Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-05-24 / 58. szám
Melléklet a „Nemere Határszéli Közlöny“ 58-ik számához (május 24). fognak tétlen maradni, hanem idejekorán hozzá fognak látni, hogy saját érdekükben szigorú vizsgálat tárgyává tétessék az építés körül elkövetett visszaélés. Remélem, hogy szem elől hagynak minden nemzetiségi politikát. Az, ki bűnös, bűnhődjék, legyen az bárki. Vederemo ! Az ellenzék győzelme Bereczkben. Bereczk város ellenzéki választóinak meghívása következtében Lyka Döme f. évi május 22-ón adá elő programmját és történők kijelöltetése. Jelöltünk S.-Szentgyörgyről ügyvéd D. Veres Gyula, mint a végrh. biz. elnöke kíséretében érkezett K.-Vásárhelyre, hol 36 tagból álló küldöttség lelkes ovatiok közt várta és íogadta, honnan d. u. 4 órakor Lázár Mihály, Kovács Károly k. jelöltek és több jeles párthivünk kíséretében megérkezvén Bereczkbe: Bereczk arczulata kiderült, az egész város ünnepi szint öltött; az ablakok virágokkal, zászlókkal és szép nőkkel rakva, az utcza pedig lelkes férfiak tömege által lön ellepve. Fejér Sándor tágas udvara alig volt képes a hallgatóságot befogadni. Jelöltünket és a vele jött vendégeket Finta György városi tanácsos, pártunk önzetlen tagja csinos beszéddel fogadta, mire Lyka megköszönvén a várakozását felülmúló fogadtatást, előbb Fejér Sándor pártelnök majd Veres Gyula lelkesítő beszédet tartva a néphez, felkérték Lyka urat politikai hitvallásának kifejtésére. A tartalomdus, önérzetes hangulatban tartott beszédet, a nép áhitatos figyelemmel hallgatta, több helyt kitörő éljen és helyeslésekkel kisérte. Valóban hatása megynyerő volt. Az előzmények és történetből ítélve Lyka megválasztása bizonyos. Előttünk fekszik egy levél, mely Bereczk társadalmi viszonyait megdöbbentő színben festi le. Kihagyva belőle a közvetlen vonatkozásokat közöljük : Mit mondjunk a siker és kilátás a- i n k r ó 1? Egyéni nézetünk és a helyzet ismeretéből merített meggyőződésünk az, hogy e nép torkig jóllakott a nepotizmus sültetelen gombóczával. Tizedek óta egy — még műveltséggel sem biró — család anző. lelketlen gazdálkodásnak volt és van e város minden nemű érdeke alá rendelte. Közvagyon árvapénz, városi és állami hivatal e család kapzsiságát szolgálta. A simonia és a corruptio ezen nyílt gyakorlata közt oly vakmerővé fejlődött, hogy évek óta megye, közigazgatási bizottság, alispán s több efóle gyenge potentárok füttyöt hányt az öreg G. I. Érezte hatalmát. Jöttek a képviselőválasztások. Az országgyűlési képviselőválasztás joga a G. család monopóliuma volt. A kormánypárt érdeke ős fenmaradása a „feledés pokróczát“ terité a visszaélések megtorlására indult vizsgálatra. Miniszteriális emberek mindent ígérve és adva fordultak a bereczki polgármesterhez ; azok megbuktak, —- de ő még ma is polgár- mester. A demorálizáczió ezen nagy mérve, és a kormánynak mindezen korupczió ős bűnös cselekedetek iránti elnézése önérzetre ébresztette Bereczk polgárait, s egy sziwel-lélekkel elhatároztuk, szabadulni a mo- nopplium alól, s megtagadni a szolgálatott azon kormánytól, mely az önhaszonlesést a közérdek rovására elősegíti. Helyesen ! Azon kormány, mely a demorálizácziót pártolja, melynek a korupczió szolgálja, megérdemli, hogy saját fertőjében fulladjon meg. így történt, hogy egyetlen bátor férfi kezdemé- ményezése folytán Bereczkben mindjárt a/, első napokban 120 önálló választó szövetkezett, s mert egyptomi rabsághoz hasonló sorsuukbóli kiszabadulásra a merő kezdeményező lépésnek a képviselő- választás