Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-05-17 / 56. szám

Dobránszky Péter: Mit tudom én, mig nem látom ! (Nagy zaj.)

Ugrón Gábor. T. báz! A kérdés röviden az, ezen leveleket ki irta? Itt a ház tagjai megtekinthetik, én magam meggyőződést szereztem, hogy a képviselő urnák ez saját kezű Írása, nem lehet, hogy hamisított legyen. (Helyeslés a szélsőbalon.)

Dobránszky Péter: Az Írást is lehet utánozni.

Ugrón Gábor: Sőt több rendbeli bizonyíték is van, mert a képviselő ur még Constantin bátyjának is irt, Dobránszky Olgát egyik levelében úgy czimezte „édes Olgiciám!“ a másikban „édes kis hugocskám !“ Irt levelet Bécsből is, az Universitats- Platzon lakott — úgy látszik, hogy a képviselő ur gyengesége, hogy lakását megírja. Egy más levélben annak is örvend, hogy a család újból fel fog emelkedni és Adolfot grófnak fogják kinevezni; ajánlja egy bátyját, Dobránszky Józsefet.

Elnök: (Csenget és szólni akar.) (Nagy zaj és nyugtalanság a szélsőbalon.)

Ugrón Gábor: A levelekről azt állította, hogy azok hamisak, én az ellenkezőt igazolom egész sorával a bizonyítékoknak és fentartora saját becsületem védelmével a levelek valódiságát. (Elénk helyeslés a szélsőbalon.)

Elnök: Nem azt kívántam, hogy a képviselő ur üljön le, csak azt akartam megjegyezni, hogy személyeket illető magánleveleket igen kényes dolog a képviselőházban felolvasni Dobránszky képviselő ur azt mondja, hogy lehet utánozni az Írást. Már most hogyan lehet a ház előtt bebizonyítani, hogy az valóban az övé? (Nagy zaj és nyugtalanság a baloldalon.)

Ugrón Gábor: Az ő írása! (Nagy zaj.)

Elnök: Minthogy tehát itt megítélni nem le- hot, vájjon az övé-e, vagy nem, kár ez ilyeneket itt szóba hozni. Egyébként pedig, ha valaki fiatal korában, mikor magának pályát keresett, netalán más országokban igyekezett ilyenre szert tenni, ez még a hazafiságot ki nem zárja. (Zajos felkiáltások a szélsőbalon : de 1879-ben történt ám és Oroszország volt azon ország!)

Különben pedig t. ház, ez csak mellékesen tartozik az interpelláczióra, a mely közöltetni fog a belügyminiszterrel.

Ugrón Gábor: T. ház! Röviden pár szót szólok. Méltóztassék a t. szabadelvű párt tagjaiból kiküldeni egy bizottságot, melynek rendelkezésére bocsátom a leveleket. (Helyeslés a szélsőbaloldalon, ellenmondások a jobboldalon s zaj.) Ha ily becsii- letbiróságot el méltóztatnak fogadni, ám tessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Hosszas zaj.)

Tisza Kálmán miniszterelnök: Nem tehetek róla, de ki kell mondanom abbeli meggyőződésemet, hogy ezen része a dolognak a képviselőház elé nem tartozik.

H o i t s y Pál: Nem türünk itt muszkát!

Tisza Kálmán miniszterelnök: Méltóztassék tűrni, hogy beszédemet végig mondjam. Mondom, a t. ház elé nem tartozik a dolog. Annál kevésbbé lehet, hogy akár maga a ház, akár épen egy párt, melynek hivatalos létezése iránt utóvégre nem is szokott a házban határozat hozatni, bizottságot küldjön ki. Minthogy ez ügy itt felmerült, ás minthogy a levelek valódisága egyrészről állittatik, másrészről tagadtatik (Felkiáltások balfelől : Hisz r.em tagadta!) — engedelmet kérek, én azt a szót kétszer, háromszor hallottam, hogy hamis, tehát tagadta — (Úgy van! jobbfelől); itt nem ítélhet más, mint ha

szükséges, a biró. (ügy van! jobbfelől.) Hogy ez lehetséges-e házban tett nyilatkozat alapján,^ az még megfontolandó; de én mindenesetre, midőn egyfelől azt mondom, hogy ez nem tartozik a ház elé, másfelől annak is kifejezést akarnék adni, hogy miután megtörtént: az illető képviselő ur is fogja tudni kötelességét, hogy magát szemben az ellene emelt váddal igazolja. (Elénk helyeslés és tetszés.)

