Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-01-26 / 11. szám

Sepsi-Szentgyörgy, 1884.

A-i V. evioiy;

NEMERE.

Г

HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY

Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap.

IsÆegrjelenil?: Ixetenl^int háromszor : íiétfón, szerdán, és szombaton.

Szerkesztőségi iroda:

Sepsi-Sztgyörgyön, barompiacz-utcza 677.

sz. a. (Kozma-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak.

Kiadóhivatal :

Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bér- jj mentesen küldendők

Előfizetési ár

helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve:

Egész évre . . . 7 frt — kr.

Félévre . . . . 3 „ 50 „

Negyedévre . . . 1 „ 80 „

Hirdetések díja :

3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyílt tér sora 15 kr.

|| Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők.

Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: ílaasenstein és Vogler, Budapesten: Haasenstein és Vogler, Goldberger A. В., Láng L. és

Schwarz hirdetési irodájában; Brassóban: Schönfeld M, papirkereskedése által.

A lejtőn.

— 1884. január 25.

^ .(g—b) Egyik párt bomlik, a másik alakul: ez a parlamentáris küzdelemnek sympthomája. Így van ez nálunk is, csak hogy nem azzal a jelenséggel, mint majdnem az összes európai alkotmányos államokban; mert addig, mig nálunk a kormányok kitartása hét-nyolcz év között variál, a többi államokban alig számit- hatni két évi átlagot.

A nagy tevékenység, melyet a Cziráky- Rárolyi-párt kifejt, mindnyájunkat meglep. Egyelőre csak a zsidó és keresztény között kötendő házasságról szóló törvényjavaslat elejtése volt czélul kitűzve, s ma már a Tisza- kormány megbuktatásáról van szó.

El kell ismernünk, hogy a hullámzás, melyet a zsidóházassági törvényjavaslat előidézett, sokkal nagyobb, semhogy ezt elhallgatnunk lehetne, s bárha lapunk úgy a kormány-, mint az ellenzéki pártoktól távol áll, függetlenségünk érzetében nem habozunk kimondani, hogy a Tisza-kormány achillesi sarka föl van fedezve. A helyzet válságos, s minthogy a képviselőház ellenzéke a felsőház ellenzékével érintkezési pontot talált, tartani lehet, hogy az ellenzéki pártok csoportosulásával a kormány az alsóházban is vereséget szenved. Ezt engedi gyanítanunk a kormánypárti képviselők- hez intézett ama felszólítás is, hogy az ülésekre minél számosabban jelenjenek meg, mert különben az ellenzék által leendő leszavazásnak vannak kitéve.

Így volt ez minden állam történetében. Mikor a kormány elérte a góczpontot, mikor hatalmának tetőpontján áll, akkor következik be a bukás is.

Tisza Kálmán miniszterelnöksége hosszú volt, hosszabb, semmint azt bárki is hitte volna ; bukása többször volt már közel, de soha még oly biztosan előre látható, mint épen most. Még nem volt miniszter ez országban, ki any- nyira uralkodott volna a helyzeten, kiben any- nyi hatalom összpontosult volna, mint épen Tiszában.

De most végére jár ez is, — s talán még előbb, mintsem hinnők, Tisza menni fog.

Bevárja-e a kormány a vereséget az alsóházban is ? azt nem tudni, valamint azt sem, hogy Tisza minő előterjesztést tett a kormány és pártok állásáról ő felségének ?

Annyi tény, hogy a helyzetet nagyon jellemzi a jövő kormány névsora, melyet a következőkben adunk; kormányelnök: Szapáry Gyula gróf ; közoktatásügyi miniszter : T r e f о r t Ágost; igazságügyi miniszter: Horváth Lajos ; vallásügyi miniszter : А p p о n у i Albert gróf; közmunkaügyi min: Podmauiczky Frigyes báró; közlekedési miniszter: Ivánka Imre; kereskedelemügyi miniszter: Széchenyi Pál gróf; a király személye körüli miniszter Orczy Béla báró, és horvát miniszter: Be- d e к о v i c h Kálmán.

Ezek a legújabb kombinácziók ; lesz-e ebben változás, vagy igy marad-e, azt még most tudni nem lehet, de igen valószínű, miről oly eokat beszélnek beavatott körökben, hogy a

vallásügy el fog választatni a közoktatás- ügytől.

