Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-07-26 / 84. szám
— 334 — fogadós kolerában meghalt. Nimesben Boisson nevű nő és kilencz éves leánykája esett áldozatul a ragálynak. Marseille, jul. 22. éjjel. A legtöbb haláleset Capolette negyedben fordul elő, a hol a lovasság kaszárnyája van. A Raitrat-kolostor gyóntatója és sekrestyése a kolerát megkapták. — Masselit nevű hajó orvosa kolerában halt meg. 118 haláleset közül 61 kolerahalott. A Pharo-kórházban az üdülő kolera-betegek számára fabarakkokat épitenek. A 33 éves Ricoux Lajos halála nagy szenzácziót keltett. Tegnap nagybátyja temetéséről, a ki sziutén kolerában halt meg, tért vissza és megbetegedett s még az nap meghalt. Egy tegnap elfogott zavargó szoczialistát, Bruissont, a Tharo kórházba kellett szállítani, mert kolerába esett. Madridban tegnap egy rongyszedőné kolerában halt meg. Páris, jul. 22. Tegnap éjfélig Marseilleben 24, Toulonban 12 ember esett áldozatul a ragálynak. Marseille, jul. 22. Itt tegnap 77 ember halt meg kolerában. Dél-Francziaország minden nagyobb városából jelentenek már kolera-eseteket; Arlesben tegnap 12 ember halt meg kolerában. Páris, jul. 22. Marseilleben tegnaptól ma délig 38 an, Toulonban 28-an, Lyonban 2-en haltak meg kolerában. Párisban tegnap óta nem fordult elő több koleraeset. Páris, jul. 23. Toulonban tegnap 14, Marseil- leben 11, Arlesben 8 ember halt meg kolerában. Marseille, jul. 23. A spanyol konzul de- mentálja azt a hirt, mintha Madridban kolera tört volna ki. A tanács felhívta az egészségügyi bizottságot, hogy a halálesetek koustatálásánál az orvosok működjenek közre, hogy a taudanum és aether- essenczia túlságos használata folytán tetszhalottak el ne temetessenek. A népkonyhában tömegesen étkeznek. Tegnap 1600 adagot osztottak. Tegnap Toulonban 36 ember halt meg kolerában. Páris, jul. 23. Marseilleben ma éjjeltől délig I 33, Toulonban 15 ember halt meg kolerában; Párisban nem fordult elő újabb koleraeset; Lyonban ellenben, hová Marseilleből sokan menekültek; három ázsiai koleraesetet konstatáltak. A hőség Páris- bau ismét igen nagy. A Vaskapu szabályozása. Már a berlini szerződés 57-ik pontja alapján, ha nem kötelezve is, de meg van bízva a monarchia közös kormánya, hogy a Vaskaput szabályozza és azt egy adadálytalan hajózási útra változtassa. Mondjuk, nem kötleezve van e mű eszközlésére a monarchia, hanem megbízva, de oly formán, hogy e megbízás a végrehajtás kötelezettségét is magában foglalja. A berlini szerződés óta sok, nagyon sok vajúdáson ment e kérdés keresztül a nélkül, hogy az ügyhöz méltó euerzsiával láttak volna a megoldáshoz, daczára a számtalan oldalról hangoztatott sürgetéseknek, elannyira, hogy a búzás-halasztásból azt a feltevést kovácsolták a monarchia kormánya ellen, hogy ez bizonyos politikai vagy kereskedelem-politikai szempontból nem hajlandó a végrehajtást eszközölni. A mint azonban bebizonyult s az utóbbi időben feltűnt jelenségek mutatják, ama feltevés alaptalan volt s a huza-vonának egészen más sokkal közelebb fekvő okai voltak. Mindenek előtt az osztrák és a mi kormányunk közötti viszonyt kellett tisztába hozni, a mi sok időt vett igénybe. Hogy a munkát Magyarországnak kell végrehajtani, a felett már a geográfiái fekvésnél fogva sem lehetett semmi kétség, de hogy egy oly mű költségei, mely a monarchia mindkét felével közös érdekű, tisztán Magyarország nyakába szakadjon, a mit tulnan hangoztattak, igen természetes, hogy kormányunk részéről jogos ellenzésre talált s az a