Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-06-17 / 67. szám

szép ifjú pár egybekelésén, és ma ugyanazon két megyében gyászolják a még nagyon is korán történt elliunytát egy ifjú honleánynak, egy szeretett anyának, egy drága nőnek.

Hogy mily közbecsülésben és köztiszteletben áll Brassón Papp László ur és mily őszintén osztják vele brassói és kolozsvári barátai s tisztelői a mély fájdalmat és a réroitő csapást, az be lett igazolva a drága halott temetésén, mert Brassón ily fényes temetés ritkán volt látható. A halottas kocsi olyannyira megtelt belül és kívül a szebbnél szebb feliratú drága szalagokkal ellátott, gyönyörű koszorúkkal, hogy nem lehete látni a koporsót, sőt alig a kocsi részeit. A gyászoló közönség pedig ellepte az utat a halottas háztól a temetőig.

Az ibolya-egylet lagjai teljes számban megjelentek és a halottas kocsi oldalán haladva, élükön közszeretetben álló elnökükkel, nagyban emelték a gyászmenetet. A tüzoltó-egyleti zenekar pedig valósággal impozánssá tette a szomorú végtisztelet ünnepélyét.

Ily gyászünnepély ne érje soha a magyart!

Ezren osztjuk Papp László ur és a Korbuly család fájdalmát. De ha tudjuk is, hogy az űr, mely a szeretett feleség és anya halála által pótolhatatlan lett, egyedüli vigaszunk csak az lehet, hogy az ember halandó és mit Isten tesz, minden jól van téve.

Lengjen béke a drága halott porai felett!

A szász férfidal egylet 2 5 éves jubileuma.

(Folytatás és vége).

Pünkösd másod napj a jubilaeum utolsó napjára lett kiszemelve. 8l/aórakor a vendégek legnagyobb része és számos brassóiak össszegyültek az ünnepi helyiségben, innen pedig indultak lel a Czenkre, hol egy vendéglős a magával vitt temérdek ételt és italt jó pénzen eladta. Mint mondják, a kilátás gyönyörű volt és láthatták a vendégek, mily gyönyörűen fekszik a sanyargatott szász nép földje a „Königsboden“-en, és hogy hol és merre laknak a vad magyarok Háromszéken, Hétfaluban stb.- Tizenkét óra felé a vendégek és a többi kirándulók beérkeztek a városba pihenni, mert mindenki jól tudta, hogy végén csattan az ostor és este lesz

várva-várt „vig dalestély“, (Heitere Liedertafel) melynek kezdete 8 órára volt jelezve. — Már 7 órakor a főbejárás előtt száz és száz ember állott, várva a menybeli ajtó megnyílását. Ámde csakis 8 órakor nyílt meg az ajtó és csakis a véletlennek köszönhető, hogy a szorítás és előre tolakodás folytán szerencsétlenség nem történt. Azt mondják, kik benn voltak a csarnokban, hogy egy perez alatt a terem zsúfolva volt ugyanyira, hogy midőn a vendégek megérkeztek, nemcsak a részökre reservált helyek voltak elfoglalva, hanem egyáltalában mozdulni sem lehetett már 81/i órakor a teremben. Az idegen vendégeknek tehát le kelle mondani az élvezetről és igy tömegesen velem együtt elszéled- tünk a korcsmákba, hol is a késő reggelig bos^au- kodtunk a brassói szász circumspectio felett.

Részemről megvallom, jól mulattam a kimaradt szász atyafiak között, lévén közöttük sok régi jó barátom és tanuló társam Szebenből. De térjünk a tárgyra, mi törtéDt a vig dalestélyen ? A műsorozat két részre volt osztva. Az első rész 6 számból állott, melyből kettő a városi zenekart illette. Már előre mondhatom, hogy a közvélemény szerint e két szám volt a legjobb. A férfikar két darabot adott elő. Én más alkalommal hallottam már mindkét számot. Kremser Walzerje : „Erinnerungen“ czim alatt nem rossz zeneszerzemény, de a karnagy hu- za-vonó ütemadása itt is rontott. „Liebesgeschichten“ humorisztikus kar Metzgertől nagyon tetszett, különösen e strófája:

Auf d er Puszta.

Hát Ilka galambom,

Nekem is lesz virágom.

Kumm auf csárda, kutya lánczos Kumm auf csárda, lioleu wir Plotz!

Édes lelkem 1 Bist mein Scliotz 1 — Jaj!

Mint mondják, ismételni kellett e versszakot. Mert hogy is ne, hiszen a magyar dalt parodizálja és carricirozza! — Iljah ! hiába: „nur deutsches Lied“. Egy, Hübner, a szász dalegylet volt és nagyon is kedvelt karmestere által készített melódiára Römer tanár ur által szerkesztett „Kroner Couplet“ brassói couplék nagyon tetszettek, mert csattanósan adta azokat elő a városi tanács solo- énekese, ki gazdászati darabjait csak kottára téve intézheti el, és ki annyit foglalkozik a dallal, hogy a város gazdászati viszonyai folytán, a jövő évben 30°/o községi pótadót fog fizetni. Ezen számban a a minisztérium le volt hordva és különösen a magyarok, kik holmi kizárólagos jogokat vindikálnánk magunknak, „eine Race“ czimmel lettek felruházva.

Egy raagánjelenet „Astrachan lovag“ czim alatt előadva Schmidt Frigyes által, nagyon jótékonyan hatott a többi számok részbeni sikerteleusége folytán elálmosodott publikumra. Az általam, de különösen majdnem az egész közönség által hangoztatott helytelen vezetés a férfi-karoknál ez estélyen is nagyon észrevehető volt és az általános ingerültség áldozatot fog kívánni. Habár a dalegylet vezetője Geifrig H. ur nagy német és a szász nagytemplom orgonáját meglehetősen kezeli, e mellett az újdonsült egyházi dalkar vezetője, de főleg mondom, daczára annak, hogy ő azon Kordáinak a veje,

— 267 —

kinek minden előde magyar volt, csak ő lett szász — mindazonáltal a szász dalegylet rövideden más karnagyot fog választani. Geifrig jó orgonista, de nagyon rósz énekvezető. A jó hanganyag és a páratlan szorgalom és önfeláldozás, mely a szász dalegyletben található, valósággal kár volna a rossz vezetés által pellengére tenni.

Rövid szünet után a vig dalestély második része vette kezdetét. Czime az előadandó darabnak: „Ein Viertel Säculum Vereinsgeschichte“ — Festspiel 3 részben, Koródi Lajostól. Az egylet 25 éves élete e játékban csakugyan gyönyörűen és versben volt írva, előadva Hintz Ernő ur által. A felmutatott 10 előkép pazar fénynyel és csinos díszletekkel volt kiállítva, és különösen kitűntek az egylet nőikarában működő nők, kik mindannyian páratlan lelkesedéssel ragaszkodnak az egylethez. Magától értetődik, hogy nemcsak a szerző, de az előadó is zajosan megtapsoltatok,

Éjfél volt már, midőn az ünnepély véget ért és csak hajnal felé vánszorgott hazafelé a 3 nap és éjjeli mulatságok után elfáradt publikum.

A következő keddi napon a katonai zenekar rendezett a diszcsarnokbau hangversenyt és a terem újra megtelt. Ez utóbbi esetet csak azért említem fel, mert jól esett szivemnek és lelkemnek a német csarnokban a Rákóczy-indulót hallani.

Vége van tehát a szász ünnepélyességeknek. De ideje is volt már, mert Brassó csak annyiban különbözött Berlintől, hogy Bismarckot nem lehetett látni. Ma ismét a régiek vagyunk: „eine sächsische. Stadt im Burzenlande am Sachsenboden.“

Végül nem mondhatok egyebet, mint elnézést kérve a t. olvasótól, lutheránus lévén jő magam is, Lutherrel kiáltok fel: Nem tudtam másképen írni, Isten engem úgy segélyen.

Válasz az „Egy vizsgálat után“ czimü közleményre.

(Folytatás.)

Annak igazolására pedig, hogy az érdekelt hanyagságért rendeletileg megintetett, hogy 3 éven át saját fia, két éven keresztül pedig két más helybeli tanító által helyettesittette és segittette ki magát saját osztályaiban: erre nézve álljanak itt szóról- szóra a következő idézetek:

„665. sz. 1877. Brassómegye közigazgatási bizottságától. A tek. községi iskolaszéknek Pürkereczen. B . . . S

.............ottani községi tanító, mult

tanévi tanítói működése a törvényes kivánalmaknak nem felelvén meg, vallás- és közoktatási miniszter ur ő nagyméltóságának idei 26018. sz. alatt kelt magas rendelete folytán érdekelt tanító hanyag eljárásáért szigorúan megintetik. A mi is ezennel az illetőveli közlés végett a tek. iskolaszéknek meg- iratik. — Brassómegye közigazgatási bizottságának 1877. november hó 12-én Brassóban tartott üléséből. Szentiványi Gyula, s. k. főispán.“

„16. sz. 1880. Bizonyítvány. Alulírott ezennel hivatalos hitelességgel igazolja, hogy B . . . . György okleveles tanitójelölt ur a pürkereczi községi iskola IV., V., VI. osztályait az 1877/78. 1878/79. és 1879/80. tanéveken át elöregedett édes atyja helyett, mint helyettes tanító teljesen önállólag vezette, oktatta, és pedig minden tanéven át kitűnő sikerrel, ügy hogy akár ernyedetlen szorgalmát, akár alapos szakképzettségét, akár helyes, kifogástalan tanmódszerét, akár a növendékekkeli megnyerő kül magaalkalmazkodási modorát, akár feddhetetlen erkölcsi magaviseletét, akár a tanítói körökben és gyűlésekben feltüntetett lankadatlan tevékenységét s buzgó munkásságát tekintjük : minden irányokban kitűnt. Ugyannyira, hogy nevezett tanitójelölt és tanító helyettes ur az iskolaszék, a szülék, a tauitó urak megelégedését, elismerését, becsülését teljes mértékben kiérdemelte, ügy hogy őtet a nevelés oktatás terén a legőszintébben s a legmelegebben ajánlhatom. — Pürkereczen, 1889. május hó 12-én. Fejér Gyula, iskolaszék^ elnök.“

„Nyilatkozat. Alulirott ezennel komoly átgondolt szándékkal, szilárd elhatározott akarattal kijelentem, hogy a pürkereczi községi iskola vezetésem alatti IV., V., VI. osztályának nyelvtudományi, olvasási-irálytaní és számtan-mértani tantárgyainak oktatásáról, mig Pürkereczen leszek, mint tanító, önként és határozottan lemondok, és ezen tantárgyak tanítását állandóan és teljesen helybeli pályatársaimra bízom és ruházom. Ezek helyett azonban tanítási óra kárpótlásául tanító társaim helyett osztályaikban a hit- és vallástant fogom előadni. Ezekre magamat önként, határozottan és állandóan kötelezem. — Pürkereczen, 1881. szept.

hó 19-én. B . . . . S

..........tanító. K. T. sk. tanú,

D. M. sk. tanú.“

„Sz. 1038./1881. Brassómegye kir. tanfelügyelősége. __T. Fejér Gyula községi iskolaszéki elnök urnák Pürkereczen, u. p. Ilosszufalu. Folyó évi szeptember 19-én 41. szám alatt tett becses jelentését, miután ezt B ... . ur előttem is szóval nyilvánította, egyelőre jóváhagyó tudomásul veszem ; de egyúttal felhívom, hogy idei szeptember 20-án 1026. szára alól a t. községi iskolaszékhez intézett felhívásomat az iskolaszék legközelebbi ülésében tárgyaltassa, és a hozandó határozatot velem közölni szíveskedjék. Örvendek, hogy a kérdés ily módon oldatott meg. — Brassó, 1881. szeptember hó 23-án. Koós Ferencz mk., kir. tanfelügyelő.“

I „Jegyzőkönyva Pürkereczen 1881. szeptem- I bér hó 28-án tartott iskolaszéki gyűlésről. 5-ik pont: A gyűlés ez átiratot nem tárgyalja, hanem erre nézt tudomásul veszi, helyben hagyja és megerősíti a három tanító és az iskolaszéki elnök azon Írásbeli megállapodását, melynek alapján a felsőbb osztályokban a nyelvtant K. Gy. T., a számtant D. M. tanítók tanítják.“

Ezen felsorolt tényekből kifolyólag megítélheti a t. olvasó, hogy az ilyen gyenge, szakavatatlan tanító megérdemli-e joggal a tanügy kárára történt részrehajló tanfelügyelői protekeziót. Én úgy hiszem, teljes nyugdijt igen, hogy élhessen, de további tanítóskodást egyként sem.

(Folytatása következik.)

VEGYES HÍREK.

Rudolf trónörökösnek a bécsi egyetem küldöttsége 12-én délben adta át a tudovi díszoklevelet. Az egyetem rektora hosszú beszédet intézett a trónörököshöz, ki tábornoki diszegyenruhában fogadta a vendégeket. Még Tsermák dékán és Miklosics tanár tartottak beszédet, mire a trónörökös köszönte meg a kitüntetést. Sokat irt ugyan már, de tudja, hogy azok nem igazi szakmunkák. Örvend mégis, hogy irodalmi törekvései ily elismerésben részesültek. Noha nem a bécsi egyetemen tanult, a kitüntetés jelentőségét mégis érezi s a legkellemesebben van általa érintve. Kész lesz támogatni és védeni a bécsi egyetemet minden alkalommal. Végül a trónörökös beírta nevét az egyetem albumába.

Halálozás. Sepsi-szentgyörgyi Salati Károly- né sz. Gyárfás Mária, hétfőn, e hó 16-án élete 72-ik s házasságának 50-ik évébén elhunyt. Temetése szerdán délután lesz. Legyen csendes nyugalma !

Felavatás. Szacsvay Gyula a jogtudományi szigorlatokat kitűnő sikerrel letévén, f. hó 14-én a kolozsvári egyetemen jogtudorrá avattatott. A törekvő fiatal ügyvédnek őszinte üdvözletünket!

A kőolaj áldozata. Iszonyú szerencsétlenség történt Szegeden a felsőtiszaparti Tombácz-féle házban. Erdélyi Mihály műépítész lakásán, Simon Julis, Erdélyi cselédje, a vacsorához tüzet gyújtani akarván, a fát és papirost rossz szokásból petróleummal öntötte le, hogy hamarább tüzet fogjon.

I A mintegy 10 literes petroleumos bádog-korsót balkezében tartotta, a meggyujtott papirostól azonban a láng becsapott a korsó száján s annak tartalma lobot vetett. A következő pillanatban a [korsó szétrobbant s az égő folyadék a leány ruhájára ömlött. A szerencsétlen teremtés iszonyú sikoltással futkosott a folyosón, s ruhája egy pillanat alatt lángba borult. A házbeliek összeszaladtak, de mielőtt segíthettek volna, a leány egészen összeégett. Dr. Kovács főorvos megjelent a szerencsétlenség színhelyén s a leányt a kórházba vitette. Még élt, mikor a kocsira föltették, életben maradásához azonban nincs remény.

A felesége sírján akart meghalni. Szegeden 10- én délután 4 órakor a református temető kapujában egy hölgy egy vérében fetrengő embert vett észre. Jelentést tett a rendőrségnél, melynek egyik tagja dr. Endrényi István orvossal jelent meg a helyszínén, ki a haldoklót gondozása alá vette. A szerencsétlen emberben Kenéz Pál li.-m.-vásárhelyi iparosra ismertek, ki még délelőtt lőtte meg magát. Felesége márcz. 15-én a szegedi vasúidról ugrott a Tiszába s a ref. temetőben temették el. Kenéz elhatározta, hogy a felesége sírján hal meg s ott lőtt mellébe, a golyó azonban szivét nem találta. Vérez- ve iszonyú kínok közt vergődött a hant mellett, mig a déli órákban a temető kapujához kúszott, hogy észre vegyék.

Parasztlakodalom villamos világítás mellett. Hogy

paraszt lakadalmaknál a vendégek önmagukat illu- minálják, régi szokás, de hogy villamos fénynyel világíttassanak meg, ez egészen uj dolog s eddig csak Megnetsriedben, egy felső-bajorországi faluban történt meg. A falu kovácsa tartotta esküvőjét s a dynamö-elektrikus gépet a falusi lelkész helyezte el egy magas ház tetején, úgy hogy általa az egész nagy piacz s a környék tündéri fényben úszott. A távolabbról jövők megijedtek, mert azt hitték, hogy a falu ég: csak azt nem tudták maguknak megmagyarázni, hogy sem tűzi lármát, sem vésztjelző harangkongást nem hallanak. Hajtóerőül se gőzt, se vizet nem használtak, hanem négy fiatal legényt, kiknek ereje és kitartása legalább egy „lóerőnek“ felelt meg. Legnehezebben érthették meg a falusiak, hogy a lámpa önmagától gyuladt meg s hogy a villamos folyamot oly vékony drótokon — „melyek nem is üresek“ — lehet vezetni.

Méh, lúd és bárány. E három hasznos állat ábrája disziti a zászlót, melyet a bostoni városházon szoktak kitűzni, valahányszor a város atyái összegyűlnek, hogy a közügyek fölött tanácskozzanak. A méh figyelmezteti őket a szorgalomra, a lúd a ka- pitoliumi ludak éberségére, a bárány pedig a békesség szeretetére.

Nehéz föltétel. Egy fiatal párt adtak össze. „Az asszonynak férjét mindenüvé követnie kell“, mondá ünnepélyesen a hivatalnok. — „Ezt nem Ígérhetem meg“, — felelt látszólagos megütődéssel a menyasszony. „Hogy érti ezt?“ kérdé a hivatalnok. „Férjem külvárosi levélhordó" — viszonzá az asszonyka,