Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-03-15 / 31. szám
— m — Ez volna szerény véleményem egy Hétfaluban létesítendő népbank kérdésében, s azt hiszem, ez az eszme megvalósításának legegyszerűbb a legbiztosabb módja. Vegyék fontolóra ezt a hétfalusiak, gondolják meg a dolgok s tegyék érintkezésbe magukat velünk s czéljukat elérték. Kérelem a n. szebeni kir. postaigazgatósághoz Brassó város Bolonya és Bolgárszeg külvárosok lakói legközelebb következő kérvényt fogják benyújtani a n.-szebeni kir. postaigazgatósághoz : Tekintetes igazgatóság ! Brassó szab. kir. város Bolonya és Bolgár szeg külvárosainak lakossága bátorkodik ezennel következő sérelmének orvoslását kérni tektes. igazgatóságtól. Nevezett külvárosok lakói a részükre érkező leveleket rendesen egy nappal később kapják, mint a belső város lakossága. A Budapestről kilencz óra húsz perczkor érkező postavonat levelei s hírlapjai a külvárosokban az nap nem jutnak czimzettek kezeihez, hanem várni kell másnapig, a mikor a rendes kézbesítés ideje vau. így történik az is, hogy a S.-Szentgyörgyön megjelenő lapokat az esetben, ha azok Földvárra mennek s onnan a reggeli vonattal jönnek Brassóba, mi nem kapjuk meg másodnap, hanem csak harmadnap, holott a városban ezt már akkor régen olvasták. A brassói kir. postahivatalt e tekintetben mulasztás nem terheli, mert ott egyrészt Schmidt postafőnök ur, másrészt Deák Imre levélposta kezelő ur elismerésre méltóan teljesitik hivatalos kötelességeiket s igy ezekre panasz nem lehet. De oka ennek egy más körülmény és pedig első sorban a kézbesítők, másodsorban a tisztviselők számának aránytalan csekély volta. Egy harmiuczezer lakossal biró város, mint Brassó, nagyobb számú tisztviselőt s kézbesítőt igényel, mint a milyennel rendelkezik. Jól emlékszünk, hogy néhány évvel ezelőtt a tisztviselők száma nagyobb volt, mint ma, holott a lakosság száma lolyton növekedik. Ennélfogva bátorkodunk mély v sztelettel fordulni a tektes. igazgatósághoz, méltóztatnék jogos sérelmeinket s méltányos kérésünket fontolóra venni s ezeknek az által elejét venni, hogy városunk postahivatalának legalább még két tisztviselőt és négy kézbesítőt engedélyez. Ez oly kívánság, melynek teljesítését mi sem akadályozhatja; de ha mindennek daczára a tektes. igazgatóság e kérésnek mielőbb helyt nem adna, akkor kénytelenek volnánk ezen'tiszteletteljes kérésünket a magas közlekedési minisztérium elé terjeszteni. Kik egyóbióánt maradunk kérésünk ismétlésével a tekintetes igazgatóságnak alázatos szolgái. (Aíátrások.) A brassói polgárság ezen minden tekintetben jogos s méltányos kéréséhez csatlakozunk mi is, mint egyik szintén sérelmes fél. Az előfizetők íolyton panaszkodnak, hogy a lap rendetlenül jár, holott minket mulasztás nem terhel. Á posta gyakran Földvárra viszi lapjainkat, onnan a vonattal reggeli egy negyed tiz órakor érkeznek Brassóba és kézbesítve az nap már nem lesznek. így történik azután, hogy inig a bras3ó belvárosi előfizető a budapesti lapot már másodnap délután megkapta, addig a külvárosi előfizető a s.