Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-03-10 / 29. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 29. szám. Kedd, márczius 10. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. HyTeg-j elenilc DaetenAclnt háromszor: ZKeöLclen., Cs^itörtölcöm. és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, lőpiacz, 629. az. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre posBernstein Márk könyvnyomdája, hová tán küldve: az előfizetési pénzek és hirdetések bérEgész évre . . . 7 frt — kr. mentesen küldendők Félévre . . . Negyedévre . . ■ 3 „ 50 „ ■ 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. A választások előtt. — 1884. márczius 9. (11) Minden választókerületnek vannak érdekei, melyeknek képviseletére, megvédésére s előmozdítására egy egy képviselőt küld az országgyűlésre. A megválasztott képviselőben összpontosul a bizalom, tőle várja kerülete sorsának jobbra fordultát. Régen volt a magyar országgyűlés előtt törvényjavaslat, mely oly közelről érdekelte volna az erdélyieket s különösen a Székelyföldet, mint a szeszadó reformjáról szóló. Erdélyben alig van nagyobb szeszgyár, hanem — s itt különösen a Székelyföldőn — annál több kisebb s igen sok olyan, mely csak kis üstökkel dolgozik. Az a szesz, melyet ők előállítanak, nem a kivitelre van szánva, az kizárólag belső fogyasztásra lesz készítve. A kis üstökkel való szeszfőzésnek eddig némi kedvezménye volt, ennek megtarthatásáról volt tehát szó az országgyűlésen, ez pedig a székelyeknek egyik vitális érdeke. A Székelyföld ellenzéki képviselői gyönyörűen viselték magukat e kérdésben; hatalmas beszédeket tartottak a székelyek érdekében, védelmezték a nép érdekeit — de sikertelenül. Ugrón Gábor és Ákos, br, OrbánBa- lázs és Lázár Mihály hatalmas beszédeitől, meggyőző érveléseitől méltán várhattunk sikert; Ugrón Gábor a kisüstöknek adandó kedvezmény törvénybe igtatását kérte, minek természetesen a pénzügyminiszter ellene volt. Azt hitte a miniszter ur, ha Ígéretet tesz, ez elég lesz. Megígérte a kedvezményt rendeleti utón megadni, nem kell azt törvénybe igtatni. Ugrón Gábor meg is adta rá a feleletet. Igaza van, nekünk nem kell miniszteri kegyelem, nekünk törvény által biztosított jogokra van szükségünk s ezeket kérjük. A pénzügyminiszter megadhatja a kedvezményt, de tetszése szerint el is veheti azt s a szegény kisüstösök ismét kitévék a fináuczok szeszélyeinek. Szapárv gróf megtarthatja Ígéretét, de utódja elveheti azt, mi törvény által biztosítva nincs. Ugrón Gábor nem tágított s elvbarátaival egyetemben névszerinti szavazást kívánt. A szavazás megtörtént, a székely nép méltán és jogosan várhatta képviselőitől — tekintet nélkül azok pártállására — hogy kerületők érdekét képviseljék, s ezt el is várta. De mennyire csalódott! Csak egy kormány- párti képviselő volt, Tibád Antal, a ki szivére téve kezét, e kérdésben kormánya ellen szavazott; a többi, mint Biasini Domokos, Csiky Kálmán, Dániel Gábor, Gál Jenő 8 Jókai Mór a kormány mellett, tehát Ugrón Gábor s a székely érdekek ellen szavazott. Bochkor, Dob- ráuszky, Sántha, Székely Elek, Szentkereszthy, Szenti ványi s Thury Gergely, ők nem mertek sem a kormány, sem a kerület ellen szavazni, ők a szavazás elől odább állottak s igy Ugrón javaslata szerencsésen el is bukott. íme a jó képviselők, kik szivükön hordják választóik érdekeit ! De jól van ez igy ; a székely nemzet okulni fog ezen s számon fogja kérni képviselőitől tetteiket. Rövid idő