Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-01-01 / 1. szám
Г j év napján. Budapest, 1883. decz. 3u. (!) Egy hosszú év eseményei fölé kell fátyolt borítani uj év napján, A nemzetek életében ismét egy év folyt le, — egy év telve szomorú s örvendetes eseményekkel. A mi szomorú volt, ellensúlyozta azt az örvendetes. Az antiszemitizmus és liorvát kérdés — mindkettő elég szomorú, de egyszersmind káros is. A nemzet megérezte hatásait s sínyli még m indég kö v et к ez rn ény e i t. Nem szűnt meg még egyik sem, de. meg fog szüni mindkét:«). A nemzet végkép be íogia látni ily ínu/galmak káros befolyását, a keserű leczke intő példa gyanánt fog szolgálni azoknak, k’k a szegény népet magukkal sodorták. A magjai' nép fél fog ébredni s nem fogja magát ámittatni. — nem fogja vérét ontatni egv határozottan káros mozgalomért A horvátok. bár vérök még mindég nem csendesült, abb;i fogják hagyni ugv is hiábavaló lázadásaikat. Be fogják ők is látni, hogy az állammal s kormányával csúf játékot űzni nem lehet s Tisza Kálmán talán elég hatalmas is lesz nekik ezt megmutatni, velük ezt megértetni. — A megyei tisztujitások elég örvendetesen végződtek s, ez jele a nemzet józan gondolkodásának. A jó közigazgatás főfeltétele egy nemzet erősbödésének, — a lefolyt év eredményei jó reményekkel kecsegtetnek. — Vonuljon el békén felettünk, a mi szomorú s álljon he, a mi örvendetes, — ez az, mit uj év napján minden hű hazad óhajt. A polgári házasság törvénynyé fogválni s ez a leghathatósabb gyógyszer a felekezeti türelmetlenség ellensúlyozására s ha belső békénk ismét teljesen helyre ál land, akkor gondolhatunk csak gyarapodásra Vessünk fátyolt a történtekre s gondoljunk a jövőre. A különféle nemzetiségek nyújtsanak egymásnak baráti jobbot, tisztázzák eltérő érdekeiket s azonosítsák azokat a haza és társadalom javára, hogy ne legyenek egy államban annyira elágazó érdekek. Csak ez által fogjuk elérhetni azt, hogy az uj év egyik leghatalmasabb s legfontosabb mozzanata a nemzet, előnyére dűl el. E mozzanat — a képviselő választás. A képviselőház utolsó ülésszakában van most, csakhamar vége lesz ennek is és a nemzet ismét gyakorolni fogja legszentebb polgári jogait. A nemzet választani fog képviselőket, mint neki tetszik, de hogy e választás a haza jaHogy csalta meg a muszka az istent. — Egy kis történet Oroszországból. — Irta: Tűrs Kálmán. I. Ismerik önök Gn j >rl történetét, a vén lóesiszárét, ki ott lakott Ivanupioje mellett s kinek két-iiá.rom- száz lova száguldozol : a kövér legelőn, melyet egyfelől a Karsanecz p.iak logoit hu félkörben, inig másfelé, magas iü.M.esövény kontó, hogy a szilaj csikók el ne szabaduljanak? Ha. Oroszországban laktak volna, a Xizsninovgo- rod kormányzóságban, akkor tudnák önök, ki volt az a Grigori s mi vine el hírét a fejér ezfir roppant birodalmának minden /ligába, úgy, hogy most minden kalibában úgy említik nevét, mint minden sgaz muszka által követendő mintaképet, a kihez agyafúrtság és ék inn g dolgában hasonlítani minden orosznak kiváló tisztesség s nem közönséges szellemi emelkedettség jele. Hallgassák meg önök egy kalandját ; érdemes meghallgatni. Egy nagy orosz iró is letetni bi, mint typikus esetet, melyhez többé-kevésbbé minden üz-. let hasonlít, melyben a feleknek legalább egyike orosz, s mely fölviiágositást nyújt arról, minő dip-, lomatái lehetnek az olyan nemzetnek, melynek már a sült. parasztja is ilyen diplomata. Jegovic3 Fedor köznemes volt, de igen megszorult egykor pénzdolgában s fűnek-fának kinálta a telkét. Az a telek pedig épen szomszédos volt a G rigóidéval s igy ennek sokkal többet éi t, mmt vára szolgáljon, arra szükséges a béke és egyetértés. — Külpolitikai helyzetünk kielégítő, a külbéke tartósnak Ígérkezik s igy lesz elég időnk belső ügyeinkre. Borítsunk tehát fátyolt a múltra és egyesüljünk a jövőben. — Fiz az. mit újév napján minden jó magyar ember hazájának kiválthat. A király római látogatása felől a külföldi lapok különféle hii 'két közölnek. E/zil szembon Bécsből hivatalos utón jelentik, hogy király ő felsége olaszországi útjáról most egyáltalában szó sincs. A főrendiház elnökségéhez, minta „Testi Napló“ értesül, az utóbbi napokban számos kérvény