Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-03-10 / 29. szám

— 115 =

hei'czeget; szerdán gyászoltuk, s ime csütörtökön már ismét csakúgy közöttünk volt, mintha bizony nem is őt temettük volna, mintha nem is az ő okozta bűnükért hintettünk vón’ hamut tejünkre. Minden tetszhalott között bizonyára a farsang első helyen áll, vagy hogy a paradoxon ne legyen annyira feltűnő, inkább mondom, fekszik. Vagy nem úgy van-e, asszonyom ? Nem-e úgy éri egyik mulatság a másikat a böjtben, mint akár csak a farsang közepén? Nem tudom, önöknél is igy van-e, de már azt tudom, hogy itt hamvazó szerda előtt is tánczolnak s közvetlen utána, csak úgy, mint előtte.

Az alig mult hivatalos farsang elég szomorú volt Bécs városára; még a táncztermekben is szocziális- tákat, anarchistákat, radikálisokat s tudj’ Isten, hogy hogy híják még azokat az importált nihilistákat, de mindenütt azokat vélték feltalálni, s a nő, kit a most bemutatott férfi kért fel négyesre,|borzadva gondolt arra: hátha ennek a mellényzsebében is valami dynamit patron fészkel ! Az utczán, a mulatóhelyeken, kávóházban, korcsmában, mindenütt, annak a huszonöt fontos dynamit-szekrénynek robbanását véltük hallani, melyet még csak e napokban foglaltak le a szocziálisták egyik vezérférfiánál, de melynek létéről a rendőrség, a város már hetek óta tudott, melynek hatásaitól rettegett. Ugy e bár, kellemes egy tudat ? melyet még a walzernek és a polkák egész serege sem képes elaltatni?

Vegre sikerült a rendőrségnek négy tagja meg sebesitése után a dynamit tulajdonosát kózrekeriteni. Az utczán kellett a hajtóvadászatot rendezni, mert léitek, ha otthon lepik meg, felrobbantja a házat s ennek szomszédait. Végre lánczon van, de megnyugtatja^ ez a felizgatott kedélyeket ? Nem kell e a fogoly társaitól rettegni ? nem-e mindig százszor veszélyesebb a titokban támadó ellen, mit az, mely nyílt sisakkal lép elénk ?

Elrendelték ugyan a császárváros fölött az ostromállapotot, százával tolonczolják a gyanúsokat a városból, de megnyugtathat-e ez ? A szocziálisztikus mozgalmak olyanok, mint a hydra fejei: ha levá gunk egyet, kettő nő helyébe; példa reá Oroszország. A levágott fejek helyét ki kell égetni, hogy többé ne hajthasson ; de ahhoz olyan ember kell, mint a vaskanczellár, ki képes volt megtalálni s használni a fáklyát e métely kiirtására.

E fáklya füstje hajtotta azt a sok követőjét s hívét a nagy hydrának ide a „birodalmi fő- és székvárosba“; vájjon az itteni kormány képes lesz-e e maradékokat kiirtani ? — nagyon féltem, hogy nem. Az eltolonczolás nagyon könnyű, de semmi- esetre sem helyes orvosság, s főleg veszélyes hazánkra, a honnan már is veszélyes szellő üti meg fülünket — A teljes szó- és sajtószabadság nagyon éles eszköz ez urak kezében. Hol nyílnék nagyobb tér az izgatásra, mint nálunk, hol úgy is izgat már a német, a szláv, a román, a horvát ; már most oda furakodik még az ötödik is s felhasználja hazánk azon gyöngyintézményét, melyet mindenki irigyel tőlünk : a szabad sajtót, hogy azzal fordítsa el józan népünk fejét.

Mi bízunk a kormány fejének energiájában s tapintatosságában. és mégis: „caveant consules 1“

De hova tévedtem ?! Egész figyelmen kivül ha- gyám, hogy e levelet Önhöz intézem, asszonyom, kit talán e kis politikai excurtio untat; egész elfeledtem, hogy farsangolással, tánczczal akartam foglalkozni, s egész a dynamitig botlottam. Bocsásson meg, kedves Nagysám, akaratom ellenére történt hogy gondolatim igy elszólták magukat. ígérem,1 jövő levelem nem lesz ily komor színezetű, hiszen addig már csárdást is fogunk járni az e napokban tartandó magyar füzérkén, hol dynamit nélkül is tüzet fogunk ; a szikra persze honleányaink szemeiből fog gyújtani. Hogy melyik tűz veszélyesebb ? — nehéz a választás.

