Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-09-11 / 101. szám
— 403 talanná vált. Kérdéses jelentés — ha úgy kívánják — közölhető. 2-szór: Az iskolaszéki tagságból való kizáratást illetőleg jó lesz tudni annyit, hogy a szavazásban csak 11-en vettük részt, köztük Itévay nem, s ebből 5 ellene, 6 mellette (köztük az ipa és jegyző- könyvvezető) szavazván, egyhangúlag történt. A kizáratás ellen — nem szőgyenlem a neveket megemlíteni — Bartha Sámuel, Demes Péter pap, Kovács Simon esperes, Kosztyán Győző városkapitány és Sorbán János barátom szavazott. A többieket átengedem az indítványozó dicsőségére és szolgálatára. Magára az eseményre pedig következő komoly észrevételeim vannak : Először: Iskolaszéki elnök, polgármester, indítványozó, vádló, biró és végrehajtó — mindezen funkczió egy személyben összeférhotlen. Másodszor: Az iskolaszék hatáskörét túllépte; ezen testületet saját tagjai felett sem fegyelmi, sem büntető, tehát a kizárhatási jog sem illeti meg. Az iskolaszéki tag küldetését nem magától veszi, hanem megbízatását a képviselőtestülettől nyervén: mig mandátuma határideje le nem jár, attól meg sem fosztható. Maga az országgyűlés nem képes még egy Dobránszkit is kebeléből kizárni (pardon a hasonlításért), valamint ezt meg sem kisérló Vá- rady G.-ral szemben sem. Ezen határozat törvénytelen s mint olyat meg fogja semmisíteni, meg kell hogy semmisítse minden hatóság, bármelyik illetősége elé kerüljön. Ez erőszak megtörése egyértelmű a hatalomnak a törvényen felüli kerekedéssel, egyjeleutősőgü a szólás, szabad véleménynyilvánítás korlátozásával, a többségnek zsarnoki uralma a kisebbség felett. Ilyent alkotmányos országban tűrni nem szoktak. Harmadszor: Iskolaszék és karhatalom nem ösz- szeillő fogalmak. Kijelentem, hogy én azon törvénytelen határozatot respektálni nem fogom. Ki fogja a fenyegetett karhatalmat alkalmazni ? A jogos önvédelem határai közt hivatali állásával játszanék, sőt életét koczkáztatná az, a ki ezen nyilvános erőszakot foganatosítani merészkednék. Negyedszer : Bálint ur tudhatja a közmondást: „a keréknek öt fala van.“ Volt idő, midőn mi voltunk többségben s épen azon vótumok segítségével mi zártuk ki őt az egyház kebeléből s „kergetők a pokol kapujáig“. Nem tehetünk róla, ha ott és most ő uralkodik. Mi mindennap imádkozunk: Uram, jöjjön el a te országod ! íródik még sok egyéb is — természetesen érdekemben — az én kedves lájbzsurnálomban. Azokra nem felelek; sőt ha az én czinkos-, részvény-, s munkatársaim beleegyeznek, a polémiát megszüntetem. D. Veres Gyula. A botrányhoz. Közhivatalnok, vagy az, a ki a nyilvánosság terén működik, nem lehet mimosa pudica. A mindennapi élet ezer példát mutat, hogy a legszeplőtlenebb jellemek rüt gyanúsításokkal illettetnek s e jelenség különösen gyakori ott, a hol a sajtó vagy hivatását felfogni nem képes, vagy olyan személyek által kezeltetik, kik az egyes behatások szülte indulatok rohamain uralkodni nem tudnak. Széles e hazában leginkább Háromszék területe az, hol ahhoz nem értők politikai missziókra vállalkozván, midőn a pártok összetűzése beáll : a személyeskedés tolaFrancziaországba. Hogyha még él, ha hall valamit róla, adja át neki, mit most önre bízok. . . Ebben találná szerencsétlen anyjának utolsó gondolatait. . . . Junius 10-ike volt. E napra vala kitűzve a dar- mouthi grófnőnek apáczává való fölavatása. A zárda kápolnája