Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-03-15 / 22. szám
22. szám Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyőrgyön \ Deraeter-fcle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: eBet и Mei и 0ÍCdt ft KÖN YVNYOMDÄJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Sepsi-Szentgyörgy 1888. C^ütörtök^ márczins 15. ét/ A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. REMERE. ЩсНЩш, Ыгм4а1щ1. §%é$mlaligi. шцег és imjazdiiszaii XIII. évfolyam. \. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökén és vasárnap Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. < Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. ' Hirdetmények dija: \ 3 hasábos petit-sorért, vagy £ annak helyéért 0 kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. ЧЭ i'4 A székely kivándorlás és a telepítések. VII. Ha a székely ember egy nehéz üt sanyaru- ságait viselve, étien, szomjan, ázva, fázva megérkezik a délmagyarországi telepekre, hol az ötven forint előleget lété vén, élvezheti a szerencsét magát a betelepülők közé számíthatni : ne higyjük, hogy ő most boldog ember, kinek már semmi búja- gondja, — korántsem! Otthon megmaradt vagyonkáját pénzzé téve, az legfennebb arra elégséges, hogy az út költségeit bár szűkén födözze, a mi megmarad, azt odafizetheti települési előlegképen, s marad neki egy nagy semmi. Azaz hogy marad mégis, hiszen ott van a neki kimutatott nyolcz hold külső, s egy holdnyi belbirt.ok. Ámde mihez kezdjen most? azon igyekezzék e, hogy magának otthont, tűzhelyet építsen, vagy pedig hozzáfogjon az isten- és kormányadta föld műveléséhez, a miből aztán őszszel bő áldást remélhet? Hiszen szükséges is mindakettő. De már most ismét van egy bökkenő : mivel építsen magának házat, mivel kezdjen földje megműveléséhez. Anyag nincs, munkaerő nincs az előbbihez; mig a szántáshoz hiányzik az eke, a barom, hiányzik ismét a pénz azokat megszerezni. Ha kis spekuláló szellem van benne, legfennebb úgy segíthetne magán annyira, a mennyire, ha birtokba vett telkére kölcsönt szerez; de hát itt is még az a kérdés : ha lehet-e a csak alig magáénak mondott földet letáblázni, mely tulajdonképen nem is az övé? Mondjuk, hogy a kormány különös kedvezményképen ezt engedélyezni fogja. Hát bizony igy is haj a szegény betelepülőnek, mert a mellett, hogy a kölcsönt, melyet beruházásokra, gazdasági eszközök, marhák stb. szerzésére fordított, törleszti, még az ármente- sitési költségeket is fizetnie kell, s bár adóra liarmincz egész esztendeig nem szükség gondolnia, de elég adó neki a kormánynak birtoka megváltásáért fizetendő részlet. S hogy ez igy van, vagy igy lesz, az iránt nincs semmi kétségem. Az uj gazda az uj hazában is már az első évben megkezdi a küzdést az adósságcsi- nálással." Ha talán lesznek kivételek, bizony csekély azoknak a száma, a kik jómóddal kezdve a gazdasághoz, meg lehetnek elégedve sorsukkal az uj telepen. Midőn még egyszer figyelmeztetni kivánom a telepítéseket intéző urakat arra, hogy vegyék tekintetbe, mikép ha a valódi czélt elérni óhajtják, csak szegény munkás emberekre számíthatnak, — szabadjon egyúttal azon kérdést koczkáztatnom, vájjon felfogják-e egy szorgalmas munkás embernek kellő értékét, tudják-e úgy megbecsülni a székely munkást, mint például Oláhországban? Ha igen, akkor okvetlenül rá kell jönniök, hogy felette szükséges, más módokról gondoskodni melyek által a lehetőség megadassák a Romániába vándorolni akaróknak a magyarországi