Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-01-23 / 10. szám

— 19 — / Sándor, Benkő Aron. Józsa Mihály. Mohringer Ká­roly és Spröder Henrik volrak, 1884. jau. lfi-án főbbek között a következő határozatokat hozta: A bizottság egyhangúlag elfogadja az egyesülés eszméjét s erkölcsileg kötelezi magát, hogy hatás­körében annak gyakorlati keresztülvitelere teljes erejéből igyekezni fog. Egy tag kivételével, ki csak a dalárda név alatt hajlandó egyesülni, a bizottság elhatározza, hogy a „dalárda“ és „dalkör“ nevek elhagyásával, a dalárda alapszabályainak megvál­toztatása rendén egy harmadik név, például: „bras­sói magyar dalegylet“ felvétele mellett jöjjön létre az egyesülés, és addig, mig az uj alapszabályok felsőbb helyen jóváhagyatnak, a két egylet említett bizottsága vezesse a kebli ügyeket. Végül elhatározták a bizottságok, miszerint föl­eim tett főbb és az itt fel nem sorolt egyébb kisebb határozatokat az egyletek közgyűléseinek en bloc leendő elfogadása végett terjesztessenek elő. Ezek után Killyéni Endre ur következőképen végzi be szavait: „Ez a tényállás! S mielőtt a választmány e te­kintetben követett eljárását a tiszt, közgyűlés elé s Ítélete alá boc;9ájtanám, legyen szabad még csu­pán pár szóban egyéni nézetemnek kifejezést adni. Én is szerencsés valók a Dalárda utóbbi 3 éves harczában mint annak igénytelen közkatonája részt venni a tudom, hogy ha particuláris érdekekből indulnék ki, az egyesülésről pro et contra sokat lehetne beszélni. De nézetem szerint midőn arról van szó, hogy válaszfalat képezzünk tovább is a magyar társada­lom külörabözo rétegei között és szétválva kínlód­junk és uevettessük magunkat mások által is vagy egyesült erőkkel tiszteletet parancsoljunk magunk­nak, ez oly fontos társadalmi kérdés, melyet szűk látkörrel megoldani nem lehet. Mert ha a közélet­ben mint kereskedők és iparosok, mint ügyvédek és tanítok külömböző létczélokért küzdünk is, egy pontnál a dififerentiák megszűnnek, egy pontnál ta­lálkozunk mindnyájan: „Magyarok és egy haza fiai vagyunk!“ Egy igaz hazafi magaslatáról kell tehát e tárgyhoz hozzászólani. Ez álláspontra helyezkedett a választmány midőn komoly megfontolás után ez ügyet felszínre hozta, e szempontból ajánlom én is a bizottság munkálatát en bloc elfogadni. Hosszan tartó éljenzések s helyeslések követték e jeles szónok beszédét. Elnök erre felhívja a közgyűlést, szóljon a tárgy­hoz. Harmath ügyvéd, Koródi iparos, Vasady kereskedő, Vizy bíró és Bartha iparos meleg sza­vakban ajánlottak a bizottság ajánlatának elfoga­dását, mig Magyari Károly törvényszéki dijnok (a névváltozás kellemetlen hatása alatt) a dalárda to­vábbi fenállását emelte ki. A névszerinti szavazás után elnök constatálja mi­szerint a jelenlevők a/4 része a bizottság javaslatát elfogadván az egylet egyesülése „brassói magyar daiegylet“ név alatt határozatilag kimondatik és a tisztujitás ezek folytán elhaiasztatik Harmath ügyvéd ajánlatára a leköszönt elnöknek köszönet szavaztatik. Egyúttal felhívja a közgyű­lést, miszerint válaszsza meg egyhangúlag leköszönt elnököt az ügyek ideiglenes vezetésével. De elnök kijelenti, miszerint az egyesülés belső meggyőződése ellen lévén ezen tisztet el nem fogadhatja. A köz­gyűlés tehát Bournász Ernő tanár urat bízta meg ezen tiszttel, ki azt elfogadta. Ezzel véget ért ezen epochális eseményt képezett közgyűlés, mely a brassói magyarság egyesítését első sorban lesz hivatva előmozdítani. Az 5—5 ta­gú bizottság köszönetét és elismerést érdemel ta­pintatos eljárásáért, mig a következmények nagy hordereje után hával fog tartozni mindenki a köz­gyűlésnek nemes határozatáért.