Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-07-24 / 83. szám

3 Bl —

riink oppoziczíót, hogy az lehet mindenki mindaddig, mig valami nem válik bevógzett ténynyé, de mihelyt ez megtörtént, meg kell hajolnunk és bíznunk abban, hogy talán igy is lesz sikere a dolognak.

Ide s tova három negyed esztendeje lesz, hogy irtunk az országos kiállításról és annak közeli határideje ellen. Azóta nem, de figyelemmel kísértük a munkálatokat, tudomásul vettük a bejelentéseket és örömmel tapasztaltuk, hogy ezek nagy számmal érkeztek nem csak a bel-, hanem a külföldről is, úgy, hogy majdnem igazat kellett adnunk azoknak, kik azt mondták, hogy nem is országos, hanem világkiállítás készül itt Budapesten, — hauem csak úgy titokban. Sokan azt tartják, hogy maga a kormány világkiállitást óhajtott, de igen helyesen, nem bízván egy ilyennek sikerében, „országos“ czira alatt rendezi ugyan a kiállítást, de oly nagy mérvű intézkedések és oly nagyszerű apparátussal, hogy az elegendő egy világkiállításra is. És ebben van sok logika. Mert ha sikerül a világkiállítás „országos“ czim alatt, a sikerre a kiállítás után is büszkék lehetünk, sokkal inkább, mintha világkiállításra hívjuk meg Európa nemzeteit és az eredmény esetleg olyan talál lenni, hogy még egy országos kiállításnak is kicsi.

Teljesen belenyugodtunk tehát abba, hogy az országos kiállítás 1885-ben tartatik meg és megnyugvásunkat még az sem zavarta meg, hogy erős meggyőződésünk, miszerint a kiállítási munkálatokkal jövő évi május 1 ig nem fognak teljesen elkészülni és a kiállítást látogatók el fogják mondhatni: Budapesten is úgy van, mint másutt, t. i. a rendezéssel már akkor készülnek el egészen, mikor a kiállítás berekesztésének határideje közeleg. De hát bele nyugodtunk még ebbe is; miért legyen Budapest kivétel és sikerültek már kiállítások másutt is, bot szintén nem voltak készen a megnyitáskor. Ma azonban egy uj körülmény indít arra, hogy javaslatba hozzuk a kiállítás elhalasztását legalább

2—3 évre.

(Vége következik.)

Vidéki élet.

Papolcz, 1884. julius hó 18.

—Községi ügyek.—

III.

A kolera Európa legczivilizáltabb államában kiütött, minek folytán kormányunk is elrendelte a szükséges óvintézkedéseket. Mennyire érdekli ma ez itt nálunk a községi elöljáróságot ? és mi minden időben a községi elöljáróság főbb teendője rendőr-egészségügyi szempontból ? Avagy az, hogy egyesek szomszédjuk kertje mellé, az útra gyűjtsék undok és az egészségügyre veszedelmes szemétjüket ? Vagy az, hogy épen egy községi főbírótól, illetve udvaráról folyjék ki az elég aromatikus levegővel bíró trágyaló a község legfőbb utczájára ? Azt hiszszük, nem. .Pedig nálunk így van. S nincs Háromszékmegyőben hatóság, mely az ily rendőregészségügyi állapotnak véget vessen 1

iía az éjjeli rendőrségről szólani akarunk : székely góbéságot árulunk el, mert nálunk — mint szokták hívni — „kapuláb szerint“ megyen az éjjeli rendőrség dolga, éspedig úgy, hogy a ki akar, a községnek egy régi facsergettyüjót veszi kezébe s estéli 3 órától reggeli 4 óráig az utczán cserget vele. Azonban ha mindenki legalább lelkiismeretesen járna el, nem szólanánk erről; de az egyik küld egy 12—13 éves leánykát, a másik egy szenvedélyűnek élő suhanczot, ki este 9 órakor jelenti magát a bírónál és azután keresheted egész éjjel, nem találod meg sehol; a harmadik nem megy, ő utcza-tizedes, határőr, községi képviselő, egyházi képviselő, egyházi szolga, slb., stb., s mind ilyen „hivatalos közeg“ (!) — ő nem tartozik éjjeli rendőrségi szolgálatot végezni.