feletti vita eltartott egészen az arlbergi vasút kiépítéséig, mely mint hazánkra nagy fontosságú munka mintegy kompenzáczióul szolgál azért, hogy Vaskapu szabályoztassék Magyarország által. Ennél még nehezebb volt a technikai terv kidolgozása, mely munka éveket vett igénybe. .Végre azonban ez is le van győzve, Valland főmérnöknek a kormány megbízásából az 1874-ki Ausztria-Ma- gyarország és Törökország részéről kinevezett bizottság által készített szabályozási terve és a külföldi szakértőknek a Tisza szabályozásáról szóló jelentéséhez készített csatolmánya alapján készített terve, a közlekedésügyi minisztériumhoz teljesen elkészülve be van nyújtva és a legközelebbi országgyűlés elé erre vonatkozó javaslat is fog terjesztetni. Val- landt oly vizi ut készítését tervezi, mely a legalacsonyabb vízállás mellett is legalább két méter mély és hatvan méter széles legyen. Az irány és esés elérése végett több helyen töltéseket fognak készíteni, melyek a legmagasabb vízálláskor sem lesznek az elöntés veszélyének kitéve. A hét felső sziklás folyamrohamot, a szükséges hajózható viz elnyerése végett, főleg a reposztés által fogják hajózhatókká tenni. Az úgynevezett Vaskapu nyílt csatornává volna átalakítandó, és pedig úgy, hogy a vontatást is lehetővé tenné. Hogy a szabályozás alatt a hajózás semraiképen se akadályoztassák, az uj hajózható vizi utat a mostanin kívül fogják ké>zi- teni, kivévén azokon a helyeken, a hol az ily át- íelyezós igen nagy költséggel járna. A terv végrehajtása hat évre van kilátásba véve s Valland a szabályozás összes költségeit mintegy 10 millióra teszi. Technikai tekintetben a terv tehát az utolsó stádiumba lépett, mert a műszaki tanács az ulolsó l'orura az ily ügyek elintézésnél; a mint a terv itt fölülvizsgáltatott, végrehajtásának mi sem áll többé útjában, csak a költségek kérdése. A múltakból tudjuk, hogy a magyar kormány egy időben a keresztülvitelt két módon tervezte, — vagy saját költségén, vagy pedig a dunagőzbajözási társulatnak adva át azt; de minthogy a tervek min- denike kivihetetlennek bizonyult, semmi kétség, hogy ezeket a kormány az országgyűlés elé terjesztendő javaslatból egészen kihagyja és a konczesszió utján való végrehajtást fogja ajánlani, a mi bizonyára el is fog fogadtatni. Hogy a vállalati feltételek minők lesznek, természetesen ma még meghatározni alig lehet, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a munkát keresztülvivő vállalat, ellenszolgálatul nem a befolyó vámdijakat fogja kapni, hanem állami garancziával fog biztosíttatni a befektetett tőkére nézve. Mindezeket számba véve bízvást hisszük, hogy a szabályozás végleges megoldásának útjában már semmi nehézség nincsen s ha a kormány a vállalat fontosságához mért méltányos feltételekben nem lesz szűkkeblű — a mint ez esetben lennie nem szabad az árlejtósi hirdetmény kibocsátása után lesz pályázó elég és olyan, mely a kellő biztosítékkal bi- rand e nagyhorderejű mű szabály- ős tervszennti elkészítésére. Azt talán említenünk sem kell, hogy a vezérelvnek olyannak kell lenni, mely a munká- hoz szükségeltető tőkéül hazai tőkét vegyen igénybe s általában a vállalkozók magyarok, a munka magyar legyen. Mindezen elvek már meg vannak állapítva — s igy a Vallandt terve alapján elkészítendő törvényjavaslat főbb vonásaiban köt vonalazva van 8 csak az kell hozzá, hogy a közlekedés- ügyi minisztériumban a kidolgozás ne késsék, s hogy a részletek olyanok legyenek, melyek a parlament hazafias érzékével ne ellenkezzenek, s akkor