Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-04-24 / 46. szám
^ flétí» levelezés. I Nyolczlábu malacz. Pusztaberényből a napokban egy csodaszi'.lött malaczot küldöttek be Lengyeltótiba az orvoshoz. A malacznak egy feje, mellben összenőtt egy elő- s két hátsó — elkülönített testrésze volt, egy köldökzsinór s nyolcz lábbal. Az ösz- szenövés mellben s oly alakban történt, mintha a két kis állat első lábaival ölelte volna egymást, s igy az egyiknél a jobb, másiknál a bal láb képezte az első lábakat, a másik két első láb a test felső részén keresztbe n yugodott, a hátsó lábak azonbau az elkülönített testrészeken egészen szabályosan állottak. A csoda-állat élve jött a világra, s tektníve a testrészek kifejlett voltát, — élve is maradhatott volna, ha a köznép babonás hiedelme véget nem vet^életének. A tulajdonos béresné ugyanis kezébe vette a malaczot, a mint azonban csodálatos voltát észrevette, azonnal egy közeli kődarabhoz sújtotta fejét, úgy hogy az bezúzatott s az állat megszűnt élni, — mert hát az ördög lakozik az eféle csodaszülöttekben. Iszonyú helyzet. Wiesen, svájczi csöndes falucska a uapokbau nagy izgatottságban volt egy, a Hotel Bellevueben lakó hollandi hölgy eltűnése miatt. Utoljára a hires jennisbergi hídnál látták őt s midőn a vacsoránál távollétét észrevették, rosszat kezd tek gyanítani s Paling ur vezetése alatt egy csapat fiatal ember elindult keresésére. Hosszas kutatás után egy paraszt fiú rémülten jelenté, hogy a közel levő mélység fölött ég és föld közt lebegni látott egy úri hölgyet. Paling ur rögtön a veszélyes helyre sietett s a fiú szavainak borzasztó igazságáról személyesen meggyőződvén, a fiatal urak s a többi jelenlevők segítségével lánczot formálva, a veszélyes helyzetben levő hölgyet megmentette. A nő ugyanis arra jártában megcsúszott, a föld alatta omlani kezdett s ő okvetlenül belebukik a 150 méternyi mélységben zugó hegyi patakba, ha véletlenül egy magánosán álló fatönkben föl nem akad. Ezen tartotta főn magát teljes 8 órán keresztül, a nélkül, hogy mozdulni mert volna. A nagyon elgyöngült nőt kocsin vitték a vendéglőbe, hol a többi vendégek nagy aggódások között várták őt s az egész expedicziót. Harminozhat magyar ember halt meg, mint az „Amerikai Nemzetőr“ ina, Amei lkában. Márczius Kovásznál kerület, 1884. ápr. 20. Tisztelt szerkesztő ur! rület minden józan gondolkozásu polgára kétszm us örömmel vette azon hirt, mely szerint a magyar parlament nehány legkitűnőbbjeit mielőbb lesz szerencséje saját körében látni. Azon hir, hogy gróf Apponyi Albert, Szilágyi Dezső és Iloránszky Nándor hozzánk fognak jönni, mindenikünkben osztatlan lelkesedést keltett. Már rég belátta a Székelyföld minden igaz polgára, hogy a jelenlegi kormány politikája semmi egyéb lépesmóz-vesszŐnél, mely anyagi tekintetben pusztulásnál és szellemi tekintetben politikai erkölcstelenségnél nem tud egyebet felmutatni. A „dicső“ mameluk kormány kilencz évi ámítását, melylyel minket a végtönk felé igyekszik kormányozni, megelégelték. Úgy politikiai, társadalmi, közgazdászati mint egyéb téren fényes Ígéretei daczára semmit sem tett, mely ok szüli azt, hogy ma mindenki csak panaszkodni tud azon garázda merényletért, melyet a fennen hirdetett liberálizmus zászlója alatt a Tisza kormány áldást hozólag tett. Dicső alkotásai közé lehet sorolnunk: Boszniát és Herczegovínát, melyet nékünk nyakunkra hozott; az adók különféle fajainak rendkívüli felemelését, melyet utolsó fillérünk kiszivattyuzására elég fináncz politikával kigondolt; azt hogy a Székelyföld kiváltságát, a kisüstöt tőlünk megvonta és igy