Engedelmével — a viszontlátásig !

Sgalitzer Gyula.

Vidéki levelezés.

Hétfalu, 1884. márczius 7.

Tekintetes szerkesztő ur 1 Becses lapja több számában fordultak elő a népbankok s különösen sokat foglalkoztak a brassói népbankkal, mely ugyan más czim alatt alakul. Még a ..Nemere“ 1883. évi számaiból olvastam egy felolvasást, melyet t. szerkesztő ur a takarók- kölcsön szövetkezetekről Brassóban tartott volt.

Azóta sokat gondolkoztam én is e tárgy felett s megvallom, eleintén nem birtam megbarátkozni az eszmével, azaz nem véltem azt kivihetőnek. Nem hittem, hogy busz kros heti betétekkel czélt lehetne érni, mert ez igen csekély. Annál nagyobb figyelemmel kisértem azután minden lépést, melyet ez ügyben tettek. Meghozattam magamnak a tudtommal létező népbankok zárszámadásait, s alapszabályait, tanulmányoztam azokat s végre is csak arra az eredményre jutottam, hogy hát bizony igaza lehet abban a felolvasásban szerkesztő urnák. Érintkeztem egynémely brassói úri emberrel, felvilágosit- tattam magam s különösen szerkesztő ur kimerítő felvilágosításai teljesen legyőzték minden aggodalmamat, úgy, hogy ma már rendíthetetlen hive vagyok a népbankok intézményének.

Át vagyok hatva azon meggyőződéstől, hogy ez az egyedüli mód, mely lassan-lassan segíthet népünkön s mely kiirthatja belőle a pazarlási hajlamot. Ez alatt megalakult — mint b. lapjában ol vastuk — az „első brassói takarók és önsegélyző szövetkezet,“ melynek aiakulasa vagyat ébresztett fel bennem, háth i sikerülne Hétfaluban is ily pénzintézetet létrehozni.

Népünk szegény, jórészt csak faárulásból ól, vagy napszámból is; gyakran megszorul pénz dolgában 8 uzsorások körmei közé esik. Azt mondják, hogy a zsidó uzsorás, de vannak nálunk sokan, a kik meg annyi zsidón is túltesznek. Magunk vérei; testvéreink azok s ép ezektől kell népünket megmenteni.

S én azt hiszem, nálunk ily népbank létesítése nem is volna oly nehéz. Természetesen sok munkát ad s áldozatot követel, melyet nekünk meghoznunk kell, hahogy népünk jóléte szivünkön fekszik. Hétfalunak van intelligencziája, ennek kötelessége volna ennek megvalósítása. A hétfalusi járás kitűnő szolgabirája — Ilenter Gábor ur — már több alkalommal bizonyította be, mennyire szivén fekszik a nép sorsa; a falvak lelkészei évek óta a uép szellemi és anyagi helyzetének emelésére törekszenek ; ezeken kivül vannak még egyesek, mint Gödri János ügyvéd ur, itt van maga a hétfalusi polgári kör; ezeknek kell a népre hatni, a népet felvilágosítani s mi is nyerünk népbankot. Szükségtelen ennek fontosságát bővebben kifejteni, elég arra utalni is és én bízom mindenek lelett a szol- gabiró urban, hogy ő a kezdeményezést megteszi.

A nép támogatására minden körülmény között számíthatnak. Csak egyeseket kell felvilágosítani, különösen az elöljárókat, ők majd terjesztik az eszmét. Mert vannak községeinknek értelmes, lelki- ismeretes elöljárói, vannak közöttünk szerény polgárok, kik ily czélokért áldozni képesek és készek, kik időt és fáradságot nem sajnálnak. Nem akarom a t. szerkesztő ur szívességét nagyon igénybe venni, semhogy felsorolnám egyesek neveit, de annyit engedjen meg. hogy Hosszufalunak két derék polgárát említsem, — ezek pedig Brrtha Zsigmond ős Sánek Péter — kiknek ez ügyben is nagy hasznát lehetne venni s kivülök még sokaknak.

Csak a kezdet nehéz, de ne rettenjünk vissza attól'.

Egy hétfalusi polgár.

Egyletek.

