Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-07-19 / 81. szám

Kolerin a fővárosban. • Julius 15-én este a belvárosi Lövész-utczában egy fiatal 25 éves nő kolerinben meghalt s az eset nagy rémülettel tölte el a ház és környék lakóit. * Bócs, julius 14. A hadügyminisztérium a Dél- Francziaországban tartózkodó tartalékosokat föl­menti az idei hadgyakorlatra való bevonulás alól, nehogy a járványt behurczolják. M ars ei 11 e, jul. 15. Az utolsó 24 órában 66 ember halt meg kolerában. Az emberek az utczá- kon betegednek meg. A Saint-Michel térre össze­hívott szocialista gyűlést betiltották. Éppen Briston akart beszélni, midőn megjelent Gallian rendőrbiz­tos és feloszlásra szólította a tömeget. A rendőr­séget erre a nép megrohanta. Több embert elfog­tak. A szociálisták ezután a Renaissance-kávéház felé tartottak és a törzsvendégekkel dulakodni kezd­tek. 18 szociálista óvást uyujtott be, követelték az elfogottak szabadon bocsátását. Ezt meg is ígérték nekik, ha nyugodtan maradnak. Marseille, julius 15. Este 9 óra. Tegnap es­tétől mostanig 114 egyén halt meg, köztük 66 ko­lerában. Bécs, jul. 15. Az olasz kormány a Svájcz- és Olaszország határán levő Chiasso és Luno állomá­sokon öt napi vesztegzárt rendelt el. Az osztrák­olasz határállomásokon (Alá, Pontéba és Cormons) nincs vesztegzár. Marseille, julius 16. A tegnapi nap folya­mában itt harmíncz ember halt meg kolerában. Toulon, julius 16. Tegnap két ember halt meg kolerában. Marseille, jul. 16. A Gibraltáron franczia ha­jót nem eresztenek át. Más hajókat vesztegzár alá vetnek. A portugali kikötőkben a ragályos vidékről jött hajóknak kikötni nem szabad. A miniszterek Bar deparement prefektje kíséretében Toulonba utaztak. Pár is, julius 16. Tegnapelőtt egy férfi szórvá­nyos kolerát kapott és a Tenon-kórházba vitték. A kórházban még egy más kolerabeteg is van. Mind a ketten már jobban vannak. A könnyű beteget Blondelnek hívják, 39 éves, a másik beteg Rivolin nevű, állítása szerint három nappal a megbetege­dése előtt kólikában szenvedett. — Az orvosi-in­tézet koleraellenes rendszabályokról nyilatkozik. A vesztegzár mit sem használ. A vaspályák desinficzi- álása nem ér sokat, e helyett az állomásokon mindég orvosnak kellene lenni, hogy a betegeknek rögtön segélyt nyújtsanak. Marseill-e, jul. 16. Hugues Clovis képviselő kisérte a minisztereket a kórházakban. Az utolsó 24 órában Marseilleben 69, Toulonban 20 ember halt meg kolerában. Pár is, jul. 16. A kolera Marseilleben aggasz­tóan terjed. Tegnap estétől ma délig 30-an haltak meg, Toulonban már csak 22-en, ezek közt Fisquet tengernagy neje is. A kovásznai választás, meg a bereczki mandátum. A „Székely Nemzet“ nagyban érdeklődött és hu- zamosb időn át önmagával vívott harczot folytatott, miután a föld kerekén más pártolója nem akadt, a bereczki választási actus törvényessége mellett. Paraszt saison. — Rajz. — Mi tűrés-tagadás: szinte áldozatul estem a bo­lond szerelemnek. A nő rászedett, én meg 14 éjjel nem aludtam; epedtem, zokogtam s egy egész havi betegségem alatt sem voltam képes kiheverni a bajt. Pedig azt mondják, hogy az idő mindent ki- gyógyit! — Egy lézengő orvosnövendéktől azt kér­dőm : ki a legdurvább orvos egész Pesten ? (A nyá­jasan mosolygó orvost úgy tekintettem mindig, mint a hallgatag, de maró ebet.) A legőszintébbhez ván­szorogtam el: dr. Kovácshoz, a Rókusba. A derék öreg ur rám tekintett három ölnyi tisztességes tá­volból, 8 a következő reczipét preskribálá: „Men­jen hazájába, a jó havasok közé; majd otthon — olcsóbba kerül a temetkezése!