át folyt és a bíráló bizottság másnap délben hirdette ki az ítéletet, mely szerint a hármas ekéknél az első dijat a Tarnóczy Gusztáv budapesti czég által versenyre bocsátott Schlick-Krumpach-féle eke, a másodikat a Clayton és Shuttleworth czég ekéje, a hárma­kat a Sack féle hármas eke nyerte el. A kettős ekéknél az első dijat ugyancsak Tarnóczynak Schlick-Krumpach-féle ekéje nyerte kifogástalan munkájáért ős könnyű járásáért, a második dijat Propper Samu Sack-fóle ekéjének könnyű és biztos járásáért és a harmadikat a Shuttleworth-féle eké­nek ítélték oda. Ezen felül Proppernek Sack-féle magtakaró ekéje külön ezüst díszoklevelet és Yull ekéje arany díszoklevelet nyert. — Az egyes mélyítő ekéknél az elsődijat Propper­fog adni, hogy elbeszélhessem a hallatlan kínokat, miket harmincz év óta szenvedek. Egy társaság telepedett le Londonban „kegyes testület“ neve alatt. A szerencsétlen emberiség gyámolitását tűzte ki czóljául és e végből lelkes felhívást intézett a közönséghez. En magam sze­mélyesen vittem el adományomat Thomson pénz- tárnokhoz. Néhány nappal ez után levelet kaptam ismeretlen kéztől, melyben légyottra szólittatám fel. Nem is válaszoltam reá; de már második nap is­mét jött levél, melyben fenyegető és parancsoló hangon ez vala irva: „Vagy eljön hozzám, vagy férje meg fog halni“. Félve, hogy megijesztem a grófot saját félelmem­mel, nem szólók neki semmit. Az egész éjen át gyötört a láz s gyilkosságról beszéltem. Másnap jobban órezvo magam, ki akartam menni. Alig léptem a kapu küszöbére, hirtelen megraga­dott valaki és egy kocsiba dobott. Elvesztőm esz­méletemet s midőn későre magamhoz jövék, egy szállodában találtam magamat. A gyáva, ki elrabolt engemet, a gyalázatos Thom­son, fölhasználta az alkalmat, mig én erőtlenül, élettelenül fekvőm. E percztől fogva, jóllehet min- -denképen kimutattam iránta gyűlöletemet, két hó­napig nem távozott mellőlem. Ez alatt egy fiú­gyermeket hoztam a világra, kinek Henrik nevet adtam. E szavakra hirtelen fölemelkedett: úgy tetszett, mintha ismételni hallotta volna a Henrik nevet. — Bizonyosan visszhang — mondá nehány perez múlva — s visszatérdelve a sírra, folytatá elbeszé­lését. A nyomorult, ki megfosztott becsületemtől, megfosztott gyermekemtől is, abban a pillanatban, mikor épen ölelni akartam. Kiragadta, kitépte kar­jaim közül . . . igen, kitépto, mert láttam folyni a vért kis kacsóiból, az erőszak miatt, mit velem nek Sack-féle rayol-ekéje nyerte, a másodikat Fried- laender Kobeck-féle ekéje és a 3-ikat a Sack-féle nyerte. A közönséges egyes ekéknél az első dijat Proppernek Sack-féle egyetemes ekéje, a másodikat Gubicz László és a harmadikat Országh József nyerte, mig Tarnóczynak Schlick-fóle 2. számú ekéje külön ezüst díszoklevelet kapott. A boronánál az első dijat Shuttleworth, a 2-ikat Propper, a 3-ikat Országh nyerte. A kiállításban Tarnóczynak kitűnő Ileidt-féle trieurjei, a Schlick gyárnak jeles készit- ményü rostái, Shuttleworth boronái és Neumann sorvetöi arany díszoklevelet nyertek. Nagy érdek­lődést keltettek még Tarnóczynak „Kis Óriás“ csut- kás tengeri-darálói, uj amerikai „Acme“ boronája, szecskavágói stb., Proppernek elismert Sack-fóle ve- tőgópei, a Schlick-gyár kitűnő répa- és szecska­vágói stb. A dijak diszokmáuyokból