Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-09-13 / 102. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam 102. szám. Szombat, szeptember 13. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY I Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. I^E©g-j elemük: :h.etemkAnt liáromszor: KIed.d.eii, Cs-ü.törtök:©m és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, főpiacz, 629. sz. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. ' Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bér- mentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre ... 1 „ 80 „ Hirdetések dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb é3 többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Ilaasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. A miniszterelnök programmbeszéde. Mióta az alkotmányosság Európában elterjedt, sőt helylyel közzel parlamentárizmussá is kifejlett, lassan-lassan szünedezik azon titokzatosság, mely az abszolút kormányokat jel- legezte, midőn a korlátolt jobbágyi ószuek a kormányrendeletek megbirálását is eltiltották. Csak azt tartották akkor államférfinak, a ki képes volt a kormány szándékát palástolni s mindenkit félrevezetni; az indiszkreczió volt akkor a legnagyobb hiba. Most már maguk a miniszterek szokták főllebbenteni azon fátyolt, mely a kormány terveit elfödi s átlátják szükségességét annak, hogy a közvélemény tájékozhassa magát előre a kormány tervei iránt, még mielőtt azok a parlament bírálata alá kerülnek. A meglepetések ideje lejárt; csak a külpolitikában maradtak fönn még mindig a titokzatos eljárások hagyományai, mert a külügyek tényleg még mindig a korona prerogativájához tartoznak, melyeket a parlamentek csak utólagosan bírálhatnak meg, de a bevégzett tényeket meg nem történtekké tenni nem képesek. A közvélemény épen azért gyanúval nézi ezeket mindig, és jót nem sejt, valahányszor miniszterek és fejedelmek találkoznak s tanácskoznak, mert tudja, hogy az eredményhez csak utólagos beleszólása lehet. A belügyekre nézve túl vagyunk már a titkolódzás stádiumán. Nálunk is utánozni kezdik az angol példát, a hol maguk a miniszterek kortesapostolokká válnak s minden alkalmat megragadnak, hogy a népet a fenforgó kérdésekre nézve felvilágosítsák. Ugyanezt teszik az ellenzék vezérei is s igy a politikai eszmék elterjednek a nemzet minden rétegeiben, hogy a közvélemény mindkét részről felvilágosítva, tisztuljon s megállapodjék. Azonban a kormánypárt nem szokott az ellenzék kortesapostolságának hasonló fegyverrel megfelelni. Kényelmesebbnek tartja a hivatalos pressziót, mely a hivatalnokot, a ki az ellenzék mellett hangosabban nyilatkozni merészel, állásától megfosztja, s a vesztegetést, az etetést, itatást, habár az 1874-iki törvény ezt papiroson büntetés alatt eltiltotta. Ha pedig ily módon demoralizálta a választókat, panaszkodik a népnek elaljasodásáról, szidja a kortesapostolokat 8 az izgatást, keres repressziv intézményeket, s elfelejti, hogy csak ott van vesztegetett, a hol az vesztegetővel találkozik. A kormány egyébiránt a jelen választásoknál is megtartotta nagy többségét, nem tartjuk tehát lovagias eljárásnak, ha a kisebbségben maradt ellenzéket czáfolja. Ez különben csak a miniszteri beszédek bevezetéséhez tartozik. Ennél sokkal nevezetesebbek a béltartalmak, melyekből a jövő országgyűlés munkprogrammját kiismerjük. Előttünk fekszik a kormányelnök beszéde az országgyűlés küszöbén, s ebben első sorban vau megígérve a házszabályok megváltoztatása. Felhozza aztán a felsőház reformját, mely már az elébbi trónbeszédben is érintve volt, de csak most fog napirendre kerülni. Úgy hisz- szük, a miniszterprogramm ezen része nem talál nagy nehézségekre. Örvendetesnek tartjuk a miniszterelnök politikai hitvallását, hogy a liberálizmus elveihez ragaszkodik. A mai időben, midőn Bismarck, az ultramontánok és szocialisták egyhangú kórusban szidják a liberálizmust s visz- sza akarják csempészni a középkori intézmények tradiczióit, bátorság kell ahhoz, hogy egy kormányelnök nyíltan bevallja liberális meggyőződését. Ily szellemben kárhoztatja Tisza Kálmán az antiszemita bűnös izgatást, az agráriusok homályos tévelygéseit s e tekintetben teljes elismeréssel tartozunk neki. Nehezebb az állása, midőn a sajtó kihágásainak korlátozását indítványozza. Igaz, hogy a jury Magyarországban nem felelt meg azon várakozásoknak, melyeket hozzá kötöttünk, s hogy ez volt a sajtó kihágásainak nem annyira megtorlója, mint inkább palástolója; tehát ennek, nem pedig a sajtószabadságnak, ideiglenes felfüggesztését bizonyos esetekben senki sem fogja siratni. Elvben az ily ideiglenes felfüggesztés nem is fog nagy ellenvetésekre találni. Itt azonban a részleteknél a legnagyobb féltékenység is természetes, mert a sajtószabadságot mindig az alkotmányosság palládiumának tartjuk s például az osztrák úgynevezett „tárgyilagos eljárást“ egyenesen a sajtószabadság felfüggesztésének néznők. E részben azonban a kormányelnök nyilatkozata e kényes kérdésről megnyugtató. ítéletet egyébiránt csak a kész törvényjavaslatról hozhatunk. Az országgyűlés tartamának meghosszabbítására nézve Tisza Kálmán ismét mérsékeltebb