Polónyi Géza: A képviselő hazafiassága a képviselőház elé tartozik. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Nagy zaj.)

Ineze József beszéde

Tartotta a képiselőházban 1884. május 9-én Erdó'vidék egyesítése tárgyában.

T. Ház! Bátor leszek ezen kérvényhez hozzászó- lani, nem csak azért, mert azt én signáltam s nyújtottam be, hanem azért is, mert a mi a kérelemben van, azt igazságosnak tartom és úgy találom1 hogy a kérvény oly állapotok megváltaztotására törekszik, mely állapotok tarthatatlanok. Az előbbi 2641 — 1883. sz. kérvényében ki volt fejtve, hogy azon közigazgatási és törvénykezési felosztás, melynek megváltoztatását kérjük, minden szempontból határozottan képtelenség. Azon községek, t. ház, melyek ide be vannak osztva, a legkínosabb helyzetben vannak, úgy hogy azt mondhatom, hogy valódi Procrustes ágyba vannak fektetve. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.)

T. ház! Ha valaki körültekint a kerületben, önkénytelenül azt a benyomást nyeri, hogy azon kerület a történeti hagyományok, a községek polgárainak kívánalma és az állam érdekeinek teljes mellőzésével úgy állapíttatott meg, hogy először kiszemelték a szolgabiró telkét, arra reá tették az arrondirozó miniszteri körzőnek álló ágát, a mozgó ágat körül hordozták és azután úgy kerítették'a járást. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Először a kabátot csinálták meg és úgy szabták hozzá az embert.

Hogy mily tarthatlan ez az állapot, mennyire követelménye a közérdeknek és a polgárok érdekeinek ezen állapot megváltoztatása, legvilágosabban bizonyltja azon körülmény, hogy maga azon község is, mely most mesterséges központtá van téve, hozzájárult ezen állapot megváltoztatásához és aláírta azon folyamodványt, melyben a jelen állapot megváltoztatása kéretik.

A mi a bizottság határozati javaslatát illeti, mely szerint kiadatik a kérvény tanulmányozás végett a bel- és igazságügyi minisztereknek, erre nézve megjegyzem, hogy özén -ügy már 17 év óta folytonosan a képviselőház repertoirján illetőleg tárgyalásai sorrendjén van. Már 5—6 Ízben megtörtént a főispánok meghallgatása — a miben én az autonomia sérelmét látom — de megtörtéut a megyék és a lakosság meghallgatása is több ízben, s ime most ismét tanulmányozás és meghallgatás végett adatik ki az ügy a miniszter uraknak, holott egy hasonló esetben az igen t. miniszterelnök ur Somssich Pál t. képviselőtársammal szemben azt fejtegette volt, hogy ily esetben ismételt meghallgatás szüksége fenn nem forog. (Igaz, úgy van !)

Különböző kormányok váltották fel egymást, egyik minisztertől másikhoz vándorolt a kérvény, de mindeddig az u. n. tanulmányozások eredménye: semmi.

Most, t. Ház, azért is különösen alkalomszerű ezen kérvény, mert az igazságügyi politika egyáltalán oda törekszik, hogy a járásbíróságok hatásraa A A

Májusi levél.

Brassó. 1884. május 12.

Heine költészete a májusnak hódol, Burns Robert a julius szépségéért hévül, míg Petőfi a szeptember halványpiros természetéért rajong.

Enyészet szomorú képe! Haldokló suttogásod s reménytelen könyező mosolyod közepeit be édes véled megosztani a lemondás keserű érzését! S te viruló nevető tavasz! Mily gúnyos ellentétben áll pajzán vidorságoddal a korán tarlott szív gyászoló dobbanása ! Szent némaságba burkolt erdős hegyoromról letekintek a távolban kéklő Hargita palástjába fogantkozó játszi völgyre; a nyájas nap fényes sugárujjaival szelíden végigsimitja az örömben úszó tájkép zöld fürtéit, s ez idylli békecsend vigasztaló tekintetének varázshatása alatt tudnék-e egyébről ábrándozni, mint rólad, hűséges részvevő tavasz! — Kicsinyes, szűkkeblű embervilág, önző törekvéseiddel s hiú harczaiddal, mily gyarló ellentétet nyújtasz a természet örökifjitó nagyszerű erejéhez képest! Szeretnélek zajgó keblemre ölelni futó fellegeiddel, némán beszédes madárdaloddal Amott keletről letűnt gyermekkor bűvös regedanáinak ismert hangjai intenek felém, s szent-Anna tava romantikus világa újra felébred emlékemben, mintha csak dajkám zengné el azt az ódonszerü naiv népballadáját :

Nem adták a leányt Az ő kedveséhez; Haragos bújában A legény má9t kért meg.

Kimegy a lány sírva Szent-Anna tavához : „Csillagos ég, szánd meg Szenvedő leányod 1

Nem tudom felejtni, Hervadok utána;

Nappal is éjem van, — Végy el szép halállal!“

Szent-Anna tavának Mélységes fenekén Elsiilyedt kápolna Csengettyűje beszél:

Csengő-zengő búcsú, „Szép liliom“ ének . . . Száz leány fűz rózsát Szent Mária képre.

„Én is odaillem Búcsujáró lány nak,

S hanem holt virágnak, Kit letört a bánat! . ,

Ez a dalocska is talán beleillik a harczkiirtölő „Nemere“ keretének valamelyik szerény zugába, s hanem a szerkesztő ur papírkosarába. Zsebembe ’ nyúlok papírért, hogy hevenyében lefirkáljam s ime, I egy gyűrt levelet halászok ki, melynek ékes szavai igy hangzanak: „Uram! Kímélje házamat további látogatásaival A szomszédok . . .“ stb. — De mi közöm a szomszédokhoz! Hisz csak ártatlan ver- secskéket mutattam be néha a költői lelkű háziasszonykának, kinek finom ízlésű ítészete nem egy bizarr költeményemet Ítélte könyörtelenül máglyahalálra ! S oh, most ki finomítsa az én ízlésemet, hogy méltóvá tehessem magamat a Tolnay Lajos urban boldogult „Kemény Zsigmond társulat“ tiszteletbeli levelezői tagságára ? Pedig régóta kontózom már e tisztes méltóságra. Szárnyszegett vérmes reményem, isten veled ! !

írói pályámat e szerint befejeztem egyszer-min- denkorra. Jó ez igy rám és sok szelíd brassai lé- lekre nézve. Legalább nem kell senkit meghurczol- nom, s a bosszúnak kövei sem bántják homályos ablakaim éjjeli nyugalmát. No, meg koponyám ablakait is bántatlanul hordhatom városszerte. A féltékeny férj pedig legyen egész nyugodt. Biztosítom, hogy igéző szép neje soha sem fog engem elrejteni — ruhaszekrényébe !

Peták.

köre kiszélesittessék, jelesen, hogy a telekkönyvekre vonatkozó hatósággal is felruháztassanak, s úgy tudom. hogy czélba van véve a n.-ajtai járásbíróság telekkönyvi hatóságokkal való felruházása is. Ez egészen helyén van, mert a józan igazságügyi po ■ 1 i ti ka követelménye, de én ismerem azon vidéket és tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy az egész Nagy-Ajta községben egyetlen egy épület is alig van, a hol a telekkönyveket megnyugvással elhelyezni lehetne. A templomokat és tán egy bolt- helyiséget leszámítva, a többi épületekben nem csak tűzbiztonság nincs, de még az esőcseppek is könnyen behatolnak. A megye főispánja is azon nézetben van, hogy a tkkönyvvezető sem fog a maga számára tűrhető lakást kapni.

T. Ház! Az a vidék, a mely Erdővidék neve alatt ismeretes, századok óta egy szerencsétlen véletlen nyomása alatt szenved ; mindig kivált ott egypár család, vagy egy pár jeles ember, a kik mindig főispánok, vagy főispán-jelöltek voltak, ezek mindig felosztották maguk közt azon vidéket, mint a hatalmak felosztották Lengyelországot. Egy mérlegsuly pótlék volt azon vidék, a melyet hol az egyik, hol a másik serpenyőbe dobtak.