Ha ez mind igy van, hát ki tulajdonképen az éjjeli rendőr, ki a polgárságot a némi előfordulható veszedelemtől jeladás által megmenti és a vagyonbiztonságra felügyel ? Senki! . . . Hát mire való az a csergetés ? Talán arra, hogy a megfáradt polgárt a megkivántató álmából felverje? vagy, ha egyik utczán cserget, a másikon a tolvaj bátrabban vihesse véghez gaztettét? ... A mig a község pénzét rossz helyre és magas fizetéseit a községi elöljáróságnak elfecsérelik, addig jobb volna, ha két, esetleg négy feddhetetlen jellemű egyént állítanának éjjeli őrnek, mert főbb mindennél a személy- és vagyonbiztonság, semhogy azt a kölcsönös könnyelműség átkának dobjuk. —

Ha a tüzrendőrsógről akarnánk is tüzetesebben szólani, úgy sem tudnánk többet Írni, mint azt, hogy Papolczon tüzrendőrsőg nincs. Itt az egész tűzoltó eszköz két vaskankó és két hasznavehetetlen vizfecskendő. A községi pénztár évi bevétele 3000 és 4000 forint közt váltakozik, de abból nem jut annyi, miből egy vizipuskát lehessen venni. . . Szegénységi bizonyítványnak a tüzrendőrség teréről ez is elég. Mig egyenesen azt is konstatálhatjuk, hogy egy vizipuska beszerzésére ezelőtt nehány évvel gyűjtés reudeztetett. — De hát az a sok nyári tüzelő ?! Arra sem ügyel senki. Tudunk több olyan tüzelő helyet, hol még kemencze sincs és este a födélen át repül szét a tüzes szikra. Az idén községünket roppant sok szerencsétlenség suj- toţta; már pedig bebizonyosodott dolog, hogy ott

szakad el a czérna, hol legvókonyabb, minél fogva van okunk félni, hogy e rendetlenségek folytán majd ismét egy katasztrófával kell szembe szálla- nunk. Ki lesz a hibás akkor ?

Veritas.

Aranka György életrajza.*)

I.

Aranka György háromszéki, zágoni eredetű szabad székely volt. Ősapja Bithli máskép Zágoni Aranka Balázs, református pap, a ki 1679. május 27-ón Gyula-Fehórvárott kelt fejedelmi adománynál fogva czimeres nemességet szerzett. Atyja György, széki reform, pap, anyja Bonyhai Simon Mária. Testvérei: egy hajadonul maradt leány és két fiú: Dániel és Eerencz.

Mint többnyire minden tanult s felsőbb iskolát végzett székely, ő és atyja, előnévül használták szü- lőhelyöket, s állandóul Zágoni Aranka Györgynek I írták magukat. Született Szék mezővárosban Dobo- kavármegyében 1737. szept. 15-én, tanult a maros- vásárhelyi ev. reform, collegiumban, végzett az enyedi szintén ref. collegiumban, hol a logikában köztanitó volt, s pap akart lenni, de egy prediká- láskor a „Miatyánk“-ot elvétvén: ez életének más irányt adott.

Előbbi szándékáról lemondván: 1764. a marosvásárhelyi kir. táblán canczelláristává esküdt fel, a gróf Nemes Adám kir. táblai elnök canczelláriájára, 1766. a báró Domokos Antal itélőraesterére ment át, onnan Cserei Mihály itólőmesterére, végre Székely Dávid itólőmesternek lett igtatója (proto- collista.)

Székely itólőmesternél létéről első életirója emlékezetben hagyta, hogy ő ott mint igtató, azon kor főurai szokása szerint, inasi kötelességeket is teljesített: kardosán udvarolt az asztalnál, tányért váltott, Agyat vetett, csizmát húzott le és tisztított stb., de esténként kártyázott, reggel kávézott itélő- mesterével. Az erdélyi urak megkívánták ezt alárendeltjeiktől, s azok teljesítették a jelen haszonért és a jövő kilátásaiért.

Itt nyílt alkalma Arankának a franczia és német nyelv megtanulására, a minek következménye, hogy a magyar irodalom azon időben néhány igen jól fordított művel gyarapodott általa. Ugyanezen Ítélő - mester pártfogójával ment fel Bécsbe szemei gyógyítása végett, a mikor a császárnénál kihallgatáson lenni szerencsés volt. Hazajövetele után emlegette, hogy a nagylelkű fejedelemasszony különös párfogásáról biztosította, főleg ha r. katholikussá lesz. „Nagyon ellenére lenne — mondá ő alázatosan — hogy a ki embernek soha sem hazudott, most Istenének hazudjon.“

A kegyes uralkodóné nemsokára, midőn ő szemei gyöngesége tekintetéből az igtatóságnál kevésbbé szemfárasztó valamely más hivatalért folyamodott, mégis éreztette vele királyi kegyelmét.