a javaslat mielőbb törvényerőre fog emelkedni és a nagyszerű mű elkészítésének megkezdése már a közel jövőben várható. Haliiszs7.uk el az országos kiállítást. (Vége.) Ez az uj körülmény : a kolera. Megengedjük, sőt valószínűnek tartjuk, hogy a járvány nem fog egész ide juthatni. Sokkal nagyobb mérvűek az óvrend- szabályok, hogy sem ezt ne lehesseu kilátásba venni. Ámde ki kezeskedik arról, hogy a jövő esztendőben meg leszünk-e kiméivé a járványtól. Ma nem tartunk tőle, mert óvakodunk ellene, de régi tapasztalat az, hogy mihelyt á járvány elmúlik, megszűnnek az óvintézkedések is, jóllehet ma már nem épen oly ritka vendég a kolera Európában, mint ezelőtt, és kisebb-nagyobb mérvben minden évben megköveteli a maga áldozatait csak úgy, mint a difteritisz, vagy a hagymáz. Évek vagy évtizedek fognak még elmúlni, inig minden tavaszszal következetesen megteszszük az óvintézkedéseket a kolera ellen, még mielőtt mutatkozott, hogy az intézkedések által mintegy lehetetlenné tegyük rendszeres megjelenését. A legközelebbi mult is mellettünk bizonyít. A mult évben Egyiptomban ütött ki a járvány. A hathatós óvrendszabályok által sikerült azt lokalizálni és Európa meg volt előle mentve. Ha az óvintézkedéseket, ha nem is teljes szigorúságukban, de legalább oly mértékben föntartják az államokban, hogy általuk kereskedelem és forgalom ne szenvedjen, most talán nem kell rettegnünk a touloni kolera miutt. Ez az ázsiai vendég most már egészen nemzetközivé vált. Nem szükséges, hogy előbb szülőhazájában, Ázsiában törjön ki ős hogy onnan kerüljön hozzánk. Átplántálódott már Európába is, és mint a touloni járvány is igazolja, kitör itt olyankor is, mikor Ázsia meg van tőle kiméivé. Ismételjük azonban, hogy való zinü, hogy Fran- cziaországban marad lokalizálva a járvány; de nem lehet-e föltenni, hogy ép úgy, a hogy kiütött ez évben Francziaországban, a jövő évben kitörhet Ausztriában vagy Magyarországon. A legilletékesebb orvosi szaktekintélyek is a mellett nyilatkozA norvichi börtönész. — Beszély az életből. — (Folytatás.) De az anyafarkasnak is, mely egykoron Róma alapítóit szoptató, több érzése volt, mint e fenevadnak. Előtte foglyok nem isten teremtései, ha mindjárt csak eltévedtek is. A fogoly csak áru, melyet jó állapotban kell rendeltetése helyére juttatni, de melylyel úgy bánhat az ember, a mint akar. A vad kérlelhetetlen maradt, és a jó üreg Simp- sohn kénytelen volt a gyermekkel partra evezni. A szerencsétlen elájult asszonyt börtönébe hur- czolták. Hiába kérte gyermekét, midőn ismét magához tért, gúnyos mosoly volt a felelet. Őrizet alá kellett helyezni, mert öngyilkossággal fenyegetett. Állapota őrültséggel volt határos. A kapitány embertelensége, a szegény asszony sorsa s az oly ártatlanul és szendén reá tekintő csecsemő látása oly hatással voltak az öreg börtönészre, hogy eltökélte, mindent elkövetni, csakhogy visszaadhassa az anyának gyermekét. Tudta, hogy kérésével egyenesen a belügyminiszter elé kell mennie, ki ez idő szerint Sidney lord volt. A legcsekélyebb idő rá nézve nagy veszteség lett volna, s ő azonnal postakocsira szállt, hogy a hosszú, akkoriban még vasút által nem rövidített utat mielőbb megtehesse. Az egész utón ölében tartotta a siró gyermekei ringatta s altatta. Minden vendéglőben kis pihenő taitott, csakhogy táplálhassa ős tisztíthassa a kit dedet. b ő a legnagyobb készséggel s örömmel \i gezte e szokatlan munkát. De a hol csak asszonyé megtudták a dolog mibenvoltát, ott dolga könnyeb volt; megkímélték