Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-05-17 / 56. szám

— 223 — irható és ki nem mondható okok vannak, melyek részben ki vannak fejtve azon a t. ház által figye­lemben nem vett 2641. sz. kérvényében. Ki van fejtve abban s statisztikai adatokkal igazolva né­mely képtelensége a jelen beosztásnak, milyen az is, hogy egy útvonalba eső községek felváltva Há­romszék- és Udvarhely megyéhez tartoznak, hogy minden mástól eltekintve, a tiszta bűnügyi átalány terhére mily kimondhatatlan sérelmeket szenvednek; hogy az ép most — talán tegnap vagy tegnapelőtt — megjelent közegészségügyi kimutatáshoz ez is mily lényeges adatokkal járul, mily borzasztó a gyermekbalálozá8. Mert meg van teremtve mester­ségesen a központ, de azért az orvos nem lakik ott, sőt ép a t. belügyminiszter ur jóváhagyásával Baróthon lakik. (Igaz! Úgy van!) Énnek daczára Baróth mesterségesen raellőztetett; levettek tőle mindent, megszűnt hatósági központ lenni, de azért még is központ: ott van három pénzintézet, iskola, patika, orvos, lelkészek összejövetele, szóval tár­sadalmi, közművelődési, kereskedelmi és gazdasági központ jellegét ma is megtartotta. (Úgy van! Igaz! a szélBŐbaloldalon.) Igen, de t. Ház, van egy lényeges körülmény. (Halljuk!) Ennek a kérdésnek függőben kell ma­radni, mert én alázatosan bátorkodom bejelenteni a t. Háznak, hogy a tegnapi napon ott járván a vidéken, saját füleimmel hallottam, hogy a kor- mány jelöltje mellett ott e perczben azzal agitálnak, hogy ha ő — a kormány jelöltje — megválaszta- tik, ez az egyesítés meg fog történni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) En nem akarom azt mondani, t. Ház, hogy azt felülről csinálták, csak azt jelzem, hogy e szánal­mas körülmény, a népnek e szomorú helyzete is fegyverül használtatik a nép lelkiismerete ellen. (Úgy van ! a szélsőbalon.) Az egyesítés egyik erős indoka az, hogy e vidék egy erősen összefüggő éle­sen elhatárolt völgy, hogy egy tálhoz hasonlít, egy tálat pedig csak egy asztalra lehet feltenni, vagyis egy megyéhez csatolni. S ime, e tálba Ezsau len­cséjét beletálalták, s annak fejébe pár kortes ja­vára 26.000 derék székely polgár érdekét elárul­ták. (Derültség.) Átok súlya nyomja tán e szegény izzadó, adózó, de hazáját hőn szerető népet, hogy mint Izrael népe szétszóratott, ez is négy megye közt, a világ négy tájéka szerint osztassák szét. (Tetszés.) — Nem folytatom, t. Ház; ha van va­lami kérésem, az csak az lehetne, hogy a többször említett 2641/883. számú kérvény a t. Ház előtt felolvastassék, s addig a határozat felfüggesztessék. De tudom, hogy erre kilátásom nem lehet, mivel e kérés most a belügyminisztériumban van. Most érzem, hogy a t. Ház utolsó perczeit élvén, hiába adnék be határozati javaslatot. Nem is teszem, — kénytelen vagyok a határozati javaslatot elfogadni, azonban igen alázatosan kérem a t. miniszter urat, méltóztassék nyilatkozni, hogy legalább a jövő or­szággyűlés kezdetén jelen kérésnek s egyúttal a 2641/883. számú kérésnek is egészben eleget fog tenni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: T. ház! Maga a határozati javaslat nem támadtatott meg, és igy azt hiszem, kijelent­hetem, hogy a kérvény tanulmányozás végett ki- adatik a belügyi és az igazságügyi miniszter urnák. Az említett kérvény, a melyre hivatkozás történik, a minisztériumban lévén,azt felolvasni most nem lehet. ve magukat; de mi sem tágítottunk. Igen vad harcz fejlődött köztünk. Giovanni ur tőrrel kezében ro­hant az ellenfélre, de az elsők egyike volt, ki hol­tan rogyott össze. Benignus baltája oltotta ki életét. — Benignus! — kiáltott fel Cezar. — 0, kiben bátyám annyira bízott, ő árulta el, ő ölte meg gaz­dáját! ... De mi lelte ezt a sárkányt? — A bosszú' — mondá habozva Granillo. — A bosszú? S bátyámon akarta megboszulni