Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-04-26 / 47. szám
Tömösi, szoros ápr. 21. (d. u. 3 órakor.) Lélekemelő ünnepélynek színhelye e perczben a tömösi szoros, hol a magyar szabarlságharczban annyi honfivér folyt. A magyar mérnök- és építész- egylet százötven tagból álló kiránduló társasága a messze keletről jövő útjában a kegyelet adóját rótta le e perczben azok iránt, kiknek vérével áztatott e föld. Ott áll emlékükre a szobor, melyet ugyanez egylet állított, hogy évszázadok múltán is fennen hirdesse azok dicsőségét, kik a hazáért hősi halált haltak. A szobor alatti völgyben, a Tömös vizének partján Brassó város kitiiuő polgármestere fogadta a látogatókat, mig fenn a begyen a négyfalusi (Bács falu, Türkös, Csernátfalu s Hosszufalu; tanítói kar éneke hangzott fel a magasba. Az oszlop talapzatánál Bajkó Lajos negyvennyol- czas honvédtiszt gyönyörű beszéddel üdvözölte a vendégeket., melyben visszarázsolta azt az időt, mikor e helyről küzdöttek a honfiak s e helyen vérzettek el. A mélyen átérzett beszédet viharos éljenzés kő- I vette s utána a társaság két tagja beszólt — kik- nek nevét azonban nem tudom. Az ünnepély leg- kegyeletesebb része csak most következett. Ázsia földjében nyugszanak Guyon tábornok, a branyisz- kói hős porai. Annak sírjáról hozott magával a társaság egy babérkoszorút, azzal koszoruzták meg az emlékszobrot. A hatást, melyet e jelenet mindnyájunkra tett, csak érezni, de leírni nem lehet; — csak érezni, ki részt vett abban az időben, ki odaállott az ágyu- torka s a szurony elé, kitette magát a százszoros halálnak — a hazáért. Ezzel az ünnepélynek vége volt, a társaság a külön vonaton folytonos- dynamit durrogások között ismét eltűnt. Nubiai. VEGYES HÍREK. A Zwingli Ünnepély N.-Borosnyón f. hó 22 én díszesen folyt le, térszüke miatt az ebbeli tudósítást csak jövőre hozhatjuk. Az ünnepélynek politikai jellegét sem lehet tagadni, a protestáns függetlenségi szellem lengte át a közönséget. Kossuth Lajosnál. Korchmáros Jenő és Bajza István szombathelyi fiatal urak a húsvéti ünnepek alatt rövid körutat tettek Olaszországban. Turinba érkezve, felhasználták az alkalmat s tisztelegtek Kossuth Lajosnál, ki hosszadalmasan elbeszélgetett velük. A megjegyzésre, hogy igen jó színben van, a nagy hazafi mélabús hangon válaszolt: „Igaz, hogy jó egészségnek örvendek, de az aggság terheit érzem. A munka már nehezemre esik, sétáim sem a régiek többé. Azelőtt eljártam az Alpesek közé is botanizálni, minerologiai tanulmányokat tenni, de már csak rövid sétát tehetek Turin környékén. Es azonfelül csalódnék, a ki azt hinné, hogy én Turinban úgy élek, mint más turini polgár. Nem. Elzárkóztam a nagy világtól, remete-élet az enyém. Hónapok telnek el, hogy az utczán járva meg sem emelem kalapomat. Engem sem ismer senki, én sem ismerek senkit, nincs kit köszönte— Az udvarias kalandok és a szív között nagy a különbség. Cezar csak egyet szeretett ... ez egy pedig megtörte hűségét . . . Camilla összerezzent, s hogy arcza színjátékét elrejtse, a himzőasztal fölé hajolt. Egy ideig hallgattak mindketten, de végre is Camilla törte meg a csendet: — Ön még mindig felelettel tartozik nekem azon kérdésre, vájjon Cezar mit szól e házassági tervhez s osztja-e nagybátyja, a doge véleményét ? — Mint emlitém, Cezar hirszomjas ; e házasság czélhoz vezetné őt, általa