és pénzössze­gekből állottak, mely utóbbiakat azonban a nyer­tesek az egyletnek engedték át. VEGYES HÍREK. A Gidó János és Császár Bálint szellemi veze­tése alatt álló „Székely Nemzet“ napi hírek rova­tában lapunkról is megemlékezvén, hibául tudja fel, hogy lapunknak sem szerkesztője, sem kiadója vele szóba nem állott. Azt ugyan elhisszük, mikép amaz újság érdekeltjei szeretnék, ha róluk, felőlük semmi sem Íródnék. Mi ismerjük jogainkat, tudjuk köteles­ségünket; a kaueziót mi, nem helyettünk más tette le. Felelősséggel pedig csak a sajtótörvény előtt tartozván, minden agyarkodást visszautasítunk. A „Sz. N.“ nem veszi észre, hogy lapját minő zsur- nalisták szerkesztik, s a miénkben keresi a szálkát. Császár Bálint és Malik József urak a helybeli kaszinóból önkényt visszalépni kényszerül- t e k. Ezután Gidóhoz, egyetlen barátjukhoz járnak flékenre. Csige Lajos kedvelt népsziumiiénekesünk jutalomjátékául szerdán szeptember 17-én „Itip van Winkle“ regényes Ope­rette kerül színre, melyre előre is felhívjuk a szinpártoló kö­zönség figyelmét. Mint értesülünk, ez búcsuelőadás is lesz. A székely egylet nagygyűlése ez évben Maros- Vásárhelytt lesz szeptember 25 én. A kiadott Prog­ramm a következő: Elnöki megnyitó. Titkári jelen­tés az egylet évi működéséről. Az 1883-ik évi pénz- tárnoki számadásról és pénztári vizsgálatról a szám­vizsgáló bizottság jelentései, és a pénztárnok kimu­tatása az egylet vagyonáról. Választmányi előter­jesztés az 1885-iki országos kiállítás alkalmával, a Székelyföld, illetőleg az ottani háziipar érdekében az egylet részéről! teendőkre nézve. Választás a központi választmányból kisorsolandó öt tagságra és egy megürült tagsági helyre. Az alapszabályok értelmében esetleg felvehető indítványok. Két fel­olvasás; egyik: Dr. Szabó Károly kolozsvárim, kir. egyet, tanártól, e kérdésre: „Királyi telepitvónyesek-e a székelyek?“ és Nagy Gyula in. kir. erdőfelügyelőtől: „A Székelyföld közgazdasági szerepéről és hivatásáról hazánkban, különös tekintettel az erdészetre.“ Meg­szemlélése a M.-Torda megyei gazdasági egylet által rendezett s a Székely-egylet által jutalmi dijakkal segélyezet termény, állat, kózmü, eszközök és házi­ipar készítmények, bemutatására szolgáló gazdasági kiállításnak, esetleg részvétel jutalmak és oklevelek ünnepélyes odaítélésénél és kiosztásánál. Szeptember 24-én ismerkedési estély. szemben alkalmazott. 0 aztán elutazott és vigasz­talásul e szavakat dobta felém: „Akkor fogod újra látni, mikor már többé nem ölelheted.“ — Oh istenem! mit szenvedtem e nap óta ! Annyi könyet hullattam, hogy azt hivém, nin­csen már több !“ E szavak után hirtelen fölemelve tekintetét, egy fiatal dominikánust látott maga előtt. — Ki ön! ? — kiálta zavarodottan. — Idejött meghallgatni titkomat! ? — Szegény idegen testvér, — felelte az ifjú. — A pinezén át jöttem a zárdába, hogy vigaszt nyújt­sak egyik haldokló apáczának. Az ön hangja vont e sir felé, én ... ón hallottam mindent. Bocsás­son meg nekem és folytassa, kérem. Az apácza egy perczig habozni látszott, aztán folytatá : — Kétségkívül isten küldötte önt ide , hogy meg­hallgassa vallomásomat. Hallja tehát testvér! Mihelyt erőm engedé, visszatértem Londonba. Darmouth grófot halálosan megmérgezték az nap, melyben engem