múlva a képviselő urak be fognak állítani kerületeikbe, beszámoló beszédeket foguak tartani, de e kérdés körül úgy fognak forgolódni, mint a macska a meleg kása körül. Beszámolót fognak tartani az uj adókról, vívmánynak fogják talán nevezni a pénzügyminiszter ígéretét, hozzá még ők is fognak ígérni valamit, lévén azon jó reményben, hogy ez utón — no, meg egy kis pénz és presszió árán újból kerülethez jutnak. De arról a buzgó honatyák ue álmodozzanak. Három év előtt Ígértek eget-földet a népnek, három év alatt igéretök egy betűjét sem váltották be. E csalódás keserű volt népünknek, de hisz a beteg is keserű orvosságot kap s attól gyógyul meg. így jár a székely nép is. A szeszadó feletti vita fényes bizonyítéka annak, hogy csak az ellenzéki képviselők szálltak sikra érdekeinkért, tehát méltán számíthatnak a nép, a választók bizalmára. Csiky Kálmán azt hitte, hogy eleget tett kötelességének, mikor Sepsi-Szentgyörgy érdekében szólalt fel, hogy idehozza a törvényszéket, Jókai meg azzal, ha talán csendben működik kerülete érdekében, mert szerénységét sértené, ha világgá kürtölnék ezek a rósz újságírók, hogy ő mennyi jót tett választói érdekében Igenis megmutatták jóindulatukat most s minden kárunk mellett is mintegy köszönettel tartozunk a kormánynak rossz javaslatáért, mert népünknek ez legalább orvosság lesz. Mikor Jókai a törvényszék kérdésében hallgatott, Csiky meg felsült, akkor azt újságolta a kormány egyik lapja, hogy azért hallgatott,mert biztosan tudta, miszerint addig, mig Tisza Kálmán miniszterelnök lesz, Háromszékmegye nem fog törvényszék nélkül maradni. Ámbár nem vonta kétségbe ezt setiki sem s nem is jutott eszébe senkinek sem, mégis megnyugodott eme biztos és hiteles forrásból merített hírben mindenki. De mit fog az illető kormánylap a szavazásra mondani, arra csakugyan kiváucsiak vagyunk. A mezőgazdasági munkások aránytalan megoszlása folytán, az ország némely vidékén a munkás kéz hiányában jelentkezik. A földmivelési miniszter ezen segíteni óhajtván, felhívta a közgazdasági előadókat, tegyenek hozzá mielőbb tüzetes jelentés arról, hogy kerületükben mily termésre van kilátás, van-e és mennyi munkásra szükség, avagy van-e ott felesleges s ekként másutt alkalmazható munkás kéz és mennyi; végre jelentsék fel azon közegek, nevezetesen szoigabirák, lelkészek, községi elöljárók stb. neveit és lakását, a kik az ily munkások alkalmazása körül a közvetítést elvállalnák. A katonai orvosok egy rangba fognak helyeztetni a combattans tisztekkel és a katonaorvos ezentúl egészségügyi tiszt lesz. Mindazonáltal a katonaorvosok nem fognak eltiltatni a magángyakorlattól. A katona-orvosi létszám kiegészítése czéljából újból fel fogják állítani a József-akadémiát, de nem lesz puszta internátus, melynek növendékei el fognak járni az egyetemre; az akadémiában teljes orvosi tudomány fakultás lesz, melynek tanárait a hadsereg orvosi törzskara fogja szolgáltatni. Az egy éves önkénteseket illetőleg a hadügyminiszter előtt határozott indítvány fekszik, mely szerint az orvosnövendékek csak a tudón fok elnyerése után fogják leszolgálhatni az egyéves önkéntes évet. Orosz-német baratsag. A „Moskowskia Vjedo- mosti“ kiemeli ama jelentőséget, melylyel Orloff hg. Berlinbe történt áthelyeztetése bír. Ezen intézkedés, valamint a Szent-György-rend lovagjainak berlini útja világosan mutatják azon barátságos viszonyt, mely Oroszország és Németország közt fennáll. Or- lofif hg., ki a czár kiváló bizalmával dicsekedhetik, Vilmos császár bizalmát is birja és barátságos viszonyban áll Németország intéző államférfiával. A czikk e szavakkal végződik: „Európáuak most mindenekelőtt arra van szüksége, hogy belbiztonsága biztosíttassák ; erre nézve pedig a legjobb biztosítékok Németország és Oroszország egyetértése.