Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-04-08 / 29. szám

— llő — А ЪегесгЫ árvapénzek megvizsgálására a közigaz­gatási bizottság által kiküldött megyei árvaszéki számvevő Gál Antal befejezte s beterjesztette mun­kálatát. Biztosítás hiánya miatt elveszettnek 3092 frt 78 kr van kimutatva, egyeseknek biztosíték nél­kül kikölcsönöztetett 9220 frt öl kr, a gyámoknál felhajthatlanul hagyatott 3878 frt 45 kr. Ezekre nézve Gábor Imre polgármester s a mostani árva­szék tétetett felelőssé, s kötelességévé tétetett a városi árvaszéknek, hogy a bereczki árvák köve­teléseinek felhajtására pert indítson s a végrehaj­tást 30 nap alatt foganatosítsa. az iskolamulasztó tanulók kimutatását elhanya­goló elöljáróságok ellen szigorú intézkedések té­tettek. Meghívás közgyü 1 ősre. A nagy méltóságú belügyminiszter ur idei 18231. szám alatt a megyék háztartásáról szóló XV. tcz. 10 §-a szerinti szabályrendelet alkotását rendelvén el, főispán ur ő méltóságának folyó évi márczius hó 28-án kelt 284. szám alatti leirata folytán van szerencsém a megye törvényhatósági bizottság tag­jait ápril hó 10-ére a megyeház nagytermében dél­előtti 10 órakor megnyitandó rendkívüli к ö z- gyülésre hivatalos illemmel meghívni. A tanácskozás tárgyai: /. Mispáni és árvaszéki jelentés, 7/. Kormányt leiratok. Magyar királyi belügymi­niszter 04646. számú körrendeleté a gőzcséplő és egyéb gazdasági gépek körül foglalkozó munkások épségének megóvása iránt hozandó szabályrendelet tárgyában. Magy. kir. belügyminiszter 9955. számú körrendeleté a köztisztviselők minősítéséről szóló törvény végrehajtása tárgyában. M. kir. honvédelmi miniszter rendelete a megye területén alakítandó polgári lóavatő bizottság tárgyában. M. kir. bel­ügyminiszter ur körrendeleté az 1879. évi XL. tör- vényezikk végrehajtása tárgyában. M. kir. belügy­miniszter ur körrendeleté a megyék háztartásáról szóló törvény végrehajtása tárgyában. M. kir. bel­ügyminiszter leirata Nyén község 1878. évi száma­dásának felülvizsgálata tárgyában. III. Megyei átiratok. Budapest főváros át­irata a szabadságharcz-szobor felállítása tárgyában. Hold-Mező-Vásárhely átirata a csángók visszatele­pítése ügyében. Sárosmegye átirata az amerikai ki­vándorlás tárgyában. Mosonymegye átirata a név­magyarosítások körül tapasztalt visszaélésék tárgyá­ban. Veszprémmegye átirata egy történelmi arcz- képcsarnok felállítása tárgyában. IV. Megyei ügyek. A múlt év deczember 28-án tartott rendkívüli közgyűléshez tett alispáni jelen­tés. A múlt év deczember 28-án tartott rendkívüli közgyűléshez tett árvaszéki jelentés. A megyei köz- igazgatási bizottság múlt 1882. év Il-ik feléről, az 1876. évi VI. t. ez. 64. §-a értelmében szerkesz­tett jelentés. Az igazoló választmány jelentése a megejtett választásokról. Köpecz község kérése, hogy a megyei bizottsági választásokra megállapí­tott csoportból kivétessék. Az 1871. évi XVIII. t. ez. 67. §. értelmében alkotandó szabályrendelet a községi és körjegyzők és azok árvái és özvegyei nyugdíjazása iránt. V. Községi ügyek. Kézdi-Vásárhely város szabály­rendelete. K.-Vásárhely város bor- és husfogyasz- tási adókezelése ügyében szerkesztett szabályrende­lete. Bölön község kérése perelhetési engedélyért. Dálnok község kérése perelhetési engedélyért. Gi- dófalva község kérése, hogy a Bodza-tőke 1883. évi kamatait tűzoltó-szerek bevásárlására fordíthas­sa. Imecsfalva község határozata, hogy az 1883. évre történt korcsma-haszonbérbe adás megsemmi- sittessék. Papolczi Kis György folyamodé sa a köz­ségi biró fizetésének felemelése ellen. A dálnoki kisdedóvoda alapszabályai. Dálnok község korcsmár- lási ügye. Martonfalva község kéiése perelhetési engedélyért, Hilib község korcsmárlási ügye. Bik- falva község kérése Szacsva községtől árverezésen vett kaszáló átruházása tárgyában Magyarosi Fe- rencz folyamodása a martonosi körjegyző fizetésé­nek kiadása tárgyában. VI. Községi számadások és költségelőirányzatok. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. márcz. 28. Az alispán helyett : Br. Apor Gábor. L E V E L E K. S.-Szentkirály, 1883. márcz. 