Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-07-03 / 74. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 74. szám. Csütörtök, julius 3. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY, Politikai, - társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. IMIeg-jelenilc lieterúsiivt háromszor: Kedden, CsáitörtölnörL és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, föpiacz, 629. sz. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések kármentesen küldendők Előfizetési ár helyhon házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt -- kr. Félévre . . . ". 3 „ 50 „ Negyedévre ... 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haaseuktein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Előfizetési felhívás a, 3>Te23ciere „HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY“ czímü politikai és társadalmi lap 1884. tizennegyedik évi folyamára. Előfizetési ára: Egész évre..........................7 írt — kr. Félévre ...............................3 , 50 , Negyedévre...........................I „ 80 „ Külföldre egész évre . . 9 „ — „ Előfizetőinket tisztelettel kérjük, előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattat- hatunk. Az előfizetés legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere Határszéli Közlöny“ kiadó-hivatalának Bernstein Márk könynyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A Nemere „Határszéli Közlöny“ kiadóhivatala. A romániai liatárzár. — 1884. julius 2 án. Romániában ismét kitört a marhavész. — Besszarábia határán, Dobrudzsa négy községében szórványosan marhavész jelentkezvén, a bukaresti osztrák-magyar követség jelentést tesz erről a kormánynak, a galaczi helytartóság hasonlót konstatál, a kereskedelmi minisztérium junius hó 16-án szoros határzárt rendel el Románia ellenében. Alig két hónapja a hat hónapig tartott határzár feloldásának, s ime újra megjött. Iparosok és kereskedők százai lélegzettek fel két hóval ezelőtt, s ime hiába volt örömük. Megszoktuk már a határzárt télen s tavasz- szal, de akkor még sem akasztja meg annyira az ipart s kereskedelmet ; de ez időben, a gynpju s általában nyerstermények szállításának főidejében elő nem fordult még. A liatárzár érzékenyen sérti a határszéli vármegyék lakosságának materiális érdekeit. Ott van Brassómegye annyi iparosa és a Hétfalu összes oláh lakossága, mindmegannyi juhtenyésztéssel foglalkozik s igy gyapjukereske- déssel; ott van Szebenmegye annyi posztósa s a mi tímárjaink: mind károsul ez által; nincs munka, mert nincs anyag. Nem akarjuk ez alkalommal vitatni a minisztérium jogait; nem akarjuk vita tárgyává tenni az eljárást, csak a méltányosságra, csak az észszerüségre, az állam és honpolgárainak érdekeire akarunk szorítkozni. A kormánynak joga volt elrendelni a határzárt, belátjuk azt; joga volt ezt tenni az 1874. évi XX. törv.- czikknek 1880-ban történt módosítása alapján. Ez intézkedése — habár ép oly jól lehetett volna másként is ugyanezt elérni — törvényen alapszik ugyan, de valójában az állam érdekeire nézve sértő. Nem vagyunk ama kellemes helyzetben, hogy hiteles statisztikát állíthassunk össze a sértett felek számáról, de annyit határozottan állíthatunk, hogy az iparnak azon ágai, melyekhez az állati nyerstermények igényeltetnek, Erdélyben teljesen szünetelnek. A marhavész határainktól száz meg száz kilométernyire esik, azonkívül (pedig azon vi* dékről épenséggel semmit sem hoznak be, s mégis egész Románia területére van a határzár elrendelve. Minek hát a vesztegintézetek ? Annyira bizik tehát a kormány ezen közegeiben, hogy a legcsekélyebb veszély mellett is a legvégső eszközökhez nyúl ? De nem ezzel az oldalával az ügynek akartunk ma foglalkozni; van annak egy fontosabb oldala is. Ha az ipar és kereskedelem szünetel, honnan fogja a kincstár az adót behajtani ? Avagy egy sereg végrehajtót küld az illetőkre, hogy szájukból a betevő falatot is kivegyék? . . . Ez nem igazságos eljárás, ezt tisztességes kormány nem teheti. A kormány esetről esetre ad engedélyeket, de ezekért folyamodni kell a kereskedelmi minisztériumhoz, a mi rendesen legalább egy hónapot vesz igénybe. Ez ismét nem méltányos eljárás, mert egy hónapig még is szenvednie kell az illetőnek. Igaz, hogy a törvény ez engedélyek megadását a kereskedelmi miniszternek tartja fenn, de vájjon nincs-e joga ennek á maga jogaival mást felruházni ? Vájjon jogtalan cselekedet volna-e, ha a miniszter megbízná ezzel a Brassóban székelő felügyelőt, a kinek személye teljes garancziát nyújt az államnak? Ez esetben nagyon könnyítve volna a feleken, s ha most nem is a határzár teljes feloldása mellett emelünk szót, bizonyára jogosan kérhetjük az eljárás ilynemű megváltoztatását. Könnyű a minisztériumnak az irodából intézkedni, de tessék csak ide jönni, itt szétte- kinteui, a határzár okozta nyomorúságot látni s meggyőződni arról, hogy a nyers