Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-07-31 / 86. szám

— 343 —

kilátás. Nevezetes e fürdőn az, hogy gyermekek rendkívüli nngy számban hozatnak ide, mert vastartalmú vize kitűnő fürdőket szolgáltat a gyermekek részére és a leggyengébb gyermekek megerősödve és izmosodva hagyják el a fürdőt. Az élet olcsó és a lakások is nagyon jutányos áron kaphatók. Brassó városával a közlekedés igen élénk és rendes postaállomás lévén a fürdőhelyen, mindennemű küldemény gyorsan kapható meg.

Ezek a fürdő (ényoldalai. De nem mulaszthatom el a talán nagyobb számban meglevő árnyoldalokat is felemlíteni.

Évek hosszú sora óta Brassó városa e fürdőért nem tett semmit. A régi Schlendrian felütötte talán örök időkre tanyáját. A szorosan vett fürdőn nyakig érő sárban jár az ember, ha legkisebb eső éri a földet, holott a kavics az ember orra előtt van. A hidak a zajzoni patakon keresztül primitívek, a fürdőhelyiségek elhagyott állapotban. Kényelemre absolute nem fordittatik gond, a sétányokért nem történik semmi. Nem csoda tehát, ha a Brassó város tanácsa által előterjesztett 1884. évi költségelőirányzat tanúságaként az évi bevétel 1300 írtra, a kiadás 1792 írtra tétetik a zajzoni fürdőre vonatkozólag. E kiadásokban azonban nem foglaltatik az évi útiköltségek és községi fogatok idevonatkozó része, mely évenként bizonyára felmegy 100 írtra s azonkívül bizonyos napidijak sem fognak hiányozni.

Ámde azt kérdjük : miféle kiadásokat tesz Brassó városa e fürdőre és mire költetík el az az 1792 forint ? Ezt a részletes kimutatásból iehetne csak megtudni, melynek elolvasásától csak borsódzauék az ember háta.

Tehát nincs gondoskodva kényelemről, nincs szórakozásról. A tanács évenkint egyik-másik hivatalnokot küldi ki fürdőbíztosnak. Az idén egyik gaz- dászati hivatalnokát küldé ide, ki kitűnő gazdászati gyakornok lehet, de ép oly gyenge fürdőbiztos, mert absolute nem tesz és nem is tehet semmit a vendégek szórakozására. A fürdőorvos a napokban nősül, kinek menyecskéjével lesz meggyűlve a baja. Es ha utóbbitól nem is kívánhatunk szórakoztatást, mindazáltal tudjuk, mily jó hatással van egy vig kedélyű fürdőorvos a vendégek lelkületére. Ámde a fürdőbiztostól már parancsolólag lehet megkövetelni, miszerint gondoskodjék a vendégek szórakozásáról. Ezt azonban Fabritius uramtól nem várhatjuk, mert ő csendes, tapasztalatlan és komoly természetű ember, de ezenfelül rövidlátásánál fogva nem is ismeri a vendégeket és nem tud azok szórakoztatására mitsem tenni.

Ha Brassó városa igy fogja Zajzon fürdőjét elhanyagolni, akkor nemsokára itt ütheti fel tanyáját a városi tanács rokkant és nyugdíjazott hivatalnokainak nagy csapatja. Akkor aztán innen küldheti be 0. A. ur fürdői tárczáit a „Kr. Ztg.“-nak és a jövő városboldogitó doktor szónok famózus lövőidéi beszédeit sajtóra itt előkészítheti ; mert fürdővendégek nemcsak Romániából, de Brassóból sem fognak Zajzonba jőni. Akkor azután a pápaszemes doktor polgármester és 0. A. ur főkapitány lesz Zajzon- ban. A Wandelbahn lesz a tanácsterem és a zajzoni falusi lakosok feszülten fogják hallgatni a világ leghíresebb szónokát, a doktor urat.

Ezen jó — de beteljesülését nem óhajtó — reményben zárom fürdőn kelt levelemet, melyet e lapok hasábjaira szántam.

Dongó.

Válasz „Veto“-nak.

— A „Székely Nemzetiben megjelent „a kovásznaikép- viselőválasztás“ czimü czikkére. —

Kovásznál v.-kerület, 1884. jul. 22.*) Tisztelt szerkesztő ur!

