Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-06-19 / 68. szám

tanító. A szándékosan eltitkolt tény s a körmönfont nientegetodzés nem áll; mert B

___ur épen

cikkíró által lett felterjesztve mint iskolai takarékpénztárt alkotó, s mint e megyében legtöbb betétet eszközölt tanító. Ennek hangsúlyozása a Zaj- zonban megtartott tanító közgyűlésen is nagy szén- zácziót keltett. Egy jelen levő hivatkozott is a „Ne- mere akkori számabeli nagy sajtóhibájára, hol 4

ÎÎ h,6 Jett 44 frt 57 kr állott' IIa tehát az előbbi tényleges szám terjesztetett fel, — bizonyos hogy az illető neve sorsolás utján ki nem huzatok; de mert 44 frt terjesztetett fel, mint kezdetleges Uj dolog és gyűjtés ily nagy összegben : csakis ezen hamis reláczión nyert az illető 25 fo- rmt kitüntetést, a tényleg gyarló takarékpénztári sikerért. Ezt már az illető meg nem érdemelte, de a lelterjesztés alapján meg kellett, hogy nyerje! Kérdem, hát ez nem hallatlan protekczió-e?

A miben czikkiró ur részrehajlása körül volt írva, a mi által az leginkább ki volt derítve: arra nem válaszolt, azt elhallgatta, sőt igy szól' Ezt merőben mellőzöm.“ Persze, a tényeket mellőzni igen nagy bölcseség, mert azokat megczáfolni nemcsak bajos dolog és hálátlan munka, hanem egyszersmind lehetetlen is.

(Vége következik.)

Egylet e k.

A brassói magyar dalegylet folyó 1884-ik évi június 21-én tartja a „Nr. 1“ nagy termében, (kedvező idő esetén a „Nr. 1“ kertjében) Jaschik Gyula karnagy ur vezetése alatt tánczczal egybekötött első rendes zártkörű dalestélyét.

A meghívó előmutatása mellett belépő-jegyek előre válthatók Schröder Henrik egyleti pénztárnoknál (czérna-utcza 494. sz. alatt), az előadás estéjén a, pénztárnál, A t. pártoló tagok két-két tiszteletjegyet kapnak. Nem pártolók részére belépőjegy személyenként 1 frt., család-jegy három személyre 2 frt 50 kr. o. é. Tisztelettel kéretnek a t. megjelenők, hogy meghívóikat az estélyre magukkal hozni szíveskedjenek. Az estély kezdete pontban 8 órakor. A t. nők kéretnek egyszerűen, háziasán öltözködve megjelenni! A t. urak kéretnek a a műsor alatt nem dohányozni!

Műsorozat: 1) Nyitány a zenekar által. 2) „Szentelt hantok“, férfikar Mosonyi M.-tól. 3) „Népdalegyveleg,“ vegyeakar Jaschik Gy.-tól. 4) „Sopran solo“ zongora kísérettel; előadja Szentkereszt- hegyi Kratochvil Paula urhölgy. 5) „Népdalok“, férfikarra Zimay Lászlótól. G) a. „Tavaszi hit“ Tschirch-től ős b. „Eljött a tavasz“ Schwalm-tól, női kar. 7) „Sopran solo“ czimbalom és gordonka kísérettel; előadják : Schmid Mariska kisasszony, Száva Ödön és Jaschik .Gyula urak. 8) „Magyar dalárdák indulója,“ férfikar Huber Károlytól. 9) * Záradék a zenekar által. Ezután táncz.

„Dalában él a nemzet.“ A brasssói magyar dalegyletnek fényes hivatása van. Nagy feladatot kell megoldania : terjeszteni a magyar dalt itt a keleti határszélen. Ez pedig kétszerte nehéz, ha hiányzik a kellő erkölcsi és anyagi támogatás, Brassó város magyar közönségének hazafias érzelméhez apellálunk, midőn részünkről is a dalegylet hathatós támogatására hívjuk fel. Az iparos osztály tudtunk- kal még igen gyéren vesz részt a támogatásban. Nekik szól ez tehát első sorban s mi azt hiszszük, a derék és hazafias brassói magyar iparosokban nem is csalatkozunk. A két dalegylet egyesült, támogassuk ezt egyesült erővel. Csak igy vihetjük előbbre nemzeti ügyeinket, e nélkül soha. Szerk.

A közönség köréből.*)

Tekintetes szerkesztő ur!

Engedje meg, hogy e néhány sort intézzem b. lapjában városunk rendőrségéhez, illetve a t. főkapitány úrhoz.

A meleg tavaszi idő beálltával megkezdődött nálunk a majálisok véghetetlen sora. A város mulat s ez rendjén is van, hisz csak egyszer él az ember, használja fel tehát e rövid életet. Hanem, hogy rendjén van-e az, hogy azért, mert sokan mulatni akarnak: másoknak, az egész város közönségének nyugalmát zavarják? az talán még sincs rendjén. Szokás — habár elég rossz szokás — városunkban a majális indulási idejét mozsárlövésekkel jelezni.

Ma volt a dalárdának majálisa és ime már kora reggeli fél ötkor eldurran egy hatalmas raozsárlövés és felzavar álmunkból. Az utolsó lövést hat órakor tették. Azt hiszem, erre joga senkinek sincs, de nincs is joga a kapitányságnak azt megengedni. A kapitányság a rend és nyugalom őre, nincs feljogosítva megengedni oly valamit, mi a város polgárainak nyugalmát zavarja.

Már pedig, hogy ezek a lövések csendháborilók, az szerény véleményem szerint bővebb magyarázatra nem szorul, mert nem állhat elő senki azzal, hogy fél ötkor, vagy akár ötkor is a város többsége talpon van.

A hivatalnokok nagy serege, a magánzók, a kereskedők családjai, mindannyian édes álmokat alszunk ilyenkor, hacsak hirtelen egy ily durranás fel nem ijeszt.

*) Ezen rovat alatt megjelent közleményekért nem vállal felelősséget a szerk.

IIa ez szabad, akkor mindennap ki vagyunk téve a kellemes felébresztésnek. Használjanak dobszót, trombitát vagy bármi mást a jeladásra, az megjárja, de ne engedje azt hat óra előtt alkalmazni.

Azt hiszem, e felszólalásom jogosult*), s azért kérem t. szerkesztő urat, legyen szives b. lapjában ennek kis helyet adni.

Kelt S.-Szentgyörgy, 1884. junius 15-én.

Kiváló tisztelettel

Egy soká alvó.

VEGYES HÍREK.

Temetés. F. hó 18-án kisérték örök nyugalomra Salati Ivárolyné, szül. Gyárfás Máriát. A temetés nagy számú közönség részvéte mellett folyt le. A gyászszertartást Demes Péter szemerjai ref. lelkész végezte, ki igen megható gyászbeszédet tartott. Béke poraira!

Zágonba — hol az erdőarányositás most vette kezdetét, — a rend további fentartása végett f. hó 15-én egy század gyalog katonaság érkezett. A kedélyek nagyon fel vannak lázadva.

Medvék még mindig garázdálkodnak a papolezi erdőn. E hó 14-én odavaló Kelemen Józsefnek a „Kupán“ nevű erdőrészben két darab igás ökrét ölték meg egyszerre. Papolczon már az idén 9 drb marhát Öltek meg. A maczkók közül egyet odavaló Tímár György a „Bejték“ nevű erdőrészben e hó 9-én meglőtt. Ideje volna már, h ncry legalább kivételesen a Székelyföldre nézve Tisza ur azt a „vadme ntesitő“ vadászati törvényt hatályon kívül Kel yeztetné.

Nekrolog. A stájerországi Gleichenberg gyógyfürdőhelynek magyar halottja van. D r. Ivándy Armin fürdőorvos f. hó 14-én ott jobb létre szen- derült. A korán elhunytban a gleichenbergr fürdőt felkereső magyar betegek igen sokat vesztettek, mert belé helyezték legfőbb bizalmukat. Fiatal, 33 éves kora daczára mint orvos ritkította párját, mint ember pedig valóban egyike volt a legnemesebb kebleknek. Dr. Ivándy Armin atyja volt a szegény magyar betegeknek, kiket nemcsak, hogy dij- talanul gyógyított, hanem annyira támogatott, hogy teljesen ingyenes ellátásban részesültek. A kitűnő fiatal orvos halála megrenditőleg fog hatni reájok, gyászolni fogják ők îs, nemcsak a mélyen sújtott atya, testvérek, közeli és távoli rokonok, kik az elhunytban egy imádott gyermeket, szeretett testvért s rokont vesztettek. A nemes elhunyt megérdemli a gyászt, ő idegen földön enyhítette földiéi kettős szenvedéseit. A holttestet Budapestre szállították, hol í. hó 17-én helyezték örök nyugalomra. Legyen áldás és béke hamvai fölött! Legyen áldott emlékezete!

„Hogy is szedte rá a németet?“ Ezt a kérdést intézte József főherczeg a Hortobágyon Deli Mátyás állatorvoshoz; mire Deli Mátyás uram következőleg adta elő az esetet: „Hát instálom, fenséges uram, 1870-ben volt az a sor. A lépfene csak nem hagyott békét a drága jószágnak, egyre pusztította azt. A tanács erre rendeletbe adta ki, hogy az egész Hortobágy vesztegzár alá jön. En, a ki tudtam, hogy a lépfene nem ártalmas, roppantul boszankod- tam e mián. Fogtam magam, megírtam egy tudományos könyvet és bebizonyítottam, hogy nem ártalmas. Egyszer egy szép reggelen beállít hozzám egy borotvált arczu, tudós pofáju német és aszon- gya, hogy 500 márkát ad, ha bebizonyítom, a mit állítottam. Nem szóltam semmit, hanem megfölös- tököltettem. Nem hazudok fenséges uram, de két nagy tál tokányt vágott be a professzor — a lép- fenés húsból. Mikor aztán jóllakott, azt kérdem tőle, hogy: hogy smakkolt? —- „Sehr gut!“ mondja ő. —- „No ha zér gut. akkor ide azzal az 500 márkával, mert lépfenét ettél magadba sógor, a nélkül, hogy megártana.“ József fhg. jóizüt nevetett az állatorvos elbeszélésén.

Sipisták által kirabolt tanár. Egy, vidékről a fővárosba rânduit tanár az utczán megismerkedett egy elegánsan öltözött férfival, a kivel aztán ennek indítványára betértek egy rostélyutezai sorházba, hol csakhamar két idegen ur csatlakozott hozzájuk. Ezek fölös mennyiségben rendelt sörrel és borral a tanárt lerészegitették, s azután rávették, hogy velők „hol a zsinór vége“-féle sipit játszszék. Alig egy negyed óra alatt 320 írtra rúgott a veszteség s a sipisták most követelték ennek kifizetését, midőn pedig a tanár ezt tenni vonakodott, erőszakkal elvették tárczáját, a melyben 400 frt volt s azzal megugrottak. A kifosztott tanár jelentést tett a rendőrségnél, mely elrendelte a sipisták erélyes nyomozását.

Szerelmi tragoedia. Loncsarics Teréz, egy vidéki hivatalnok leánya Bécsbe ment föl és itt egy kasz- szirnői alkalmazást Dyert. 1881 deczember 9-én egy 8zomoru alkalommal ismerkedett meg egy fiatal huszár tiszttel. Háziasszonyának leánya a ringszinházi katasztrófa áldozata lett. A hulla azonosságának megállapítása végett ő ment arra a helyre, a hol száz meg szász hulla volt összehalmozva. Itt találkozott a huszártiszttel, a regény is itt vette kezdetét. A régi történet, a mely mindig uj marad,

*) Véleményünk szerint teljesen jogosult, a mennyiben e lövöldözés nem más csendzavarásnál, mit a hatóságnak megengedni nem szabad, Szerk.

ismétlődött. A viszony bizalmas lett, ámbár a tiszt megmondta a leánynak: nem hiszi, hogy jó vége lesz a dolognak. De azért a leány nem tudott róla lemondani ; a tiszt, hogy egyszer mindenkorra véget vessen a visszonynak, Temesvárra tétette át magát. A leány kétségbeesett hangú levelet irt hozzá, de ez nem válaszolt. „Ha Ferdinánd — mon- dogatá a leány gyakran ismerőseinek — nem ir és elhagy, úgy agyon lövöm magamat!“ ígéretét a mult pénteken be is váltotta. Több búcsúlevelet irt, természetesen egyet Ferdinandnak is, búcsút vett a világtól s a szép Bécstől, mert szerelem nélkül nem tud élni, é9 pénteken este revolverrel a Práterben agyonlőtte magát.

A ki önmagát falazza be. G. bécsi háztulajdonos a napokban megparancsolta házmesterének, a ki egyúttal kőmives, hogy egy, az udvarban levő fülkét falazzon be. A kőmives azonban, a mi a ház- mesterekiiél nem éppen ritkaság, erősen be volt rúgva. Ily állapotban beállt a tülkébe, s addig rakott követ kőre, mig egyszer csak azon vette magát észre, hogy nyakig be van falazva. Ekkor ordítozni kezdett s középkori sírjából kiszabadították.

Érdekes birói végzés. Berlinben nemrég megtagadták a kihirdetést két osztrák jegyespártól, mert a vőlegény zsidó, a menyasszony keresztény volt, az osztrák törvények pedig nem engedik meg e két felekezet hívei közt a házasságkötést. A jegyesek ügyvédének felterjesztésére azon végzést hozta a berlini országos törvényszék, hogy a vallás különbsége a német birodalom területén nem képez házassági akadályt, még ha a jegyesek oly idegen állam kötelékéhez tartoznak is, ahol a vallás különbsége házassági akadályt képez.

Eredeti fogadás. Egy Péru nevű párisi zongora- művész fogadott a napokban, hogy Pezon állat- szeliditő oroszlánketreczében el fog játszani néhány darabot Beethoventől és Chopintől. A közönség nagy érdeklődéssel várja, hogy mit fognak mondani & klasszikus zenéhez a vadállatok.

A világhirü Veuve Cliquot pezsgő-ezég feje,

Vérié, a napokban hunyt el Rheimsban mintegy 80 millió franknyi vagyon hátrahagyásával. Wetzlari születésű német volt, ezelőtt GO évvel mint segéd lépett a ezég szolgálatába s elvette a főnökének leányát. A császárság alatt képviselő s rheirasi , maire volt.

Rémes jelenet a medvék ketreezében. A párisi Jardin des Plantes ban f. hó 10-én rémes jelenet folyt le. Egy férfi hajolt át a medve-kertrecz kerítésén s az egyensúlyt elvesztve, a verembe zuhant. Az esés következtében fejét megsértette és elájult. A legnagyobb medve hozzá czammogott s nyalni kezdte a sebből kiömlő vért. A férfi erre magához tért s felugorván, a medvét ellökte magától. Az állatot ez s a közönség lármája fölingerelte s iszonyú küzdelem fejlődött most közte s a megsebesült között, ki egy kétségbeesett ember erejével ragadta meg a fogait csattogtató vadállat torkát. — Végre megjelentek az őrök s kötél és vasrúd segítségével szabadították ki a szegény embert a medve mar- czangoló karmai közül.

Irodalom.

„Vezérfonal a kincstári postahivatalok pénztár kezelésére vonatkozólag“. A hivatalos adatok alapján összeállította Deák Imre kir. postatiszt. Ez a czime azon csinos kiállítású szakmunkának, mely Bernstein Márk kiadásában S.-Szentgyörgyön megjelent. A mű valóban szükséget és hézagot pótol s mint ilyen minden postatiszt és postamester részére igen nagy előnynyel bir. Táblázatokban adja legkönnyebb áttekintését a postai pénzek kezelésének, a mi az illető hivatalnoknak nagy köny- nyebbségére leend. A müvet különben maga az igazgatóság is ajánlotta és igy fölösleges azt ne - künk még jobban ajánlani.

„Vörösmarty Mihály összes művei“ -nek o. és

6-ik füzete díszes kiadásban megjelent. Az uj és teljes Vörösmarty kiadással egyszer már bőven foglalkoztunk, most csak annyit tartunk szükségesnek hozzátenni, hogy kiadója Mehner Vilmos semmi áldozatot nem kiméi, hogy a mű külső kiállítása a belső tartalomnak méltó társa legyen. Egy-egy füzet ára csak 30 kr.

„Hazánk“ czimü törlénelmi havi közlöny II. kötetének első füzete megjelent. A II. kötet méltó társául ígérkezik az elsőnek, mely folyóirataink egyik legkitűnőbbje; a „Hazánk“ szerkesztői Abafy Lajos és Szokoly Viktor valóban osztatlan elismerést érdemelnek. Előfizetési ára egész évre 6 frt.

Megjelent s szerkesztőségünkhez beküldetett a „Községek Kézikönyve“, a községekre vonatkozó törvények és miniszteri rendeletek betűrendben; irta Gyalogváry A. ügyvéd. A községi ügyeknek czél- szerü kezelésénél hasznos szolgálatot teend e mű az által, hogy a községekre vonatkozó törvényeket és miniszteri rendeleteket betűrendben röviden és népszerűén adja elő, mi azoknak feltalálhatását felette könnyitendi és igy az ügykezelés gyorsítására nagy befolyással leend. Előfizetési ára ezen 20 ivre terjedő műnek csak. 1 frt 50 kr. Továbbá: „Az uj ipartörvény“ a törvény eredeti szövegével; magyarázattal és iromány példákkal, irta Gyalogváry A,