mutatkozott, s mert kizárólag az ellenzék elveiben és férfiaiban találjuk fel a mentő szert, mely ezen országos csatár és társadalmi betegségtől menteni hivatva van: csatlakozunk a mérsékelt ellenzékhez. Ma már 221. tiszta magyar független vagyonú és gondolkozásu választó iratkozott be pártunkhoz, kikhez járulnak a hivatalosok közül az önérzetesebb tanácsosok és tisztviselők, reméljük, hogy velünk tart a koppasztás- és nyírásban kétszeresen szenvedett mindkét felekezetű román lakosság, kik közt nagy vagyonú és értelmes emberek 140—150 választó van. A románok velünk mindenben egyetértenek s közös erővel dolgozunk a kiszabadítás munkáján, de sejtve, hogy ellenfeleink, ha épen politikai hitvallásunk nyilvánítása alkalmával csatlakozunk, s ha a különben annyira kívánatos közös akcziót épen a választás tőnyére fektetjük, ellenfeleink nemzeties- kedéssel, hazaárulással s nem tudni még mi általuk ismert hazafiatlansággal fognának vádolni, a mint hogy a kormány egyik fizetett közlönyében már vádoltak is. — Tehát szent czélunk, városunk érdekéből és minden a kormány férfiai által ellenünk felhasználható gyanúsítások kikerülése szándékával úgy határoztuk el, hogy a* meghívókat is mind tiszta magyar nyelvű és érzelmű választók írják alá. ügy is történt. Mely eljárásunk szolgáljon egyúttal czáfolatul haza fiságunk iránt támasztott irigy - kedésekre minden irányban ! Hogy Bereczkben a vagyonilag független és értelmesebb nép csaknem kivétel nélkül velünk tart és érez, arról, a ki ismeri helyzetünket, meggyőződhetik. A hivatali sereg, a családi protektorátus és hivatalvágyók, azok vannak a túlsó párt társaságában. — Bereczkben meg vannak a Gábor- és Tisza-párt napjai számlálva, a mint ezt a fiú az apának nyíltan szemébe is mondotta. Péter. Kolozsvári apróságok. Kolozsvár, 1884. május 17.*) Lázas izgalomban tartja Kolozsvár közönségét már napok óta az egyetemi ifjúság erélyes fellépése a román agitácziókkal szemben, melyek évek óta e tisztán magyar város kebeléből indultak ki. Van itt ugyanis az egyetem kebelében egy „Julia“ nevet viselő s tisztán önképzési czélokra román ifjakból alakult egylet, melynek a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által megerősített alapszabályai vannak. *) Mult számunkból tárgyhalmaz miatt kiszorult Szerk. Ez egyletben a helyett, hogy úgy is korlátolt elméik felvilágosulásán munkálkodnának, politizálnak s szövik aranyos álmaikat Dákóromániáról. Ez egyletnek csakis román ajkúak tagjai ; más nemzetiségűt s pláne ha az magyarnak született, semmi áron fel nem vesznek. S mit tett e tisztán önképzési czélokra alakult egylet? Magyarellenes conspi- rácziókat szórt, agitácziókat produkált s üdvözlő táviratokat küldözgetett a „Gazetta“ brassói magyarfaló oláh újság napilappá változtakor, „elrab- lőtt joguk“ visszaszerzésére buzdítván azt. A magyar sajtó közölte ezt hű fordításban a közönséggel, el is olvasták; de oh! áldott kormányi türelem, még a fülét sem vakarta meg rá senki a nagyok közül. Tovább ment ez a konspiráló „Julia“ egylet: elhatározta, hogy a gyalui oláh gyűlésen testületileg fogja magát képviseltetni, hangot adván aspiráczióinak. Az egyetemi ifjúság erre mint villanyütésre ébredt fel, s egy gyűlést híva össze, elhatározta, hogy e keblén rágódó férget kiirtja. Teljes számban jelent meg az ifjúság s az ügy érdeméhez méltó komolysággal tanácskozott. Erélyes, hazafias szellemű beszédek tartattak s végül elhatározták, akár kőr- vényilega közoktatásügyi miniszter, akár adminisztratív utón a városi hatóság