Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-08-19 / 93. szám

A helyzet Franczlaországban. Marseille, aug. 12. Negyvenkét halott kö­zül tizenöt ember kolera áldozata lett. Ormergues községben egy nap alatt 18 ember halt meg kole­rában orvosi segély nélkül. A prefekt oda orvoso­kat küldött. A közlekedés Bastiával helyre van ál­lítva. Paris, aug. 12. Marseilleben az utolsó 24 óra alatt tizenegy ember halt meg kolerában. Toulon- ban haláleset nem fordult elő. Marseille, aug, 13. Tegnap összesen 41 ha­láleset fordult elő, ezek közt tizenegy kolera-halott. A helyzet magában a városban javult, de a külvá­rosokban nem változott. A Pharo-kórházban 35 ko­lerabeteg van gyógykezelés alatt, a katonai kór­házban már egy sincs. P á r i s, aug. 13. Tegnap Toulonban három em­ber halt meg kolerában. A kolera kezdete óta 8000 koleraeset közül nyolczszáz végződött halállal. — Omergues nevű kis faluban (Basses Alpes departe- ment) két nap alatt negyven ember lett a kolera áldozata. Marseille, aug. 14. Huszonnégy halott közül tizenkét ember halt meg itt kolerában. Carcassone- ban hat, Lunel és Nimesben egy-egy koleraeset fordult elő. Páris, aug. 14. Toulonban az utolsó 24 órában négy, Marseilleben tizenkét, Tuolouse-ban kettő, Perpignanban kettő, Allaisban egy, Vogueban öt, Digneben két, Arlesben öt ember halt meg kole­rában. Marseille, aug. 15. Toulonban ismét meghalt két ember kolerában. A Bonrencontre kórházban 24, a Saint-Mandrier kórházban pedig 44 kolera­beteg fekszik. Páris, aug. 16. Az utolsó 24 órában Marseil- leben hat, Toulonban két, Perpignonban és kör­nyékén tizenegy ember esett áldozatul a kolerának. llierault-Aude plepartementból halálos végű kolera­eseteket jelentenek. * Hírek Olaszországból. Róma, aug. 12. A raassa carrarai, genuai és tűnni kerületek inficiált helységeiben tegnap ismét nyolcz ember betegedett meg kolerában, kik közül ketten meghaltak. Az előző napokban megbetege­dett személyek közül is meghalt kettő. Róma, aug. 13. Az inficiált helységekben teg­nap tizenegy koleraeset fordult elő, melyek közül nyolcz halállal végződött. A parmai kerületben 4 ember betegedett meg kolerában és kettő közülök belehalt; Róma, aug. 14. Az inficiált helyeken tegnap 7 koleraeset közül egy végződött halállal. Róma, aug. 15. Tegnap Parma tartományban két koleraeset fordult elő, egyik halálos kimenetel­lel. Turinban és Cuneoban egy-egy koleraeset és egy haláleset, Cosenzában két betegedés történt. Róma, aug. 16. A kolera terjed. A vidéken 30 koleraeset fordult elő, 12 halálos végű. Turinban hatan megbetegedtek és négyen meghaltak kolerá­ban. Portomaurioban 2 betegülés, 2 haláleset, Par­olában 3 megbetegedés, 1 haláleset, Massa-Carrará- ban 6 megbetegedés, 1 haláleset, Compobassoban 13 koleraeset 6 halálos véggel történt. A ventimi- gliai lazarethben egy kolerabeteg meghalt. A szerelmes levél. — Novelette. — (Folytatás és vége.) Vére hevesen pezsgett. Eltökélve sétakocsizás ál­tal nyugtatni meg magát, legjobb barátnőjéhez, Holm grófnőhez ment, kinek elmondta az esetet. — Visszaküldted már neki a levelet? — kórdé hirtelen amaz. — Természetes! — Akkor nem lépheti át többé házatok kü­szöbét. — Bizonyosan nem! — Es mit fog Arthur ahhoz mondani ? Ki fog vele cartret játszani ? — Akkor majd én fogom megtanulni. — Unatkozni fogsz mellette, mert mindég nyerni fogsz, minthogy a te Arthurod elég udvarias, hogy soha se nyerjen. Ö érezni fogja B . . . báró hiányát. — Akkor majd megmagyarázok neki mindent. — Az isten szerelméért, nem ! — Es miért nem ? — Egy nőnek soha sem szabad férje előtt mu­tatni, hogy hajlandó szerelmi levelek elfogadására. Attól a percztől felébred beuqe a féltékenység. „Az első levelet elszakította, — fogja mondani, — a másodikat elteszi, a harmadikra felelni fog, a ne­gyedikre . . .“ — Ah, de Rosszul ismered Arthurt! Az ő jó szi­ve távol van ily gyanuskodásoktól. — Annál kevésbbé szabad eZ esetet neki elmon­danod, minthogy e csalódás elkeserítené őt. 5? á70 — P 1*^0 gramm a Budapesten alakulandó „reformált izr. egyház“ vallási jelleméről, morá­lis czélzatai- ós nemzeti irányáró 1.