elérhetné a köztársaság legmagasabb méltóságát, s hogy ezt elnyerhesse, egy általa nem szeretett nő oldalán is lép az oltárhoz. Talán, ha más utón érhetné el czélját, akkor . . . — Akkor — szólt hevesen közbe Camilla — azt hiszi ön, hogy akkor lemond e házassági tervről ? — Én nem tudom, annyira nem terjeszkedhetem; nem vagyok Cezar megbízottja. De mindazonáltal azt hiszem, hogy Grimani Nerina nem lesz dogaresse, ha Cezar más utón is elérheti a dogéi széket. A házasság kizárólagos oka ez, mely azonban ez esetben elesnék. Camilla reszketett, midőn Giovanni reá szegezte tekintetét, melyből kivehette, hogy Nerina helyett őt gondolja. Arczának színe folyton változott. Majd sötét pir, majd halalsápadtság ült orczáin ; s Giovanni gyönyörködve győzelmében, idején levőnek látta, hogy áttérjen a látogatás tulajdonképeni czéljára. — A doge, signora, beteg; — kezdé tehát bizalmas hangon, — sokkal betegebb, mint Velencze hiszi. Ha nyilvános helyen megjelenik s hivatalának megfelel, arra csak erős akarat birja; de mi, kik közvetetlen közelében vagyunk, kik látjuk őt otthon, mi határozottan állíthatjuk, hogy szegény jó nagybátyánk napjai számlálvák. Az uj dogeválasz- tás igen közel lehet, szükséges volna téhát, hogy összes barátaink működnének most közre Cezar j nem, nincs a ki köszöntsön.“ Végre megköszönte ţ fiatal vendégeinek, hogy meglátogatták s biztosította őket, hogy mindig szívesen veszi, ha honfitársai magányában felkeresik. Gyászhir. A tordai kir. törvényszéknek gyásza van. Zabolai Csekme Béla királyi ügyész, szolgálaton kiviili viszonyban levő honvéd főhadnagy, köz- igazgatási és városi bizottsági tag f. hó 22-én hajnali 4 órakor életének 41-ik évében 15 napi kínos szenvedés után a tüdőlob áldozata lett. A boldogult, mint a tordai kir. ügyészség vezetője, 7 évet meghaladó működése alatt kitűnő szakképzettsége és társadalmi ismeretei, Őszinte, szivélyes, szerény modo ra, s emberbaráti nemes lelkülcte által Torda városának egyik legtiszteltebb és rokonszenvesebb egyénisége volt. Mint a kies Székelyföld szülötte, hazáját hőn szerető, érdekeit hiven szolgáló, érette szerény hatáskörében munkára és áldozatra kész magyar, kit nem csak a pályatársak, hanem e város és vidékének általános részvétele kisérend kora sírjába, annak kifejezést siet adni a koporsójára tömegesen érkező koszorúk küldése által is. Csekme Béla halálát a rokonokon kívül, bánatos özvegye és kiskorú árvája gyászolja. A boldogultban Háromszékmegye is egy volt kitűnő tisztviselőjét vesztette, ki mint a k.-vásárhelyi kir. ügyészség vezetője, mindenütt nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendett. Nyugodjék csendesen ! Nyilvános kimutatás. A brassói rom. kath. e'emi iskolába járó szegény, árva növendékek tanszereinek beszerzési alapjára adakoztak: (Folytatás). Mayerné u. a. 1 reggeli sipka, 2 tintatartó, 1 csi- ga-katulya, Papp Gy.-né u. a. 1 hamutartó, egy gyüszűtartó. Borosnyai P. k. a. 1 tál, 1 szobor. Simayné u. a. 1 tolltisztitó, 1 óratartó. Neurihrer- né u. a. 1 aranykeretü Mária-kép, 1 compot-tartó, 1 tál sütemény, tokaji bor. Schneider Arno bárónő 1 virág-váza. Wolf E.-né u. a. 1 frt. Körnerné u. a. 1 adag ulmi kenyér. Gyertyánffy L.-né u. a. 1 frt. Wagner ur 2 db. egészség-szalag. Koródinó u, a. 2 frt. Altstädter A. ur 300 db. papír-szervietet. A Bukarestben működő Sidoli-féle czirkusz f. hó 20-án, a románok husvét-vasárnapján, a magyar mérnökök és építészek egyesülete kiránduló tagjainak megérkezési napján, midőn egészen zsúfolva volt, este 9—10 óra között összedült s meggyuladt. Az okot a főgerenda gyengeségében keresik, mely először tört le, magával rántván a szurkosvászonból álló fedélzetet; ez a lámpákat érve, tüzet fogott. A tüzet a kéznél levő tűzoltók azonnal eloltották. Borzasztó kiabálás és lárma, tolongás kezdődött; többen a karzatról leugrottak; a jelen volt magyar vendégek — kik közül egy sem sérült meg — a czirkusz gyenge alkotásu oldalfalait kiütvén: sza- badá tették a tért. Két halottat, G súlyosan sérültet vittek a szemben levő „Caffee Boule\vard“-ba, kétségen kivül több súlyos sérülés is történhetett. A czirkusz helyét ma csak rom és égett foszlányok jelzik. Román lapok az ünnepek miatt nem jelenvén meg, bővebb részletek ismeretlenek. Nők figyelmébe. Nőbarát orvosok legújabban azt igyekeznek bebizonyítani, hogy a nők ideges főfájása sokkal ritkább, mióta a homlokot hajjal beborítják, azaz frou-frout viselnek. A felfelé fésült haj — 137 megválasztatására. Szabad neki Morosini Camillát is e barátai közé számítani ? Camilla átértette az egész tervet s bizonyos bizalmatlansággal nézett Giovannira. — Mit tehetnék éti az ő ügyében ? — mondá némi szünet után. — Én csak gyenge asszony vagyok és nem értek a politikai dolgokhoz. — Ön szép, — volt a válasz, — és szép nőknek, különösen, ha, mint ön, ranggal és vagyonnal bírnak, mindenkor nagy befolyásuk van és gyakran tőlük függnek az állam ügyei is. Tudom, signora, — folytatá hízelgő hangon Giovanni, — hogy ön boldogult férje családjában igen nagy tekintélynek örvend ; érvényesítse ezt rokonainál fivérem javára s igen nagy szolgálatot tett neki. ... De mi ez, signora ? — szakitá hirtelen félbe szavait, látva Camilla arczának átváltozását, — miért néz oly különösen reám ? — Azt hinném, — viszonzá hidegen a kérdezett — hogy ha fivére oly nagy szolgálatot vár tőlem, akkor ide fáradhatott volna, erre személyesen kérendő. Legalább igy illenék. Giovanni zavarba jött, de ismét hamar összeszedte magát. — Ön csodálkozik ezen, signora ? Csodálkozik, ha kerüli az ön közellétét, nehogy régi sebeit ismét feltépje? — Mióta őt tegnap ismét láttam, biztos vagyok, hogy e sebek rég beheggedtek már. — Oly nagyon biztos ön abban, signora ? Büsz • ke szivek gyakran a közönyösség álarczába burkolóznak, hogy való érzelmeiket eltitkolják. De ha ön kívánja, hogy Cezar személyesen tegye tiszteletét önnél . . . — Én nem kívánok semmit, — válaszolt büszkén Camilla, — csak csodálatomat kellett kifejeznem a fölött, hogy valaki szolgálatot kér egy nőtől, a nélkül, hogy az udvariasság legegyszerűbb szabályainak is eleget tenne. (Folytatása következik.) divatja pedig nyakfájást okoz, mert a szálak túlságosan vannak megfeszítve. íme a divatnak egyetlen jó oldala. Szerény kártérítési követelés. Amerikában nemrégen egy kisasszony kártérítési igényt támasztott egy fiatal ember ellen, ki négyszer Ígért neki házasságot, és mindig megcsalta. A bíró kérdésére, hogy mennyit kíván, szerényen azt felelte a kis tapasztalatlan, hogy 400 dollárral megelégszik. A vádlott pedig markába nevetett, mert mindenesetre a négyszeri ígéret és megcsalás, sokkal kevesebbe jött — mint egyszeri