telepitvényekre juthatni, s ha kell. ezt némi kevés áldozat árán is keresztülvinni. Lám, Oláhországban elég szép példáit látjuk azon méltánylásnak, melyben kivándorolt hazánkfiait egy-egy oláh boér részesíti ; az igaz, hogy maguknak is van hasznuk belőle. Azon nagy aszálykor, mely nehány évvel ezelőtt Magyarországon oly sok szegény embert nemcsak megfosztott szép reményeitől, hanem teljesen tönkre is tett, több család vándorbotot vett kezébe s eljött a Székelyföldre, Itt azonban azt tapasztalták, hogy a székely ember szerencséjét szintén idegen országban vadászsza, s ezen szerencse- keresőkkel egyesülve, elmentek Oláliországba. Egy oláli bojár — a ki többre tudta becsülni a székely és magyar munkás karját, mint kormányunk — elvitte őket a „czárába“, falusi birtokaira. Nagy terjedelmű erdeit kivágatta, a fát értékesítette, földeit bevettette s most gazdag terméseket kap hála fejében Hanem az aztán másként is járt el betelepített hazánkfiaival. Földet, házat, erdőt, marhát, gazdasági eszközöket, magot adott nekik, a miért tőlük csak munkát kívánt. Sokan fogják hinni, hogy igy hát azok jobbágyak ; nem ; a birtok, hol laknak, a föld, melyet művelnek, az övék ; megváltották azt munkájukkal, s hogy sorsukkal meg vannak elégedve, tanúság az, miként nem igen ohajtoznak vissza az édes hazába. A példa ragadós ; bojárunk talált utánzókra, kik látták saját hasznukat az ilyen telepítésekben s vállalkoztak egy egy „czárát“ székely és magyar munkásokkal benépesíteni ; az igaz, hogy a bojár huzza a hasznot, de hát a munkás is eléggé jutalmazva érzi magát s épen nem jut eszébe sorsa ellen panaszkodni. Nos, mit jelent ez ? kétségkívül azt, hogy a székely munkás kéz egy olyan tőke, mely a ráfordított költséget százszorosán képes kamatozni. S ezt amaz oláhok belátták s tudják méltányolni, csupán hazafias kormányunk huny szemet ezen érdemek előtt. Azaz, hogy hát ő is méltányolja, csak hogy méltányosság és szűkmarkúság nem járhatnak együtt, már pedig kormányunk jelen alkalommal nagyon szűkmarkúnak mutatja magát eljárása által. A csángók betelepítése forog legújabban szőnyegen, a hol csak húszezer forintról van szó. És mit szól hozzá a kormány? Tisza vállat von, a pénzügyminiszter hirtelen becsukja a kasszát s a kulcsot nadrágja zsebének fenekére rejti. „Nincs pénz“, mondja ez. „A kormány eleget tett, midőn ingyen földet ad!“ tromfolja rá a másik, — sa szegény csángók útiköltségét a társadalom lesz kénytelen össze- koldulni. Pedig hát csak kölcsön lett volna szükséges, a mit busásan visszafizetett volna az az ezer munkás ember. De hát ha nincs, — nincs! A társadalom össze fogja pótolni amaz összeget az áldozatfillérekből is; a csángók majd itthon lesznek s szorgalmuknak hasznát ve- endik, de hasznát fogja venni a kormány is, mely zsíros ajakát nyalogatva fog akkor mosolyogni a jó rebach fölött. Sokan mondták már, hogy az a Tisza Kálmán nagy zsidó; no én azt nem mondom, de azt sem tagadom, hogy legalább nagy kópé. R. J. A „Nemere" tárczája. EZiért cLoToog'va, ... Kiért dobogva vert e szív, s kiért Emészté azt a kínos fájdalom, S kinek elkárhoznék szerelmiért : Fogadd leányka utolsó dalom ; Aztán ne szóljon többé már ! evvel E bús szívből apadjon el a hang; Eegyen megtépett hárfa e kebel, Minek húrjai szétszakadtanak. El szép remények, tarka szép lepék, Köröttem óh ne lengjen szárnyatok ! Az ábrándok, mik életem" fedék, Eltűntek s most csak búra várhatok. Eddig virágos rét volt életem, Es a virágot lepke