27. Tisztelt szerkesztő ur ! Az emberi kebel sajátja, a munka és fáradság utáni nyugalom, élvezetvágy. Minő faluhelyen az élvezet ? Nyári időszakban a falu nyilvánosabb he­lyein minden vasárnap gyakran van a jobb órzé- süeknek nem a legkellemesebb kimenetelű és mo­dorú táncz, honnan a zene hívogató szavára ifjain- kat visszatartani nem tudván, az egyszerű tánczbeli ügyességen kívül mily sok lelki félszegséget és az erkölcs hanyatlására szolgáltató modort és szavakat visznek haza ; télben zárt helyeken ugyanez és a pénz czéltalan elfecsérlése — javulás és lelki élve­zet nélkül. Mi a teendőnk ezekkel szemben ? A gyermekek pontos iskoláztatása ? a templom pontos járása ? Igen ! ezek hatalmas motívumok az erkölcsi érzet ébresztésére ; de mivel a kicsinyeknél az iskolában tanult szépet és jót hamar letörli a társadalmi nagy félszegség, a haladni nem akarás ; a templomban hallgatólagosan igennel vagy nemmel fogadott er­kölcsi hatást is a korszerű közönyösség csakhamar null fokra deriválja; nézetem szerint legerősebb eszköz: a rang-, kor- és nemkülönbség nélküli tár­sas összejövetelek, hol kiki a maga illő helyét a szellemileg erősebbek czélszerü felolvasásai, szava­latai és tanácsadó utasításai után megtalálja. Ily czélból alakult „jótékony egyletünk“, s hogy czélja felé halad, igazolják a télen több alkalom­mal tartott jó sikerű fillérestélyei, felolvasások, szavalatok, párbeszédekkel és lelket emelő karda­lokkal. Most térek a dolog valódi indokára, mely tollat adott kerembe. Folyó év márczius 3-án adta mű­kedvelő egyletünk az „Apró félreértések“ czimü 1 felvonásos vígjátékot nagyon kielégítő sikerrel az akkor kevés számú, de értelmes közönségünk Ítélete szerint ; a kevés publikum azonban nem csökkenté műkedvelőink buzgóságát, mert liusvét másodnap­ján, márczius 26-án újra színre került Kisfaludy Károly „Csalódások“ czimü 4 felvonásos vigjátéka, a község és vidék nagyszámú részvéte és megelé­gedése mellett, melyet táncz követett. A szereplők : Kádár Mihály (gróf Elemér) és Farkas Sándorné úrasszony (Lina fiatal özvegy) a szerelemben csalódni vélt, de nemes elegantiát; Farkas Sándor (báró Kényesi) a bukott, de min­denben élvet és fényt kereső mágnást ; Kis István (Lombai, irodalmi inspector) a cselszövő, de min­denben önhaszonhajhász uradalmi tisztet ; Jancsó Borbála (Vilma, Lina társalkodónője) a könnyelmű, sorsával megelégedett és magát mindenbe jól bele­találó szerepet ; Kis Sándor (Mokány földesur) a régi jó magyar gazdát és földesurat ; Bagoly József (Elek hadnagy) és Vadasdy Vilma (Lidi) a fiatal, látszatra csalódó, de igaz szerelmest ; Farkas Ida (Lucza kisasszony) az öreg, de alattomosan rang- szerinti férjet kereső büszke szerelmest ; ifj. Kere­kes Pál (uradalmi kertész), Sükösd Ferencz (Ele­mér inasa), Kis Zoltán (Lina inasa) a szolgai szerepeiket oly kielégitőleg alakították, hogy a taps és kihívás csaknem egymást érték ; különösen : Kis István, Kádár Mihály, Kis Sándor, Bagoly Jó­zsef, Farkas Sándorné, Jancsó Borbála, Vadasdy Vilma még nagyobb színpadon is beillettek volna. Általában mindnyáján látszott az ügybuzgóság, ér­telem és haladás. Hogy ily kis községben is a kevés igénybe ve­hető erőkkel szép siker éretett el, a lefolyt élveze­tes esték, az egylet javára járó több újság, az olvasó-egylet felszerelése, fényes bizonyítékai; s hogy sokszor az örömpohár helyett az ürömpoharat kell kiüríteni, tisztelt műkedvelőtársak, az ne ret­tentsen vissza az ügytől, s hogy a legnagyobb po­harat is a legtöbbször a népnevelésért harczolók- nak kell üríteni, ezért szolgáljon jutalmul az a belső öntudat, mely minket e térre közharczosokul állított. Első eszköz tehát a társadalmi fekélyek kiirtá­sára — melyeknek a felsoroltakon kívüli előadá­sára a következő alkalommal még áttérek — az ily társulás utjáni haladás, — melyet egyletünk által mutathattunk. — melyről majd máskor még többet irok, ha hely adatik. Nagy Dénes, közs. tanító. Hazai magvak. Egy zord januáriusi napon egykedvűen, hogy ne mondjam a megélhetés iránti komor aggodalmak között, lépteim a hivatal ajtója felé vezettek, vagy a hogy tetszik, én vezettem a lépteimet, miközben egyik müveit és képzett hivatalnokkal találkozva, együtt léptünk be önkéntes, a szükség által ránk kényszeritett zárkánkba, hol az asztalról mindket­tőnkre egy-egy díszesen kiállított mag-árjegyzék pislogott, minek mi igen megörvendettünk, mert azok minden tekintetben hazai magkereskedésünk­nek a külföldinél kifejlettebb voltát tanúsították. Azonban derű után borul az ég, igy a mi örömeink is könnyen haraggá változhattak volna, ha meg­győző érvekkel nem diadalmaskodtunk volna ; mert a mint igy egymás között dicsérgettiik, ő a Mauth- nerét, éu Frommerét, mint egy lesújtó villám csa­pott közünkbe egy ismerősünk nem igen dörgő, ha­nem inkább a homályban morrogó kérdő hangja, hogy : „honnan valók azon árjegyzékek ? Budapest­ről?