A a. szentgyörgyi jótékony nőegylet fillérestélyei mind érdekesebbé kezdenek válni, a közönség is mindinkább kezdi látogatni. E hó 8-án tartott fillérestély legnagyobb részét kitünően alakított élőképek foglalták el. A szereplők nehéz feladatukat kitünően oldották meg s itt különösen a nőket illeti a dicséret leginkább, mert hát tudvalévő dolog, hogy a nőknek igen nehéz feladat a hallgatás: de hogy ez sem lehetetlen, azt láttuk most. — Az élő alakításban részt vettek: Bartha Józsefné úrnő, Bodor Ilka k. a., Csinádi Lajosné úrnő, Csutak Mariska k. a., Lichtenthal Luiza k. a., Nagy Adél s Ilus; — Bogdán Arthur, Csinádi Lajos, Fogolyáu István s András, Jancsó Gábor és Nagy Móza urak, kiket a lelkesült közönség többször kihívott. Az élőképek közben Kali József ur Petőfi „Egy gondolat bánt engemet“ czimü költeményét szép sikerrel szavalta. A szavalatban elég érzelem is volt s némi hiányai mellett is sikerültnek mondható, mit különben a közönség zajos tapsai lekinkább igazoltak. A műsor utolsó pontját Kozma István és Gábor urak töltötték be egy hegedű-duett által. A fiatal művészek játékában meglehetős technika van, a közönség háromszor is kihívta őket. — Ez után a szokott táncz következett, melynek csak a késő éjféli őrá vetett véget. Ez alkalommal nem volt panasz tánczosokra, volt elég. Az egész estély általában igen jó benyomást tett a közönségre, de mindazon által bizonyos nyomott hangulat volt észlelhető.

___T_____

VEGYES HÍREK.

Hibaigazítás. Lapunk legutóbbi számában egy a szeszadóról szóló hir jelent meg, melyet a kolozsvári „Ellenzék“ után közöltünk. A hírben igen zavaró sajtóhiba van s ezt kérjük akként kiigazítani, hogy a szavazás alkalmával Ugrón Gábor mellett, tehát a kormány ellen csak Tibád Antal szavazott, a többi kormánypárti képviselő pedig az ellen, tehát a kormány mellett.

A helybeli izr templom javítására ma kedden tartandó fillérestély rendezősége tisztelettel kéri városunk polgárságát, szíveskedjen tudomásul venni, miszerint meghívók csak a vidékre lettek kiküldve, hol ezen fillérestély rendezéséről kevésbbó bírtak tudomással, s igy itt helyben azok, kik a meghi- vatásra igényt tartanak, vegyék e sorokat szívélyes meghívásnak estélyünkre, melyre a jótékony czél iránti tekintettől felekezeti különbség nélkül t. polgárainkat szívesen látják a rendezőség nevében: Adler Honriknó. s Kupferstich Józsefné, mint háziasszonyok.

Brassó- és Nagykiiküllőme^ék közt már 1881. óta tárgyalások folynak egy 1120 négyszög holdnyi erdőrósz miatt, melyet Magyarós község 21,500 forinton vásárolt gróf Eszterházy István pnzsonyme- gyei főispántól és szeretett volna Nagyküküllőme- gyóből Brassóba bekebelezni. A képviselőház február 21-iki ülésén az erre vonatkozó javaslatot elfogadta és igy a magyarósiak kívánsága teljesült.

Bikszádon — mint a „Székelyföld“ irja —■ e hó

7-én zendülés ütött ki. A k.-vásárhelyi kir. törvényszék egy végzést küldött ki egyeseknek kézbesítés végett, mely a falu legtöbb lakóinak érdekeit sértette. A községi kézbesítő nem volt képes a felingerült néppel semmire menni, minek következtében B. K. segédszolgabiró lett a kézbesítés eszközlése végett kirendelve. A segédszolgabiró 4 csendőr kíséretében indult el és csakugyan sikerült is mintegy 30 embernek a végzést kézbesíteni, míg végre egyik peresfél ellenszegült s „Üsd agyon a nadrá- gost !“ kiáltással ellenállásra hívta fel a szomszédságot. Alig hangzott el a csatakiáltás, már mintegy 200 ember gyűlt össze s fenyegető állást foglalt el a hivatalos személyekkel szemben. A feldühödött nép előre nyomult s a csendőrök szuronyszegezve vonultak vissza az úgynevezett üvegcsür felé. A nép most az üveghutát vette körül, egy ideig zajongott, dühöugött, azonban egy idő múlva visszavonult. A mint értesülünk, 3 század katonaság van a helyszínére kirendelve s ennek fedezete mellett fog úgy a kézbesítés, mint a f hó 17-ére kitűzött helyszíni tárgyalás megtartatni.