magát, ki olyan jó főnöke volt ? — Nem rajta, hanem önön, signor ! — volt Gra- uillo halk válasza. — Nem emlékszik már Terézre? Cezar összerezzent. — Grimani signora komornája! . . . Igen . . . s azt hiszem, ő meghalt. — Ő Benignus menyasszonya volt; hulláját az esküvő előtti estén halászták ki a hajósok a ten­gerből s behozva Velenczébe, vőlegénye házába vit­ték, hol menyasszony helyett halottat fogadhattak. . . . Benignus akkor borzasztó fogadást tett. Meg­esküdött, hogy megboszulja magát azon, ki meny­asszonyát addig tartotta csalfa ígéretekkel, mig a tenger fenekén keresett nyugalmat. . . . Most, uiam, csak fogja tudni, miért árulta el Benignus önt .és fivérét. Cezar félre fordította arczát s gondolataiba me­rült. Egy szót sem szólt többet, meg sem mozdult helyén, mig a csolnak ki nem kötött. — Czélnál vagyunk, signor! — mondá Granillo, kezet nyújtva neki a kiszállásra. — Azt hittem, jobb lesz kis körutat tenni s a hátsó ajtón bemenni, mert a főbejárat felől nehány hajóst látok sétál­gatni, a kiknek nem kell tudni, hogy ön ez órában itt van. (Folytatása következik.) A brassói általános nyugdíj intézet. v. (F.) Ha imár az előttünk fekvő jelentésben elfedett és befátyolozott okát eme borzasztó megkárosítá­sunknak kutatom, következő körülményeket hozha­tom fel szomorú indokul: A saját számlára való építés elhatározását az épitő-bizottság által, az épitési anyagnál előfordult pocsókolást, a téglagyár felállítását és különösen Bartesch Péter épitósvezetését, valamint a vele kö­tött emlékezetes és végzetteljes szerződést. Ezen körülmények között csak hármat leszek bátor kü- lön-külön beigazolni: Egy regie-épités, különösen nagy építéseknél, ha csak lehet, nélkülözendő. Ila azon­ban, mit meg nem engedhetek, jelen esetben a regieépités nem volt nélkülözhető, akkor a munka megkezdésénél már előre kellett volna gondoskodni egy mindenben megállapított épitési tervről, kellő munkaerőről és kellő anyagról, különösen pedig a téglákról, melyeknek szintén eleve az építő telken kellett volna államok. Nálunk azonban semmi­ről sem lett gondoskodva! Nem elegendő munka­erővel, gyenge anyagkészlettel, a nélkül, hogy ezek egyike vagy másika előre biztosítva lett volna, az előbbi vállalkozó elbocsájtásával a regie-épités lett elhatározva és megkezdve, és már röviden a tégla­hiány érzékenyen mutatkozott. Ezek után kevés munkaerő miatt az építés menete akadályokra ta­lált, vagy végleg megakasztatott. Később külső csi­nosítások miatt borzasztó sok tégla elpocsékoltatok, az őpitő-helyre beérkezett téglák szőrszálhasogatva lettek megvizsgálva és hiányolva, holott azok átvé­tele nem lett megakadályozva. Az ilyetén kimus­trálttéglák potom áron lettek elárusítva, saját költ­ségen ide és tova szállítva, mi által az épitési számla kétszeresen lett megterhelve. Es ezen ren­detlenség az épitő-bizottság szeme láttára a leghosz- szabb ideig tartott. Csak ez év tavaszán kezdődött meg a ház külső csinosításához szükséges tégla készítése, mi ha előbb történik, bizonyára temérdek anyagelfecsérlés nem lett volna meg. Ezekből az tűnik ki, hogy az építő bizottság csakugyan kény - szeritve volt egy műtéglagyárt felállítani, de iga­zolva lett volna ezen eljárásuk, kitűnő anyag ké­szítése általán, ha a műtéglagyár felállításánál a kellő óvatosság szem előtt tartatott volna. De az egész dolog nagyon is könnyelműn lett foganatba véve. Egy műtéglagyár felállításához mindenek előtt szükséges egy gyakorlott és értelmes ember, ki az ipar ezen ágában tökéletesen tapasztalt és routini- rozott, ki éveken át szakadatlanul ezen iparágnak szentelte magát, de nem egy olyan ember, ki mint — sajnos — a tapasztalat mutatta, az intézet költ­ségére akarta magának először a szükséges tapasz­talatot és tudományt megszerezni. így nem csoda, ha nagy nehézségek merültek fel már eleintén, és ha az intézet nagy károkat szenvedett. Mindezeket beismerte az épitő-bizottság 1883. julius 21-én kelt jelentésében, úgy azt, hogy 1882-ben folyton csak kísérletek tétettek a gyárban. E mellett még meg kell jegyeznem, mi egyébiránt a mult évben is ele­get lett rosszalva, hogy úgy a regie-építésnél, mint a műtéglagyár felállításánál önkény és jogtalanság uralkodott, miért az építő bizottság felelni lesz kö­teles. A legnagyobb hiba azonban, az ezen épités által okozott tetemes károk keletkezésénél egyes- egyedül abban keresendő, hogy Bartesch Péter al­kalmazva lett az építésnél. En ennek alkalmazását már mult évben rosszaltam, de daczára az ezen alkalmazás ellen számtalan oldalról emelt kifogá­soknak, miután a szerződés vele később köttetett meg, mint a munka megkezdődött, és daczára annak, hogy az épitő-bizottság Bartesch káros voltát saját tapasztalatából ismerte, ő mégis alkalmazva lett. Ha az épitő-bizottságnak oly annyira érdekében volt Bartesch által építtetni, akkor köteles lett volna először kísérletet tenni, hogy épített volna Bartesch az általa tervezett feltételek alatt és biz­tosíték letevése mellett, mint ez minden építő-vál­lalkozótól követeltetik, és az építkezést accordban neki felajánlani és átadni. Ha Bartesch ebbe bele nem egyezett volna, avagy kért volna ő oly feltételeket, melyek által az eredi- ben tervezett költségelőirányzat tetemesen felülszár- nyaltatott volna, ez esetben alaposan felül kellett volna vizsgáltatni a költségelőirányzatot egy jeles és gyakorlott építész által és ujabban pályázatot kellett volna hirdetni a munkák tovább adására. Ha a munkások Bartesch ellen nyilatkoztak volna ismételten, akkor az építés vezetését tőle minden áron el kellett volna venni. Ezek helyett a t. épitő- bizottság ignorálta kitűnő vállalkozók részéről a legalaposabb kifogásokat és ellenvetéseket Bartesch ellen és megkötötte vele 1883. julius 15-én a szer­ződést. 1883. szeptember végén, tehát a munka megkezdése után 4 hóval, az addigi vállalkozó Weber Andrással a szerződés felbontatott, a kő- raives munka regiebani építése elhatároztatott és Bartesch szerződése minden változás nélkül vele együtt fentartatott. Az építő bizottság ezen határozatával a tény­állás teljesen megváltozott, mert Bartesch Péter ur egyszerre épitő-vállalkozó lett és az által termé­szetesen mindazon költségeket is elvállalta, melyek az előbbi vállalkozót terhelték. VEGYES HÍREK. Mária Anna királyné végrendelete. Az elhalt ki­rályné igen terjedelmes és a logapróbb részletekre kiterjedő végrendelete 23 codicillusból áll, 16 ivre terjed, a királyné sajátkezüleg irta olasz nyelven. Általános örökös az elhalt királyné unokaöcscse, Ferencz nápolyi exkirály, a kire mintegy 12 mil­lió összeg esik. Utána következik Albrecht főher- czeg, ki szintén több milliót s az olaszországi cag- lierai uradalmat örökli. A végrendelet viszont az­zal bízza meg Albrecht főherczeget, hogy a cseléd­ségre hagyott évjáradékok kifizetéséről gondoskod­jék és azok alaptőkéjét is ő kezelje. Jelentékeny összegeket hagyott a királyné olasz és csehországi kolostoroknak és nevelőintézeteknek. Három gyón- tatójának már a fővégrendeletekben is jelentékeny évi járadékot hagyott a királyné, de azt az öt-öt évenkinti írott függelékekben mindig megnagyobbit- tá, úgy hogy a legutolsó függelék szerint a két olasz gyóntató 1700, a harmadik, a német gyón­tató 1600 frt évjáradékot kapnak. Az emausi ko­lostornak (Prága mellett) értékes ékszereket hagyo­mányozott a királyné, köztük egy 33,000 frtot érő nyakéket. A királyné összes ékszerei, mik most a főudvarmesteri hivatal őrizetére vannak bízva, húsz­millió forint értékűek. Ezek közt van az elhunyt­nak egy régi családi ékszere, mely egymagában több millió forint értéket képvisel s a végrendelet értelmében a király tulajdonába megy át. A király ezen kívül 700,000 forint készpénzt örököl. Meg- emlitendőnek tartjuk, hogy Mária Anna legelőbb Mária Terézia pármai herczegnőt nevezte ki főörö­kösének, de minthogy ez előbb meghalt, tette fő- örökösévé unokaöcscsét, nápolyi Ferenczet. Az el­hunyt királynéért Sepsi-Szentgyörgyön f. hó 16-án, Brassóban pedig f. hó 15-én requiem volt, melyen részt vettek a hatóságok és összes állami, megyei és városi tisztviselők. Tűz. Folyó hó 14. és 15-ike közti éjjelen pa- polczi Thainó Györgynek egy régi zsúpfedelű zsel­lérházát ismeretlen tettes megyujtván, a fedélzet leégett. Szerencse, hogy szélcsend volt, s hogy az avult s össze sorlott-forrott szalma nem tudott égni, mert különben a tömött épületek folytán na­gyobb tűz támadhatott volna. — Papolczon Imreh Györgyhöz a napokban éjjel valami jó madarak hír szerint az ajtón be akartak törni, csak azon mult, hogy a szomszédok és a család észrevette. Jámbor falusi mulatság. Megörült- Benke József kovásznai lakos e hó 12-én este 11 óra után megőrült és elfutott. A sze­rencsétlen ember, midőn az őrülési roham reá kö­vetkezett és az utczán ily késő órákban hangosan lármázva futott végig, nem kevéssé ijesztette meg a község lakóit. Előbb hangos „tolvaj!“ kiáltásban tört ki, később esdő hangon „hozzanak lajtorját, az isten megfizeti!“ szavakkal haladt az utczán, de nem Sikerült megfogni, mígnem hajnalban Kovász- náról Zabolára érkezett s miután ott meg akarták fogni, a közeli nyirerdőbe menekült. A negyedmilliös postalopás ügyében letartózta­tott s jelenleg kórházban fekvő Holmok postaszolga a napokban több olyan nyilatkozatot tett, melyek némi reményt nyújtanak arra, hogy a rendőrség a nagy lopás szálait kezeibe kerítheti s a tetteseknek nyomára juthat. E nyilatkozatok folytán Minorich fogalmazó letartóztatta Holmok feleségét s lakásán kutatást tartott, melynek eredményét egyelőre, a vizsgálat érdekében, közölni nem lehet. Azt hiszik, hogy az újabb nyom teljesen igazolni látszik a lo­pás elkövetésekor fölmerült azon nézetet, .hogy an­nak szálai nem csak a fővárosra, hanem a távol külföldre is kiterjednek. Szerencsétlenség a Tiszán. Szeged mellett a Ti­szán tegnapelőtt nagy szerencsétlenség történt. Egy csolnak, melyben három férfi és egy nő ült, az ál­landó hid fölött fölfordult s a benne ülők a vizbe estek. A parton levők közül senki sem vette észre a balesetet, csak mikor a vizbe esettek egyike a csolnakba kapaszkodva, kiáltozni kezdett. Az asz- szonyt és egy férfit sikerült is kimenteni, a harma­dik férfi azonban, ki éppen a szegény nő férje volt, a hullámokba veszett. Barnum uj találmánya. Barnum legújabb talál­mányának bizonyára meg fognak örülni a — szo­baleányok, a kiknek élete mindig veszélyeztetve van egy -egy első vagy második, harmadik emeleti ab­lak tisztogatása közben. Barnum e czélra zsiraffo- kat dresszirozott be, melyeknek mind hosszú nyaka, mind hosszú, másfóllábnyi nyelve erre különösen alkalmas. E zsiráffokat legközelébb a házak me­szelésére is be fogja tanítani. A hirlapm&llékleteb dija. Folyó hó május 1-től fogva a belföldi forgalom akkép változtatott meg, hogy mindennemű külön mellékletekért, melyek akár hirlapszerkesztőség, akár más egyénektől erednek, úgyszintén magáu hirdetésekért, melyek összehajtva, fűzve, vagy kötve a hírlapokkal szétküldetnek, 100 — 100 darabonként a következő súly szerinti díjazás alá esnek: Ha egy darab melléklet súlya 25 grammig terjed: 50 kr, 25 grammon felül 50 grammig 1 frt; 50 grammon felül 75 grammig 1 frt 50 kr, 75 — 100 grm.-ig 2 frt, 100—125 grm.-ig 2 frt 50 kr, 125—150 grm.-ig 3 frt, 150—175 grm.-ig 3 frt 50 kr, 175—200 grm.-ig 4 frt, 200— 225 grm.-ig 4 frt 50 kr, 225 grammon felül 25Q

Next

/
Oldalképek
Tartalom