Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-07-05 / 75. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 75. szám. ____________Szombat, julius 5. KÉM ERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY, Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. IMIeg-jelenik Ixetenl^int háromszor: Kedden, CsTÖLtörtölzön és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, főpiacz, 629. sz. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre posBernstein Márk könyvnyomdája, hová tán küldve: az előfizetési pénzek é3 hirdetések bérEgész évre . . . 7 frt —- kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre ... 1 „ 80 „ mentesen kiildendó'k. Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Ilaaseustein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Ilaaseustein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Előfizetési felhívás a, Nemere „HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY“ czimü politikai és társadalmi lap 1884. tizennegyedik évi folyamára. Előfizetési ára: Egész évre..........................7 írt — kr. Félévre...............................3 „ 50 „ Negyedévre...........................I „ 80 „ Külföldre egész évre . . 9 „ — „ Előfizetőinket tisztelettel kérjük, előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattat- hatunk. Az előfizetés legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere Határszéli Közlöny“ kiadó-hivatalának Bernstein Márk könynyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A Nemere „Határszéli Közlöny“ kiadóhivatala. S.-Szentgyörgy, julius 4. (n.) „Hogy az ellenzék a képviselőválasztásokon a kormányt legyőzhesse, annak legfőbb feltétele, hogy az ellenzéki szervezkedést a vidéken ne csak az utolsó hónapokban kezdje, hanem egyik választástól a másik választásig szakadatlanul folytassa.“ — Ezt írja a „Pesti Napló“ egyik legutóbbi vezérczikkében. Szervezkedés! ez legyen tehát a jelszó nálunk is. Háromszékmegyében igen jó talaja van az ellenzéknek, csak föl kell használni a rendelkezésünkre álló eszközöket. A népben igen erős az ellenzéki hajlam és meggyőződés, nem szabad megengedni, hogy szervezetlenül éljünk, — állandó párttá kell tömörülni, mely mindig harczkészen álljon. Csak igy arathatunk sikert és győzelmet, csak igy diadalmaskodhatunk a minden presz- sziót maga czéljainak elérésére felhasználó uralkodó párt ellen. A kormány pártja szabadelvűnek nevezi magát, de azért két kiváló tagja nagyon is re- akczionárius elveket hirdet. Ha meghosszabbítják az országgyűlési czyklust, ugyan csőr- bitjük a választók alkotmányos jogait, de azért más előny kínálkozik abból, ha mindjárt igaz az is, hogy egy-egy ily választás a jelöltek összes vagyonát emésztené meg a mai korrumpált viszonyok mellett. De vájjon a szabadelvüség fogalmával összefér-e a házban a szólásszabadság korlátozása s a magyar nemzet egyik legnagyobb kincsének, a sajtószabadságnak terrorizálása? Vájjon „szabadelvű“ cselekedetek volnának-e ezek, avagy reakczionáriusak ? ... Ez a szabadelvüség jó czégér, mely Jókai szavaival élve (ilyefalvi beszámoló) ott áll „a kirakatban“, de melynek háta mögött a reakczió rejlik. — Nem az ellenzék a reakczionárius, hanem a kormány. A lezajlott választások megmutatták, hogy Háromszéken az ellenzéknek jó talaja van ; miveljük tehát e földet s ne hanyagoljuk el. Megyénk vezéregyéniségeinek kötelessége ez, nekik kell a mozgalom élére állani és a siker biztosítva lesz. Két erős pártnak van jövője megyénkben. Egyik a „megyei párt“, melynek czélja volna véget vetni közigazgatásunkban a komasági és rokonsági befolyásnak s helyes közigazgatást teremteni, hol az érdemes megnyeri jutalmát és nem szorul háttérbe az érdemetlen protek- czió elől. E reform kezdetét vette ugyan báró Apor Gábor alispánsága által; de bármily igazságos s részrehajlatlan is legyen az alispán és bármily üdvösek s magasztosak tervei és szándékai, ő nem fog czélt érni, ha nincs a megyének egy pártja, mely hasonló czélt tűz ki magának, A megyeház terme az országgyűlés miniaturképe. Az itt uralkodó párt épen úgy megragad czéljai eléréséhez minden eszközt, mint a kormány pártja az országgyűlésen, és a minő szükséges és fontos részét képezi az ellenzék az országgyűlésnek, ép annyira szükséges az a megyeház termében is. Nem megyei ellenzéki pártot akarunk, hanem oly pártot, mely a jót megszavazza és támogatja, de a rossz,at feltétlen ostorozza s üldözze. Megyénkben nagyon lábra kapott a komasági szellem, mely elnyom minden jóakaratot. Olyan az, mint a protekczió a kormánypártban. Ennek pedig elejét kell venni, ennek Határt kell szabni, azt parancsolja a helyes közigazgatás és népünk érdeke. Néhány hónappal ezelőtt ily mozgalom indult volt meg megyénkben, de a képviselőválasztások miatt abbanmaradt. A választásoknak immár vége van, most tehát munkára ! Egyrészt szervezkednie kell az ellenzéknek, hogy soha készületlen ne legyen ; és ha szervezkedik, akkor győzelme biztosítva van. Másrészt alakulnia kell a „megyei párt“-nak is, és akkor kevesebb lesz a panasz a közigazgatás rosszasága felett. Erre van szüksége Háromszék megyének, de