Még ezelőtt egy évvel a közvélemény oda irányult, hogy Tiszát csak valamely külügyi kérdés buktathatja meg. Ma az emberek másként gondolkoznak. . . . Hjah! a csúcspont után a lejtő következik.

Tisza Bécsben. Tisza Kálmán miniszterelnök 22-én reggel érkezett Bécsbe, cl. e. 10 órakor a király által kihallgatáson fogadtatott. A kihallgatás délelőtt 11 óráig tartott. A miniszterelnök 11 óra után tért vissza a kihallgatásról és fogadta Szö- gyény osztályfőnök látogatását, kivel hosszabban értekezett. — Délután rövid ideig Szögyénynyel konferált és az őt meglátogató Ivállay közös pénzügy- miniszterrel. Majd Kálnoky gr. külügyminisztert látogatta meg, kivel egy óra hosszáig értekezett. Bedekovich horvát minisztert Tisza után közvetlenül, 11 órakor fogadta a király. 23 án a király ismét fogadta Tiszát, ki 24-én Orczy s Bedekovich miniszterekkel együtt Budapestre utazott.

Haynald érsek és hívei. Haynald Lajos bibornok- érsek a nála tisztelgők előtt, a kik 23-án neki főrendiházi sikereihez szerencsét kívántak, hosszabb { beszédben kijelenté, hogy nem a kormány iránti el- lenzékeskedés, a mint azt több oldalról feltüntetni szeretik, hanem csakis a katholika vallás alapelvei voltak a főrendiházbau a papok magatartásának alapja.

Az uj képviselőválasztások. A „Nemzet“ a következőket írja; A jelen képviselőház mandátuma tudvalevőleg ez év őszén jár le. Nem valószínű azonban, hogy a képviselőház ez ideig együtt maradjon (tudvalevőleg 1872. óta minden képviselőház jóval a három évi cziklus teljes letelte előtt oszlott fel) s most, ha jól vagyunk értesülve, a mennyiben valamely előreláthatatlan fordulat nem következnék be, a mely azonban a képviselőház ülésezését szintén aligha hosszabbítaná meg, — a képviselőház oly időben fog feloszlattatni, hogy az uj választások még május hó folytán megtörténhessenek.

A horvát tartománygyülés elnapolása után. A

„Pol. Corr.“ zágrábi jelentése szerint a bánnak már deczember végén kezei közt volt a tartománygyülés elnapolását elrendelő legfelsőbb leirat egy másikkal együtt, mely a tartománygyülés feloszlatására vonatkozott. A bánra voit bízva, hogy melyik felhatalmazást és mikor érvényesítse; s ő az elnézésben elment a legvégső határig ; hogy nem a feloszlatáshoz nyúlt, azért történt, mert nem akarta az országot a választási agitáczió izgalmainak tenni ki. A bán tehát kellő tapintattal járt el s megfelelt a benne helyezett bizalomnak. — Becsből az a hir jön, hogy a Bécsben állomásozó Swarzenberg-féle második ulánus ezred, továbbá a Stájerország, Krajua és Karintiában állomásozó harmadik hadtest több csapata parancsot kapott, hogy útra készen álljon. Hogy hova, az a parancsban nincs megmondva, de határozott a vélemény és valószínűség, hogy Horvátországba.

Giers bécsi látogatása. Giers két napig volt Bécsben. Vájjon határozott diplomácziai czél hozta-e, csak később tudjuk meg, nem lehetetlen azonban, hogy helyes nyomon jár az „Augsb. Alig. Ztg.“, midőn azt írja, hogy Giers oly kérdések megbeszélése végett jött Bécsbe, melynek Ausztria és Olaszország közös keleti érdekeire, kiválóan pedig a berlini kongresszus által önállókká lett államokra vonatkoznak. E mellett kétségtelennek mondják, hogy a mostani értekezletek a berlini és friedrichsruhei értekezletek alapján folytuk s megerősítették a barátságos viszonyt a pétervári ős a bécsi udvarok közt.

Ecclesia inilitaiis.

(Folytatás és vége.)

