Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-04-08 / 40. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIY. é\iolyam. 40. szám. Kedd, április 8. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY, Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. IMIeg-jelen.il?: iietenkint háromszor: Kedden, Osáitörtöl^örL és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, főpiacz, 629. az. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre . . . . 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Hirdetések dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Becsben: Haaseustein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Ilaasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Előfizetési fellilváü a Nemere „HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY“ czlmü politikai és társadalmi lap 1884. tizennegyedik évi folyaméra. Előfizetési ára: Egész évre..........................7 írt — kr. Félévre...............................3 , 50 „ Negyedévre...........................I ,, 80 „ Külföldre egész évre . 9 „ — „ Előfizetőinket tisztelettel kérjük, előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattat- hatunk. Az előfizetés legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere Határszéli Közlöny“ kiadó-hivatalának Bernstein Márk könynyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A Nemere „Határszéli Közlöny“ kiadóhivatala. Szocziálizmus — anarchizmus. II. (g—b.) Görögország és Róma története tanúsítja, hogy a zsarnokok rendszerint a néppártból állanak^elő s a történelem ama hatalmas logikája, hogy régi századoktól kezdve napjainkig hasonló állapotok hason eredmények szülő' okai, megdöntésre nem talált. A hajdani robot alá vetett földmives művelte földjét, fellengző vágyakat nem ismert, nyugtalanságai nem voltak, mert védte a községi kötelék. A czéhrendszeren alapuló egyes mesterségek kiváltságai biztosították a kézművest a verseny ellen s mig a mester mellett dolgozó munkás vele egy kenyeret evett, a különbség a kettő között fel sem tűnt. Fáradság és öröm közös volt mester és muukás között. Ma nem létezik a községi gyűlések függetlensége és letiporva a czéhek mindennemű jogai: igy követelte ezt a folyton haladó társadalom és az egyenlőség törvénye. A középkori intézmények eltűntek, hogy ismétlődjenek az ó-koréhoz hasonló demokratikus állapotok. A szabad verseny, mely az újkori ipart jellemzi, megszülte a létért való küzdelmet, az örökös harczot munkaadó és munkás közt. A muukadijt szabályozó régi hivatalos tariffát a tőke és munka közötti viszony váltotta föl, mely ma a munkások helyzetét uralja. Ez idézte elő a munkás szövetkezeteket, melyeknek kifolyásai a munkabér emelése és a munkaidő leszállítása miatti gyakori strikeolások. A helyi szünetelés azonban nem javította a muukás helyzetét, mert a tőke tovább kitart, mint a létei alapjától, a dijtól megfosztott szegény munkás. Az egész világ munkásait csoportosítani alakult a „munkások nemzetközi társulata“, hogy a tőke elleni küzdelem annál hatásosabb legyen; ez az úgynevezett „Internationale“, mely egyszersmind a kozmopolitizmusnak legpregnánsabb tünete. A munkások nemzetközi társulatával szemben áll a világ pénzpiaczainalc szolidáritása s innen származik az, hogy ha \alság tör ki, annak visszahatása mindenhol érezhető. A tőkék egyesülése a munkások reakcziójá- ban kulminál. A munkás irigyli a tőkét s mióta a viszály magva szét van hintve, a társadalom is méltó aggodalomban lehet. Példa erre Anglia és Frâneziaország. A demokráczia szentesíti a politikai egyenlőséget, de a szocziálizmus, mely ennek ezége alatt dolgozik, a tényleges egyenlőségre törek-^ szik, s minthogy a tényleges egyenlőség tör-,, vény es utón nem eszközölhető: alakultak az anarchista társulatok, melyeknek főfegyvere a terrorizmus. Magyarországon e bajok nem akut jellegűek s nézetünk szerint azzá sem válhatnak, mert gyári ipara még nincs oda fejlődve, hogy any- nyi munkást foglalkoztasson, kik a társadalmat vagy rendet bárminő szövetkezet mellett is megzavarni képesek legyenek. A földmives, ki ma a tulajdon szerzésében gátolva nincs, bárha sok adója miatt izgatott is s nem bízik adófizetési képessége fokozásában, vele született természeténél fogva sem szocziálisztikus, sem anarchisztikus eszmékhez csatlakozni nem hajlandó. Nálunk rázkódást — ez idő szerint — a vagyoni javak felosztása előidézni nem fog s társadalmunk csakis any- nyiban van veszélyével fenyegetve, a mennyiben a fejetlenséget kormányrendszerünk nemcsak előmozdítja, hanem igen könnyen kifejlesztheti. Nálunk a socalistico-anarchicus mozgalmaknak nincs tere, de az ország politikai helyzete és kormányzása olyan, hogy ha szerencsés esélyek be nem következnek, múlhatatlanul válságok közé sodortatunk. A folyton emelkedő adók és közterhek, a napról-napra rosszabb, ravaszabb és költségesebb adminisztráczió, a nagy mérveket öltött korrupezió minden hazáját igazán szerető honpolgárt aggodalommal töltenek el. S ha végig tekintünk a kormány élén álló férfiú politikai pályáján, nem önkénytelenül is eszünkbe ötlik-e Aristotelesnek ama mondása : „a zsarnokságra jutás eszköze a néptömeg bizalmát megnyerni“ ? . . . Hová jutott az ellenzéki pártvezér, s mit várhatunk tőle ? ! . . . Gróf Nemes Nándor több oldalról hozzá intézett felhívásnak és úgyszólván a közóhajnak engedve, az ilyefalvi választókerület jelöltségét elfogadja s ennek kijelentésére kért fel minket. A gróf — mihelyt ideje engedi — lejő kerületébe s be fogja azt utazni. Ezen örvendetes hírrel kapcsolatosan azt is jelenthetjük, hogy báró Szentke r es zty Béla nem fog gróf Nemes Nándor ellen fel* lépni, mert eló're is belátta, hogy itt minden erőlködése hasztalan. A cs. és kir. közös hadügyminisztérium márcz. 