*) Ff Vidéki levelezés. Foflaras, 1884. jan. 18. Társadalmi életünket, mint mindenütt, főleg a farsangi időtöltések villanyozzák fel. E tekintetben mint az itteni farsangi élet fény­pontjaként kell kiemelnünk „A magyar szent korona országai vereskereszt egyletének“ itteni fiókja által folyó hó 12-én rendezett tánczestélyt melyen a megyei intelligencziának szine-java együtt volt és mely az egylet pénztárára nézve is jelentékenynek mondható jövedelmet eredményezett. Azonban ezen tánczestély kedélyesség és fény tekintetében is, min­den ahhoz kötött várakozást felülmúlt, mihez nagy­ban hozzájárult az egylet közszeretet — és tiszte­letben álló elnöke Spillauer Károlynó szül. Woldorffy Benedek Nina urhölgynek tevékenysége, melylyel az estély sikerét emelni igyekezett. A farsangi idény különben igen gazdagnak mu­tatkozik, kedélyes estélyek tekintetében, mert a veres kereszt egylet „C a 1 ic o-b á 1 j a“ még csak most következik; mig a fogarasi „Magyar polgári kör“ által rendezendő tánczestély sikeréért a ren­dezőség, rendkívüli tevékenységet fejt ki. Az itteni, román nőegylet szintén tánczestélyt rendez, hasonlókép a „Városi polgári kaszinó“ is mely utóbbi mintegy versenyre kelni látszik, hogy az általa rendezendő tánczestély, a magyar kör tánczestélyével kiállhaaa a tűzprobát. Lesz tehát tér nyitva arra, hogy a tánczkedvelő *) Flóazfiükről üdvözöljük az egyesülést. Szerk. ifjúság a farsangi évad örömeinek üdítő poharát fenékig kiüríthesse. Az itteni „állandó magyar műkedvelő egylet“ szintén életjelt kezd adni magáról és a farsang vé gével Csíki Gergely „Czifra nyomorúság“ czimü darabjával újra megkezdi működését. Mint köztudomású dolog a múlt hóban megejtett tisztujitás, sajnos, egyes itteni magyar korifeusok tulmértékbeni engedékenysége folytán erős román nemzetiségi áramlatot szült, mely még azon eszmére is vezetett, miszerint a magyar műkedvelő egylet feladva hosszú időkön át híven megőrzött magyar jellegét : román, német és magyar egyesült műked­velő egyletté alakittassék át. Azonban a magyar műkedvelő egylet vezériér- fiainak hazafias erélyén, ezen valóban bazafiatlan törekvés, hajótörést szenvedett és a fúzió nem si­került, s igy megmarad egyletünk kizárólagas ma­gyar jellegében, mint közművelődési intézmény. Egyáltalában minden törekvés itt oda, látszik irányulni, hogy a magyarság mennél szűkebb térre szonttassék, annyira megy intéző köreink román­barátsága. Ily jellegű volt ama fáklyászene is, melyről t. szerkesztő ur egy itteni levelezője azt. találta írni, hogy városunkban ez örömünnep volt. Ki mondhatná, hogy a magyarságra nézve öröm­ünnep lehet az, midőn a megyeá tisztujitás a nem­zetiségi pártnak teljes győzelmével végződött, és a magyar elemet csak úgy szórványosan és alárendelt, altiszti állomásokén, láthatjuk a megyei tisztikarban képviselve. Politikai közállapotunkat mérlegelve — elmond­hatjuk : „Adjon Isten jobb és kedvezőbb napokat az itteni magyarságnak!!“ T. szerkesztő ur szives engedőimével jövőben többször jogjuk becses lapját levelezéseinkkel igény­be venni.*) Stix. Ее Ilii vas a haromszékmegyei ménló tulajdonosokhoz. Az erdélyi központi lótenyész-bizottmány elnöke által alattirthoz a hatáskörömhöz tartozó megy- területón leendő köztudomásra juttatás végett át­tett felhívás a megye szolgabirói hivatalai által és a napi sajtóban is kellő módon közhírré lévén té­ve, minthogy annak mindeddig még semmi ered­ménye sem vala, hivatalos kötelességemből kifolyó­lag indíttatva érzem magamat, úgy a magán, mint községi mónló-tulajdonosokat ismételten felhívni, hogy a nagyméltóságu földmivelés-, ipar és keres­kedelemügyi m. kir. minisztérium által meghatáro­zott állami ménló-tartási segélyt igénybe vegyék, figyelmeztetvén, miszerint ezen segélyért