“ El is jöttem haza. Anyám jó gazdasszooy, de a latin konyhát soha sem kedvelte életében. Lehivatta „felszegből“ a „szerencsés kezű“ bábasszonyt, s ez aztán istenes kúra alá vett! Pálinkába mindenféle szer-borsot meg tormát dobott s „éhornra“ ezt itatá velem álló télen. Majd retkes sörre került tavasz­ul a sor, nem is említve a gyógyfüves kádfürdő­ket, melyek az ifjitó Pompadour-féle élet-elixireken is túltettek. Mire a nyár beköszöntött, olyan étvágygyal rendelkeztem, mint a csíki cséplő. A temetési költségek meg voltak takarítva! A mi embereink mind külföldi fürdőkre takarod­nak divatból. Fiatal vérszegény, sápkóros, mag- alau asszonykák iránti részvétből, minden szabada­lomra való áhítozás nélkül, ezennel kinyilatkoztatom a szenvedő emberiségnek, hogy: az oláhfalví „Lobogó" fürdőídénye utéo, szomorkodó házas pá­rokhoz rendesen beköszön" a — gólya. Hát életem Most a 110. számában talán bizony, hogy jelét adja következetes párthűségének, vagy pedig, hogy a részrehajlás és az egyoldalúság vádja ne illethesse: a mily szakértelemmel védé a bereczki eseményt, ép oly következetes tudományossággal érvénytelen­nek, megsemmisítendőnek nyilvánítja a kovásznai választást. Mind a két felfedezés az Ő érdeme, élvezze annak dicsőségét is egyedül. Mielőtt a „Sz. N.“ czikke napvilágot látott, már értesítve voltam a kovásznai felfedezés nagyszerű­ségéről, mint értesülve voltam, hogy Bereczkben „botrány“ előidézésére készülnek. Cs. B., a kormánypárt ezen drága barátja, a sok titkos, nyilvános bizalmas összeköttetéseinél fogva tudni véli még azon számot is, mely alatt leérke­zők min. rendelet hivatalból fogja megsemmisíteni ezen választást. S minthogy erre meg is esküdött, a piaczon sokan elhittók. Elég az, hogy ama Kovászuán julius 16 án ke­letkezett „eredeti“ levélben az Íródik, hogy Kovács Károly választása nem igazolható, mert: a) a vá­lasztási elnök és küldöttség esküt nem tettek; b) mert a sorshúzás, és c) a törvény 87., 71.. 75. §§. intézkedése egy részének mellőzésével lett a vá­lasztás keresztülvive ; végűid) mert a jegyzőkönyv­ben a záróra megemlítve stb. nem lett. j Látni való, hogy mindezen és a „Sz. N.“-ben ' körülményes részletességgel felsorolt felfedezmé- I nyék még ha valók lennének is, nem valami égbe­kiáltó események, és semmiesetre sem a választás folyamára, sem a választás érvényességének érdem­leges oldalára vonatkoznak, hanem ha hiány léte­zik: elkövette azt és mulasztás, tudatlansággal vá­dolható ezért a törvény 21. § ban értett hatóság, a választató elnök és akárki más. Ennél fogva a tör­vény 92. § ban irt büntetés is csak ezen közegeket sújthatja. Igen, de maga a minden tekintetben rendben megejtett választás, a szavazatoknak egyetlen-egy panasz felmerülése nélkül történt beszedése, maga a választás ténye érvényes, az ennek alapján ki­adatott mandátum törvényes. A szabályszerüleg keresztül vitt választás, a je­löltek és választók ténykedésén kívül eső, későbbi események mind meg nem semmisíthető, mert még azon jól értesült levelező sem kívánhatja, hogy pl. a választási elnök és szavazatszedő küldöttségtől az esküt a jelölt vegye be, avagy a jegyzőkönyvet ő állítsa össze, zárórát ő tűzzön ki, sorsot ő húzzon és bocsássa be a választókat! Azonban legyen megnyugtatva háborgó lelkiisme­rete a kovásznai levelezőnek, s higyjék el a „Sz. N.