gyönyörű festményekkel, a legritkább s legüdébb virágokkal vala felékitve. Ez időben a zárdák általában nagyobb fényűzéssel valának berendezve. De hogy is lehetett az másképen, mikor az apáczák többnyire a legelőkelőbb családból valók voltak, s nem egy herczegnő szállott le a trón lépcsőjéről, hogy a zárdába temesse magát. Es az apáczák istenitiszteleteikben is rendkívül nagy pompát fejtettek ki, mintegy feltüntetni akarván ez által is születésük, állásuk nagyságát, melyet a világban elfoglaltak. Egy órával az ünnepélyes eljárás előtt, fehér ruhában, fején virágkoszoruval járta be a darmouthi grófnő a város templomait, keresztanyja kezén. Örömtől ragyogó arczczal járta be a gazdag templomokat, s bű nélkül lépett be a kápolnába, elfoglalta helyét a szentély bejáratánál számára előkészített imazsámolyon. Keresztanyja ott maradt balján. A fiatal grófnő nemsokára láthata az apáczák khórusában két keresztet, melyek közül az egyik fátyollal volt bevonva, egy kosarat, melyben az apácza-ruha állott, egy tövis-korona, egy ezüst me- dencze és ollók, szép haja levágására szánva. Majd erre egy gyertyatartót helyeztek elébe, melynek a mise kezdetétől az offertoumig kellett égni. Akkor egyedül ő felemelkedett, hogy letegye fogadalmát a celebrans kezei közé. (Folytatása következik.) tik előtérbe. Az elv háttérbe szorul s a győzelmet az véli kezében tartani, ki leghangosabban kiabálja: ki és mi vagyok ón ? Igen természetes, hogy ilyen körülmények között csak is mások romjaiu emelkedhetni, minél fogva a tárgyilagosság a szereplő személye mentői kihivóbb modorbani sértésében kulminál. Soha sem vágytam olyan szerepkörre, melyet betölteni képes ne legyek, sem pedig mások tollával nem ékeskedtem, s ha valaha az életben kellemetlenségem volt, ez őszinteségemnek tulajdonítható. Ellenkezővel vagyok vádolva. Nyíltságom azonban nem kereste a személyeskedést: elvi vagy társadalmi álláspontomat mindig meg tudom védeni s érzek magamban annyi erőt és személyes bátorságot, hogy ellenfelemmel szembe szálljak. Tollat nem kölcsönzők, a kard és puskapor visz- sza nem i-ettent s e perczben mégis ott állok, hogy a „Székely Nemzet“ 138-ik számában ellenem emelt gyanúsítással szemben a sajtó- és büntető-bíróság védelmét kell igénybe vennem. Szerettem volna más utón venni elégtételt. Lebeszéltek, le — a lovagiasság törvénye. Határozzon tehát az esküdtszék, a büntetőbíróság. Ez út is üdvezit, mindazonáltal, ha az „erraro humánum .. .“ megszállana, okai a körülményekben lesznek keresendők. Mai napról a „Székely Nemzet“ szerkesztőségéhez a következő nyilatkozatot köldöttem : A „Székely Nemzet“ tekintetes szerkesztőségének Helytt. A sajtóügyi rendtartás 20. §. alapján kérem következő nyilatkozatomnak helyet adni: Egy társadalmi szörny, kinek nevét szájamra venni is undorodom, a „Székely Nemzet“ tegnapi számában ellenem is dühöng. . . . Mielőtt az őt megillető fenyítést megérdemlett módon elnyerheti, kijelentem, hogy ellene a btkv. 270. és 271-ik czikkelyei alapján a bűnvádi eljárásnak hivatalból való megindítását táviratilag kérelmeztem. Sepsi-Szentgyörgy, 1884. szeptember 8. Geréb János. E nyilatkozatommal tartoztam barátaim és e lapok tisztelt olvasóinak.