T. Ház! Az újra meg újra beadott kérvények folytán, legutóbb a mult 1883-ik év folyamán meghallgatták a lakosságot és minden község kijelentette, hogy szivvel-lélekkel azon van, hogy a tarthatatlan állapot megváltoztassák. Es mi történt ? Nagy Kükiillőmegye részéről egy hivatalos jelentés jött a belügyminisztériumhoz, arról, hogy Ürmös és Agostonfalv? községek ezen egyesítést nem pár- tolják, noha a kérést ők is aláirák. En érintkeztem azon községek lakosaival és elöljáróságaival és határozottan állíthatom, hogy azon községek az egyesítést most is pártolják. E szerint ezen jelentés nem egyéb mystifikácziónál. Mikora megyei lakosság kihallgatása véget ért - a mi természetesen éveket vett igénybe — akkor az a kérdés merült fel, hogy már most melyik megyéhez csatol- tassék az egyesítendő Erdővidék és elkezdődött a hajsza, mert mindenik megye magának követelte. Hogy ha e tekintetben egyáltalában nincs kivezető ut, akkor kérem, méltóztassék követni azon példát, melyet a gyűlöli Bach-korszak nyújtott. (Zaj. Ellenmondás jobbfelől.)

Bocsánatot kérek, azt hiszem, nem illetlen, amit mondok; a Bach korszak elfogulatlatlan volt e tekintetben, semmiféle mellékes vagy épen személyes érdekeknek nem hódolt, hanem tisztán csak a tér • képre volt tekintettel és Erdővidéket Háromszék- raegyéhez csatolta. Vagy méltóztassanak egy más expedienst követni. Most, mikor a közlekedési viszonyok a vasúthálózat kiépítése folytán tökéletesebbek, már a tiszta geographiai viszonyokra sem kell oly különös és szoros tekintettel lenni, mint annak előtte. Mivel pedig e vidék lakosságát, forgalmi érdekei világosan Brassó felé terelik és e pont a vasúton sokkal közelebb esik: a gravitáczió törvényénél fogva is ajánlatos Erdővidéket a két veszekedő megye közt egy harmadikhoz, Brassó- megyéhez csatolni.

Ezt a t. kormány különös tekintettel a hétfalusiak ismert — at. Ház előtt is többször megfordult — ügyére átalános politikai szempontokból is akczeptálhatja, magának ennek a vidéknek pedig úgy sincs egyéb kívánsága azon kivül, hogy járási tekintetben egyesittessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy pedig e vidéknek Baróth legyen a központja, arra igazán elő nem számlálható, le nem

N E R I N A.

— Történeti beszély. — ..

(Folytatás)

Granillo intett.

— Sajnos; épen mert összeesküvésünk minden fonalát ismerte és a végczélról biztos tudomása volt, rendelkezett azon hatalommal, melylyel kívüle senki sem birt, hogy tervünket meghiúsítsa. Ő volt az, ki Contarini Lajost a hir hamis voltáról értesítette, mikor már épen tengerre akartak szállani.

— És Contarini hitelt adott e gazember szavainak ? — vágott közbe fogcsikorgatva Cezar.

— Benignus valószínűleg megismertette őt az egész tervvel, -— folytatta Granillo — mert a már távozóban levő naszádok is ellenparancsot kaptak s a hajósoknak meg volt engedve partra szállni. En sejtettem is a bajt már reggel, mert mikor kinyitom csapszékern ajtaját, Benignus nehány hajóssal ablakom alatt csolnakázott s gúnyosan mosolygott. Nemsokára eljött a nép egy részével Giovanni ur is s elmondtam neki gyanúmat, de ő még le- korho’t engem s haragudott, hogy az ő titkárát igy gyanúsítom. . . . Ezalatt a csapszék megtelt összeesküvőkkel, kik között Giovanni ur pénzt és fegyvereket osztott ki. Mikor épen magyarázta nekik, hogy a nép érdeke mennyire kívánja, miként ön nyerje el a dogéi széket s felhívta őket, hogy vonuljanak vele a signoria palotája elé s kiáltsák ki önt ott dogénak — hirtelen erősen döngették az ajtót kívülről. . . . Most már sejtettük mindnyájan, hogy árulással van dolgunk, s daczára a kívülről hangzó parancsoló kiáltásoknak, nem nyitottuk ki az ajtót. Ekkor Ők belökték azt, s egy csapat hajós baltákat villogtatva rohant be, élükön Benignussal.

„Árulók ! lázitók !“ — ordították ők, reánk vet'