-szentgyörgyi lapot csak harmadnap reggel kaphatja meg. A brassói postahivatal a kincstárnak évenként átlag véve legalább ezer forintot jövedelmez tisztán s igy jogosan követelheti a város közönsége, hogy a postakezelés az igényeknek mindenben megfelelő legyen. Mi részünkről tehát hasonlóképen kérjük a sérelem orvoslását s azt híszszük, hogy a postaigazgatóság a sérelem jogos voltát belátván, annak eleget is fog tenni. Kötelessége volna ezt felkarolni a város közönségének, már t. i. a városi tanácsnak, valamint a kereskedelmi és iparkamarának, mert ez első sorban hozzájok tartozik. A szerkesztőség. VEGYES HÍREK. Lapunk azon tisztelt előfizetőit, kik dijaikkal még hát- rálékban vannak, kérjük : szíveskedjenek előfizetéseiket beküldeni, minthogy e hó végével az első negyedév lejár s már uj előfizetést nyitunk a második negyedévre. Az előfizetések legczélszerübben postautalványnyal eszközölhet ők. A kiadóhivatal. A műkedvelők egyesületének tiienkettedik előadása. (Első bérlet — 1-ső szám.) Sepsi-Szentgyörgyön. szombaton, 1884. márczius 15-én a városház dísztermében a városi toronyóra-alap javára műkedvelők egyesülete által adatik: „Külföldiek.“ Vígjáték két felvonásban: irta Fáy András. Sze mélyek: Szilvásy, tanácsos: Jancsó Gábor; ilka, leánya: Nagy Anna; Julcsa, testvére leánya : Fejér Ilona; Gedey Lajos: Bogdán Andor; Bodos Kálmán, huszárkapitány: Gyárfás Győző; Náni, szobaleány: Révay Berta; Charles, szakács: Bogdán Emil; Jean, Gedey inasa' Barabás Ferencz. Történik Szilvásy jószágán. Ezt követi: „A párbaj“ Sziámii egy felvonásban; irta Porzsolt Kálmán. Személyek: Özv. Kovácsáé: Dr. Szász l9tvánné ; Jolán, leánya: Jakabos Róza; Majoros Ferencz: Csinádi Lajos; Berényi Arthur, gróf: Fogolyán Lukács. Történik falun, napjainkban. Záradékul: 1348. raár- czius 15-ik napjának kegyeletei emlékezetéül : a) .Szentelt hantok“ Mosonyitól, előadja a Dalkör, b) „Petőfi halála“, néma képlet görögfény világítás és alkalmi dal mellett előadva a Dalkör által. Helyárak: Körszék 80 ki*. — Zártszék 60 kr. — Földszinti állóhely 40 kr. — Karzati ülőhely 30 kr. — Karzati állóhely 20 kr. — Katonák, tanulók és gyermekek részére földszintre 20 kr. Jegyek a bérleten kivü! válthatók Fogolyán Lákáci ur kereskedésében. Kezdete 7V, órakor. Ezen előadással kezdetét veszi a három előadásból álló bérlet, melyre a szinlapokkal együtt a bérleti nyugták és az első előadás jegyei szétküldettek: netaláni tévedések kikerülése végett kérjük az egyesületi igazgatóságnál felszólalni. Midőn a kitűzött czél iránti tekintetből a t. közönség szives pártfogásába ajánljuk a bekövetkező előadásokat, egyúttal jelezzük, hogy az előadás napjáig bérleti előjegyzések még mindég elfogadtatnak. A műkedvelők egyesülete. Az Olt-szabályozás kérdése mindinkább akutabb jelleget ölt. Nagyküküllőmegye átiratot intézett Fo- garasmegyéhez, melyben annak sürgősségét kiemelve, egy bizottság megválasztását ajánlja, bogaras- i megye legutóbbi közgyűlésén ez átirat feloívastat- ván, a bizottság tagjaivá a megye alispánja és a főjegyző választattak meg. A Barczaság némely helyeiD, így Botfalun, Szent- péteren és Földváron ismét kiütött a lovaknak egy veszélyes betegsége, a malleus humidus, minek következtében már sok ál!at lebunkóztatott. A hatóság gondoskodott a helységek desinfectiojáról, azon felül intézkedett, hogy egy kancza se bocaáttassék a ménesbe, rnig orvosi bizonyitYánynyal nem igazolják kórmentessőgét. lesleges volna, eléggé bebizonyult az már eddigelé is, és remélem, hogy szegény csángó testvéreink között egy ily pénzintézet rendkívüli hatást gyakorolna. Azonban ilyennek megteremtése sok fáradsággal és költséggel jár, s bár elismerem, sőt magam is tudom, hogy a feun jelzett czikkben felemlített szolgabiró, lelkészek s mások erre nagy befolyással lennének, mindamellett azt hiszem, egyiknek sem engedné hivatalos és magán teendője, hogy az erre megkívánt időt feláldozza, bármennyi jóakarat is legyen bennük. Nekünk végre — valahára sikerült ezt létrehozni s daczára annak, hogy szivvel-lélekkel fogtunk a dologhoz, mégis három hónap kellett