egészen más a szüksége a szomszédos Brassó- megyének. Az idén ismét próbált a magyarság a hermányi kerületben, de hiába ; gyó'zui nem lehetett, csak tekintélyes kisebbségre vergődni, mert nem volt szervezett párt. A bras- sómegyei magyarságnak is szervezkednie kell, e nélkül mindig bukni fog, ezzel pedig köny- nyen győzedelmeskedni. Ha a brassói magyarság szervezve volna, valószínűleg másként történnek meg a Brassó városi tisztujitások s be lehet nyomni magyar embert is a városhoz, a mi igy azonban nem sikerült. Mindez tanulsága annak, hogy ne bizzunk túlságosan erőnkbe, hanem tegyünk idejekorán kellő lépéseket, hogy czéljainkat elérhessük. Szervezkedjünk tehát, — ez volna most az első feladat! A tiszáninneni reform, egyházkerület junius 30- áu Sárospatakon tartotta közgyűlését, melyen a főgondnok id. br. Vay Miklós betegsége miatt fia ifj. br. Vay Miklós elnökölt. A gyűlés legnevezetesebb tárgya az 561 egyház részéről a sárospataki református főiskola világi gondnokára beadott szavazatok többsége ifjabb báró Vay Miklósra esett, ki e megtiszteltetést köszönettel elfogadván, a jelenlevő' közönség s kivált a tanári kar őt zajos s lelkes éljenzéssel üdvözölte. A német iskolaegylet egyik berlini professora, Wattembach ur felolvasást tartott Hamburgban s tudós felolvasását a legsértőbb passusok kihagyásával egész terjedelmében közié közelebb a szebeni „Tageblatt.“ Hogy mit beszélhetett a spreeparti doktor a mi édes hazánkról, arról fogalmat adhat felolvasásának következő, a „Sieb. Deutsch. Ta- gebl.“ által nem rekriminált helye: Erdélyben idegeneknek érezzük magunkat, mert némely félbarbár nemzetiségek festői vegyülete közt vagyunk, melyek mindenfelől körülöveznek minket, mint pl. a czigányok, oláhok és a székelyek. — Eszünkbe jut Wattembach ur eme félbarbár classifikácziójára a tudós Franz von Lőhernek hazánkban tett nagy- képű tanulmányútja, melynek eredménye a következő néposztályozási tapasztalatot nyujtá: Magyar- ország sok népü ország ; vannak benne szászok, németek, szepességiek, svábok, vannak ezenkívül még magyarok, székelyek, jászok, kunok, jogászok, kanászok és betyárok. Csak alaposan! — A londoni konferenczia még nem vette tárgyalás alá azon javaslatot, melyet az angol kormány dolgozott ki Egyiptom jövő kormányzását és pénzügyeinek rendezését illetőleg. Azon megjegyzés, mely Anglia és Francziaország között létrejött, kétségtelenül nagy előny a Gladstone-korraányra nézve, de úgy látszik, a többi hatalmak is komolyan hozzá akarnak szólani; ezen egyezmény sok pontja nem tetszik. A brüsszeli „Nord“, mely az orosz külügyi kormánynak bevallott közlönye, egyeneseu elfogadkatlannak jelenti ki az egyezmény azon pontját, mely Anglia tetszésétől teszi függővé, hogy mikor vonja ki Egyiptomból az angol csapatokat. A „Nord“ nem kételkedik Gladstone becsületességében, és azt mondja, hogy semmi biztosíték nincs arra nézve, Gladstone még 1888 ban is kormányon lesz, mikorra Egyiptom kiürítését kilátásba helyezte. Ha más kormány alakul Angliában, közel áll a „Nord“ szerint azon veszély, hogy a hatalmak nem fognak hozzá járulni az egyezmény azon pontjához, mely Anglia tetszésére bízza azt, bogy mikor vonja ki Egyiptomból csapatait. A „Nord“ továbbá azt sejteti, hogy a portának is leszuek igen alapos kifogásai az egyezmény ellen, úgy hogy annak elfogadása, jelen alakjában legalább, nagyon is kétséges. Az egyiptomi csatatérről. A „Daily News“-nak azt jelentik junius 30-ikáról Esnehből, bogy Olivier Pain egy dragoman kíséretében Elobeidig akart előrehatolni, de a sivatagban az arabok megtámadták és tevéit elvették, mindennek daczára útját folytatta. E közben dragomanja napszurástól meghalt, és ő maga is éhségtől és szomjúságtól pusztult volna el, ha egy fellah esetleg rá nem akad. A j fellah az edfui rendőrfőnökhöz vezette, a ki azonnal fogságra vetette. Pain az egyiptomi kormányt személyes szabadságának jogtalan korlátozása miatt be akarja perelni. Ugyanazon lapnak Kairóból azt jelentik, hogy Khartumból három embernek sikerült megmenekülni. Ezek azt mondják, hogy Khartum május közepén délnyugotról egy csapat felkelő által megtámadcatott; de a harcz eredményéről mit sem tudnak. u k o 1 e v a. A helyzet Toulonban igen komoly. Az üzletek mind zárva s a kereskedelem évek múlva sem fogja kiheverni a nagy csapást. A munkások közt most kezdődik az igazi nyomor, pedig a hatóság a kolera kiütésekor segélyezési czélokra megszavazott 10,000 frank helyett 15,000 frankot költött el és a jótékony egyletek igen csekély pénzalappal rendelkeznek. Toulonból jelentik, hogy ott eddig 358 ember betegedett meg s közülök 112 halt meg. Julius 1-én esti 10 órától 2-án délelőtt 10 óráig öt, 10 órától estig hat koleraeset fordult elő, ugyanazon éjjel nyolcz ember halt meg kolerában, julius 3-án pedig hivatalos kimutatás szerint hét személy. — Toulonból 225 ember utazott el julius 1-én a vész elől, s a menekülők száma folyton szaporodik ; Toulon város mind néptelenebb lesz. Lavaletteben (nyolcz kilométer Toulontól) szintén követelt áldozatokat a járvány; mint julius 1-ről jelentik, két ember halt el ott kolerúbau.