századokon át élvezett jogainktól megfosztott ; az államjavakat eladatta, a vadászati adót nyakunkba vetette,- hogy marháinkat ezáltal oda engedte dobatni a fenevadaknak; a közigazgatási rendszerbe bohozta az agyonhallgatást; bukott ke- gyenczei számára szervezett egy sereg nélkülözhető hivatalt; meghozta a Székelyföld hátrányára a romániai gabona vámmentességét, — s mindezek daczára az államháztartási egyensúlyt nem állította helyre. Hogy ily körülmények mellett van okunk elég ma már az ellenzékhez csatlakozni és oly képviselőt jelölni ki magunk számára, a ki nem mindig „igen“-nel, hanem a körülményekhez képest „nem“- mel is tudjon szavazni, — az természetes. Örömmel vette ezen választókerület, ily szempontokból kiindulva, azt a hirt, hogy kerületünkben az ellenzék Kovács Károly ügyvédet, az önzetlen és derék hazafit kívánja képviselőnek felléptetni. Osztatlan lelkesültség lebeg mindnyájunknak szeme előtt, mert mindnyájunk nagyon jól ismerjük nevezett jelöltet. S egész biztonsággal merjük mondani, hogy képviselőnk is ő lesz A mult választásnál a személyt, nem az elvet választottuk. A Thury név nálunk hatalmas, a nép kegyelettel említi a Thury- akat, kik velők annyi jót tettek, de végre is hiába. Thury Gergelyt most mindamellett nem választják meg, mert nekünk ellenzéki képviselő kell. Ha kormánypártit választanánk, akkor csakugyan ő volna az egyedüli, kívüle maga Tisza Kálmán sem. Árkos, 1884. április 21-én. Jelige: „Sok hűhó semmiért.“ E jeligét választottam mai soraimhoz, ha ugyan tért ad azoknak a t. szerkesztő ur. Legjobban ez illik arra a fogadtatásra, melyben az ilyefalvi választókerület a koszorús költőt, illetve képviselőjét, Jókai Mórt részesítette; — nyomott kedélyhangulat, f ljes lelkesültség-biány jellemezte az ott nagy számban egybegyült választókat, kiknek kétharmada Nemes Nándor gróf hive volt. H: Községünk teljesen közönyösen viselte magát Jókai bejövetele iránt, mert alig van egy választónk, ki szavazatát reá adná. De ép ellenkezője ennek áll Nemes Nándor grófra vonatkozólag. Neve gyújtott itt, jelöltsége hallatára népünk mintegy „uj életre ébredt.“ Az árkosiak mindég rendíthetetlen hi vei voltak a Nemes családnak, osztották mostan jelöltünk elveit s teljes bizalommal voltak iránta, a volt képviselő iránt. Nemes Nándor gróf mint képviselő tett az or- || szágért, tett kerületért s ily képviselő kell nekünk. Közönségünk már alig várhatja a nemes gróf lejö- veteiét; — színről-színre, arczról-arczra akarjuk őt látni, hallani szavát, tőle magától akarjuk hallani, hogy kész kerületünket a jövő országgyűlésen képviselni. Ennek nagyobb hatása lesz, mint volt Jókai beszédének. Hátha még vele jön az ellenzéknek három oly vezéregyénisége, mint gróf Apponyi Albert, Horánszky Nándor és Szilágyi Dező!... Ez azután fogadtatás lesz. Nem lesz ott legfeljebb 200 ember, mint Jókainál Szentgyörgyön, kikből a „Székely Nemzet“ ezerekre menőt faragott; nem lesz ott oly csendes éljenzés, mint Jókainál, melyből a „Sz. N.“ szűnni nem akaró éljenzést vélt hallani, — hanem lesz ott lelkesedés, minőt tiszta érzelmek keltenek, nem pedig hivatalból van valakire rádiktálva. A székely népnek ünnepe lesz e nap s hogy ez mielőbb legyen, mindnyájunk óhaja. Isten hozza közénk a nemes grófot, kinek megválasztásában semmi kétely, — isten hozza a nagy veudógeket! K. L. Nyílt levél lluroinszi'lcmegye alispánja méltóságon báró A por Gábor úrhoz. Méltóságos báró alispán ur! Az ilyefalvi választókerütben Jókai Mór képviselő f. hó 20-án tartván beszámoló beszédét, ez alkalomra a képviselő elé menő kocsik határozott