különösen oly községnek kellene íolyamodniok, melyek, mint például Száraz-Aj ta község is, községi mént tarta­nak; mert az évenként nyerendő 100 írt állami segélylyel elérhetnék azt, hogy évről-évre jobb te- nyész anyagot szerezvén be, a jó példával a többi községekre is hatva, előmozdítaná országos lóte­nyésztési ügyünket, melynek nemzetgazdászati fon­tosságát fejtegetnem, feleslegesnek tartom. Természeti és gazdasági viszonyaink megyénkben megengedvén, hogy jó lovakat neveljünk — min­denki, de különösen tehetŐsb földbirtokosaink igen nagy szolgálatot fognak országos lótenyésztésünk­nek tenni, hogy ha jóvérű lovakat tartva, czélsze- rü, jó kezelés és helyes keresztezés mellett felne­velendő lovak egyöntetű jellegének előállítására tö­rekednek, kiválasztván a tenyésztés érdekében min­dig a legjobb anyagot s a jó raéncsikőkat ki nem heréltetvén azokat apalovakká nevelendők fel, mely eljárásuk által maguknak hasznot csinálva, egy- szersmint lovaink minőségét és jóságát is fokozni fogják. A földmi velési minisztérium jelen intézke­dése által azt czélozza, hogy miután a mének szá­ma az évenként fedezendő kanczákkal helyes arány­ban lévő mének tartásának könyebbitését óhajtja, kétséget nem szenvedvén, hogy a mének tartása az illetőknek áldozatba kerül, s e kívül még oly vidé­kek tenyésztését is előmozdítani kívánja, melyek jó mének hiányában ilyeneket égetően szükségeinek. Tudtommal ily szükséget szeuvedő vidéken oly tenyésztők nem lévén, kiknek alkalmas ménjeik vol­nának, fel vagyok hatalmazva az ily vidék megbíz­ható egyéneinek, az üdvös czél előmozdítása érde­kében, az állami sególyzést több évre is biztos ki­látásba helyezni, az illetőket ez által arra indítani óhajtván, hogy alkalmas és a czólnak megfelelő mé­neket szerezzenek be. Végül még ahhoz való alkalmazkodás okáért meg­említeni akarom, hogy a jelentkezés ideje e hó vé­gével lejár, minthogy az eredmény a földmivelési minisztériumnak legfeljebb február hó 12-éig beje­lentendő lesz. S.-Szentgyörgy, 1884. január 21-éu, Math. Seethal Ferencz lótonyész-bizottm. elnök. VEGYES HÍREK. Mária Valeria foherczegnoröl a bécsi „Deutsche Ztg“ föntartással azt a hirt közli, hogy legköze­lebb el fogja őt jegyezui unokabátyja Este Ferencz *) Szívesen veszszük bármikor az ígért leveleket s csak bérünk kiváló súlyt fektetni a tárgyilagosságra. Szerk P érd inán d főherczeg. Károly Lajos főherczeg leg- idősbb fia. A fiatal főherczeg, ki főhadnagy a 32-ik ezredben, 1863. decz. lő-án született, tehát öt ér­vel idősebb Mária V.iléria főherczegnőnél, ki 1868. ápril 22-én született Budán. A király és a, libák miatt. Szegény Fürd ős Jó­zsefnek sokat kellett szenvedni egy pár rongyos liba miatt, meg a király ő felsége miatt. Ugyanis Puszta-Somorján még a nmlt év február bavábau négy ludat lopolt ь azutau megszökött, még pedig Bécsbe, hol időközben felségsértésért fi havi nehéz börtönre volt ítélve. Innen egyenesen Győrbe szál­lították és a kedden megtartott végtárgyaláson a kir. törvényszék három évi fegyházra Ítélte, tekintve, hogy nevezett már 3 évet töltött két izhen való lopásért Magyar-Ovárt. Majláth gyilkosai. Az országbíró gyilkosai felett a kúria kimondta az ítéletet. Mindhárom kötél ál­tali halálra ítéltetik, az ítélet pedig következő sor­rendben hajtandó végre. Először Spanga, uráua Pitély s csak utoljára marad Berecz. Necrolog. Szotyon Nagy Adolf föerdósz. m. kir. kataszt. erdőbecsülőbiztos f. évi jan. hó 19-én Ilyefalván, 37 éves korában hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése folyó hó 21-én ment végbe ev, ref. szertartás szerint. Béke poraira ! Blaha Lujza asszony — mint értesülünk — iuái megállapodásra jutott a népszínház igazgatójával é% a