8-án kelt rendeletével utasította a hadtest-parancsnokságokat: hagyják meg az alattuk állójcsapatok- nak és intézeteknek, hogy kezdjék meg azonnal a csapatok békeállományánál s a tüzérségi szertárakban levő kardok élezését („Vorschärfen“) s a pótkészletben tartott kardok és szuronyok élesre köszörülését („Scharfschleifen“). E munka — a rendelet szerint — a „legnagyobb sietséggel“ végzendő s már ki is szolgáltatták s csapatoknak a szükséges köszörüköveket és ráspolyokat, az utóbbiakat azért, hogy mozgósítás esetén mihamarább élesre fenhessék a bókeállománynak csak élezett fegyvereit. — A legtöbb hadseregben az a szokás, hogy csak az elrendelt mozgósítás pillanatában élesítik meg a kardokat s szuronyokat. Egyedül Oroszország tért el e szokástól [s nehány hónappal ezelőtt megkö- szörülteté hadseregének összes kardjait. — A hadügyminiszter rendelete kiemeli, hogy e rendszabálynak nincs más czélja annál, hogy mozgósítás ese- Jén megkönnyítsék a köszörüléssel járó munkát, s ,ípi ezt nem akarjuk kótségbevonni. Azonban nem 'fojthatjuk el azt az egy kérdést, hogy miért ndtn gondoskodnak egyúttal a fegyverekkel való visszaélés ellen is? melynek a jövőben bizonyára még sajnosabb következései lesznek, mint eddig voltak. A magyar és osztrák kormányok közti legújabb összeütközésről, a félhivatalos „Búd. Corr.“ a következő kommünikét közli: Az 1878. XX. t.-cz, azaz a kereskedelmi és vámszerződés több fontos határozatának és nevezetesen I. czikkének a osztrák kormány részéről történt elvitathatlan ekletáns megsértéséről kell ma hirt adnunk. Már néhány nappal ezelőtt megbízható oldalról vettünk tudósításokat az állítólag foganatba veendő rendszabályokról, melyekkel az osztrák kormány a pozsonyi marhavásár létrejöve- telét akadályozni akarja. Minthogy azonban nem hihettük, hogy az osztrák minisztérium tényleg oly messze fog menni, hogy egy megmérhetlen következményű ilynemű viszályt fogna előidézni, félretettük ezen híreket. De az alsó-ausztriai helytartóság közzétett rendelete kétségtelenné teszi a fent- jelzett szándékot. Ezen famózus rendelet, melyet a helytartóság az osztrák kormány rendelkezése alapján adott ki a misselbachi, gr.-enzersdorti, brucki és bécsújhelyi kerületi kapitányságoknak, továbbá a JBécs-városi tanácsnak, és a mely határozottan mint rendelet van megjelölve „azon rendszabályok iránt, a melyek a marhavásárnak Pozsonyban leendő felállítása indokából foganatba veendők“, éppenséggel a határzárt involválja a Pozsonyból jövő vágómarhák ellen. — Alig találunk szavakat, hogy az osztrák földmivelési minisztériumnak az efféle pa- lástolatlanul ellenséges és törvényellenes eljárását érdemileg jellemezzünk. A magyar kormány, a mely a mai napig a rendelet szószerinti szövegéről hivatalos tudomást nem nyert — a mint értesülünk — 4-én délelőtt az osztrák kormánynál távirati utón kérdést intézett, hogy tényleg Jétezik-e olyan rendelet, és követelte, hogy azt a vám- és kereskedelmi szövetség világos határozatai értelmében az osztrák kormány visszavonja. Az osztrák kormánytól nem érkezett még a magyar kormányhoz válasz azon felhívásra, hogy vonja vissza az alsó-ausztriai helytartóság által a Pozsonyból Ausztriába szállítandó marhák ellen kibocsátott rendeletet. Mi ugyan azt tartjuk, hogy a vámszerződés már a rendelet kibocsátása által meg van sértve; tényleges kár azonban nem történhetik egyelőre a magyar marha-importon, mert babár a rendelet ma lép hatályba, alkalmazása csak akkor kezdődhetnék, a mikor a pozsonyi uj marhavásár megnyílik és onnan fog felhajtatni Bécsbe magyar marha. Mert egyébüunen Bécsbe szállított magyar marha nincs azon zaklató eljárásnak alávetve. A pozsonyi vásár azonbau csak e hó 15 én nyílik meg, és igy a rendeletnek csak ekkor lehet foganatja, ha ugyan addig rég meg nem semmísit- tetett. Falkenhayn gr. osztrák földmivelési minisztertől a magyar földmivelési miniszterhez átirat érkezett, a melyben megnyugtatni igyekszik a kormányt, hogy az osztrák minisztérium nem szándékozik a magyar marhatenyésztés érdekeit sérteni s annak bizonyságául, hogy a magyar marhabevitel jogos igényeit figyelembe veszi, felhozza azt, hogy legújabb rendeletével a bécsi vásárrend egyik tételét, mely a csapatban való vásárlást és sors által való elosztást eltiltja, megsemmisítette. Az alsó-ausztriai hely- tartóság által kibocsátott rendeletről azonban egy szóval sem emlékezik meg levelében a nevezett miniszter. Párisban köztársasági körökben nagy aggodalmakat keltenek a párisi gróf állítólagos cselszövónyei; a gróf részére állítólag meg van nyerve a mórsó-