*) I. A vallás jelleme. A ref. izr. egyház pozitiv hitalapon áll. Elismeri hitalapul Mózes törvényét mindazon po­zitiv határozatai kivételével, a melyek a világos betű vagy a törvény szelleme szerint Ítélve hely­hez vagy időhöz kötöttek, és összeütköznek a hí­vők kiképzettebb öntudatával és gyökeresen válto­zott társadalmi viszonyaikkal. A ref. izr. egyház ily jellemével szemben a tal­mud semminemű dogmatikus auktoriással nem bir. A politikai és nemkülönben a vallásos és morá­lis külviszonyok, melyek között a talmud léire jött, párhuzamba nem vonhatók a mai viszonyokkal. A talmud a separatio elvét követte és kellett is, hogy azt a talmud utáni korszakokban addig kö­vessék, a mig a jelzett és ahhoz hasonló viszonyok ily elvre mérv- és irányadók voltak. A fentebb jellemzett álláspontot foglalja el a ref. izr. egyház Németországban ós Amerikában, ilyent is foglalt el az 1648. évben Pesten létrejött és teljes működésben létezett ref. izr. egyház, a me­lyet 1852. évben az absolut kormány jogtalanul megszüntetett. A ref. izr. egyház didaktikai jogosultsága Prog­ramm tárgya nem lehet. Evvel foglalkozik a külön káté, mely az egyház hitczikkeit és vezérelveit tar­talmazza. A programiéban erre vonatkozólag csak az emelendő ki, miszerint a ref. izr. egyház a történelmi folyto­nosság elvéhez szorosan ragaszkodik, hogy tulaj­donképen sem elméletileg újat nem teremt, sem gyakorlatilag eddig nem létezett álláspontra híveit nem téríti. A ref. izr. egyház egy oly gyakorlati vallásos státust vett tekintetbe, a mely a magyar koronához tartozó országokban legalább 300,000 izr. honpol­gárnál észlelhető. A mire a korszellem lendületet adott, a mi a társadalmi viszonyokból szükségképen fejlődött ki, ós mint önérzetes objektum a történelmi jelenségek sorában helyet foglalt el, annak szervezetes alakba való öltése ós a törvényesség kellékeivel való el­látása, ez a ref. izr. egyház működésének tárgya ós szellemi lényege. A ref. izr. egyház különben szentül vallja azon a hit által képezett kapocs megóvását, mely évez­redeken át az egyetemes zsidóságot egybefüzte, és mely azt minden közös hit- ós morális érdek te­kintetében tovább is egybefüzze. Ugyanazon törzsön több lombozatos ágazat elfér egymás mellett. Mindannyian egy gyökérből szívják az élettápot, együtt pedig a közös törzsnek diszül és a tikkasztó bőség elleni védül szolgálnak. Ekként legyen mindegyik hitágazat viszonya a közös hit­törzshöz. Ez érdemben fényes példa gyanánt tündököljön előttünk azon egyetértóses viszony, mely Berlinben és Hamburgban, valamint számos nagyobb és ki­sebb amerikai városban a reformált és a konzer­vatív zsinagóga között minden közös hitfelekezetü érdeket illetőleg iétezik. *) E tárgyra még visszatérünk. Szerk. — De mit csináljak ? — Istenem uram! hisz a legközelebbi napokban jő nővéred, Irma grófnő hozzátok, és ezzel ki fo­god űzni emlékedből mindazt, minek B . . . a neve. De sajnos, Holm grófnő ez egyszer csalódott. Alig volt Irma egy este nővére házánál, midőn már is kórdé: — Hát B . . . báró nem jő többé hozzátok ? — Egy idő óta többet nem ! — válaszolá rövi­den a tanácsosné. — De miért nem ? — Nőm nem szívelheti őt, — jelenté ki Arthur. — Okot nem mondott. Ki fog női szeszélylyel szem­ben küzdeni ? . . . Igen, igen, Irma! ép ily ura­lomvágyó leszel te is, ha férjet kapsz, ki akara­todra tesz. A tanácsosné megcsókolta nevető férjét; csak Irma látszott kissé daczosnak. — Tehát nem is fogom láthatni a bárót, mig nálatok leszek? — Valószínűleg nem! — Ez pedig kár! — sohajtá Irma. — Mit mondtál? — kórdó hevesen és indulato­san a tanácsosné. Irma nem felelt, csak elpirult. — Mindenről be­szélgettek ezután és csakhamar nem is gondoltak többé B . . . báróra. De nyolcz nap múlva a tanácsosnénak kellett reá gondolni. Arthur a rendesnél komolyabban lé­pett szobájába. — Kedves gyermekem, — kezdó azután — meg­szoktam mindent szeszélyed szerint tenni, mert sze­relmedet minden fölé helyezem; nem is küzdöttem B . . . báró iránti elleuszenveddel. Ah, igazuk van barátainknak, ha komor arczot csinálnak, mikor II. Az egyház morális czéljai. A