jövő hét elején ismét gyönyörködhetni fog a kö­zönség a díva elragadó játékában. Még két magyar korona. A bécsi udvari gyűj­teményekben levő magyar vonatkozású tárgyak az ötvösmű-kiállításra kivétel nélkül le fognak küldetni. Ezek közt kétségtelenül a kiállítás legnagyobb dí­szét fogja képezni II. Ulászlónak rendkívüli bel­becscsel is biró, csaknem 2 láb magas koronája, mely török zsákmányul esvén, Achmet szultán ál­tál Bocskayuak — magyar királylyá leendő koro- náztatása czéljából — átadatott és mely a Bocs- kayval kötött béke után az udvari kincstárba ke­rült. Egy másik, a kiállításra átengedett magyar korona a múlt századbau Nagyváradon találtatott és onnan került az Arabrózi gyűjteménybe és csak most, ez alkalomból, midőn a császári gyűjtemé­nyekben ő felsége rendeletére a magyar tárgyak után kutattak, derült ki e koronának is hazai ere­dete, a mi eddig a tudományos világ előtt is tel­jesen ismeretlen volt. Lekerülnek még egyúttal az összes Magyarországból, Erdélyből és a határőrvi­dékről e gyűjteményekbe került őskori aranyleletek melyek mintegy 50 darabból állanak. Megemlítjük itt, hogy a báró Cahce nagykövet közvetítésével a szultán elé terjesztett kérelem eredményéről szóló jelentés már beérkezett a külügyminiszterhez. E szerint a szultán kijelentette, hogy örömmel veszi a bizottságnak hozzá intézett felkérését és utasí­tást adott, hogy a kincstárában létező magyar vo­natkozású tárgyak a bizottság kiküldöttének kije­lölése szerint kiszolgáltassanak. A bizottság részé­ről a tárgyak kiválasztására gróf Széchenyi Ödön pasa kéretett fel. A mariahilfi gyilkosság életben maradt két -ál­dozata hol jobban, hol rosszabbul van. Eisert He«* : rikriek, a megkínzott bankárnak állapota tegnap I óta olyan rosszra vált, hogy a kórházi orvosok nagy I iparkodása is alig fogja őt megmenteni. Fia, a 8 J éves Henrik a javulás utján van, з hogy atyjának állapota ne legyen hatással az övére, kiköltöztettek őt régi ágyából, mely az atyjáé mellett volt. Most a kórháznak más termében fekszik s folyvást eszén van. A bankár elvesztette eszméletét з azt sem tudja, hogy fiát elvitték ágya mellől. A szegény család szereucsétlenségét növeli Eisertné asszony betegsége is, kit ágyba döntöttek lelke rázkó­dásai. Királynő és szolga. Viktoria királynő, mint Lón* donbúl Írják, a legnagyobb kegyelettel viseltetik John Brown, egykori szolgája emléke iránt. Köze­lebb rendeletét adott ki, hogy a windsori királyi kastély ama szobáit, melyben elhunyt hive élte utoiső éveiben lakott, zárják el. Az egyik ajtóra négy óreü- táblát illesztitek, mely John Brown érdemeit fogja dicsőíteni és halálát panaszolni. Egy apát meggyilkoltatása. F. hó 18 án léggel a Monte Vergine-i benedekrendü főapátot Monsig­nore de Cesare-1, déli Olaszország egyik legtekin­télyesebb főpapját, lakásán meggyilkolva találták. A gyilkos a főapátot tőrrel -zurta keresztül. A fő­apát szolgáját elfogták, de úgy hiszik, hogy nem ő a közvetlen tettes, hanem egy kiváló szépségű asszony férjét gyanúsítják, ki, mivel felesége a fő­apáttal viszonyt folytatott, boszuból követte el a gyilkosságot. Borzasztó hajótörések, A „City of Columbus“ nevű gőzös e hó 18-án Bostonból Savannahba utaz- tában, 81 utassal, — kiknek harmadrésze nők és gyermekekből állott — a Gay bead foknál Martha- sziget nyugati partja mellett törést szenvedett. — A Vineyard nevű gőzös szintén szerencsétlenül járt. 104 személy, — köztük 55 első osztályú 15 másod­osztályú utas, továbbá 34 én a hajósszemélyzet kö­zül, éle töket vesztették. A fedélzeten volt személyek legnagyobb részét elsodorták a hullámok. A bostoni török főkonzul szintén a vízbe fűlt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom