Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-08-05 / 88. szám
P á r i 8, aug. 2. Toulonban az utolsó 24 óra alatt 6, Marseilleben 2G, Aixbon G, Arlesben 8 ember balt meg kolerában. — Pária egészségi állapota folyton kedvező'. Az ipartörvény végrehajtása. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter a következő rendeletet intézte valamennyi megye közönségéhez: Az uj ipartörvény (1884. évi XVII. t.-cz.) 1G7. § sa értelmében az első fokú iparhatóságot működésében iparhatósági megbízottak támogatják, kiket ezen törvény 172. §-ának rendelete szerint az első fokú iparhatóság területén lakó iparosok (kereskedők) évenkint választanak. Választhatók csak azok iparosok (kereskedők), kik a választást megelőző évben legalább annyi III. osztályú kereseti adót fizettek, a mennyi az illető választási területen e ezélból, az iparhatóság meghallgatása után általam megállapittatik, vagy pedig kik az 1881. évi XLIV. t.-cz. alapján adómentességet élveznek. Tekintettel arra, hogy az említett törvény f. évi október hó 1-én életbe lép s ennélfogva az iparhatósági megbízottak megválasztásának f. évi szeptember végéig meg kell történni, felhívom a közönséget, utasítsa mielőbb a hatósága alatt álló összes igazgatóságokat, hogy a székhelyükön lakó iparosok (kereskedők) által az 1883. évben fizetett III. osztályú kereseti adó azon minimuma iránt tegyenek javaslatot, a melyet az iparhatósági megbízottak választhatási képességének megállapítására nézve legczélszerübbnek tartanak. Ezen javaslattételnél figyelembe veendő, hogy a megállapítandó adóminimum a választhatási jog túlságos megszorítása nélkül ugyan, de a lehetőségig biztosításául szolgáljon annak, miszerint a megbízottak az iparosoknak (kereskedőknek) értelmesebb tagjai közül választassanak. Miután továbbá a többször emlitett törvény 170. §-sa azt rendeli, hogy ha a szolgapiró székhelyén nincsen legalább 50 iparos (kereskedő), az első fokú iparhatóság indokolt előterjesztésére, a megbízottak választása az én határozatom alapján elmarad a (megneveztetnek azon szolgabirói székhelyek, melyekben ötven iparos (kereskedő) nem lakik), szolgabirói székhelye .... pedig 50 iparos (kereskedő) nem lakik, ezen iparhatóság ............az iránti előterjesztésre is utasítandó .... vájjon indokoltnak tekintendő-e, vagy nem az emlitett székhelye .... iparhatősági megbízottak választása, s előbbi esetben a választhatási cenzus meghatározására nézve, a felemlített szolgabirói székhelye . . illetőleg is javaslat teendő. Figyelembe veendő végre, hogy a törvény 171. §-sa ugyanazon esetben, ha a törvényhatóság terüA magyar irodalom szalonja. Néhány évtized alatt a magyar hírlapirodalom rendkívüli módon fejlődött és haladt. Szabadságharczunk idején a napi sajtó még oly jelentéktelen volt, hogy úgyszólván nem is lehetett számba venni. Csak a hatvanas években kezdett nálunk is időszaki irodalom emelkedni, s ime ma, alig busz év múlva zsurnalisztikánk kiállja a versenyt akár a német, akár a franczia hírlapirodalommal, sőt sok tekintetben egészségesebb, disztingváltabb és tisztább azoknál. S mig a magyar zsurnalisztika ily rohamosan közeledik virágzása teljességéhez: a szépirodalmi sajtó ellenkezőleg feltűnően hanyatlott az utolsó években. Nem is említem azt az arany-korszakot, mikor Arany János Szépirodalmi Figyelője, Koszorúja, Jókai Életképei s később Beöthy Athenaeuma közvetítették irodalmunk legszebb gyöngyeit a közönséggel eredeti közleményeikben. Elég, ha rámutatok a Képes Világra, a Magyarország és a Nagyvilágra, mikor Ágai Adolf szerkesztette, Ábrányi Figyelőjére, szóval a mult évtizedek szépirodalmi közlönyeire — 8 mindenkinek be kell látnia, hogy ma ennek a sajtónak szépirodalmunkban sehol semmi nyoma. Mig a külföld illusztrált folyóiratai egy- egy számukban a művészet és költészet örökbecsű termékeit mutatják be a legragyogóbb kiállításban és a fokozott igényeknek megfelelően, az irodalmi választékossággal és a tipografia újabb vívmányainak virtuózitásával hatnak és hódítanak : nálunk a szépirodalmi folyóiratok jobbára névtelen és tehetségtelen verszifikátorok szárnypróbálgatásaival megtömött halvány, kisszerű másolatai a világirodalom imgy revüinek. létén fekvő szolgabirói székhelyeken kívül más községekben vannak tanoncziskolák, ily községekben a 1G8. §. 5. és G. pontjában felsorolt teendőkre nézve, legalább 10 iparhatósági megbízottnak választását kívánja; tekintettel mindazonáltal arra, hogy a ta- noncziskoláknak az uj törvény értelmében leendő szervezése esetről-esetre fog megtörténni és az e czélra szükséges megbízottaknak választása azon időre lesz eszközlendő: — ezúttal a törvény idézett 171. §-ára figyelemmel nem kell lenni. Felhívom a közönséget, hogy az ezen rendeletem értelmében szükséges intézkedéseket haladék nélkül fogauatositsa, s az iparhatóságok által teendő javaslatokat legkésőbb f. évi augusztus hó 15 ig ter- jeszsze fel. Kelt Budapesten, 1884. évi julius 30. 350 =3 Vidéki levelezés. Alsó Rákos, 1884. julius 31.*) Nem tehetem, hogy Herman Ottó kitűnő tudósunk és a függetlenségi párt egyik legjelesebb vezérférfiának Alsó Rákoson való megjelenését örömmel ne jelezzem. Julius hó 29-én dr. Hajós Béla baróthi orvos és és Diemár Károly székely-udvarhelyi kir. ügyész társaságában érkezett körünkbe s az Olt zavaros és medréből már-már kilépett vizében tett halászati kísérlet után — mi nem sikerült a legkedvezőbben — bejött községünkbe és ott a régi halászoktól minden legkisebb részletre kiterjeszkedőleg felvilágosítást kívánt szerezni. Egy egyszerű, tiszta székely házhoz lóvén be- szállva, minden tárgyat élénk figyelmére méltatott. Érdekkel kérdezősködött mindenről, mi szeme elé akadt; az ügyes háziasszonynak ládájában, ágyában nem maradt egyetlen czikk megnézés nélkül. Különösen a honi szőttesek ragadták meg figyelmét; sok szép abroszt, asztalkendőt vásárolt össze. Nagy kelete volt a régi korsók, kancsók, tálak és tányéroknak is, melyeknek nemzeti ősi díszítését nem tudta eléggé dicsérni s melyeket, mint drága kincseket, magával vitt. Leereszkedő nyájasságot, kiváló szeretetet mutatott a nép gyermekei iránt, kiknek sorsát annyira szivén viseli; látszik, hogy nemes lélek vezérli minden tetteiben. Isten hordozza szerencsésen székelyföldi kőrútjában 1 • • fly ............r. Zajzon, 1884. augusztus 2. Tekintetes szerkesztő ur ! Folyó évi julius hó 29-én délutáni Va3 órakor községünkben tűz támadt. A nagy szél által felsodort sziklák rémülettel töltötték el az embert; a községi gazdák távol a községtől szénagyüjtésssel voltak elfoglalva, nagyon kevesen voltak honn. A tűz gyorsan terjedt s kevés idő múlva 38 gazdának részben egész élete keresménye lett általa el*) Mult számunkra elkésve érkezett. Szerk. Ez pedig végtelen kár és veszteség szépirodalmunkra; mert a közönség nagy része nem gyűjteményes, vagy önálló kötetekből, hanem többnyire folyóiratokból szokta megismerni a szépirodalmat, és bizony e tekintetben édes-keveset nyújtanak a heti újságok idegen képekkel ékeskedő lapjai. Legújabban azonban egy uj szépirodalmi folyóirat indult meg a fővárosban és ez a folyóirat hivatva van hanyatló szépirodalmi közlönyeink nívóját a legmagasabb fokra emelni s szépirodalmunknak elévülhetetlen szolgálatokat tenni. Hiszen még alig négy száma jelent meg és az olvasó már is ámulattal veszi észre, hogy az élő magyar szépirodalom mily gazdag nevekben és működésében. Eddig uton-utfélen hangzottak a panaszok, kivált az akadémikus vaskalaposok és a kiérdemült veteránok jajgattak, hogy irodalmunk pusztul, hanyatlik, s íme egy uj vállalat rövid négy hónap alatt meggyőzött mindenkit, hogy szépirodalmunk ma is valódi kincses bánya, csakhogy kiaknázatlanul hever az irók és költők asztalfiókjában. És ez az uj havi folyóirat, mely az élőhalottakat oly gyorsan uj életre támasztotta: a „Magyar Salon“. A „Magyar Salon“ Fekete József és Hevesi József szerkesztésében indult meg május elsején és alig négy hónapos fennállása alatt a ma élő magyar szépirodalomnak csaknem összes kitűnőségeit bemutatta jeles dolgozatokkal. Jókai legújabb regényét Jókai Róza pompás illusztráczióval közli ; költeményeket Vajda Jánostól, Endrődi Sándortól, Reviczky Gyulától, Szabó Endrétől, Kiss Józseftől és Komócsytól adott; elbeszélő, eszthetikai, ismeret- terjesztő, tudományos, bíráló és társadalmi közleményeit Pulszky Ferencz, Szász Károly, Vámbéry Ármin, Zichy Jenő gróf, Teleki Sámuel, gróf, Ágai Adolf, P. Szathmáry Károly, Koroda Pál, Mikszáth Kálmán, Szana Tamás, Ábrányi Emil, Klapka György, Erődi Béla, Marczali Henrik, atb. stb, írták. S ezen hamvasztva. Mig a honnlevő, künn dolgozó rokonának portékája kihordásával foglalkozott, azalatt az övé hamvadt el teljesen, ős soknak nem maradt egyebe, mint azon ruházat, a melyben dolgozott. A fürdővendógek nagy része Tatrang községébe menekült. Lehetetlen leírni a zavart, a jajgatást, sikoltást, mely a levegőt betöltő; a harangok zúgása, a tűz pattogása iszonyú volt. Nagy szerencséjére a községnek jelen volt Renter Gábor szolgabiró ur, a ki egész délután és egész éjjel talpon állott; mellette emberfeletti erőt fejtettek ki a helybeli csendőrök Lukács György és Günther Frigyes, kik a szolgabiró úrral egész ut- czát mentettek meg a pusztulástól. Majd megérkezett bodolai birtokos Bóldi Tivadar ur is, saját tüzifecskendőjót vezetve; nem félt a veszélytől, és haza menve, a szegény szerencsétlen embeiek első szükséglete fedezősóro 5 köböl gabonát küldött. Sokat tett és egy egész utczát mentett meg Fab- riczius fürdőbiztos ur és a város által kiküldött városi szolga; sokat Pürkerecz községéből a tüzi- fecskendővel átjövő lakósok ; sokat a Prázsmár községi tűzoltók, kik a tűz fényét látva, községünk megmentésére siettek s lankadatlan tevékenységet fejtettek ki; sokat Gyertyánt! Emil, Gyorgyovics főhadnagy ős Dombora András urak s több