által feloszlatni a „Julia“ egyletet, s dr. Szilassiu Gergely román tanár elbocsáttatását az egyetemi tanszékről, ki annyira ment magyarellenes agitáczióiban, hogy még egy nemzetije által is a sajtó utján {elszólhatott, miért a keze alatt levő román ifjakat magyarellenes eszmékben neveli. De többet is tett ez, a magyar kormány által ily tisztes állással felruházott ur; ugyanis, mint nyilvánosságra jutott, ő vezette az ifjúságot ez alias konspirácziókban s előadásait román nyelven tartotta. Méltó volt hát a magyar egyetemi ifjúság azon tüntetése ellene, melyet a gyűlés estéjén, 14- én macskazene alakjában fejezett ki ablaka alatt, miben, közbe legyen mondva, még egy pár román ügyvéd is részesült, kik szintén jó hazafi hirében állanak. Ezután az ifjúság a Biasini szállodába ment, hol a románok a 48-i május 15-iki nagy napjok em lékére áldomást akartak inni s hazafias dalok éneklése közt a „Rákóczi“ hangja mellett sétáltatták haza. De hogy az ifjúság sehol erőszak és tettleges- ségre nem fordult, mutatja az, hogy midőn a „Ju- lia“-egylet helyiségénél is a fenti módon akart tisz- ] telegm, egyetlen cseléd szavára, hogy beteg vau a [ háznál: csendben elvonult 9 sehol sem provokált rendőri közbelépést, csak távoltartást. S ez előzmények, erélyes fellépések után is a megátalkodott román ifjúság május 15 - ét, a balázsfalvi nagygyűlés napját, majálissal s banquettel ülte volna meg, ha az erre még jobban fel nem izgatott egyetemi ifjúság több százra menő száma ott meg nem jelenik, ellenőrzés végett. De megtudva, hogy hölgyközönség is van jelen, lovagia-an viselte magát. A Stadler kert élénk képet nyújtott. Bent folyt a zsu káta, künn a poharazás és hazafias dikcziók. Végre a románok megszégyenülve távoztak s csak egy egyenruhás oláh tiszt provokált insultust minek eredménye fegyveres bekisérés lett s a kilátásba helyezett csillaghullás. Előre tisztában volt mindenki a román lapok ki önt részvéttel vádolja azon összeesküvésben, mely államtörvényeink megdöntése ellen volt irányozva. — És mivel bizonyítja az az ember ezen ellenem emelt vádját ? — kérdő Cezar, találkozva Lorenzo fürkésző tekintetével. — Azt is azonnal meghallhatja tőle magától, — viszonzá a doge és csengetett. Erre két szolga bevezette a titokuokot, kinek szemei Cezar megpillantásakor úgy csillogtak, mint egy vad állató, mely áldozatára akar rohanni. — Hogyan ? — kiáltá Benő — ön még szabad ? Ön még nem hever bilincsekbe verve a börtönben ? . . . Hisz én megmondtam önnek, — folytatá panaszló hangon, a doge felé fordulva — hogy ő összeesküvő, áruló, mint bátyja . . . ! — Mérsékelje magát, — szakitá őt félbe a doge — és ne feledje, ki előtt áll. . . . Mit hozhat fel e vád ellen, Dandolo ur ? — Semmit! — viszonzá hidegen a kérdezett. — Ez ember elárulván s megölvén gazdáját, most személyes bosszúból engem is bajba akar hozni. — Tehát tagadja ön a részvétet ? — folytatá a doge ugyanazon nyugodt hangon, melylyel az egész párbeszéd alatt szólt. — Tagadom, hogy legcsekélyebb részem is lett volna azon összeesküvésben, melynek feje és áldozata szegény bátyám lett — viszonzá lesütött szemekkel Cezar. — Tehát állítás állítással áll szemben ez ügyben. Mivel bizonyíthatja ön — igy fordult Benignushoz a doge — gazdája testvére ellen emelt vádját? — Bizonyítani! — kiáltá ez magán kívül. -- Minek itt bizonyítani ? Mi más czélja lehetett hát az összeesküvésnek, mint megakadályozni az ön megválasztatását s Dandolo Cézárt emelni a dogéi méltóságra ? És ön még kételkedhetik abban, hogy neki ebben