*) Sepsi-Szentgyörgy, 1884. szeptember 8. Geréb János. Taniigy. — Óvódai zár vizsgálatok. — Pürkerecz, 1884. szept. hó 1-én. Hosszufalu, Fürészmező, Türkös, Bácsfalu, Zajzon és Tatrang óvódáinak zárvizsgálatai Koós Ferencz tanfelügyelő ur elnöklete alatt a mult héten mentek végbe. En ez alkalommal csak a két utóbb nevezett község zárvizsgálatairól teszek említést s némi megjegyzéseket. Zajzonban az óvónő Török Frida k. a., ki ez év május, augusztus hónapjain át vezette, kellő szorgalommal, szakavatottsággal az óvődát és tauitotta a kisdedeket. A zárvizsgálaton 42 gyermek volt jelen, s ezek között nehány román ajkú is. Az óvónő nagy buzgalmat (ejtett ki a többféle újabb társasjátékok megtanítása s begyakorlása körül. A kis gyermekvilág körébe illő versek, szaval- latok, elbeszélések kivánt sikerről tanúskodnak és tetszést arattak. A színes papirfüzés művei s változatos alakzatai méltán magukra vonták a hallgatók figyelmét; melyeknek csinos sikerült keresztülvitele mind az óvónő, mind pedig a kis gyermekek ügyességéről tanúskodtak. A gyermeki fejlettséghez mért különböző színek ismertetése s a számtan a nekik való minimum körben, helyes módszerrel s dicséretes eredménynyel kezeltettek. Az óvódabeli kis gyermekek sok szép dalt énekeltek s úgy látszott, hogy az összes létszám fele része alaposan ismerte és tudta mind a szöveg tartalmát, mind pedig a dallamot. De a kis gyermekek másik fele része nem járván el pontosan az óvódába, a gyermek kar-énekeket nem tudták jól s nem énekelték együttesen! Ennek azonban úgy gondolom, nem az óvóuő az oka; meit alkalomszerüleg akár 20, akár 40 gyermek legyen jelen, ő az énekdallamokat s szövegeket egy időben s egyaránt tanítja : hanem ezen hiánynak okozói a szülék, az iskolaszék, főleg pedig a községi elöljáróság, kik nem hatottak oda s nem munkáltak közre kellőleg, hogy minden kis gyermek pontosan látogassa az óvódát, sőt elnézték a nagyon is szembe ötlő pontatlanságot és tanóra- mulasztást. A tanfelügyelő ur elnöki zárbeszédében megelégedését fejezte ki az óvónő szorgalmas működése és a kis gyermekek felmutatott sikeres haladása, előmenetele iránt. De egyúttal — s nem oknélkül — megrótta a községi elöljáróság közönyét, hanyagságát, mivel ezek közül a zárvizsgálaton egy szál ember sem jelent meg, pedig még hivatalos elfoglaltság esetében is az évi zárvizsgálaton magukat képviseltetni kötelesség lett volna. *) A „Székely Nemzet“ mai száma — noha nem is a sajtótörvény szerinti rovatban és várt méltányossági raeg- ' jegyzéssel — közölte e nyilatkozatot. A zál'beszédben kifejezés lett adva azon nézetnek, aogy Zajzonban az óvóda rendszeresítésének s 9 savi szorgalomidőre történendő emelésének] mi sem áll útjában; ha csak a községi elöljáróság az óvóda javára alkalmas helyiséget adna díjtalan, és ha a fűtést az óvódaterem részére megszavazná. A zárvizsgálati elnök megígérte, hogy jövőre az óvóda előnyére egy szerény fizetéssel ellátott dajkát fog kieszközölni a nagyméltóságu minisztérium utján. (Vége következik.) Nyilatkozat. Málik József ur, a nélkül, hogy gyanúja alaposságáról meggyőződött volna, s azelőtt, mig ártatlanságát bizonyitni tudná: kíméletlenül személyemnek ront, s a „Székely Nemzet“-en kívül még folytatólagosan e lapok terén is átkozódik. Vártam, hogy elragadtatás helyett, a vád által kompromittált igazgató a vezetése alatti intézet érdeke, valamint a szerkesztő, a lovagiasság parancsolta törvényekről is meg fog emlékezni. A sértetté az elégtétel kérés, a sértőé az elégtétel adás, vagy igazolás joga. Nem tette. A helyett engedelmet kért a