is lepi; De most a puszta itt benn végtelen, El messze hát szivem reményei ! Nem illik hozzám semmi, a mi szól A boldogság, az örömek felől ; Letettem már a múltak álmiról Tapasztalatlanságom átka öl. Majd a világ, e fagytakarta tél, Hol a mi szép, mi jő, tiporva mind __ A mely szeretni, szerettetni fél, — Ián engem is nyugodni megtanít. \ agy majd kiég e láng, mely most soha Nem szíín lobogni s iiamvadós marad, — Do addig tart a fájó kín-tusa, Míg szikra lesz a holt hamu alatt. S míg szívemben emléked élni fog, Oh, él vele a sajgó fájdalom . . . Es emléked él, mig e szív dobog. Fogadd leányka utolsó dalom ! A természet egy agg, mit ősz s a tél Es a tavasz egymásnak adnak át, Majd váltogatva örömekre kél S ezerszer él, ezerszer lát halált. Es ha rideg sírjába már leszállt, Elalszik az édes madárdalon . . . Dalon haljon el hiv szerelmem is ! Fogadd leányka utolsó dalom ! Nemo. Őslakosai-e az oláhok Erdélynek? VI. Kissé hosszúra nyúlt czikksorozatunknak, melyben igyekeztünk Összefoglalni az oláhok eredete felől tett újabb kutatásokat, végére értünk. Csak az van még hátra, hogy az első oláh betelepülők s a két oláh tartomány, Oláhország és Moldova államalkotói elemeinek nemzetiségét vegyük vizsgálat alá. Mert, mint előbbi czikkünkben említettük, az oláh, vlach név alatt nem mindig immunokat kell érteni. A Balkán félszigeten közös neve volt ez minden pásztorkodó nomád népnek. Különösen a bolgárokat találjuk gyakran oláhoknak nevezve, úgy hogy Nesztor, Rubriquis, Roger Baco és mások a XII—XIII., s a turkesztáni Abulghazi a XVII. században egynek veszik a vlach és bolgár nevet. Feltűnhet azonban, hogy mig a volgai bolgárok majd bolgár, majd oláh név alatt jönnek elő, a moesiai bolgárság egyetemlegesen, mint nemzet, soha nem neveztetik vlachnak ; vlach és bolgár közt világos a megkülönböztetés. Mindig bolgárokról és oláhokról van szó; Kálóján czár, ki 1202—4 közt levelezett a pápával, leveleiben mindig „iraperator Bulgarorum et Blacliorum“ — a bolgárok és oláhok, (nem pedig : a bolgárok vagy oláhok) császárjának nevezi magát. Első pillanatban azt gondolhatnók, hogy a vlach név alatt a meghódított szlávságot kell érteni, mely pásztorkodással foglalkozott. De pásztorkodással ép a bolgárság uralaltáji elemei foglalkoztak, a szlávok pedig inkább földművelők voltak. S Nesztor egész világosan a hódítókat nevezi vlachoknak. A vlachok — mondja — elfoglalák a dunai szlávok földjeit; a vlachokat alább bolgároknak nevezi: Szkythaországból jövének a bolgárok — Írja — s hatalmuk alá vetették a Duna melletti szlovéneket. Rubriquis, Roger Baco s Abulghazi is a volgai bolgárokat nevezik oláhoknak. Az is számba veendő, hogy az uj Bulgárország alapitóiról Péterről és Azenről az mondatik, hogy oláhok voltak. De az is mondatik, hogy a régi bolgár királyok nemzetségéből származtak. Tehát oláhságuk mellett sem egyszerű pásztorkodó emberek, hanem királyok utódai, tehát sem szláv, sem ruraun eredetűek nem voltak. Mindezek elég világosan arra mutatnak, hogy vlach név alatt a bolgárság uralaltáji eredetű elemeit értették. Könnyen azt lehetne hinni, hogy a vlach nevet a bolgárok hozták magukkal a Volga mellől, A bolgárok azonban e név alatt сзак а XIL. század felé kezdenek előjönni, bár a byzanti irók az V-ik század végétől fogva emlegetik őket : mig a germá- i noknál a „valh“ név a románok jelölésére már a I népvándorlás korában használatban volt. Lapunk mai számához egy íeliv melléklet van csatolva. Ofcr