az apró dolgok- s bajoktól, ho; zá aztán sírtak még s áldották u jó öreget s v< Végre mogérkeztek Londonba. Itt uj gond nehezült lelkére. Hol helyezze el a gyermeket? Vendéglőben nem lehet, mert az ilyen nagyvárosias fogadókban oly nagy a zaj, lárma és forgalom, hogy védencze sokkal elhagyatottabb volna itt, akár valahol a falun, hol annak sorsa a fél lakosságot foglalkoztatná. Bármennyire törte is fejét, nem birt megállapodásra jutni. Mái-már magával akarta vinni a miniszteri palotába, midőn hirtelen jó ötlete támadt. Eszébe jutott egy öreg gyümölcsárusnő, ki néhány hét előtt Norvichban táborozó fiához szokott át- rándulni. Saját köpenyébe burkolta a gyermeket s útnak indult az öreg asszony fölkeresésére. Rövid keresés után megtalálta. Az öreg asszony örömmel engedett a jó Simpsohn kérésének s reá bízván gyümölcsös ős zöldséges kosarait, átvette a gyermeket s elvitte leányához. De Simpsohnnak kellemetlen helyzete volt itt. A járó kelők a gyümölcs ára után kérdezősködtek s ő oly árakat szabott, hogy azok szitkozódva mentek tovább. Végre visszatért az asszony s a derék börtünész megszabadult kínos helyzetéből. S reá nézve ez kétszeres szabadulás volt mert ő már reszketett, hogy elkésik a minisztertől. Biztos lévén tehát, hogy a csecsemő jó kezekbe került, most már Sidney lord palotájába sietett. A kapus szótlanul bocsátotta be, de nem úgy a szolgaszemélyzet a miniszter lakosztálya előtt. Kinevették őt, hogy ily piszkosan akar a miniszter elé menni, s az irodába utasították : ott elvégezhet mindent. Minden szolgánál külön könyörgött a szegény jó öreg ; csak két pereznyi kihallgatást akart, de hiába. Az egyik kinevette őt, a másik elfordult tőle, sőt egy harmadik megvetőleg köpött ki előtte s orra előtt csapta be az ajtót. — Mit beszélhet egy norvichi börtönősz a miniszter magas személyével'? — kérdezték a szolgák egymást, De emberünk ezzel keveset törődött; ő csak kegyelmet akart védenczei számára, s nem rettent vissza semmitől. Olt hagyta a szolgákat és ezeknek nem kis bámulatára bátran haladt keresztül a termeken. Végre az egyik teremben a miniszter titkárát találta. Elmondta neki kérését, sirt, könyörgött s győzött is. A titkár biztosat Ígért neki : a gyermek fel fog vétetni anyjához, de a rendelet csak nehány nap múlva mehet el, addig beszéluie kell a miniszterről. A jó öreg megköszönte e nagy kegyet, de nem érte be vele. Ó mielőbb szeretné visszadui az anyának gyermekét. Hátha az összes foglyok ezalatt megérkeznek ; hátha az utazásra szánt hajó előbb elindul, mielőtt ő a hosszú útról a rendelettel visz- 8zatérue, s a szegény anya kénytelen volna örök bücsut venni Angliától, a nélkül, hogy tudná, mi lett szeretett gyermekével ? . . . — Nem, nem! — kiáltott kétségbeesésében, — sietnem kell, személyesen kell a miniszterrel beszélnem, azonnal kell kapnom a végzést! Ezzel kirohant a szobából. S mintha sejtette volna a szerencsés perczet, rohant a lépcső felé, melyen a miniszter épen lefelé haladt. — Kegyelmes uram ! — kiáltott Simpsohn könyörgésre összetett kezekkel. A miniszter haragos tekintetet vetett reá s tovább sietett. A szolgák megkapták az öreget s hálraszoritot- ták. Már-már szem elől vesztette a minisztert, s aztán minden reményt fel kell adnia. — Kegyelmos uram 1 — kiáltott most hirtelen minden rendelkezésére álló erővel, a kétségbeesés valódi hangján. — Nem magamért, kegyelmes uram ! nem, hanem egy az anyai kebeltől elszakított és az éhhaiálnak átadott csecsemőért könyörgök ! (Vége következik.)
