Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-05-06 / 51. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. szám. Kedd, május Q, NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. ZMleg-jeleinils lieterüsrn-t liáromszor: ZKIed-cien., CsvLtörtölcön. és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, főpiacz, 629. sz. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bér- mentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre ... 1 „ 80 „ Hirdetések dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Becsben: IlaaSenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Ilaasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. S.-Szentgyörgy, 1884. május 5. Soha nagyobb érdeklődéssel az ország képviselő választásoknak elébe nem tekintett, mint a küszöbön állónak. A nemzeti typhus minden kerületben élénken nyilvánul s a pártok vetélkedve készülnek a nagy harczra. Egyik párt a hazafias eszme, az erős meggyőződés hatalmával száll sikra, mig a másik amannak ellensúlyozását a hivatalos presszió, vesztegetés és szeszes italok előidézte mámor által akarja elérni. Egyiknek hazánk megmentése, másiknak a jelen terhes állapotok fentartása képezi czélját. Kettő között kell választanunk : a ki a hovatovább fokozódó adók és elviselhetetlenné vált közterhekben örömét találja, az a kor- mánynyal szavaz, a ki tiltakozik az adóemelés ellen, a közterheken könnyíteni, a végbukás szélére sodort államháztartásunkat egyszerűsíteni és hazánkon a roppant államadósság törlesztése által akar segíteni, az az ellenzékkel szavaz. A választás könnyű. ... Ha szol- gabiró, körjegyző, zsandár és elhivatásáról megfeledkezett pap nem befolyásolja a választót : nem lehet olyan székely, ki azt mondhatja mai állapotunkról, hogy ínyére vau. — Pénzen fizetett irkász, államilag segélyezett lap, melynek kutya-kötelessége mind azt írni, a mivel a népek ezereit elámitja, sorompóba léptek az ellenzék ellen. Egyik hazugság a másikat követi és semmi sem szent előttük, csakhogy a zsold-adó dicséretét kinyerjék. Szitok, fenyegetés napirenden vannak, s bármerre térsz, mint megannyi Czerberust látod választott és kinevezett hivatalnokaink nagyobb részét a félrevezetett választók fölött őrködni. — Mintha minden vótizálót megbélpoklositani akarnának, úgy őrzik őket, nehogy a szabad eszmék fuvallata a hazafiatlauság mámorából kijózanítsa. Nyíltan mutathatni községekre, hol lelkiismeretlensége árán megezüstözött körjegyző aláírási ivekkel csikarja a választó legszentebb meggyőződése áruba bocsájtását. Hiába panaszolsz a visszaélések ellen, hasztalan szólalsz föl lapokban, hogy közintézetek, takarék- pénztárak a kormány kortestanyájává aljasit tattak: a törvény őre hallgat, mossa kezeit, mint Pilátus és engedi lábbal tiporni azt, a mi lételedet, családi nyugalmadat, érzelmeidet a kufárokkal szemben védi — a törvényt. Meddig tart. ez állapot ? avagy némán, ösz- szedugott kezekkel nézzük, mig a jog és az igazság rovására a Pyrrhusi győzelem kierő- szakoltatik ?! Arra vagyunk kárhoztatva, hogy füleink hallatára fenyegesse elcsapással a hivatalnok alárendeltjét, ha az ellenzékkel szavaz? Azért légy e honnak hű fia, hogy magasabb adót rójjanak rád, ha szived sugallatát követed? És azért tanultál csekély vagyonod romjain, hogy a közpályán ne értékesithesd tehetségedet, ha hazafias érzelmeidet nyíltan kimondod? Ez mégis sok ! S ha a korrupczió és demoralizáczióról beszélünk, szemünkbe nevetnek, mintha valamely más országban ápoltatnék. A czinizmus, melylyel az ellenzék panasza fogadtatik, megdöbbentő. Hatályát vesztette a törvény, avagy ez nem mindenkire egyaránt kötelező ? Kérdhetnők az I illetőktől s feleletet csak a választások után nyernénk. Ekkor ők az igazságosak, s ha az ellenzék győzött — mint a hogy az adott viszonyok között győznie is kell — felfogott kezekkel rimánkodnak a pardonneért. A hősökből gyávák lesznek s már előre látom a sok táuyérnyalót, kik most a nép nyakán ülnek, farkcsóválva mint kérik a bünbocsánatof Az érett gyümölcs lehull fájáról : — eléggé érett vagy, korrupczió, hogy uralkodásod véget érjen ! A „Pol. Corr.“-nak írják Budapestről . A képvi- seíőkázban folytatott viták ideges voltát annak tulajdonítják, hogy az ülésszak berekesztését türelmetlenül várják. A kormány ép azért elhatározta, hogy az ülésszakot már e hó 20-á n fogja berekeszteni, minthogy az osztrák kormánynyal létrejött egyezség következtében a szoszadó törvényjavaslaton a főrendiház által tett módosításokat, továbbá a több viczinális vasútra vonatkozólag közelebb előterjesztendő törvényjavaslatot még előbb a képviselőházban kell letárgyalni. Az alföld- fiumei vasút államosítására vonatkozó törvényjavaslat az ülésszakban nem kerül tárgyalás alá. Bécsi diplomácziai körökben fölöttébb valószinü- I nek tartják, hogy a konferenczia ügyében megegyezés jön létre Francziaország és Anglia közt. Azt hiszik, hogy a konferenczián érinteni fogják ugyan a politikai kérdéseket, de a határozatok csak a lik- vidáczióra fognak szorítkozni. — Törökország még nem nyilatkozott. Nem valósul az a hir, hogy a porta Konstantinápolyt ajánlotta a konferenczia helyéül. Waddington Granvillenek újabb jegyzéket nyújtott át, melyben Francziaország azon kívánsága, hogy az egyiptomi pénzügyi kérdés tárgyában tartandó értekezlet ne szorittassék korlátok közé, részletesebben indokoltatik. E jegyzékben, mely válasz az angol kormány javaslatára, a franczia kormány odanyilatkozik, hogy az egyiptomi kincstár szorult helyzete a legutóbbi kalandos vállalatok eredménye. Az állam hitelezőinek nyújtott biztosítékot nem szabad megcsorbitani azért, hogy e hadjáratok költségei fedezhetők legyenek, mert ha e biztosíték egy részéhez a jelenlegi viszonyok következtében hozzányúlnak, ez által preczedeus teremtetik, mely később ismétlődhetnék. Választások elfítt. A székely atyafiakhoz. I. Az ország minden részében élénk és lázas mozgás észlelhető a küszöbön álló országgyűlési képviselőválasztások alkalmából. A sajtó, mint az eszmék, elvek, érzelmek és vélemények közlönye, ugyancsak pezsgő munkásságot fejt ki. S ez nem is lehet máskép, midőn az eszmék, elvek és pártok a legnagyobb forrongásban vannak, midőn mindeuik saját meggyőződését érvényesíteni kívánja. Ennek most vau az ideje, most, midőn a jelen országgyűlés ideje maholnap lejár, midőn felséges urunk királyunk a nemzetet uj képviselők választására fogja felhívni. Most van az ideje ismételten és ismételten, százszor és ezerszer nemzetünk sorsát eddig intéző kormányunk és pártjának tévedéseit, hibáit, vétkes, a nép és nemzetre káros és veszedelmes mulasztásait elmondani, azokat minden honpolgárral megértetni, valamint a közjogi alapon álló ellenzék törekvéseit a választó polgárokkal megismertetni, őket a haza jóléte előmozdítására azon zászló alá szólítani, mely alatt az ország jogaiért, a nép, a nemzet érdekeiért kitartással és lelkesedéssel küzdött, s ez alatt őket újabb küzdelemre bátoritaui mindaddig, mig a haza fényre derül, mig egy jobb jövő napja e sokat szenvedett nemzetre fölvirrad. A székely nép sem maradhat hideg és közönyös a nagy mozgalommal szemben, épen akkor, midőn a múltakból szomorúan és keservesen tudja, hogy a mai „szabadelvű“ (!) kormány kevés kiváltságaitól is megfosztotta; midőn látja, hogy az életét elmetsző kés az ösz- szes magyar fajjal együtt az ő életeréhez is mily közel jár. A székely nemzetnek mindig nagy és fényes része volt nemzetünk és hazánk alkotmányosságának kivívásában és fentartásában. M t sem maradhat hátra tehát, midőn jelenlegi kormányrendszerünk a közjogi alapot meghamisítva és veszélyeztetve, hazánk alkotmányos önállóságához és politikai befolyásához — melyet legújabban az 1867. évi XII. törvényczikk ir körül — nem ragaszkodott, hanem a közös kormány hatáskörét kiterjesztette és a delegá- cziók ellenőrzési jogát nevetségessé tette. Még kevésbbé árasztott fényt a magyar névre azon politika, melyet Magyarország közjogi állásának veszélyeztetésével Horvátország irányában űzött, s már az innen fenyegető veszélyek elégségesek arra, hogy minden honpolgárt kiábrándítsanak halálos szendergéséből s eldobva magától és megvetve rniuden önérdeket, a nemzet közös érdekeit önző s a nemzet zsírján táplált magánérdekének elébe tegye s bár egy porszemmel a nemzeti jobb jövő épületéhez, ha ez még a nemzet bizalmát meg nem érdemlő mai kormány megbuktatásával lenne egybekötve is — hozzájárulni. Székely választó honpolgárok ! emlékezhettek rá, hogy midőn ezelőtt 9 évvel a mai kormány az ország vezetését átvette, azt Ígérte, hogy az államháztartást rendezni és az egyensúlyt helyre fogja állítani. Tette e ezt ? Nem; tehát Ígéretei hamisaknak bizonyultak. Keservesen nyögtök a terhek alatt, melyek azon czélból róvattak rátok, hogy a deficzitek megszüntet- tessenek, az államháztartás rendeztessék ; tudjátok, hogy e végből uj nehéz adók vettettek ki, a régiek fölemeltettek, vám, illeték, bélyeg, szóval a kigondolható közterhek minden neme s fajtája a legvégsőkig felcsigáztattak, az adóbehajtás a drákói szigor netovábbjáig hajtatott, az államjavak eladattak, — s mégis mindezek daczára az államháztartás ma rendezetlenebb, mint valaha, az egyensúly nincs helyreállítva. Nem méltán lázad-e fel minden jóra való honpolgár kebelében a vér e rendszertelen államgazdálkodás miatt? Lehet-e reménye valakinek, hogy egy ily kormány kezében maradván jövőre is a nemzet sorsa, az államháztartásban javulás álljon be ? Kileucz évi rendszertelen államgazdálkodás nyujthat-e biztosítékot jövőre? — Alig. * Hazánk s főkép itt a hegyek között mi székelyek földművelő, iparos és kereskedő nép volnánk. Lett-e valami, tekintettel ezekre, segítve rajtunk ? Semmi ; sőt a legkínosabb és nehezebb anyagi helyzetbe s nyomorba sodor-