3. A főtiszt, és mélt. Főconsistorium harmadik érve szerint megengedhetlennek mondja továbbá, hogy az egyházközségek alkotásában egyedül az anyanyelv legyen irányadó, ügy de mi nem akarunk egyházközséget alkotni, megalkották azt már a 16 ik században elődeink s igy tényleg létezik. Mi csak azt akarjuk, hogy a mi az önállóságból még hiányzik : a szabad választás, a képviseltető» stb. joga is meglegyen. És ha már azt megengedte az egyházi felsőség annak idején, hogy a brassói magyar evangélikusok a többi brassói evangélikusokétól eltérő anyanyelvűknél fogva a bolonyai szász filia mellett egy külön bolonyai magyar ev. iiliát alkossanak, a bolonyai szász pap és tanító mellett maguknak külön magyar papot és tanítót tartsanak, külön magyar templomot építsenek, külön magyar temetőbe temetkezzenek, külön magyar anyakönyvet vezessenek : akkor bizonyosan sokkal kevesebb önmegtagadásába vagy jóindulatába kerülend az egyházi felsőségnek a még hiányzó jogokat megadni. De meg a méltányosság is azt követeli, hogy midőn az egyházközség mindazon terheket, melyekkel egy egyházközség fenntartása jár, maga viseli, bírja is azon jogokat, melyek egy egyházközséget megilletnek.

Azonban azt veti ellen a főt. és mélt. Főconsistorium, hogy a tagok illetőségét nem lehetne önállósítás esetén meghatároni. Nt. és tkt. Presbyterium! annak meghatározására, hogy melyik avang. egyén tartozik a magyar filiához és melyik a várbeli anyaegyházhoz vagy a bolonyai szász filiához, most is szükség van, mert a szász evangélikusok 5°/0-os iskola-adót, a magyarok pedig saját egyház- községük pénztárába önkényt felajánlott évi illetéket fizetnek. A mint az illetőség most meghatározható, úgy meghatározható leszen az az önállóság kimon- iása után is, a mint hogy meg tudják azt határozni Budapesten és Eperjesen, sőt oly egymást keresztező és anyanyelv szerint két külön s önálló ekklézsiát képező evangélikus helyeken, melyek korántsem dicsekedhetnek oly intelligens világi tagokkal, mint a brassói ev. anyaegyház, igy p. o. Bártfán. De különben is nt. s tkt. Presbyterium! az az állítás, hogy egyházközségek alakitásánál az anyanyelv ne lehessen irányadó, szokatlanul hangzik egy ág. h. ev. egyházi hatóság szájából, a mely Pál apostol és a reformatio szerint — mind kettő a hívek által legjobban értett nyelvet hangsúlyozza — vallja a keresztyén hitet.

Midőn a főt. s mélt. Főconsistorium egyházközségünk kérelmét elveti, egyszersmind arra is figyelmeztet bennünket, hogy „mivel a jelen állapot a szabad fejlődést nem akadályozza, igazolatlan eljárás az önállóság kivívását becsületbeli kötelességnek állítani“ ; jóllehet ezt az állítást az egyháztanács soha sem mondotta ki és aztán a szabad fejlődés valóságát is egyházközségünk életében a tények épen nem igazolják. Mert akármily értelemben veszszük is ezen „fejlődést“ : a brassói ág. h. ev. magyar egyházközség van aránylag minden egyházközség között ezen esperességben leginkább hátra és pedig azt hiszszük, főleg azért, mert a nép minden ekklézsiai jog gyakorlatából teljesen ki van zárva. Mindazonáltal, mivel ezen állítás a főt. s mélt. Főconsistorium részéről is csak mellékes megjegyzés, bővebben vele ez alkalommal nem foglalkozunk.

Végül még egy őszinte szót nt. és tkts. Presbyterium! A főtisztelendő és méltóságos Főconsistorium érveit, — bár lehetne, — nem akarjuk hosz- szasabban vitatni, egyrészt mert amúgy is hosszúra nyúlt fejtegetésünk, másrészt mert jól tudjuk, hogy ha a főtisztelendő és méltóságos Főconsistorium jóindulata nem segíti elő ügyünket, a mi iveket betöltő érvelésünk és bizonyitgatásunk amúgy is kárba veszett és semmit nem használ. Azért tehát azon tiszteletteljes kéréssel fordulunk a nt. és tkts. Pres- byteriumhoz; a mire a mi hosszas érvelésünk eiég- ' tolen, szíveskedjék azt a nt, és tkts. Presbyterium