házasság. Amerikában. Egy, Bismarkban, Dakaya államban lakó gazdag svéd nemrég azzal a szándékkal ment Redwingbe, hogy megnősül. Az első embernek, a kivel találkozott, 200 dollárt Ígért, ha neki feleséget szerez. A redwigi ember a svédet házába vitte s bemutatta neki saját leányát. A leány a derék svédnek annyira megtetszett, hogy rögtön eljegyezte 8 Bismarkban levő, 40,000 dollár értékű vagyonát telekkönyvileg ráíratta. Az esküvő három nap múlva történt meg. Ritka örömapa részesül azon szerencsében, hogy leányát ily jól elhelyezze s ezért még pénzbeli jutalomban is részesüljön. Ötszáz dollár pályadijat tűzött ki Barnum hírhedt amerikai vállalkozó a legjobb költeményre, melynek az ő fehér elefántja fogja a tárgyát képezni. Barnum ezt az elefántot, Tung Talungot, a keleti vallásosság élő szimbólumának tekinti s megkívánja a pályázó poétáktól, a kiknek bizonyára légió lesz a számuk, hogy szentnek tekintsék ők is a költeményük hősét s komoly hangon zengedezzék a dicsőségét. Irodalom. Könyvismertetés. („Zwingli Ulrik élete és a helvét reformáczió megalapítása A nagy reformátor négyszázados évfordulója alkalmából emlékének szemelte Benke István, ref. gymn. * tanár. A reformátor arczképével. Szerző sajátja “) (Vége.) Mint a régi Görögországban, mint Jeruzsálemben és az olasz köztársaságban, most is egy aránylag I kis község volt hivatva vezérszerepre az emberiség fejlődésében, az által, hogy magáévá birta tenni egy férfiúnak tanait. A hit terjesztésére a két reformátor helyzete és eljárás módozata is ugyanazonos volt: egyúttal politikai és egyházi. Mindkettő tanácskozó és törvényhozó tagja volt városának. A nagy reformátor jellemzésére, lelki erejének nagyságára, istenben vetett hitének magasztosságára méltóbb képet nem nyújthatunk, mint ha bemutatjuk a nagy férfinak a 1519-iki -pestis alkalmával betegségében irt verseit: I. A betegség elején. Segély Uram, e szükségben, Halálomat közel érzem! Te győzted le öt a harezban. Légy Krisztusom én mellettem S hozz enyhülést nagy terhemben. Hozzád kiált esdő szavam: Ne töltsd tele a poharam! Huzd ki sebző nyilaimat, Szüntesd égő fájdalmimat, Melyek nyugtot nem engednek S egy perczig sem szünetelnek. De ha sorsom halál leszen, Zúgolódva azt nem veszem; Oda megyek intésedre. Hol utam van kijelölve, Csak lelkem a föld porából Old fel minden salakjától. Uram, te vagy én Teremtőm, Bánj velem mint gondviselőm I Akár mondod: szolgám, maradj; Akár igy szólsz: hívem, haladj; — Akaratod én akarom, Tégy bármit is jóakaróra! II. A betegség növekedtekor. Uram Isten, légy vigaszom! Aggódás és nagy fájdalom Emészti a testet, lelket: Adjad azért kegyelmedet! Mert ki szivét mulandótul Elfordítja s Hozzád fordul, S reménységét Benned veti : Szabadulást adsz ő neki. Nálam minden enyészőben, Beszédre nem indul nyelvem; Érzékim is eltompultak, Segélyedre rászorultak. Harczolni most nem tudhatok, Elgyötörtek testi bajok; Uram! legyen Nálad lelkem, Vigye bár a halál testem. III. Felgyógyuláskor. Hála Isten! Ismét érzem az erőt, Egészségem s régi éltem visszajött; Ülj ült lelkem mintegy magas szárnyra kel Eg felé, hol boldogságot a Jézust lel. Áldott legyen azért a Te szent neved, Lelki s testi erőm, hogy úgy növeled. Ha akartad volna, hogy én elmenjek: Tudom, tárva lesznek vala a menyek; így még egyszer megizlelem halálom, S akkor tán azt keserűbbnek találom.