“ olvasói is, mikép az ott és itt felsorolt alaki hibák nem lettek a kovásznai választásnál elkövetve. Választási elnök Thury Gergely képessége, ki több rendben volt Háromszékmegyéből országgyű­lési képviselőnek választva s ki mint ilyen is tud­hatta, minő kellékekkel kell egy országgyűlési man­dátumnak bírnia, valamint a küldöttség legrégibb és csaknem legtöbb képességgel biró tagja, — mondjuk, a körültekintő központi választmány ezen választottjai elég garancziát nyújtanak arra, hogy ők megbízatásuk és esküjökhez híven jártak el; ők sem tudatlansággal, sem rosszakarattal nem vá- dolhatók. En, ki szintén jelen voltam a választás folyamán, egyik „úri“ saisonját ott töltöttem azon feltett szándékkal, hogy soha többé nőre sem nézek. Bár tartottam volna meg! Holdmerengésü képem szá­nalmat idézett elő az unatkozó szépnemben s min­denkép be akartak rántani a társasjátékokba. Si­került is, de mélyebb benyomást nem gyakorolt rám sem csicsergő nevetés, sem hódító mosoly, — semmi, semmi! . . . Csak Beethoven 12-ik sonatá- jára emlékszem folyton, melyet halvány, vézna uj­jak oly ördögi szép hahotára tudtak fakasztani. Az a halotti induló még most is folyton kisér — az élő halottat. Ideje volt az ábrándok világából „kenyérbe lép­nem“, azaz: állást keresnem. Nyertem olyat, a milyet, de szabadság tekintetében páratlant. A holt idényt (az előkelő világgal tartva) falun vagy für­dőn tölthetem, akár hagymán, puliszkán! Ezelőtt hót évvel hazavágytam üres, kihalt kúri­ánkba. Újból visszaestem volt budapesti bajomba ! Az öreg Sala Jancsi bá, az „isteni“ disznópásztor őrizetére volt bízva a gyomos udvar. János bá ar­ról nevezetes, hogy három évig haragudott a falu­ra s a falu még sem tudott semmit róla. Valódi diplomatikai fogás ! Mikor a kapun beléptem, eszembe jutott az enyé­szet szomorú törvénye, s lopva két könyet törültem le pilláimról. „Soha többé, mindörökké !“ Egyetlen egy csicsergő pacsirta üdvözölt a ház tetejéről; tán ő is egyedül állott a világon ! Másnap íllemszerü látogatásokat tettem. Először is a derék, öreg lelkésznél. Hót éves korom óta ismertem; még mindig fiatal kedélylyel rendelke­zett. „Selyem deák“, a harangozó, az antiluvialis kornak e, megkövült maradványával is kezet szorí­tottam. 0 volt első oktatóm ; ő vezetett be a tu­dományok ispotályának fényes csarnokába, oly idő­ben, mikor még a könyv s a tinta nagyon drága s a ludtoll ritkaság volt! Mértföldnyi távolból kel­ki ismerem a megsemmisíteni óhajtott választási jegyzőkönyveket és azok tartalmát, nyilatkoztatom a megszentecziázott pontokra, a mint következik Ad a „A választási elnök vezetése alatti kül­döttség! tagok a törvény 21-ik §-áuak megfelelő es­küt nem tették le.“ . , , ,, ügy tudora, hogy a megyében mindeanégy választó kerületre nézve a szavazatszedő küldöttségek tagjait, elnökét ugyanazon központi választmány szemelte ki, bízta meg, látta el utasításokkal s mind a négy választókerületre nézve ugyauazon ominózus 13-ára lévén a választás napja kitűzve: azon hatóság, mely az ilyefalvi, nagy-ajtai választató küldöttséget esküvel ellátta, bevette azt a kovásznai és a Kózdi- Vásárhelyre kibocsátott küldöttségtől is. Sőt tudo­másom van arról is, hogy Thury ur a megbízást i.r.«Li ____a for­Arról, hogy tényleg elég lett-e ezen formaságok­nak téve, pozitiv tudomásom nincsen ; de utánjár- hatunk s egyúttal megkérdezhetjük : miért nem tör­tént ? ki a hibás ? Es ha van hiány és mulasztás, vájjon ennek következményei kiterjeszthetők-e a Jókai, Zathureczky, Beksich, gróf Horváth mandá­tumaira ? Ki eskette fel Gábor Pétert ? Nyilvánosan is ta­gadom, hogy tőle, ki csak a választás előtti napon válalkozott a csíny keresztülvitelére, az előirt es­kü bevótetett volna ; nem is volt, ki, nincs is ar­ról intézkedés, de maga Péter sem akarta magát ilyennek alávetni, attól tartván, hogy a fegyelmi el­járáson és költségen kívül még hamis eskü mi­atti vádoltatásnak is kitenné magát. Különben is mindezen eseteknél nem az a lényeg: be van-e az eskületét a jegyzőkönyvbe vezetve, van-e annak ott helye ? (nincsen I) hanem megtörtént-e vagy nem áz eskü bevétel ? Kovásznán megtörtént, Bereczkben nem ! Ad b. „A választási elnök a sorliuzást mellőzte.