A holt idény beállott a lapoknak nincsen miről írjanak; egyik irat magának pártérdekből egy-egy körmönfont hazugságteljes közleménykét, arról czik- kez s az egész sajtóval el akarja hitetni, hogy ő az, ki legeredetibb források nyomán tud egy kis dolgot adni neki, nem bánván azt is, ha — miután közleménye valótlanság — a közügynek ártalmára, egyeseknek boszantására és rágalmazására, az olvasó közönség félrevezetésére válik is malacziózus k özleménye. Elvtársai a furcsa ötletet ovácziókkal kísérik és a végén kisül, hogy az egész volt . . . sárga irigység. . . .

így történt ez közelebbről is a „Székely Nemzettel, azzal a sepsi-szentgyörgyi „igazmondó“ újsággal. . . . Valamelyik reportere (vagy még inkább munkatársa) rútul lefőzte őt, közölvén egy czikket annak 110. számában Kovásznáról keltezve julius 15 ről „Veto“ aláírással, mely czikkben zeng aztán a júliusi hőség által felkorbácsoltam a képviselő- választásról nem kevés rafinériával olyas valamit, a miből egy szó sem igaz. Ugyanis elég merész azt állítani, hogy a kovásznai képviselőválasztás a bizottság által elkövetett alaki hibák folytán érvénytelen és semmis. Kovács Károly a felvett jegyzőkönyvekkel nem tudja magát a képviselőház igazoló bizottsága előtt igazolni. Es hogy az ellenzék öröme a részére szerencsés kimenetelű választás felett korai volt stb. stb. . . .

Nem kérdezzük, ki az álnév alá bujt „Vet o“ czikkező ; mi ismerjük a „Székely Nemzet“ pálya*) Tárgyhalmaz miatt múlt számunkból kimaradt- Szerk.

futását, ismerjük levelezői, munkatársai megbízhatóságát s nem esünk kétségbe azért, ha az olvasók figyelmét a „dicsó klubja“ által rendezett bereczki választástól elvonni és egy minden tekintetben törvényes orsz. képviselői választásra az alaki hibák folytán való „érvénytelenséget“ reá oktrojálni akarja és azzal a más ügyet háttérbe kívánja szorítani. Mi megszoktuk mindezt a „Sz. N.“-től s tudjukj mennyire lehet hitelt adni az ő konyháján készült híreknek. „Veto“ kicsinykedéseit nem tartjuk érdemesnek arra, hogy annak hosszas czáfolgatásába bocsátkozzunk. Mi engedjük „Veto“-nak, hogy az ő íellengésein haladjon, abban nem akadályozzuk; de azt bátrak vagyunk szemébe mondani és pedig nyíltan a „Sz. N.“ olvasóközönségének, hogy „Veto“- nak ezen közleménye valótlan s minden alapot nélkülöz.

Különben ha virtuózitása úgy hozza magával akár „Veto“ uramnak, akár a „Sz. N.“ bus vitézeinek, megmutathatjuk azokat a jegyzőkönyveket, melyeket oly hiányosaknak állitnak. Abból aztán meggyőződhetnek, hogy a hattyú nem fekete tollú madár, de tanúságot is meríthetnek a felől is, hogy hazudni nagy kár. „Mert ki egyszer hazudni mer, többé hitelt nem igen nyer.“

Ha a közönség figyelmét és a sajtót művöktől: a bereczki botrányos esettől, mely untalan kisérti, el akarták vonni, kerestek volna más és legalább nem olyan szembeötlő, egyeseket hivatalos állásukban gyalázó, rágalmazó és a közérzületet félrevezető laptölteléket. Avagy már talán vérükben van és megszokták a botrányliajhászatot ? — Tanulhattak volna a „Kolozsvári Közlöny“ és dr. Dániel Gábor közt folyó polémiából, hogy saját pártbeli embereket nem észszerű megtámadni.

Vagy „Veto“ czikkével akart kontrázni az orbai választásnál a kormánypárt visszaélései miatt egyik pártbelije ellen indított panaszszal ? Ha ezt akarta, nincs szavunk ahhoz. Csak hogy páítja ellen fordított fegyverrel az ellenfélt meglőni nem lehet. S miután a bizottság tagjai mindannyian kormány- pártiak voltak, őket oknélkül támadta meg és zengett halleluját.

„Veto“ czikke miatt a választás nem fog megsemmisülni, valamint a vesztegetésért indított vizsgálat sem megszűnni az illetők ellen.

Rövid válaszunk ennyi „Veto“ czikkére.

Veritas.

Aranka György életrajza.

II.

— Aranka irodalmi munkássága. —

Irodalmi munkásságának két ágát különböztetem meg, egyik saját irói működése s annak tudományos eredményei; másik a nevezett két magyar erdélyi társaságnak az ő kezdeményezése, sürgető indítványai és tervezése szerint való tényleges létre- jövése és elért sikerei.