1778-ban Aranka kérte a királynét és fejedelemasszonyt, nevezné ki őt kegyelemből számfeletti kir. táblai ülnökségre, megfelelő fizetéssel. Indokai közt felhozta, hogy három itélőmester alatt híven szolgált; mint igtató, fontos ügyekben teljesített megbízásokat, s legutoljára a székely ügyben munkálkodott bizottságnak (érti a székelyek határőrségére szorittatását) volt tollvivője; a kir. főkormányszéktől fogalmazói s más állásokra, utoljára kir. táblai számfeletti ülnökségre jelöltetett ki s elöljáróinak mindenütt megnyerte teljes megelégedését. A nemesség bizonyító törvényszéken (Productionale Forum) és kir. táblai ítéletek hozásánál sok régi, XIII., XIV., XV. századi oklevél olvasásával, s mint igtató, éjj-napi írásaival és olvasásaival szemét úgy elrontotta, hogy csaknem megvakult. Ez okból már most nappal is csak mértéket tartva szabad olvasni és imia. Ezért kellett — úgymond — nem rég Bécsbe is felmennie, szemei iránt hires orvosok tanácsa megértése végett. Az igtatóságot tovább, megvakulástól féltében, nem viselheti, vagyona, miből élhetne, nincs, egy nőtestvérét is tartania kell; kérte tehát térdre borulva a felséges császárnét és királynét, valami megfelelő állásra kegyes kinevezéséért.

1 (Folytatása következik.)

VEQYES HÍREK.

Tiroiarovatunk tárgyhalmaz miatt • számtól kimaradt.

Rudolf trónörökös koszorút küldött Hochstetter Frigyes, az imént elhalt tudós geológus koporsójára, e felirattal: „Nagyrabecsült tanítómnak.“ Az elhunyt tudós volt a trónörökös tanára a természettudományi szakokból.

A szingáliak Budapesten. Fővárosunknak a jövő napokra érdekes vendégei lesznek. Hagenbeck Károly, a hires hamburgi állatkereskedő, mint 1878- ban a nubiabeliekkei, jelenleg a „singhalózekkel“ utazza be Európa nagy városait, s 1. hó 22-én érkezik fővárosunkba, hol az állatkertben fogja bemutatni ez érdekes népfajt. 40 ember, 20 elefánt, melyek közt kettő templom elefánt, 10 zebu, 20 különféle kígyó, stb. képezi a tekintélyes karavánt, mely bumbusz és pálmából készült gunyhókban tanyáz, ellátva mindennel, a mi háztartásukhoz, disz- menetükhöz s produkczióikhoz szükséges. Egy igen

*) Mutatvány Jakab Elek ily ezimft művéből: „Aranka György és az erdélyi nyelvművelő és kéziratkiadó társaság,“

érdekes és tanulságos ethnographiai gyűjtemény van velük.

Öngyilkosság. Szabó József pákái lakos e hó

16-án felakasztotta magát, mely tette az egész községben mély megilletődést keltett. Szabó József munkás és vidékszerte ismert, becsületben meg- őszült ember volt; hogy mi okozta most 75 éves agg korában öngyilkosságát, az illetékes körök szerint : a gyermekeibe vetett bizalom megszűnte. Igazán részvétet keltő dolog, midőn az embernek hat gyermeke, mind jómódban álló gazda az atya szorgalma által, ki mégis könyöradományra szorul agg napjaiban.

Vasúti szerencsétlenség. Távirati tudósítást vettünk egy Oláhországban történt nagy szerencsétlenségről. A Prahova völgyi vasutat f. hó 21-én éjjel a kiáradt Prahova folyó mintegy nyolcz kilóméternyi hosz- szuságban a gáttal együtt elmosta. A forgalom teljesen megszűnt. Azon utasok pod- gyásza, kik 21-én utaztak el, f. hó 22-én visszaérkezett Predeálra, de hogy a személyek hol vannak, arról eddig értesítést nem kaptunk.