arra, hogy a felvetett tervet megvalósíthattuk. Az „Első brassói takarék és hitelszövetkezet“ e hó 29-éu fog tényleg életbe lépni s reméljük, rövid idő alatt segíteni fog iparosaink hitelszükségletén. A betétek száma kezeskedik az eredményért, de óhajtandó volna, hogy az uj intézet mindinkább terjeszkedjék és a város területén kívül is hódítson tért magának. Ily kiváló tér volna első sorban Hétfalu, hol különben is már egy ily pénzintézet létesítésével foglalkoznak. Nem tudora ugyan, mily raérvéket öltött már ezen mozgalom, de óhajtanám, ha az oly irányban terjedne, mely a terv megvalósítását könnyítené. Ez pedig leginkább akként volna elérhető, ha a hétfalusiak csatlakoznának a brassói népbankhoz s ennek kiegészítő részét képezvén, avval 9zoros kapcsolatban volnának. Ez által meg volnának kiméivé a sok fáradságtól is, de egyszersmind a költségtől is, melylyel ily bank létesítése jár. Fwkintézetet kell nyitni, ez a legegyszerűbb. Ehhez nem kell külön alapszabály, nem kellenek külön főkönyvek, hasonlókép nem kell külön önálló kezelés sem, mert az mind az anyaintézettel közös lehetne. Gondoskodni kellene arról, hogy tisztán s határozottan lehessen megtudni, hány heti húsz kraj- czáros betétre lehet számítani a hétíalusi járásban, mert a népbank a betéteken alapszik s pedig akként, hogy a résztvevők hetenként húsz krajczáro- kat raknak be az intézet pénztárába s onnan betéteik számához arányított kölcsönöket kaphatnak. Azonban azt hiszem, igeu bajos lesz egy hosszu- íalusí középponti intézetet szervezni, mert nem kívánható meg senkitől, hogy akár Zajzonböl, akár Bácsfaluból elmenjen Hosszufaluba, csak azért, hogy a húsz krajczárját betehe^se. Hosszufaluban legyen a központi fiókpénztár, de gondoskodni kell arról, hogy minden egyes községben legyen egy megbízható egyén, a kinél a pénzek befizethetők, a ki mellett egy napibiztos is van s a ki a hetenként befolyt pénzeket a hosszufalusi központi pénztárba szállítja, a honnan a kölcsönök kaphatók ki. A fiók- mtézetnek legyen meg az önálló igazgatósága — persze egy aligazgató vezetése alatt —- legyen külön felügyelő bizottsága is, de egészben az anya- intézethez tartozzék, egy vezérigazgató s elnök alatt álljon; pénzeit szállítsa az anyaintézet pénztárába, esetleges szükségleteit onnan fedezze. Közgyűléseik legyenek közösek s általában minden vezetés. E mellett azonban a fiókintézet igazgatósága egész önállóan szavazza meg a kölcsönöket, csakhogy e tekintetben is ugyanazon viszonyban van az anya- intézettei, mint például az első erdélyi bank az országos bankkal. Tiepolival és hogy merészeltél annyiak láttára tőr- hez nyúlni ? Cézárnak ideje sem volt a feleletre, hirtelen Ne- riua termett előttük. Szemei merevek, haja feldúlt, arczkifejezése vad. Nyomában Teréz volt, ki ruhájánál fogva igyekezett őt visszatartani. — Hagyj el engem, te gyilkosok szolgája ! — kiáltá vad, őrjöngő hangon. — Hagyj el ! hozzá kell mennem, okvetetlen hozzá kell mennem ! Akár élve, akár halva, látnom kell őt !.. . Hagyj el, hagyj el ! . . . — Nerina ! hová akarsz te menni ? — szólitá meg őt, közbelépve a dogé. — Kit akarsz te okvetetlen látni ? — Tiepoli Lorenzot, szeretett jegyesemet ! Ti meggyilkoltátok őt ! Hozzá, akarok menni, bekötni sebét, őt ápolni és ágyánál őrködni ; mert ha az életnek csak még egy szikrája van benne, szerelmem feléleszti őt. . . . Engedjetek, hadd menjek hozzá ! — s utat akart magának törni a dogé mellett a márványlépcsőhez, hol egy csoluak állott ; de ekkor útjába lépett Cézár és megnyugtatóig szólt hozzá : — Signora, ön úgy beszél, mintha