lapok olvasóitól, hogy magáról és az irodalmi tisztességről megfeledkezzék. Megtörtént. Mit vélnek olvasói ez eljárásról, nem bírálom, de kijelentem, hogy az elmulasztott kötelességet többé becsületbiróság sem hozhatja helyre. A ki megfeledkezett a tisztességről, becsületes elbánásra nem is számíthat. Mindenek felett pedig kijelentem: ellenem életemben soha sem volt és ma sincsen bebizonyított bűnvádi kereset folyamatban. S mert azt tartom, hogy bárkit s igy engemet is nem az ellene össze halmozott gyalázó kifejezések özöne, hanem az elkövetett tények, a bebizonyított erkölcstelen cselekedetek bélyegezhetnek meg, felhívom vádlóim összesét, állítsanak elő tényeket, de való és bünfenyitő eseteket; én a megérdemlett elitéltetésnek alá vetem magamat és megszűnöm a bűnök ostora lenni. Mindaddig pedig amaz általános kifejezésekben gyalázó írókra visszahárítom mindazt, a mit leírának. Sepsi-Szentgyörgy, 1884. szept. 8-án. D. Veres Gyula, ügyvéd, S.-Szentgyörgy város , tiszti ügyésze. Felhívás Kezdi Vásárhely város és vidéke t. közönségéhez. Közegészségügyi tekintetben annyira elhanyagolt városuuk és vidéke érdekében oly régóta óhajtott kórházunk ügye, melynek alapszabályai a nagyméltóságu m. kir. belügyi minisztérium által még idei május 18-án 29,468. sz. alatt el lettek látva jóváhagyási záradékkal, hosszas fáradozások s megfeszített munkásság után, az országos Vörös-kereszt- egylet hathatós támogatásával, Isten kegyelméből végre már annyira haladt, hogy f. évi október l én megnyithatjuk s átadhatjuk úgy a városi, mint az összes vidéki közönségben levő szenvedő embertársaink használatára. Midőn ez ünnepélyes megnyitásra a t. városi és vidéki közönséget tisztelettel meghívom, nem tehetem, hogy ismételten föl ne kérjem városunk és vidéke áldozatkész, humán gondolkozásu közönségét: vegye pártfogásába humán intézeteink e legifjabbi- kát, mely üdvös voltánál, szükségességénél, de zsen- geségénél fogva, nagyon is rá van utalva a közönség támogatására, jóindulatú segélyezésére ! A váratlanul szükségessé vált építkezés ugyanis alaptő - kénknek a fentartásra szánt kamatát, sőt tőkénknek nagy részét is felemésztette. A fentartás csak úgy lehetséges tehát, ha közönségünk intézetünket minél nagyobb mértékben segélyezi pénzzel, akár terményben való adományokkal, mint tömegesebben sorakozik az egylet tagjai közé alapitványok tételével, rendes és pártoló tagságba lépésével. Nagyon kívánatos a saját magunk érdekében mindent megtennünk, midőn ily czélu intézetünket átadjuk a nyilvánosságnak, most a kezdetkor kétszeresen szükséges a közönség jóindulatú segélyezése, hisz: ’„Ki azonnal ad, kétszer ad“, s ezért elismeréssel hivatkozva a t. városi és vidéki közönség oly jól ismert hazafias, nemes áldozatkészségére, ismételten ajánlom felhívásomat szives figyelmébe! A kórház létesítésén működő bizottság nevében K. Vásárhelyit, 1884. szeptember i-én. Br. Szentkereszty Stephanie elnök. VEGYES HÍREK. A vörös-kereszt egylet bálja. Kedden folyt le a s.-szentgyörgyi és vidéki fiókegylet javára rendezett bál a sepsi szentgyörgyi városház dísztermében fényes közönség részvéte mellett. A rendezők buzgó fáradozásait megfelelő eredmény jutalmazta, a menynyiben a jelen volt bár nem nagy számú, de díszes közönség fesztelenül és kitünően mulatott hajnalig. A négyeseket 20—25 pár tánczolta s a jókedvű mulatság reggel 4 óra után ért véget,