érkezett királyi meghívó levél kieszközlése végett. Nem csupán fiatal mágnások kérik, a kiknél csak nemrég teljesedett be a kor, meiylyel a főrendiházban részt vehetnek, hanem idősebb tagok is folyamodnak. Ha azon kérelmek a ház szünetelése közben elnökileg az igazoló bizottsághoz utasittatnak, akkor a bizottság jelentését már az első nyilvános ülésben, mikor a képviselőház viszonizenete a keresztények és zsidók közötti házasság ügyében tói érkezik, megteheti s mivel az ily bejelentések rendszerint azonnal tárgyaltatnak, igen valószínű, hogy a most folyamodók megkapják a kir. meghívó leveleket azon időre, mikor az említett törvényjavaslat a főrendiház plénumában újból tárgyalás alá kerül. Akár- mely táborból jöttek légyen és jöjjenek még a meghívók iránti kérvények, bizonyos, bogy erős mérkőzésre készülnek ismét a főrendek közt. Csikmegye tisztújító közgyűlése rendesen folyt le. Közfelkiáltással megválasztattak: alispánnak Becze Antal; főjegyzőnek Madár Imre; számvevőnek Lo- rencz Albert ; árvaszéki elnöknek Bőjthi Endre, ülnököknek Székely Károly és Kovács Antal ; aljegy- szőknek C/.ikó Sándor. Szántó József és Bogádi Gyula; páuztárnoknak Petres Antal; ellenőrnek Kováé- György ; orvosoknak Miihlfay Sándor és dr. Römer Gyula, állatorvosnak Kulm Illés (Gy. Szt. Miklósra.) Szavazás utján választattak: ügyészszé ifj. Erős Elek ; állatorvossá Csiszár József. Szolga- birákká : Nagy József; Mihály Fermiez, Mikó Árpád és Dr. Lázár János. Segódszolgabirákká : Ferenczy Lajos, Fejér Sándor és Ferenczy Albert. Hunyadmegye tisztújító közgyűlést a megyebizottsági tagok igen nagy érdeklődése mellett deczem- ber 28-án a következő napjain tartotta. Alispán lett 251 szavazattal 134 ellen JBarczay Kálmán eddigi alispán; főjegyző Sándor Miklós; árv. elnök Csák- lány György; ülnökök Pogány Adám, Balia Ignácz és Simronás János; pénztárnok Kenderessy Farkas; főszámvevő Dobav Fererencz ; közgyám Német László; főorvos Dr. Balogh Pál és ügyész Tóth L A járási tisztviselők választáséról még tudósi tás nem érkezett. Horvátország még mindég nem nyugodt. Uj- Gradiskábati az adófelügyelőség fölirat nélküli czi- mereit a napokban bemocskolták. Hasonló sors érte Krnpina és Varasd adóhivatalainak czimereit is, miért is az orsz. pénzügyigazgatóság katonai segitség * 1 másnak. Grigori benyúlt a láda fenekére, kihúzott abból egy kék vászon darabot, azt kibontâ s az asztalra boritá a szép ezüst csengésű rubeleket. Megolvasta kétszer, háromszor, s mindannyiszor mélyebben húzta -le fülére bárányprémes csapiczáját. Mivelhogy hát úgy találta, hogy száz rubel hiányzott a vételárhoz, s azt is tudta, hogy Jegovics szomszéd nem enged, tudva azt, hogy a vételárt teljesen megkapja. Ha tőle nem. mástól. Mikot már harmadszor is végig olvasta pénzét s még sem a!.art több lenni, a báránybőr csapicza már egész a tarkójára volt lehúzva s Grigori alig látott ki alóla a szemével. Nagy mérgesen söpörte össze a rubeleket a kék vászonba s becsapta a ládába, hogy csak úgy csörrent. Aztán ráfordította s lehúzta a kulcsot s elkezdett gondolkozni, a mi abból állott, hogy levetette magát a lóczáu, felkönyö- kólt az asztalra s öklével feltolta bozontos szakál1 át egész a prémes sapkájáig, úgy, hogy olyan volt a feje, akár egy összekuszált szőrgolyó. Végre aztán fölkelt, kihúzott az ágy alól egy hosszú páDyvát s nagy sóhajtozva kiment az ólba. Onnan kivezetett egy hosszuszőrü, lógó fülű kan- czát. fölmászott a hátára s kikoezogott rajta a ménesbe. Isaií nemrég járt erre egy kirgiz-karaván, az gyönyörű pusztai csikókat hagyott itt puskaporért, egy ket torma vodkáért, egy kis vászonért; mert Grigori gazd i mindég igy szöszön-kóczou vásárolta a lovait. H j. mily gyönyörűen ficzánkoltak azok ott a tá- gRí. hutámban ! Szőrük csillogott az aranyos nap- sugáiban s vékony, sugár lábaikat; is megirigyelhette volna az erdőbeli szarvas ; nem voltak azok kirendelésére kereste meg a bánt. Az uj merényletekre a Starcsevics — Pilepics féle botrány szolgáltatott alkalmat. Ifj. gróf Ráday Gedeon. Közéletünknek ismét egy kiváló bajnokát vesztettük el, ifj. Ráday Gedeon honvédelmi miniszter meghalt. A magyar honvédség nagy veszteséget szenvedett, mert a fiatal