' A budapesti kiállítás építő-ipari országos szak bizottsága a bejelentési határidő lejártának közeledtével ismételten felkéri a hazai építészeket és épitő-iparosokat (nevezetesen kőbánya, tégla és cze- mentgyártulajdonosokat, épület-lakatosokat, fűtési, szellőztetési és vízvezetéki berendezések készítőit, épületasztalosokat ácsokat s egyéb épitő-iparágakk&l foglalkozókat), hogy az országos kiállításon közérdekű építkezésekre vonatkozó tervmüveikkel, illetőleg termékeikkel, gyártmányaikkal és készítményeikkel minél tömegesebben részt venni s ez által a hazai ipitő-ipart a kiállításon mai fejlettségéhez méltóan bemutatni szíveskedjenek. A bejelentések az építő ipari országos kiállítási bizottsághoz (Budapest Papnövelde-utcza 10. sz. a.) küldendők, mely bizottság a kiállításra vonatkozólag akár szóbeli, akár írásbeli felvilágosításokkal, úgyszintén bejelentő ivekkel szívesen szolgál.

Dinárait Belső Ausztriában. Waid községben febr.

28 án borzalmas eset történt. Egy 36 év««, nőtlen bányász, kit iszákossága miatt csaptak el, egy ottani korcsmába tért be. A mint a korc9márosné a kívánt sört eléje tette, a férfi oly tekintetet vetett rá, hogy ijedten elfutott a szomszéd házban lakó atyjáért ment. S a zordon vendégnek merev tekintete a nő életét mentette meg. Mert még mielőtt visszatért volna, az ivószobából iszonyú robbanás hangzott ki, melytől valamennyi ablaktábla cserepekre tört, az ablakfák kirepültek s az erős ajtó szilánkokban hullt szét. A robbanás hatása a mint- egy 30—50 lábnyi távolságban, egy dombon épült szomszédos ház ablakára is kiterjedt. A visszatérő korcsmárosnéra iszonyú jelenet várt. Asztalok, padok szétforgácsolva, a földön 'ablakcserepek s egy felfordult pádon a vendégnek szörnyen megcsonkított holtteste. Az orvos véleménye szerint a dina- mit-töltény, mely életét kioltotta, valószínűleg uad- rágzsebében volt; egyik lába ugyanis egészen el volt szakítva s ezenfelül háromszor eltörve. A mi azonban a legcsodálatosabb, az öngyilkossal szemben, a kemenczepáukon egy két éves gyermek feküdt és — nyugodtan aludt. A nagy 'rombolás közben csak ő maradt épen, sérületlenül.

Damjanich tábornok mankói. Kócsi Ferenc* elhalt pankotai polgár hagyatékában az örökösök a többi között egy érdekes ereklyét találtak. Két mankó ez, melylyel állítólag Damjanics tábornok utolsó útját tette meg. A nagy hős börtönéből egész a vesztőhelyre induló kocsiig mankón ment; a bitófák előtt, mikor rájött a sor, elvetette a mankókat 8 úgy közeledett a hóhér felé. „Úgy sem lesz már többet s/ükség a törött lábamra“, monda. Kócsi a mankókat a hóhértól kapta, kivel az első neje rokonságben volt, igy helyes lehet az ő és rokonainak állítása. Nagy becsben tartotta a két mankót, s ha valaki rá akarta beszélni, hogy ajándékozná valamely múzeumnak, rendesen az volt a válasza: „Mig élek, e kincstől nem válók meg, halálom után gyermekeim odaadhatják.“

Fiatal rablók Steinachban Coburg mellett négy iskolás fiú, mind a legelőkelőbb házak gyermekei, elhatározták, hogy egy rablóbandát alakítanak. A négy közül a legidősebb fölvette a „Schinderhaunes“ nevet és főnöke lett a három tagú bandának. Akkor bementek egy templomba s az oltár mellett ünnepélyes esküt tettek, hogy utolsó vércsöppig hívek maradnak egymáshoz. Ezen aktus után aztán rögtön véghez is vitték első debütjüket, a mennyiben a templom perselyét feltörve, abból a hatvan márkára menő összeget kivették és azt egymás közt testvériesen megosztották. A pénzen fegyvereket és édességeket vásároltak. Miután a fiuknak mindig szokatlan menyiségü pénze volt, a szülők figyelmessé lettek s a poroló pálcza aztán megtevő hatását, az ifjú Rinaldók Fra-Diavolok mindeut töredelmesen bevallottak. Úgy látszik, nagyon sokat olvasgatták Schillert és bizonyosan „A rablók“ széditette meg gyönge agyvelejüket s tette nekik kívánatossá „Moor Károly“ babérait.