tudomásom szerint hivatalból voltak kirendelve, mit Méltóságod aligha tud. De történt egy ennél sokkal fontosabb eset, melyre kiválóan bátorkodom felhívni Méltóságod becses figyelmét. A kocsikat, az egyes közsó gek maguk pénztárából bírói utalványozás folytán fizették. Hogy ez nem légből kapott vád és rágalom, ime szolgáljon praeczedens eset. Kőrispatak községe 7 kocsit állított és ezért Tibád Mihály ottani lakos a község pénztárából 14 frtot kapott. Szentkirályban hasonlóképen fizetéshez fogott már a bíró, mi ellen Sükös Sándor ottani lakos tiltakozván, megakadályozta a község filléreinek korteskedésre leendő prédálását. A harmadik eset Szo- tyorban történt, melynek megakadályozása csakis Lonnes János birtokosnak köszönhető. Ez történik megyénkben nyíltan, mindenki szeme láttára. Meg vagyok róla győződve, hogy Méltóságodnak minderről semmi tudomása sincs és ép ezért tartottam kötelességemnek erre becses figyelmét felhívni. A községek szerény vagyona nem arra való, hogy azt a kormánypárt saját czéljainak előmozdítására fordítsa. Kérem méltóságodat, szíveskednék ez ügyben szigorú vizsgálatot indítani a bűnösök ellen, mert különben kénytelenek leszünk a közvagyon ilynemű kezelése ellen a képviselőház elé járulni. Kelt Ilyefalván, 1884. ápr. 21-én. Egy polgár. VEGYES HÍREK. Villamos vasút. Budapesten, mint nekünk írják — vegyes bizottság jelölte meg a városligetben a villamos vasút pályáját. A pálya kezdődik a sugárút sarkalatától nem messze az artézi kút ivócsarnokánál (mely még nem existál), a pázsiton halad az állatkert főbejáratáig, a mely főbejáratot idébb kell majd rendezni. Innen kezdve az állatkert kerítése mellett fut a pálya a Hermina-ut felé s itt kanyarodva a a nagy iparcsarnok hermina-uti bejárójánál ér véget. Helyreigazítás. Félreértésekre szolgáltatván okot (miután Papolczon több Imreh János van) e lapok 35-ik számának Vegyes hírek rovatában „Megkerült gyűrűk“ cziinü közlemény, enuélfogva azt helyre- és odaigazitjuk, hogy a tettes az a tollatlan jómadár Imreh Jancsi (András fia) szolgalegény, ki nemcsak az ablakon át a gyűrűket csempészte volt el, hanem, amint vallomása folytán kiderült, daczára annak, hogy azon ablakkeresztbe, melyen át a lopás történt, vas van huzva, ottan bebújt s az ebédlőn át a kereskedésbe behatolva, onnan nehány forint bankjegyet, szivart és még ki tudja mit lopott el ; ezen kívül kapott egy skatulyában némi tésztasüteményt is, melyet szintén elvitt. Különben a tettes még mindig szabadon jár. Boldog dolog ! Nyilvános kimutatás. A brassói rom. kath. e'emi iskolába járó szegény, árva növendékek tanszereinek beszerzési alapjára adakoztak: Forhansz J. ur- hölgy 10 frt, egy virágtartó, egy gyümölcsös-tál. Cvitás A. cs. kir. hadnagy ur 50 kr. Maurer V. ur 5 frt. Popp G. Vilma urhölgy 3 frt. Kovács A. urh. 2 frt. Papp L, urh. 3 frt. Papp J. urh. 2 frt. Vautier H. k. a. 5 frt, 1 divánpárna, 1 levél-suly. Fialané urh. 1 üveg vajtartó. Baruchné úrasszony 12 drb csemege-tányér. 1 gyümölcs-tál. Iiarmath L.-né u. a. 1 vajtartó. Gracsányiné u. a. 1 befőttes tányér. Tutschekné u. a. 6 drb üveg-tányér, 1 hamutartó, Lászlóné u. a. 2 drb ivőpohár, 1 kendő, ( 1 tűtartó, 1 hamutartó. (Folytatjuk.) Újabb Schenk Hugó. Kaposváron a napokban mélyen megbotránkoztató eset történt. Tislarics Ilona nevű lány jött f. hó 15-éh a városba, hogy valami szolgálatot kérésén. Minthogy azonban terve nem sikerült, tovább akart menni. Mielőtt a vasúthoz érkezett volna, találkozott Goldstein Józseffel, egy kaposvári korcsmáros fiával, kivel már azelőtt viszonyba volt. Goldstein rábeszélte a lányt, hogy