mások, kiket hallás után megnevezni nem tudok ; azonban fogadják a nevezett urakkal együtt a község részéről is a legmelegebb köszönetiinket. Sajnos, hogy a tűz által elhamvasztott épületek közül nagyon kevés volt biztosítva; a „Duna“ biztositó társaságnál biztosított hat gazda, a „Magyar általános társaságinál és az „Adriá“-nál is volt hat gazda biztosítva, kik jrárják a kár felvételét. A megtérítendő kár összege körülbelől 3000 irtot tesz, a mi fájdalom, nagyon kevés a legalább is húszezer forintnyi kárral szemben. Alattirt, Morresz Ily és jegyző úrral az ínség első csillapítására az itteni fürdővendégektől, Bodola és Nyén községek értelmiségétől 135 ti tot gyűjtöttünk. A kegyes adakozók, kiknek neve t. szerkesztő ur engedőimével közöltetni fog*J, fogadják e helyen a nyilvánosság előtt is szerencsétlen embertársaink nevében a legnagyobb köszönelünket. Bátor vagyok a nagyérdemű közönséghez is folyamodni és kérni: kegyeskedjenek a szerencsétlo • nek felsegélésőre, éhségük csillapítására, ruházatuk beszerzése czéljából filléreikkel hozzájárulni. A kegyes adományokat kérem egyenesen alattirthoz küldeni; annak idején nyugtázni fogjuk és felhasználásáról részletes számadást nyújtunk. Bíró Vincze, közs. vezértanitó. T a ii ü g y. A brassói magy. kir. állami iskolák 1884—85-ik évére vonatkozó értesítés. Az elemi iskolákba lépő tanulók felvétele aug. 30. ős 31-ik, a — polgári iskolába lépőké szept. 1-8Ő, 2-ilc és 3-ik napján történik. A polgári iskolákban ugyanezen napokon tartatnak a felvételi és javító vizsgálatok. *) A nemeslelkü adakozók névsorát szívesen közöljük. Szerk. fölül minden szám szövegeit gazdag eredeti illusz- trácziók, továbbá legjelesebb magyar festőink pompás rajzai díszítik. Határozottan állíthatom tehát, hogy a „Magyar Salon“, jóllehet még csak négy számot adott ki, e rövid idő alatt a magyar szép- irodalomnak valóságos szalonjává lett, hol minden tehetség, iró és művész legjobb, legújabb müveivel jelenik meg. Epen most hagyta el a sajtót a „Magyar Salon“ augusztusi füzete, s a mint végig lapoztam, szivem megdobbant a büszkeségtől, az örömtől, mert éreztem, hogy e folyóiratból újabb szépirodalmunk pezsgő és életének üde szellője csap meg s ez kertészetünk uj virágzásának fűszeres illatát legyinti felém. Az országos ünneppé vált szent István napja alkalmából Molnár Antal jeles történettudós ügyes czikket ir. György Aladár alaposan és hévvel értekezik nőnevelésünkről Falusi álnévvel, egy poéta levelet intéz Dóczi Lajoshoz, válaszul ennek húsvéti episztólújára. Falusi szatírája találó vonásokkal és élesen festi mai irodalmi viszonyainkat, a főlszeg- sógeket és kinövéseket. A többi közt az akadémiai klikkről igy zeng : Kézművesek, kik ezéhbe álltak össze, S egymásnak osztják a mester nevet, Irigy, sivár nép, jólétben fürösztve, Csak hasznot ismer, s bölcs mérsékletet, A szenvedély, a szárnyalás, az eszme Fölösleges lom mindenek felett, Józan középszerűségére büszke : Vize kevés, de mégis sok a lisztje. S e czéli fennen kiáltja: nyílt a verseny I S tolong a síkra a poéta nép. A verseny nyílt; de hát, — kimondva nyersen, —- A jutalom családi osztalék 1 S a megcsalódott, sírjon vagy nevesen ? Midőn a biró, a hires, derék, Az igazságot igy oldalba rúgja, Lehet-e szó, ezt jellemezve, durva?