“ Lehet, hogy ezeu tételnél igaza vau az eredeti le­vél írójának. Történhetett pedig ez azért, mert el­nök és bizalmi férfiak pártkülönbség nélkül tud­ván, hogy itt nem a koczka vagy a sors véletlene, hanem a választók akarattöbbsége dönt, és a tör­vény 75. §-ban Írottakból azt tanulván meg, hogy a községek felváltva, a később jelentkezett szavazók pedig a többi választók után szavazhatnak : elnök betartva a központi választmány által megállapított sorrendet, bocsátotta a választókat szavatuk be­mondására úgy, a hogy jelentkeztek. Itt sem lényeges az : be van-e a sorsválasztotta jelölt vagy szavazó neve a jegyzőkönyvbe iktatva? hanem meg lett-e tartva a rend, gyakorolhatta-e mindeu választójogosult választási jogát ? — Igen! Ad c., d. Itt levelező a törvény szavait idézi s úgy adja elő, mintha az ott megjelölt követelmé­nyek mind hiányoznának a felvett jegyzőkönyvben, vagy pláne jegyzőkönyv sem lenne. Ezekre felele­tem : igen is mindezen a törvényben irt kivántató- ságok betartva s minden lényeges körülmény az el­nök által vezetett jegyzőkönyvbe felvéve, a képvi­selőjelöltet ajánlók nevei, bizalmi férfiak, választás megkezdése, záróra kitűzése, a szavazás bezárási ideje, eredmény kihirdetése, — mindezen szerintem is lényeges pontok határozottan egy az elnök által toll alá mondott s ott a helyszínén aláirt és meg­választott képviselő Kovács Károlynak kézbesített lett naponta Minerva templomába maséroznom, paizszsal és lándzsával, mint az a hős Roland ! Paizs volt a laskasiritő deszkából átgyalult ábécze- táblám, s lándzsának beillett az a szálfa, melyet „Selyem deák“ uram magas ordréjára pontosan kellett tűzhelye számára beszolgáltatni. Az ékesszóló Dobos kurátor sem kerülte ki figyel­memet. Ellátogattam a szürke harisnyás, ariszto­kratikus gazdákhoz is. A Sárosiak, Fülöpök és Fo­dorok neveit nem egy jubliláris őrmester hordozta kegyetlen büszkeséggel a 48 előtti határőrségnél. S hát hol marad Both Tamás, az a hires „punk­tum“ ! ü volt ám „szólnok“ a maga talpán! La- kadalom, keresztelő meg sem ejtetett nála nélkül, mert ő kegyelme 12 évi fáradságos tanulmánya á k.-vásárhelyi „stifiben“ komoly áhítattal eralittetett kicsinye-nagyja által. Nászünnepélyi ebédkor igy ajánlotta be az officziózu3 laskalevest: „Tessék pa­rancsolni, a mit méltóztattunk bekompáriálni !“ — A somlyai archívum ma is kegyelettel őrzi Tamás bácsinak ama hírhedt kérelmét, mely igy hangzik : „Nagyméltóságu I'őispány ur! Legkegyelmessebb Uram és 1 átronusom ! Istentől adott az biztosi re­mény táplál bennemet, hogy bárcsak is a kózdi- vásárhelyi iskolának 12 éves falai vajmi hasznomra leend . . .“ stb. Mikó, „az igazságos“ ki is nevezte azonnal — hajdúnak. De most már hosszuszáru pipával jár-kel, s törpesége daczára sem érné fel orrát három arasz! — Különben bokros érdemeit tetőzi ama tutori tevékenysége, melyet édes csekély magam körül „pupil-legéuy“ koromban kifejtett. Gyámom volt. írtam Pestről, hogy pénz kell. „Nincs !“ vala a draconi lakonikus válasz. „Bele- ugrom a Dunába!“ feoyegetőzém. „Sem borjufark, sem barázda eladó!“ szóla a kétségbeejtő levél. „Hanem beállók fináncznak !“ iráni kategorice. Ez a fenyegetésem rögtön használt: a „frakkos“ levél nem késett soká.

Next

/
Oldalképek
Tartalom