ref. izr. egyház morális czéljai a következők : 1. hogy rázzuk le magunkról és hitvallásunkról az alaptalan és többnyire elfogultságban gyökerező azon kifogást, melyszerint az izr. hitvallás nem re- furmképes, s hogy hozzá a nyugat kultúrája nem férhet; 2. hogy valamint a keresztény, úgy a mózes- vallásu honpolgár is szabadon vallhassa tisztultabb hitét és ebbeli meggyőződését, hogy részére is le­gyen oltár, moly előtt ájtatosságát hite és szive su­gallata szerint végezhesse; 3. hogy orvoslatot szerezzünk a hitvallás iránt naponta gyarapodó ós a belső vallásosságot is ölő közönyösség ellen, a mely jobbrószt azon flagrans ellentét végzetes következményéül tekinthető, mely a gyakorlati élet és a hitvallás szertartásai, a ki­képzettebb kedély vallásos kívánalmai és az egyház ridek formái közöttjlétezik; 4. hogyané engedjük1? többé a meghasonlást tá­madni zsengekoru gyermekeink szivében, midőn a hitiskola és a szülői ‘ház olyfflagrans ellentétben tűnnek fel előttük, hogy lehetetlen bűnösöknek nem tekinteniük a szülőket azon szertartások mellőzése-, illetve megsértéséért, a mik a hitiskolákban szent isteni törvényekként adatnak elő/Ovjuk meg ajgyen- ge sziveket olyan benyomástól, mely az érettség koráig mindenesetre árt|és lélektanilag gyökerestül soha ki^nem^törülhető ! 5. Hogy elejót|vegyük azon végzetes"morális‘hát- lánynak, mely a jövő nemzedéket várja, midőn meg­feledkezvén arról, hogy materialisztikus korszakban élünk, még tovább egykedvüleg nézzük a naponta mélyebbre ható hanyatlást, melynek a'pozitiv hit­vallás és vele együttj a belső vallásosság indul­nak. A merő morális el vj| álversenyt nem birja meg- állani — legalább a közönséges miveit embernél nem — azon morális elvvel szemben, mely pozitiv hitvallásban gyökerezik. Amaz erőtlen ós elfátyolo­zott, midőn a kisértet álaranyos színeit tárogatja elénk; emez hatalmas erővel és tüzoszlopként áll előttünk, midőn az édességeivel^tévutra csábitó kö. zeiget hozzánk. (Folytatása következik.) Adam asszouy Kossuthnál. A szellemes franczia Írónő, ki tudvalevőleg meg­látogatta Turinban Kossuth Lajost is, igy írja le e látogatást : Helfy ur értesítette a nagy hazafit, hogy Túri non át utazom haza s szándékozom őt meglátogatni. Dolgozó-szobájában találtam, melynek két nagy ab­laka egy parkra nyílik. A szoba elég nagy és no­ha a szoba mennyezete olasz szokás szerint vau diszitve, a nagy könyvtár mégis komoly kinézóst kölcsönöz a szobának. Magyar tájképeket ábrázoló két szép festmény díszíti csak a sötét falakat. Az ablakok között egy nagy íróasztal, áll, meg­rakva könyvekkel ós irományokkal, melynél Kossuth Lajos ül. Kossuth, bár megöregedett, mitsem vesztett ne­Folytatás a mellékleten. nősülósünkről értesítjük őket; ők húzzák mindig a rövidebbet! A nők a házasságban olyanok, mint Jehova, ők nem akarnak maguk mellett más iste­neket megtűrni. ... De most eljött az idő, mely­ben vagy fel kell adni ellenszenvedet, vagy okada- tolnod azt! — ós Arthur ezt keményen hangsú­lyozta. — Valóban kell? — kérdé rosszkedvűen a ta« nácsosné. — Bizonyára, ós pedig azon okból, mert B ... . báró ma levóiileg kérte meg tőlem Irma kezét. A tanácsosné összerezzent. — Az egyiktől a má­sikhoz ! Legalább a családban marad ! — gondolá gúnyoló lag. — És Irma ? — kérdé aztán kedvetlenül. — A mennyire eddig ítélhetek, ő épen nem lát­szik idegenkedni e tervtől. — Abból soha nem lehet semmi! — kiáltá neje elhatározva, — soha, soha ! — És miért nem ? Hisz B . . . szép állást fog­lal el a társadalomban. — Meglehet! — Ő ugyan nem lángész, de keresztül-kasul, de­rék, becsületes és szellemdús. — Hahaha! — nevetett a tanácsosné. — De hát mi ellenvetésed ? — B . . , báró soha sem kapja meg Irma ke­zét, mert . . . mert ... no, de hisz egyszer csak mégis ki kell mondani . . . mert . . . mert ő nagy Don Juan ! Arthur ez egyszer nevetett. — B . . . báró Don Juan legyen ? B., a bárók legjellemdusabbja, a közmondásos eréuyhős! ? . . . Megbocsájtasz, de ez nagyon nevetséges. — Lehet, de nekem bizonylataim vannak, — Bizonylataid ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom