Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-06-14 / 66. szám

Sepsi-Szentgyörffv, 1884.

XIV. évfolyam. 66. szám.

Vasárnap, jimius 15.

NEMERE.

HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY,

Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap.

elenilr Heterüsin-t háromszor: Esdásn, Cs-Citörtölcözi és Szombaton.

Szerkesztőségi iroda:

Sepai-Szentgyörgyön, főpiacz, 629. sz. a.

(Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak.

Kiadóhivatal:

Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők

Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve:

Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre . . . . 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „

Hirdetések díja:

3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény.

Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők.

Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstcin és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger

A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában.

Az első nap.

— juniu3 13-án.

(!) Ma volt első napja a választásoknak, melyen megyénk öt kerülete választotta képviselőit.

Sürgés-forgás, mint ilyenkor szokás, nem hiányzott. Mindegyik párt erősen kitett magáért, mindegyik győztesként akarta elhagyni a csatatért.

Sepsi-Szentgyörgy, Ilyefalva, Kézdi-Vásárhely, Ivovászna és Nagy-Ajta, ez öt város volt a választási központ, ide sereglettek közelből és távolból az illető választók, ki tiszta lelkiismerettel, egyedül meggyőződését követve, ki eladott lélekkel, kényszer által nyomatva.

Kormánypárt vagy mérsékelt ellenzék, függetlenség vagy kormánypárt volt egyenlő arányban felosztva, csak egy kerület brillírozott tiszta kormánypártiságával: Sepsi-Szentgyörgy. Itt azután nem is volt barez ; nehány választó egy begy ül s kikiáltja jelöltjét. „Éljen Beksich Gusztáv !“ hangzott néhány ajkról, s a Timo- leou „nagynevű“ szerzője a város képviselője lett.

Másként állott ez a megye négy kerületében. Ott vannak önérzetes választók, kik síkra szállnak elveik mellett. Másként áll ez Kézdiben és Orbaibau, Sepsiben és Erdővidéken. Ha S.-Szentgyörgy vakon követi a kormányt — nem úgy a megye választói. Nekik elvük van, melyet sem presszió következtében, sem pénzért oda nem adnak; megmutatta a mai választás.

7825 választó küzdött itt egymással. A kormány felhasznált minden rendelkezésére álló eszközt, lett légyen az akár törvényes, akár törvénytelen, jogos vagy jogtalan. Nem sokat törődtek a t. szolgabiró urak a választási törvén} nyel, mely szigorúan tiltja a fenyegetéseket, ijesztgetést s a választási szabadság mindennemű terrorizálását: ez csak az ellenzéknek szólhat, nekik minden szabad. Nem sokat törődött a kormány pártja a vesztegetési tilalommal, hisz nyíltan szórta a pénzt, hetenként osztogatta a forintokat, szakadatlanul etetett és itatott — ez neki szabad. így tisztelte a kormány pártja nálunk is a választási szabadságot, s ily előkészületek után könnyű volt neki a választásra elmenni.

Mennél több a hivatalos visszaélések száma, annál nehezebb az ellenzék álláspontja.

De mit látunk mind ennek daczára ? Vannak ellenzéki választók, még pedig nagy számban. Hiába mondotta a Jókai-párt „érdemekben dús, fáradhatatlan“ elnöke, hogy „Háromszéken nincs élő ellenzék, az csak uyomdafesté- kes papíron van“. Füllentésnek, nagyzásnak és még valami másnak beillik, de hogy beilleuék-e valóságuak, azt megmutatta a mai nap.

Ilyefalván a legutóbbi napokban történt ujabbi jelölés daczára is 402 ellenzéki állott szemben 1243 többnyire pénzen vett kormánypártival. Kézdiben, a hol Gábor Péter valódi basauralma daczára is szabadon mert szólni a nép, 306 többséget aratott az ellenzék ; Orbaiban, a hol a kormány világlapja szerint „nincs egy szál ellenzék“, 756 állott szemben 597 kormány- pártival ; Erdővidéken pedig, a hol az az Iu- cze József volt az ellenjelölt, kivel a kormány

lapjai valóban oly szemtelen gúnyt és csúfot űztek, de aki egymagában is több jellem a gáncso- lók összegénél, — ott a kormány többsége 161 volt.

Van-e tehát ellenzék Háromszékmegyében ?

Igaz, hogy az ilyefalvi s nagy-ajtai kerületekben a kormányé a győzelem s a függetlenségi párt vereséget szenvedett, mert az elv hiába küzd a pénzzel, — de vájjon hogy áll Kézdi és Orbai?

Ott a mérsékelt ellenzéké a győzelem Hiába dobta báró Szentkereszty a pénzét s hiába engedett a hatalomnak, mely őt a jelöltségbe ugratta, — nem használt, az ellenzék minden lélekvásár és erőszak daczára is nagy győzelemmel tért még.

A képviselő jelöltek száma. Pontos összeállítás szerint a megindult választásokra a pártok jelöltjeinek számaránya a következőleg oszlik meg: szabad- elvüpárti 348, mérsékelt ellenzéki 125, függetlenségi 171, pártonkivüli 10, nemzetiségi 30, antiszemita 37; összesen 721 jelölt. Ebből junius 13-án megválasztatott 194 képviselő.

A szerb bolgár konfliktus. A konfliktus Szerbia és Bulgária közt egyelőre csupán a diplomácziai viszonyok 10-én bekövetkezett megszakítására szorítkozik. Minden egyéb lépés Bulgária további magatartásától függ.

Zimony, junius 12. A konfliktus Szerbia és Bulgária közt akut jelleget öltött.

Simics György szerb diplomácziai képviselő Szófiából Nisbe érkezett.

A belgrádi bolgár konzulátus tegnap óta zárva; Greskov Iván bolgár ügyvivő titkárával együtt ide érkezett és még tegnap hajón haza utazott.

A német birodalom kabinet-futárja, Insulta, ma ide érkezett s Belgrádon át azonnal Nisbe utazott tovább.

A szukpstina a kormánynak cart a- blankát adott az esetre, ha mozgósítás válnék szükségessé.

A hangulat Belgrádban igen nyomott.

A belgaországi választások. A képviselőházi választásoknál a szabadelvűek, kik eddig a kamarában 20 szónyi többséggel rendelkeztek, 2(5 helyet vesztettek. Az uj kamarában a klerikálisok lesznek többségben 32 szavazattal. Brüsselben a klerikálispárt 1347 szótöbbséggel győzött.

A „Cronique de Bruxelles“ szerint a képviselő- választások eredménye következtében a kormány lemondását várják.

A szudáni hareztórröl. A malid) háremével és kincsével az El-Obeidtől délre öt napi távolságra fekvő csaknem megközelithetlen Teb-El-Gadirba vonult vissza. A fölkelők közelebb megtámadták Wady hal fában az egyiptomi előőrsöket. A londoni külügyi hivatalba eddigeló semmi hir sem érkezett Berber állítólagos bevétele s a helyőrség lemészárlása felől; nem is hisznek ama hir valóságálan. Ziber pasa ajánlatot tett az angol kormányn.ik, hogy öt hét alatt lecsillapítja az összes törzseket s a mahdit is meg- békélteti, ha őt Szudán örökcs alkirályává nevezik ki Egyiptom fenhatósága mellett; biztosítja Gordon visszatérését is, a, rabszolgnkereskedés eltiltását, Khartumban és Szudán többi részének is megnyitását az európaiak előtt s mind e szép dolgok megvalósítására sem angol, sem egyiptomi katonai segítséget nem igényel.

Kossuth Lajos hálanyilatkozata

I születésének 80-dik évfordulója alkalmából hozzáintézett üdvözlésekre.

(Folytatás.)

És ha ez az eredmény végeredmény volna, csakugyan, nem is érné meg. De nem az. Az alaphang, mely hazámfiainak s különösen a nemzeti érzelem tolmácsainak, a törvényhatóságok többségének üdvözlő iratain végigvonul, a kegyelet az elvek iránt, melyek közéletem vezér-csillagai valának, a múltak küzdelmeinek varázsa, melyet nemzetem szivében lüktetni tapasztalok, hittel töltenek el, hogy a magyar haza függetlenségének feladása egy gyarló pereznek a történelem logikájába ütköző oly gyarló müve, melyet a magyar nemzet állandónak nem tekint, ezer éves történelme eredményéül el nem fogad.

Köszönöm, lelkem mélyéből köszönöm e vigasztalást.

Igaz, kaptam én az engem annyi hálára kötelező üdvözlő iratok mellett egy pár oly levelet is, melyek arra mutatnak, hogy oly emberek is akadnak az országban, kik a nevemmel kapcsolatos múltak iránti kegyeletben nem osztoznak; különösen egy „Tasnád vidékéről“ keltezett levél, „egy önzetlen hazafi“ aláírással, „ki az én viselt dolgaim által soha sem engedte magát elszéditeni“ — durván, indulatosan lehord a szerinte „provocative nyert" számos üdvözletekre adui szokott válaszaimban özön- nel szórt „tanácsaimért“, tudtomra adja, hogy „ő nem bánja, éljek a meddig akarok egészségben, de higyjem el, hogy Magyarországon minden értelmes ember óhajtja, érjem be azon dicsőséggel, hogy egykor én voltam a leghirhedtebb néplázitó ! s kibékülve annak tudatával, hogy soha sem voltam komoly államférfit!, ne avatkozzam politikai hipothe- zisemmel zavarólag az ország különben is zilált dolgaiba“ — és miután vagy három lapon át ily kedveskedéseket szór szemembe, a múltak iránti kegyeletben nem osztozását azzal indokolja az „önzetlen hazafi“, hogy „Magyarország a Mohácsnál, eltemetett önállóságát saját erejéből soha fel nem' támaszthatja.“ — A mit az a „hazafi“ személyemről mond, abban legyen neki az ő hite szerint; de a mit hazánk önállási képtelenségéről nem átal mondani, az oly blaszíémia, melynek magyar ember tollából olvasása, megvallom, akként hatott reám, mintha káromlást olvasnék a szentlélek ellen, miről még a bűnt bocsátó Krisztus is azt mondá, hogy: nem bocsáttatik meg embernek.

Hanem az ily hangú levelek mind névtelenek s legfölebb is V-ik Károly császárnak a zárda magányában szerzett azon tapasztalására emlékeztetnek, hogy még néhány óramüvet sem lehet egyenlő járásba hozni, nemhogy az emberek gondolkozását lehetne; hát én megvallom, hogy az ily disszonáns pár hang nem kever ürmöt a vigasztalás lömének édességébe, melyet a küzdelmes nagy idők hagyományai felől táplált kegyeletes közérzület azon össz- hangzatából meritek, mely a törvényhatóságok jelentékeny többségének önkéntes nyilatkozataiban pártkülönbség nélkül kifejezésre jutott.

A mi válaszokat e nyilatkozatokra adtam vagy még adhatnék, azoknak gyakorlati értékük nem lehet, minthogy hiányzik mellőlük a cselekvő részvét a közéletben, mely által az ige testté lehetne; egyszerű olvasmányok, melyeket, ha szaporitgatnók, csak azt eszközölhetném, hogy másokra is elragadjon a csömör, melylyel az a bizonyos tasnád-vidéki hazafi már eddigi válaszaimat is fogadta, de a törvényhatóságok nyilatkozatai adatok azon tényezők megértéséhez, melyek a jövendőnek csirái, tehát történelmi okmányok, melyeknek, miután a napi sajtó röpke híreinek hullámtorlódásaiba elmerültek, kár volna elszórtan a levéltárak irathalmazaiban eltemetve maradni; szándékomban is van gondoskodni, hogy együttesen kerülhessenek azoknak kezeibe, a kik bírni óhajtják, s e történelmi okmányok talán nem fognak becsükből a miatt veszteni, hogy szabadságot veszek magamnak eddigi válaszaimat is hozzájuk csatolni, a válaszolatlanokat pedig alkalmilag jegyzetekkel kisérni, ha más értékük nem * lesz is, legalább jelzeni fogják, hogy miként hatot-