elraboltak. Thomson és társa Ro­binson György eltűntek, magukkal vive ötszázezer font sterlinget. Robinsont elfogták s elitélték, mi­után bevallotta, hogy Tliomsonnal együtt követték el a gyilkosságot és lopást. Nehány egyén engemet vádolt. . . Ily körülmények között nem maradhat­tam Angliában, de másfelől értesítettek is, hogy Thomson a kontinensre menekült. Miután rendeztem ügyeimet, siettem elhagyni a földet, mely csak szen­vedéseimre emlékez tett. Sokáig kerestem Franczia- országban e nyomorultat, ki gyermekemet elrabolta. Végre is semmi nyomra nem találva, idejöttem Toulouseba, e zárdába, hol föltalálhatni reméltem ismét nyugalmamat, mit oly rég vesztettem el. Oh, ha megmutatom vala a levelet férjemnek, kit annyira szeretők ! Talán minden másképen tör­ténik. Fájdalom, nem tettem. (Vége következik,) Gyászjelentés. Sepsi-szentiváni ifj. Csia Istvánná szül. Di- mitrievics Szidónia és gyermekei: Irén, Oszkár, Ilka, Mari és Imre; édes anyja özv. id. Csia Istvánná szül. Nagy Karolina ; a néhainak testvérei: Lázár s családja, Karolina férj. Kovács Imréné, úgy néhai nagybátyja Csia János, Csia Bálint gyer­mekei: Elek és Teréz s családjaik; valamint a brassói állami elemi népiskolák tanítótestülete, szomorú szívvel jelentik, hogy brassói elemi vezértanitó sepsi-szentiváni Csia' litván folyó évi szeptember 13-án reggel Sepsi-Szentivánban a szülői háznál idült sorvasztó tttdővészben jobblétre szenderült. — Néhai mint hű férj, gondos családatya, jó gyermek, önzetlen rokon, igaz pályatárs, munkás tanító, a brassói Polgári kör­nek és több humánus czólu egyletnek buzgó apostola, helyét úgy töltötte be, hogy benne a társadalom egy pótolhatatlan veszteséget, a család pedig nélkülözhetlen gyámolát sirathatja. 48 évet élt s ebből 19-et boldog házasságban; 27 évig volt néptanító s mind Brassóban, elébb a rom. kath., később az állami elemi népiskoláknál. Földi része folyó 1884. évi szept. 15-én délutáni 2 fog Szentivánban rom. kath. szertartás mel­lett örök nyugalomra kisértetni; leikéért az engesztelő áldo­zat kedden szept. 16-án fog a s.-szentiváni rom. kath. temp­lomban megtartatni. Béke legyen nyugta fölött I A dicsö'-szentmártoni kerületben, a hol Tisza Lajos e hó 10-én leköszönt a mandátumról, a vá­lasztó közönség egy része báró Kemény Jánost em­legeti ; a kerület zöme azonban, annyival is inkább, mert Keményt biztosan megválasztják Ilyefalván, Kispál Sándor ottani érdemes és müveit földbirto­kom köré csoportosul. Természetesen Kispál is kor­mánypárti. Merénylet egy uralkodó herczeg ellen. Greizból írják, hogy midőn az uralkodó Reuss herczeg f. hó G-án este Waldhau9ba ment vadászatra, az er­dőben két fiatal csavargó útját állta, s kocsisát és inasát botokkal verte főbe. A kocsis ostorával vé­delmezte magát, mindamellett súlyos sebeket ka­pott arczán és fején. Végre a herczeg puskájával fenyegette az utonállókat, mire ezek az erdő sűrű­jébe menekültek. Másnap délben elfogták őket a herczeg előbbi kocsisának és lovászának személyé­ben, kik elbocsáttatásukórt akartak bosszút állni. Öt ember vizbefulása. Manuswörth mellett hétfőn délelőtt nagy szerencsétlenség történt. Az „Antonie“ nevű propeller, mely egy kotrógéphez volt beosztva, egyszerre, nem tudni, mi okból, sülyedni kezdett. A rajtalevő nyolez ember a Dunába ugrott. A két partról rögtön csolnakok érkeztek a baleset szín­helyére, kimenteni azonban csak három embert bír­tak. A menekültek közt van a kapitány is, ki már négy év ótá vezeti az „ Antonie “-t. A szerencsétlen­ségnek Rudolf trónörökös is szemtanúja volt, ki Mnnnswörthből vadászatról tért vissza. Milliós sikkasztások. A berlini „Kreuzzeitung“ - nak szenzácziós és nagyon valószinütlen híreket írnak Bécsbó'l az uj városház építésénél állítólag előfordult sikkasztásokra vonatkozólag. Az illető le­velező a többi között ezeket Írja: „A beavatottak jól tudják, hogy a városház építésére 51/a millióval többéi adtak ki, mint a mennyit valóban kellett volna kiadni. Ebből két millió esik szükségtelen é3 egészen önkényes változtatásokra, negyedfól mil­lió pedig sikkasztásokra.“ Hogy mennyiben van igaza a levelezőnek, annak az épitő-bizottság a meg­mondhatója. Kivégzés Boszniában. Mint Szerajevóból távirati utón jelentik, 10-án délben Tirnovában Persul Sá- va és Miklós, valamint Nevics György bűntettese­ket kivégezték, még pedig bűnpártolás miatt, a mennyiben a rablóknak menedéket adtak házukban. A kivégzést a szarajevói uj hóhér Seifert lovag hajtotta végre, még pedig oly gyorsan, hogy 7 perez alatt mind a három függött. A kulinovicsi rabló- gyilkosság miatt fogva levő 40 vádlottnak végig kellett néznie a kivégzést. E szerint tehát Boszniá­ban az európai igazságszolgáltatás épen úgy virág­zik, mint Philippovics táborszernagy idejében 1878. év őszén, a mikor Szerajevó alatt egymást érték a z elrettentő kivógzési látványosságok. Vasúti utonállók. Bécsből jelentik: A gőztramway gépésze szombaton este 9 órakor Mauer és Kalks- burg között a sineken nagy köveket vett észre. A vonatot rögtön megállította. A vonat tovább ment s a kalksburgi állomásról Mauer feló induló vona­tot óvatosságra inté. S ez nem is volt fölösleges ; a mint az említett helyre ért, az alig öt perez előtt eltávolított kövek ismét a síneken voltak. Midőn a vonat megállt a kövek eltávolítása végett, a négy méternyi magas töltés aljáról mintegy 20 férfi ki­áltott föl: „Jöjjetek le, ha mertek !“ Egy menyasszony eltűnése. Graf G. L. bécsi váltóüzlettulajdonos leánya, a 19 éves Charlotta anyjának és férjes nővérének társaságában f. hó G- ikán délután Prater-utczai lakásukról a városba ment, hogy közelgő esküvőjéhez egyet-mást bevá­sároljon. Félhét óra tájban visszatérve, a leány ut- czai tuillette-jét házival cserélte föl s kötni kezdett. Valamivel később kiment, hogy — mint hozzátar­tozói gondolták — egy szomszédos üzletben köté­séhez pamutot vegyen. Ezóta Graf Charlotta eltűnt 8 mindeddig elő sem került. Mint utólagosan meg­tudták, az illető boltban, hol a pamutot rendesen venni szokta, az eltűnés estéjén nem mutatta ma­gát. A leány egy níkolsburgi kereskedővel járt jegy­ben, kihez saját választásából, nem pedig kénysze­rítésből készült nőül menni. Mindig vidám volt 8 szombaton délelőtt hozzátartozóival a Belvedere kép­csarnokában gyönyörködött. Felfordult világ. Az már mindennapi dolog, hogy a szolgálatadó lopás vagy más büntetendő cselek­mény miatt feljelentést tesz a cselédje ellen. Az ellenkező még alig fordult elő. Most azonban már egy ilyen panasz is fekszik a budapesti kir. fenyitő

Next

/
Oldalképek
Tartalom