ne utazzék még el, hanem igyék meg vele nehány pohár sört. Három korcsmában is megfordultak. Weisz korcsmájában a lány már nagyon el- gyöngültnek látszott, mit azonban ittas állapotának tulajdonítottak. Goldstein itt almával kínálta a lányt, mit azonban ez eldobott s Weisz leánya vette föl, kitől Goldstein hirtelen elvette s összetiporta. Az alma belseje valamitől fekete volt. Goldstein szülei a szegény leányt elfogatták. A rendőrségnél azonban rosszul lett, az előhívott orvos mérgezést konstatált s Goldstein József rövid habozás után be is vallotta, hogy a leányt ő mérgezte meg. A lány most élet-haláltusában fekszik a hórházban, a gaz ficzkót pedig — ki a lánynak hét forintnyi összes készpénzét is ellopta — a törvényszéknek adták át. 18-án Virginia állam Pocahontas nevű kőszéubá- nyájában valakinek ügyetlensége által borzasztó lég- robbanás történt, mely 112 embernek, köztük a fentemlitetteknek halálát okozta. A szerencsétlenek közt egy erdélyi sem volt. Irodalom. Könyvismertetés. („Zwingli Ulrik élete és a helvét reformáczió megalapítása. A nagy reformátor négyszázados évfordulója alkalmából emlékének szentelte Benke István, ref. gymn. tanár. A reformátor arczképével. Szerző sajátja.“) (Folytatás.) Nézetem szerint a Zwingli és Luther közt fennforgóit hitelvi különbséget idő, tudomány s tisztult erkölcsi nézetek annyira kiegyengették, hogy e két felekezetnek az újabb időben megkisérlett egyesülését (unió) nem annyira a dogmatikus felfogás, hanem inkább az alkotmány-szervi, a külső igazgatás ellentétes kérdései akadályozták meg. Ily alkotmány-szervi különbség : a Zwingli által teremtett s Kálvintól a schweiczi demokratikus felfogáshoz képest kifejtett, ma is uralgó presbyter i-r e n d s z e r. Az Isten igéjének szemelőtt tartásával mind az egyházi szervezet, mind az isteni tisztelet gyakorlása átalakult. Az eddig tévesen képviselt papirend helyébe a hívek egyeteme, az egyház- község lép. Zwingli a svájczi szabad szellem hatása alatt a teljes autonómiát, külön álló szervezkedést, kormányzat és isten tisztelet (ritus) tekintetében a világiak bevonása, sőt védelme alatt érvényesítette. Luther és Melanchton nem akarták a szakadást, közelíteni, még tanaikból is feladni hajlandók, a mint azt az ágostai (1530.) junius 25-én beterjesztett Confessio tanúsítja. A világiak beavatkozásától pedig mennyire irtóztak, jellemző Melanchton fel- sohajtása az elért eredmények miatt; „bárcsak visz- sza tudnám állítani a püspököknek, ha nem is uralmát, legalább kormányzatát. Kálvin, milyen lesz egyházunk, ha egyszer vége a hyerarchiának, tűrhetetlenebb a világiak zsarnoksága.“ Az összefüggést állam és egyház közt a két reformátor különbözőleg fogta fel. Vallás tekintetében : az úrvacsora és keresztség tana oly mélyen választá el őket, hogy e mélységet idő, tudomány még máig sem vala képes áthidalni, mig a Kálvin előrendelés tanát a mai tisztult fogalmak az isteni hatalom mindent átölelő bölcsességétől vezetve visz- sza, a szentirásból magyarázzák ki. — Luther csak annyiban tért el a régi egyháztól, a mennyiben a szentirás szavai erre egyenesen kényszeritették. Zwingli szakított a hagyományokkal, mind a tanítás, mind az egyházszervezés terén egyaránt. Zwingli a vallást az első kereszténység egyszerűségére, vissza vezetni, Luther a becsúszott visszaélésektől megtisztítani akarta. Tudom, hogy e bonczolgatás nem tartozik kritikám szoros értelemben vett tárgyához, de felhozan- dónak tartám azért, hogy Zwingli érdemét a vele egykorú s egy időben hitfelekezetet alkotó Lutheréivel szembe téve kimutassam, mennyire igaza van