része nem volt? . . . Törülje ki az ő nevét a velenczei némesek arauyköuy véből; ő áruló. Vesse tömlöczbe s legyen gondja rá, hogy napvilágot többé ne lásson, mert önnek és az alkotmánynak nagyobb ellensége nincs a város falai között, mint Dandolo Cezar ! A düh jelei mutatkoztak már Cézáron ; ajkait véresre harapta s már kardjához is akart nyúlni, midőn eszébe jutott, hogy Benignussal szemben csak hidegvérüség által tarthatja fenn méltóságát. — És mily bizonyitékokat hozhat fel e vádra ? — kérdé ismét Tiepoli. —- Hah ! — kiáltott fel Benignus, — látom már, hogy ön kímélni akarja őt, mert ő is nobile, s fél hatalmas társaitól. Am jó ! ha már nincs igazság Velenczében, magam fogok elégtételt szerezni! E szavaknál tőrt rántott ki kabátja alól s Cézárrá vétó magát; ez azonban a szúrás elől félre lépett s igy a tőr csak ruháját hasította fel. Benignus egy második döfésre is készült, de ebben a két szolga akadályozta meg, kik erősen megfogták. — Vezessétek el s adjátok át az őröknek, kísérjétek el a börtönbe, ott megvárhatja a többit! — mondá szigorú hangon a doge. — így jutalmazza ön a szolgálatokat, melyeket önnek tesznek? — kiáltá habzó szájjal Benignus? — Ha nem értesítem Contaríni Lajost az összeesküvők tervéről, akkor ön ma nem fekszik le mint Velencze dogeja. . , . De valóban, ha Velencze hű polgárai, kik megmentették a várost a lázadástól, ily igazságot várhatnak az uj dogétól, akkor elég okuk lesz megbánni a mai választást. Benignus erősen szabadkozott a szolgák karjai között, kiknek egyike gúnyosan súgta fülébe : „Szeretik az árulást, de nem az árulót, barátom ! Az óntető alatt elég időd lesz erről gondolkodni.“ — Foglaljon helyet! — mondá a doge Cézárnak, midőn ismét egyedül voltak; — egyet-má it még meg kell önnel beszélnem. Jól tudom, hogy Benignus vádja nem teljesen alaptalan. . . . Nem, ne szakítson félbe, hallgasson végig. Az ő vallomásai olyanok, melyek az ön részességét a nyilvánvalóságig bizonyítják, s ha hiányzanak is írásbeli bizonyítékok, mert az ön által írottakat Giovanni tegnap elégette, ő ismeri az összeesküvőket névsze- rint, azokat pedig egy kis kínvallatással nem is volna nehéz a vád helybenhagyására bírni. ... Ily bizonyítékok mellett könnyen emelhetnék ön ellen a negyvenesek törvényszéke előtt vádat összeesküvés és lázitás miatt, s én meg vagyok arról győződve, hogy ez önt örök száműzetésre vagy talán még halálra is ítélné, — Ha ön oly biztos abbau, — vágott közbe Cezar nyomott hangon, — miért habozik hát engem, ellenségét megrontani ? Nem kívánok öntől kíméletet, Tiepoli Lorenzo ! — Minthogy azonban — folytatá Tiepoli, tekintetbe sem véve Cezar közbevetését — az összeesküvés éle nem annyira a törvények megdöntésére, mint inkább saját személyem ellen volt irányozva, azt hiszem, nem sértem meg kötelességemet, mint a köztársaság feje, ha e dolgot magánesetnek veszem köztem és ön között. Én tehát egy tervet ajánlok önnek. A gyilkolási kísérletért, melyet Benignus ön ellen intézett, neki törvényeink szerint több évi börtönnel kell bűnhődnie. Az ön vádlójának hangja ennélfogva elnémul a börtön falai között, és ha helyette nem én emelem ön ellen a vádat összeesküvésben való részesség miatt, akkor nem fog más vádló fellépni ön ellen és az ön részességét a mai lázadásban örök homály fogja fedni. — És mily áron vásároljam meg az ön hallgatását ? — kérdé Cezar, kiben mindinkább meggyö- kerezék á tudat, hogy szabadsága, sőt élete is ama férfiú kezében van, kit oly régóta határtalanul gyűlöl. (Folytatása következik.)