Aranka művei: a) fordítások, b) eredeti vegyes tartalmúak, c) kéziratban maradottak és gyűjtemény jellegűek. Az a) pont alá ezek tartoznak : 1791. egyszerre négy fordított műve megvizsgálására és kiadására kért az erdélyi kir. főkormányszéktől engedélyt. Első: Béla király nótáriusa czimü, a miről hátrább szólok. Második: A budai basa, fordította francziából, ajánlta gróf Bethlen Lász- lóné, b. Bánffy Klára urhölgynek. Harmadik: Uj- módi gonosztévő, a fiúi szeretetnek jeles példája. Dráma 5 felv. Forbaire Fenoulletől francziából az amsterdami MDCCLXXVIII-ki kiadás után fordítva. Mindkettő megjelent Bécsben 8 adr. Az első 1794. 83 1., utóbbi 1793. 131 1. Negyedik: II. Frigyes műve, de ennek csak kiadója volt Aranka, ezért erről is hátyább szólok bővebben. A kir. főkormányszék a három elsőt febr. 4-én, az utolsót ápr. 5-én engedte meg.

Ötödik fordított műve: Julia levelei Ovidiushoz, németből fordítva, megjelentek Kassán 1790. 8-dr. Ennek kiadása korának dísze. Kazinczy módosította már czimét is, szövegét végig átsimitva; a papir közönséges és hollandiai finom. Ezt igazolják Kazin- czynak Arankához 1789. aug. 13 án és szept. 4-én s nov. 2-án irt levelei s közlései. Egyikben Írja: „B. Orczy László abauji főispán s a bandériumnak fővezére csaknem kiugrott a bőréből, midőn mondtam, hogy az ő kedves Lettres de Julie â Ovidé általad lefordittattak s általam igen csinosan adatnak ki.“ Másikban XLl. levélre tesz szintén megjegyzést s eseng, hogy fogadja el. Az utolsóban megnyugtatva őt, igy ir: „A Julia levelei úgy jő- nek ki, mint parancsoltad, magam rajzolok hozzá egy képet a homloklevélre. Amor jajgatva mégyen, s lábait béklyó szoritja, iveit pedig mérgesen elhintve lehet látni. Közülök egy kígyó Kirakodik ki. Ezt én Bécsben metszetéin.“ . . . 1791. jan. 7-én ismét igy ir: „Kitisztítottam könyvedet hibáiból, s Állítani merem, hogy több aesthesissel még könyv nem jelent meg Magyarországon, mint a hollandiai papírra nyomatott Julia. . . .“

Hatodik: A magyar és anglus igazgatásnak egybevetése, a mi előbb németül, Aranka fordításában magyarul jelent meg, Kolozsvárott 1791. 8 adr.

Eletirói még két munkát tulajdonitnak neki, de ő csak kiadta, egyik: Az igazgatás formáiról^ és az uralkodók kötelességeiről, egy próba. II. Iridrik prussiai király munkái közül fordítás a Vl-ik darabból, Kolozsvárott a püspöki betűkkel. 1791, kis

8-adrétben 45 1. A mint az élőbeszédből kitűnik, ennek Aranka csak kiadója, a fordítást egy más nagy érdemű úrénak mondja — hihetően maga a püspök (gr. Batthyány Ignácz). Másik Drelincourt Károly franczia iró.művének fordítása 2 darabban. Czime: A keresztény léleknek halál félelmei ellen való orvosságai stb. Fordította atyja Zígoni Aranka György, megjelent Pozsonyban 1775. 8-adrétben.

I. darab 1 — 371 1. II. darab 1 — 451 1. Ezt első életirója az ő, Szilágyi Sándor atyja fordításának írja. En ugyan elvben az egykorú tudósítást tartom valószínűbbnek, de Szilágyi ellenkező állítása s a tényállás alapján csak az általa kiadottak közé láttam sorozandónak.

(Folytatása következik.)

VEGYES HÍREK. ___

Vilmos fíherczeg Szebenben. Ő császári fensége Vilmos fó'herczeg és táborszernagy, mint az összes tüzérség főinspektora, e hó 28 án 2 órakor Nagy- Szebenbe érkezett. A vasúti indóháznál több katonai méltóság, továbbá Thalman megyei alispán és Hochmeister fogadták a magas vendéget. A város őrtornyán és a középületeken lobogók voltak kitűzve. Ő császári fensége a „Neurihrer“-féle szállodába szállt le, hová két katona diszőr állíttatott fel.