miniszter felismerve feladata nagyságát, oly irányt vett tel, mely csakhamar győzede- lemre s diadalra vezette volna honvégségilnket, — megalapította volna az önáiló magyar hadsereget. A magyar honvédségnek magyar hadsereggé kell lenni, — ez a végczél. E czélhoz közeledett Ráday Gedeon. Miniszterségének rövid ideje alatt is sokat és hasznosat tett. Andrásy Gyula korszakát kivéve a magyar honvédség még oly lendületet nem vett mint alatta. Mit u nemzet oly régen óhajt, ahhoz is ő közeledett leginkább. — a magyar Ludovika akadémia átalakítása is az ő nevével áll kapcsolatban s ezzel maradandó emléket hagyott magának hátra. Tevékeny, munkás ember volt, a mellett előzékeny és szeleteire méltó. Ha kinevezéséhez volt is talán némi eiőitélet kötve a nemzet részéről — mert ő dragonyos kapitány volt — az mind eloszlott, mihely működését megkezdette. Hazafi volt a szó teljes értelmében — be is bizonyította tettekkel. Miniszter volt a szó szoros értelmében, ki a kezére bízott tárczát maga vezette, kit) hivatalában szigorú lelkiismeretesség jellemez. Nappal elintézte a folyóügyeket, éjjel tanult. A kormány legfiatalabb, de egyszersmind egyik legtevékeoyebb tagja volt s az ellenzék által is leginkább kedvelt. Mikor ez év tavaszán egyszerre három fontos törvényjavaslatot terjesztett be a háznak, osztatlan tetszés és lelkesedés fogadta a fiatal minisztert, — a pártok egyesültek a — dicséretben. Ez idő után azonban hanyatlott Ráday kora — ő megbetegedett. Utolsó perezéig is remélt és vele a nemzet, mely e csapásra elkészülve nem volt. Kinos, borzasztó szenvedéseket kellett kiállania, de ő nyugodtan tűrte, mert remélt. Csakhogy a remény megcsalta és ugy élete, mint munkássága derekán ragadta cl őt körünkből a — kegyetlen halál. Negyvennégy évet élt, — de e rövid óL-t is fényes bizonyságot tett arról, hogy a magyar nemzet benne jeles hazafit vesztett. A honvédség ügye szép lendületnek indult s a mit Szende eszmékben mentett s kezdett meg, azt Ráday tettekkel folytatta, csak befejezni kell. Ráday utódjának egyszersmind az ö eszméi örökösének s munkája befejezőjének kell lenni. Legyen utódja akár báró F e j é r v á r i államtitkár, akár Baross G á b о r, akár gr. Teleky Sámuel, az ő munkájuk könnyebb lesz. Az elhunyt minisztert az egész nemzet élénk részvéte kiséri sírjába, kezdve a koronás főtől le az utolsóig. A nemzet hálával tartozik neki s legjobban csak akkor fogja leróhatni a hála és kegyelet adó- ját, ha az ő eszméit győzedelemre juttatja. Az ő eszméinek győzedelrae a mi győzelmünk is. Folytatás a mellékleten. aféle otromba tömzsi m úszkáló vak, melyeknek bundává nő a szőre, hogy meg ne fagyjanak, ha télen a trojka előtt el találnak aludni. Grigori kiszemelt egyet a táguló orr liláikkal, a magasra emelt finom nyakkal, okos szemekkel feléje bámészkodó csikók közül s elkezdte azt kerülgetni nagy óvatossággal a csendes kanczáján, —■ egyszer aztán кibontó, a kötelet s a meglepett csikó nyakába veté a pányvát. Az három ölnyit ugrott egyszerre s rettenve készült megiramodni ; de a kötél megfeszült s visszarántó szép, ideges fejét. Grigori ekkor kibontó az ostort s nagyot cserdi- tett vele. Az egész ménes szerte futott, mire Grigori elkezdő a foglyul ejtett csikót karikában hajtani, olyan körben, melynek a megfeszült kötél volt a sugara, inig ő maga a kór középpontját foglalta el. A vén dög kancza mozdulatlanul állt. alatta, mintha mind a négy lába gyökeret vert volna a földbe. A mint a pányvakötél a Grigori dereka köré tekergőzött, egyre rövidebb lett, s mind közelebb hozta hozzá a vad csikót, mely tüsszögve, ágaskodva igyekezett megszabadulni kötelétől. Végre olyan közel jutott, hogy a vén csiszár elérhette a kezével. Ekkor el kezdte csititani a minden izmában reszkető toporzékoló állatot, igyekezett megsimogatni a nyakát, egyszerre csak átvetette magát a hátára. A csikó ijedten ugrott félre, aztán el kezdett eszeveszetten futni, kirúgott a hátulsó lábával, majd ismét fölágadkodott. De az mind nem használt, hz öreg a hátához maradt tapadva, mintha oda nőtt volna, a két sarkát benyomva az oldalába. Végre a csikó bhemperedett a tőidre, az öreg káromkodott, de nem tágított, ló és ember egy gomoly«