Uj búcsujáró hely. Siklóstól körülbelül egy óra járásnyira fekszik Petárda sokacz község. Ennek határában egy forrás van, melyről újabban azt hi- resztelték, hogy különféle tüneményeket láttak benne, s hogy csodatevő hatással bir. Rögtön tódulni kezdett oda a vidék s még a kinek semmi baja sem volt (legfölebb az agyában), az is meghozta a gyertyáját vagy nohány garas it, hogy a „menyei kegyelemben“ részesüljön. Mondják, hogy biró és harangozó — kik az alamizsnát szedték össze — körülbelül 1000 frtot gyűrtek zsebre. A hatóság különben már közbelépett s a bucsujárást beszüntette.

Eszéken e hó 15-én érdekes találkozás volt a közlekedési miniszter küldöttje, több szakember s egy vállalkozó család közt. Az eszék-valpói kisebb- rendű vasút kiépítése fölött döntöttek véglegesen. Az országosan ismert nagy-kanizsai nagy fakereskedő czég, a Guttman-ház megvett B. Prandau szlavóniai birtokostól, a drávántuli nábobtól valpói uradalmában egy óriás kiterjedésű tölgyerdőt négy millió és ötezer írtért. Az erdőségtől messze lévén a vasút, úgy a Dráva, a czég maga csináltat az erdőben való elágazással együtt három mértföldnyi hosszú vasutat, hogy a feldolgozott fát Eszékre szállíthassa, s innét tovább Anglia, Belgium és Fran- cziaországba, többnyire vasúit kocsiknak. Az erdőben levő tölgyfa-rengeteget 10 évig kell feldolgozni. Fürdőre elég volna költőpénznek az összes fővárosi rangosabb zsurnalisztáknak csak az az összeg, melyet a vállalkozó czég a szerződési bélyegért fizet, I tevén az kerek számban — huszonötezer forintot. Ez aztán akkora bélyeg, hogy minden kis trafikban nem is kapható ! . . .

A kit senki sem akar eltemetni. Szegeden a napokban megbotránkoztató eset történt. Korányi Péter napszámos neje a mult hónapban Gera Rózái szegény asszonyra bízta csecsemő gyermekét, maga pedig jó bérért Gyálára szegődött szoptatósdajkának. A gyermek f. hó 16-án meghalt. Geráné hiába fordult a Szegeden dolgozó apához, hiába irt az anyának Gyálára, egyik sem akarta a halottat eltemettetni; s minthogy Geránénak meg nem volt arra való pénze, úgy feküdt a ravatalon egész f. hó 18-ig. Geráné most a rendőrséghez ment, mely a már erjedésnek indult holttestet a kórházba vitette.

Megmentett északsarki utazók. Berlinbe a következő meglepő dolgokat távirják: A „Thetis“ és „Bear“ gőzösök tegnap megérkeztek Ujfundlandba, Saint-Jolusba, hat élő tagjával a Greely hadnagy alatt kiküldött amerikai északsarki utazóknak. Hetedik társuk útközben halt meg, a többi 18-at az éhség ölte meg. A „Thetis“ az élve maradottakat, köztük Greelyt, jun. 22-éu találta meg a Sabini- foknál, nyomorúságos helyzetben. Greely a 83. jsz. és 44 h. fokig hatolt előre. Onnan 2000 lábnyi magasból sem északra, sem északnyugatra semmi szárazföldet nem láttak.

Tirol kettéosztása. Insbruckban e hő 20-án vették tárgyalás alá a tartományi gyűlésen az olasz képviselők indítványát Tirol kettéosztása iránt. A javaslatot Dyreli képviselő indokolta. A tartományi gyűlés névszerinti szavazás mellett túlnyomó többséggel visszautasította a kettéosztási kísérletet. Pu- thon báró helytartó hosszabb beszédben nyilatkozott a javaslat ellen s kijelentette, hogy a kettéosztás egyenesen a belbékét veszélyeztetné.

Irodalom.

Iskolai értesítő. Beküldetett szerkesztőségünkhöz a sepsi-szentgyörgyi ev. ref. Székel y- Mikó-kollégium értesítője az 1883—84. iskolai évről. Az elöljáróság megbízásából szerkesztette Benke István, tanvezető tanár. A nagy gonddal összeállított értesítőt a derék tanvezető Benke I. „Zwingli Ulrik nevelés-oktatási elvei“ ez. szakszerű czikke nyitja meg, méltó bevezetésül; ezt