termények bebocsátása semmi veszélylyel nem jár, — majd másként intézkednének. A méltányosságra, az állam s honpolgárok százai anyagi érdekének megóvására támaszkodunk, ezekre hivatkozunk, midőn ezeket kérjük, s azt hiszszük, segíteni is fog. Az egyiptomi konferenczia. A londoni konferen- czia szombati első ülése, merő formalitásokra szorítkozott. A konferenczia tagjai megígérték a tárgyalás titokban tartását. Hitrovo és Baravelli, az orosz és olasz financziális tanácsadók nem voltak még jelen. Törökországnak nincs külön meghatalmazottja ; Blum és Tigrane ugyszólva indirecte képviselik a szultánt. Anlia két meghatalmazottat küldött: Lord Granvillet és Cliilderst, a többi hatalmak egy-egy képviselőt, a kik mellé specialis tanácsadók rendeltettek. Az angol kormány javaslata nem követeli az egyiptomi pénzügyek rendezése érdekében a privi- legiált adósság kamatainak, hanem csak az unfikált adósság kamatainak redukálását. Németország és Ausztria-Magyarország ellenben mind a kettőt ajánlja. Franczíaország ellenzi úgy az egyiket, mint a másikat. Téves az az állítás is, hogy Anglia saját Suez-csatorna részvényeit illetőleg legfölebb 1/a—8/t százalékot akar engedni. Téved abban is az „Observer“, midőn azt állítja, hogy Egyiptomban sok millióval csökkenteni fogják az adókat; az egyiptomi specziális meghatalmazott azt indítványozza, hogy a telekadó fél vagy egy millióval szállíttassák le, úgy hogy azután körülbelül négy milliót jövedelmezne ez az adó. Vilmos császár nyári utazásai. Bismarck lapja, a „Nordd. Alig Ztg.“ több lap azon hírével szemben, hogy a vasúti igazgatóságok Vilmos császár nyári utazásai alkalmából különös elővigyázati intézkedéseket tettek volna, azt írja: Nem volt rá ok, hogy nevezett alkalomból szélesebb körű elővigyázati intézkedések tétessenek azoknál, jtnelyek a legmagasabb és magas személyiségek utazásai alkalmával 1 már régibb idő óta tétetni szoktak. Tény azonban, hogy tekintettel arra, hogy külföldön robbanó anyagokat már több Ízben bűnös czélokra használtak, a vasúti igazgatóságok újólag utasittattak, hogy a gyanús szállítmányok megfigyelésében fokozott éberséget tanúsítsanak. A norvég miniszterválság sok nehézség után azzal ért véget — miután már más választás nem maradt, mint baloldali minisztériumot alakitni, vagy lemondani a trónról, — hogy Löwenskjold állam- miniszter a jobbpárt tanácsára is felszólította a király nevében Sverdrup Jánost, egy miuiszterium alakítására, ki még az nap délben eléje terjesztő a királynak a listáját; a volt miniszterek részben nyugdijaztattak, részben előkelő államhivatalokat nyertek. Az uj miniszteriura azóta megalakult, ólén Sverdruppal, raiut állam- és tengerészeti miniszterrel. A kholera. — 1884. julius 2-án. Párisbau is van már koleraeset; behurczol- ták azt a hajósok. Kiütött Toulonban, legelőbb is a tengerészek sorából ragadta áldozatait, azután elterjedt a városban s minden elővigyázat mellett behurczoltatott Parisba. Ha ide eljuthatott, el fog az jutni máshova is, meg fogja látogatni egész Európát s hova ez beteszi lábát, ott pusztít kérlelhetetlenül. Hivatalosan konstatálva van, hogy ez az ázsiai kolera. Néhány évvel ezelőtt kiütött a pestis Oroszországban s az európai államok azt követelték az orosz kormánytól, hogy égesse el azon falvakat, hol a pestis mutatkozott. Oroszországgal szemben ezt lehetett tenni, Oroszország ezt meg is tette; de lehet-e ezt követelni Fraucziaországtól és teheti-e ezt Francziaor- szág ? Határozottan nem. Tehát a legszigorúbb s legvégsőbb önvédelmi eszközökhez kell nyúlni, hogy megmentsük hazánkat a borzasztó vendégtől. — Kormányunk mozog ugyan már, de ez nem elég. Úgy kell tenni, mint Olaszország tett. Az olasz kormány megszakította Francziaországgal még a postai összeköttetést is, mint a betegség behüt czolásának igen könnyű módját. Franczia- országból eredő csomagok nem mehetnek át olasz határon, a levelek pedig csak fertőtlenítve. Ez a legegyszerűbb eljárás. — Kormányunknak hasonlót kellene tenni, úgy minden európai kormánynak. De hát hogy hurczoltatott be a kolera Európába? ez most a fontos kérdés. Erről érdekes leírást nyújt a párisi „Figaro“, mely a kolera kitöréséről érkezett első hírek után egyik munkatársát Toulonba küldötte, a ki a következőket Írja lapjának : „Első látogatásomat azon orvosoknál tettem, a kik kholera-betegeket kezeltek s a vész folyamatát napok óta tudományosan megfigyelték. Az esetet junius junius 22-én konstatálták a városban levő tengerészeti kórházban. Egy matróz volt a beteg; nyolcz napig gyógykezelték, a kórjelek mi kétséget sem hagytak lenn az orvosoknál a betegség exotikus természetére nézve. A matróz mult pénteken, nyolcz nappal a kórházba vitele után meghalt. Néhány nappal ezután egy másik matrózt őrt a baj. Ezúttal rohamos volt a lefolyása, öt óra alatt kioltá a matróz életét. A bonczolás konstatálta a? ázsiai kholerát.