“ Külföldi szemle. Az angol parliamentben ismét egyiptomi vita folyik, még pedig, mint az ellenzék magatartásából előre látható volt, meglehetősen heves vita. A márcz. 6-iki vitában a kormány igen fontos nyilatkozatokat tett. Az alsóbázban bejelentette a korraáuy, hogy a szudáni győzelem alkalmából valamennyi hatalom üdvözölte Angliát. Ezután Hartinyton hadügyminiszter előterjesztette a tokári expediczióra vonatkozó hitelkérdést. Ez alkalommal közli egyszersmind, hogy Ozmán Digmát, a fölkelők vezérét óva intette, hogy Szuakim környékén táborozó csa- patjait oszlassa szét, mert ha ezt tenni vonakodnék, a legnagyobb erélylyel fog vele szemben fellépni. A mahdi — úgymond továbbá a hadügyminiszter — a Vörös-tenger partjai mellett levő hadállásokat nem fenyegeti, még kevésbbé gátolja Gordon tábornoknak a Szudán kiürítését czélzó intézkedéseit. Graham tábornok küldetéséről szólva, Hartington márki kiemeli, hogy a nevezett parancsnoknak nincs más feladata, mint az, hogy jelölt hadállásokat bármely támadás ellenében megvédje. Nem a bosszú képezi indító okát eme hadjáratuak, még ke- vésbbó lehet az szándékunk, hogy Ozmán Digmát csapataival együtt kiirtsuk. A hadügyminiszter azt hiszi, hogy ba Graham tábornok feladatát teljesítette, kisebb számú állandó helyőrség elégséges lesz arra, hogy Szuakim védve legyen. — Stanley ' heves támadásával szemben Gladstone kijelentette, hogy a kormány Hicks pasa expedicziójáért nem volt felelős; az Asszuán ellen nyomulás puszta óvóintézkedés, hogy a máhdí további előnyomulása megaka dályoztassék s épen nem aggressziv politika kifolyása. A kormányt mindenfelől sürgetik, hogy Egyiptomot el ne hagyja addig, mig czélját, a rend helyreállítását el nem érte. A minisztérium nem fogja magát a külföldi sajtó által befolyásoltatui s Egyiptom kormányzatának átvétele épen az, a mit az angol kabinet tenni nem fog; ez határozott visz- száólés volna a bizalommal az összes európai hatalmakkal szemben. A kormány, mihelyt csak lehet, vissza fogja vonni a csapatokat Egyiptomból s Gordon cselekedeteiért teljes felelősséget vállal. A felsóházban Lord Granville kijelenti, hogy Angolországnak nem czélja Egyiptomot, meghódítani, sem pedig állandóan megszállva tartatni, de árulás Egyiptom, Európa és Augolország iránt a megszálló csapatokat előbb visszavonni, mielőtt ott állandó, szilárd kormány létesítésére alapos kilátás volna. B’elolvas egy ma érkezett táviratot, mely szerint a Gordon tábornokkal barátságban levő törzsek egy ezer főből álló csapatot, mely Elobeidböl Khartum ellen küldetett, tökéletesen meyvcrtek. Mint Szuakitnböl táviratilag jelentik, Trinkitátból az összes csapatok visszatértek oda s valószínűleg már a legközelebbi napokban ismét Ozmán Digma ellen indulnak. A Tonkingból legutóbbi érkezett hivatalos jelentések szerint Miliőt tábornoknak tegnap kellett vala Baknihn ellen indulnia. Miliőt személyesen fogja vezényelni a rohamot. A csapatok létszáma 43000, köztük 1800 tonkingi lövész. Maga a támadás csak két-három nap múlva várható. Lapunk mai számához van mellékelve Taufter Ferenez kolozsvári mages növény kereskedő 1884. évi főárjegyzéke.