hangon szól, mint párthívei s minisztertársai. Ő az öt évi cziklust hozza javaslatba s ezt elégségesnek tartja, a midőn azok hat évit ajánlottak, s megnyugtatja a közvéleményt arra nézve is, hogy az csak a jövő választásoknál áll be s igy a tisztesség is megtartatik, mely Angolországban hasonló esetben meg lett szegve, midőn a parlament azt határozta, hogyha a meghosszabbítás czélszerü, ne halaszszák üdvösségét egy czildussal tovább. A kormányelnök nem tagadja, hogy ezen javaslatokon megérezzük a reakezió bűzét, de azért a haladásról nem mond le, s igy elvben, de csak elvben ám, a külön vámterület eszméjéről sem mond le. Hogy azonban osztrák szomszédjaink meg ne ijedjenek, előre is kijelenti, hogy ez csak olyan ártatlan ijesztés, melyet nem szükség komolyan venni. Említi végre a hivatalnokok pragmatikáját is, melynek szükségét már régóta érezzük. Az egész beszéd nagy tapintatról s mérsékletről tanúskodik. P. H. Három császár találkozása. Varsóból írják, hogy Voronzov-Daskov udvai'i miniszter, ki a czári párral együtt szept. 8-án érkezett ide, már a napokban Berlinbe és Bécsbe utazik a czár sajátkezű leveleivel a német és osztrák-magyar uralkodókhoz. Bécsből a miniszter Francziaországba utazik. — A német császár részvételéről az uralkodók ekier- nevicei találkozásán csak az utóbbi napokban érkezett Pétervárra jelentés. Vilmos császár, kinek aggkora a Pétervárra utazást már nem engedi meg, a czárnak a birodalom határán való esetleges jelenlétét használja fel a danzigi látogatás viszonzására. A „Magdeburger Zeitung" egész bizonyos gyanánt jelenti, hogy Vilmos császár és Bismarck bg. szombaton este Lengyelországba utaznak az orosz czárral leendő találkozás végett. Félhivatalos jelentések szerint a találkozás alkalmával az európai szárazföldi hatalmak érdekközösségének politikáját fogják inaugurálni. A hazafias románok orgánuma gyanánt alapítottak nem is nagyon rég Budapesten, még pedig kor- mánysegélylyel egy „Viitoriul“ czimü lapot, melyben, úgy látszik, csizmadiát fogtak. E lap bizonyos alárendelt kérdésekben most a kormány lapjával a „Nemzet“-tel tűzött össze s olyanokat mond neki, a melyek mindennek beillenek, csak csillapításnak nem, holott e lap eredeti programmjának épen ez volt főpontja. Mutatványul csikkéből a következőket közöljük: „..Tény az, hogy az alkotmány, valamint a magyar közélet, nem adja meg nekünk románoknak még azon jogokat sem, a melyre nélkülözhetetlen szükségünk vab nemzeti existentiánk okából . , . Oly választási törvénynyel birunk, a mely szeparatizmussánál és igazságtalanságánál fogva egyedül ritkitja párját az egész világon, Van egy parlamentünk és két választási törvényünk, mond- hatnók, egy a magyarokért és egy a románokért . . . Mi mindaddig, mig ezen törvény érvényben lesz, fentartjuk azt, hogy azon frázisok, a melyeket sokszor hallunk a magyarországi nemzetiségek egyenjogúsításáról, nem egyebek üres szavaknál, a melyekkel vagy magunkat, vagy másokat elámitunk.“ A bukaresti Hora-Kloska-ünnep, a magyarországi oláhok között is népszerű kezd lenni. Sem a bukaresti kormány, sem a bécsi külügyi hivatal nem tett semmit, hogy e mindenkép veszedelmes rablójubileumot megakadályozza s az azzal járó izgatások káros befolyását közömbösítse. A „Gazetta Transilvaniei“, mely hasonló államellenes és hazaáruló üzelmekben minkenkor elől jár a nélkül, hogy baja esnék miatta, most nyíltan közzéteszi a Hora- Kloska ünnepély rendező bizottságának fölhívását. A készülő album kéziratainak beküldésére szept. 25-ike van utolsó határnap gyanánt kijelölve. A fölhívás vége igy hangzik: „Valamennyi románnak közreműködésére számítunk azon teher elviselésére nézve, a melyet magunkra vállaltunk. Szem elől ne téveszszük azt, hogy az idegenek látnak minket !“ — Az igaz. hogy derék egy látvány lesz, ha e komédiát el nem tiltják. Az uj konferenczia. A „Standard“ berlini levelezője tudni akarja, hogy Ausztria-Magyarország, Német- és Oroszország az uj konferencziát illetőleg már teljesen megegyeztek. A meghívókat is e három állam kormánya bocsátja ki közösen, s Berlin lesz a konferenczia helye. Részt vesznek a nagyhatalmakon kívül az Egyesült-Államok, Spanyol- és Portugalország is. A franczia khinai háború. A khinai kormány az alkirályokhoz körlevelet intézett, melyben kifejti, hogy miért utasította vissza a franczia követeléseket s kijelenti, hogy a főtanács el van határozva, Khina becsületét fegyverrel is megvédeni. — Páriában azt hiszik, hogy a khinai hadüzenet vasárnap előtt ide érkezik. A kolera. Nápoly, szept. 9. A kolera napról-napra óriásibb arányokat ölt; tegnap 653 ember betegedett meg és 310 meg is halt kolerában. Umberto király ennek daczára két miniszter kiséretében meglátogatta a kórházakat. Nápoly, szept. 10. Umberto király Amadeo herczeg, Depretis miniszterelnök Mancini miniszter, preft és a polgármester tegnap meglátogatta a kiválóbb polgári és katonai kolera-kórházakat, valamint a megbetegedettek családjainak elszállásolási helyét is. A király ágyról-ágyra járt még a haldoklókhoz is és bátorította a betegeket. Egyszersmind elrendelte, hogy az élelmiszerek drágulásának megakadályozására intézkedések tétessenek. A