lázban volna; ön bizonyára beteg. A szobaleányok ágyba fogják önt helyezni, mi addig orvosért küldünk. Nerina az utálat kifejezésével hátrált előle. — Ne nyúljon hozzám, ön gyilkos ! Lorenzom, jegyesem vére fertőzi,éti. Félre előlem, gyilkos ! Cézár ajkába harapott, arczát sötét pir futotta át ; meglátszott rajta, hogy csak nagy nehezen képes haragját fékezni. Szeméből gyűlölet és — szerelem szikrázott. — Gondolja meg, signora, — monda erőltetett nyugodtsággal — ki és hol van ön. — En Lorenzo mátkája vagyok, és halálos ellenségeim házában vagyok! — kiáltá Nerina, kétség- beesetten Imdonázva hezeivel. — El, csak el innen ! ... ég alattam e vérrel áztatott föld ! Engedjetek csak el ! Most a dogé karja nehezedett a karcsú leáoyra, vÍ86zaiépni kényszerítve őt a kapu alól. Visszamentek a palotába, hol már az egész háznép együtt volt. — Igazad van, Cézár ! — fordult aztán a dogé unokaöcscséhez — Nerina lázban van ез félrebeszél. í'öl vezetem szobájába és legyen gondod reá, hogy addig orvos hivassák. Ezzel karonfogta Nerinát, inté a lépcső alján várakozó Terézt s még két szobaleányt és szobájába vezeté a szabadkozó!. Ott azután a cselédekre bízta és megparancsolta nekik, hogy úrnőjüket egy perezre se hagyják el. — Lázbetegekeí gondosan kell ápolni, — monda Terézhez, — s te felelsz arról, hogy úrnőd se át ne lépje a küszöböt, se bárkivel is szót váltson, értetted ? — Bízzék csak bennem, kegyelmes uram, egy perezre sem veszem le tekintetemet a signoráról. De szobájából egy titkos ajtónak kell vezetni a hátsó lépcsőkhez, mert tudom, mialatt én ma az előszobában vártam, ő eltávozott s hosszabb ideig volt oda. A dogé ránezba szedte homlokát. — Rejtett ajtó, mondod te? Nem ismerek házamban olyant, de azért mégis egy megbízható szolgát állítok oda. Ezzel távozott. Nerina mélyen megtörve, kétségbeesetten borult ágyára, érezve, hogy most fogoly és nincs mód reá, hogy jegyesét megláthassa. A kétségbeesés erőt vett rajta s folyton csak az a gondolat kinzá, hogy Lorenzo megsebesítve, talán haldokolva is, hiába kiáltja nevét és kívánja közellétét. Szótlanul, merev tekintettel hevert ágyán s' csak az a gondolat foglalkoztatá, vájjon a tőr halálosan találta-e kedvesét. Feszülten figyelt minden neszre, minden mozdulatra, mert meg volt győződve, hogy a bű Stephano azonnal Lorenzohoz sietett s nem fog nyugodni, inig valahogyan nem értesítheti őt Lorenzo állapotáról. De óra óra után múlt, minden csendes maradt. A gyertyák már csaknem egészen végig égtek, az előszobában őrködő cselédek már szunnyadni kezdtek ; csak Teréz maradt ébren, ki úrnője minden mozdulatát s vonását figyelemmel kisérte. Az éj csendjét harangok zúgása zavarta meg. Nerina egy éles sikolylyal repült tel nyughelyéről. — A haiálharang ! Oh istenem, a halálharang ! — kiáltá megrémülve, és még mielőtt Teréz megakadályozhatta volna, felrántá az ablakot és hallgatózott. Azonban izgatott szervei megcsalták őt ; odakünn minden csendes volt. Alig nyitotta fel az ablakot, már ott termett mellette Teréz, hogy onnan elvonja s az ablakot becsukja. Nerina engedett neki, mert az ajióhasadék* ban ezalatt kis pergamentszalagot vett észre. Mig Teréz az ablakkal volt elfoglalva, addig ő azt elolvasta, mert jól tudta, hogy ez Stephano müve. „Légy nyugodt, kedvesem, ne aggódjál ; sebem mély, de nem halálos. Magam irom e néhány sort, mert tudatni akarom veled, hogy élek, — a többit Stephano fogja elmondani“ — volt e levél tartalma. Nerina épen ruhája fodrai közé rejtette kincsét, midőn komornája hátrafordult s erősen szemügyre vette. (Folytatása következik.)