Kinevezések és változások a birói karban. Ő

felsége a tordai ügyészséghez Gyárfás László maros-vásárhelyi alügyészt ügyészszé; a gyula-fehérvári járásbírósághoz Vájná Viktor ottani törvényszéki jegyzőt albiróvá, a brassói járásbírósághoz Mihály Dezső nagy-szebeni törvényszéki jegyzőt albiróvá, a mócsi járásbírósághoz Kovács István kolozsvár-városi járásbirósági aljegyzőt albiróvá és a kolozsvár-vidéki járásbírósághoz Ákontz István kolozsvári gyakorló ügyvédet albiróvá nevezte ki.

Az elopataki vigalmi bizottság augusztus 3-án, azaz vasárnap a tánezteremben hangversenynyel egybekötött zártkörű tánczmulatságot rendez, melyre a t. ez. közönség tisztelettel meghivatik. Kezdete esti 8 órakor. Helyárak : körszék 2 frt, zártszék 1 frt, állóhely 50 kr.

Trefort miniszter gyásza. A vallás- és közoktatásügyi minisztert ismét fájdalmas családi veszteség sújtja le. Még folyton sajog a seb, melyet apai szivén egyetlen nagyreményű fiának korai elhunyta ütött, s már legidősb leányának halála kelti fel a mélyen sújtott apa iránt a közrészvétet. Trefort Ilona, ki julius 27-én este 8 órakor hunyt el, már hossza'bb idő óta szenvedett tüdővészben, mely las- sankint oltá ki ifjú életét. Iloltestét az „enteprise des pompes funébres“ emberei éjjel 12 órakor kiszállították a kerepesi-úti temető kápolnájába, hol I a díszes r vatalt másnap kora reggel állították fel. 1 Temetése hétfőn délután 5 órakor ment végbe s az engesztelő mise kedden délelőtt 10 órakor volt a belvárosi plébánia-hivatalban.

Halálozás. Mint táviratilag értesülünk, Tusnádon folyó hó 30-án éjjel H o rv á t h Samu közleke- disügyminiszteri osztálytanácsos, volt kerületi főmérnök, szívbajban meghalt.

Lönhardt Ferencz erdélyi püspök julius 27-én ünnepelte meg áldozárságának negyvenedik évfordulóját. A derék főpásztor, ki híveinek szeretetét oly nagy mértékben biztosította magának, nem csinált nagy zajt ez ünnepélyes alkalomból és előre kikért magának minden feltűnőbb ünnepélyességet.

Borzasztó tűz. Távirati utón tudatják velünk, folyó hó 29-ről, hogy aznap, t. i. kedden Zajzon község és fürdőhelyen 70 ház porrá égett. A részleteket még nélkülözzük, bővebbet a jövő számban.

Nekrolog. Ilyefalvi Dózsa János neje szül. Szász Rózába folyó hó 30-án elhunyt 51 éves korában. A boldogultban hű hitvest, jó mostohaanyát, szerető testvért és rokont siratnak a gyászolók. Temetése holnap pénteken délután lesz. Béke poraira !

Gyilkos anya. A „Székelyföld“ irja, hogy gyergyó- szárhegyi Gencsi Lajos hajadon leánya Ditróban, hol szolgálatban volt, folyó hó 25-én, anyává történt léteiét elpalástolandó, gyermekét az ürüldébe vetette. Mint minden gaztett, ez is napvilágra került, minek következtében az anyát elfogták s a gyergyó-szentmiklósi járásbírósághoz kísérték. Előre mindent tagadott, de az orvosok által megvizsgáltatván, kénytelen volt gaztettét beismerni. Mégis nagy romlottság kell ahhoz, hogy egy anya ennyire megfeledkezzék önmagáról.

Nagy vihar volt szombaton délután Deésen, mely alkalommal a villám becsapott az állami mén- telep nagy istállójába és az épületet felgyújtotta. Iszonyú rémület keletkezett az egész városban. Le- irhatlan az a jelenet, midőn az égő épületből kibocsátották az ott elhelyezett 84 drága csődört. A tüzes állatok kapáltak, rúgtak, szerteszét futottak az egész városban, egymást marták és még növelték az amúgy is nagy zavart. Csak nehezen __lehe- tett őket összeterelni, de igy is hiányzott négy darab mén, kettőt pedig vasárnap agyon kellett lőni, mert lábukat törték. Az épület egészen leégett és csak a zuhogó esőnek köszönhető, hogy a tűz a többi közeli épületekre nem terjedt át. A kár igen nagy.