“ — „Igen!“ Most jön a menykő! „Akkor nem ér semmit, schwindli, hunezutság, nem igaz az egész !“ Erre aztán mi is megfeleltünk emberül, hanem az mind nem használt, a mig én ad argumentum el nem mondtam, hogy de bizony nem semmit ér az, hanem sokat, mert a mig én a magvakat Er­furtból hozattam, soha olyan szép terményeket, mint a milyenekkel most dicsekedhetem, nem pro­dukálhattam s csak a Frommertől hozatott magvak jóságának köszönhetem, hogy a sepsi-szentgyörgyi kiállítás alkalmával a sok különböző kertészi és gazdasági intézetek kiállítása mellett a kerti vete- ményekre kitűzött legelső dijat, 2 ezüst forintot és dicsérő oklevelet én nyertem el. S hь mégis vannak olyan müveit emberek, a kik ilyen balfogalommal bírnak s ugyszólva ellen­szenvvel viseltetnek az iránt, a mi magyar, az on­nan van, mert azok azon vakságban szenvednek, mint az egyszeri ember, a ki nem látta az erdőt a sok fától. A magyar mezőgazdasági ipar nagy hátrányára a német állammal olyan kereskedelmi szerződés volt kötve, a mely a német államból behozott czik- kek postai szállítását a legtávolabbi ponttól, Ham­burgtól Csik-Szeredáig olcsóbbá tette, mint Buda­pesttől Debreczenig, és a magvak Erfurtból vagy Budapestről való hozatalánál igen nagy szállítási árkülönbség volt, t. i. a budapesti sokkal többe ke­rült, mint az erfurti. Azon kívül a magvaknál is az árak a budapestiek hátrányára ütöttek ki, mind­amellett is a termények közötti különbség ezen pénzbeli látszólagos hátrányokat nemcsak megsem­misítette, hanem az anyag jóságával és szépségé­vel úgy a mennyiség, mint a minőség tekintetében oly arányú előnyöket tüntetett fel, hogy az egy­szerű próba után én mindeddig a budapesti mag > vaknál maradtam és maradok mind addig, mig magvakra szükségem fog lenni. Egyébiránt mi ketten annyira lelkesültünk a mag-árjegyzékek iránt, hogy a nevezett ur az egyik vidéki lapban az övéről egy igen szép ismer­tető czikket irt, én pedig egy igen jeles vidéki ve- zértanitó barátomnak úgy megdicsértem a maga­mét, hogy az arról felolvasást ígért tartani. En pedig a tisztelt szerkesztő ur becses enge­dőimével ezen elmondottakhoz azt vagyok bátor még hozzá toldani, hogy a termények közötti kü­lönbséget — a mint azt a szerk. ur igen bölcsen tudhatja — a légköri viszonyok okozzák, melyek szintúgy, mint én, a belföldi magvak buzgó aposto­lai ; mert mig a külföldről hozatott magvak az ak- klimatizáczió vagyis légköri átalakulással kiizdnek és csenevészednek, addig a belföldről hozatott mag­vak plántái a mi légköri viszonyainkhoz szokva, úgyszólván abból lévén kifejlődve, buján tenyésznek, szépen virítanak. A mi a postai szállítási árkülönbséget illeti, ar­ra nézve megjegyzem, hogy az most a belföldön egész 5 kilóig csak 33 krba, tehát a külföldi szál­lításnál jóval olcsóbba kerül az árakat illetőleg pedig a múlt évben volt alkalmam egy erfurti, Oskár Knopf & Cie. által kiadott árjegyzéket a budapesti, Frommer A. Herman árjegyzékével ösz- szehasonlitani és mondhatom, hogy az árak csak­nem minden tételnél egyenlők, azaz a régebb mu­tatkozott pénzbeli előny is semmivé lett, elfhtta a magyar magkereskedés virágzó állapota. Az elmondottakhoz csak azt csatolom, hogy hagy­junk fel a régi nótával, ne szidjuk a németet és pártoljuk az iparát, hanem sokkal jobb dolog őt dicsérni és a magyar ipart — a mi sok tekintet­ben felülmúlja a külföldit — pártolni. VEGYES HÍREK. Requiem Majláthórt. Folyó hó 28-án gyászosan kimúlt székhelyi Majláth György urnák, cs. kir. Kamarás, országbíró, a magyar főrendiház el­nökének, aranygyapjas vitéz, a szt. István-rend nagy- keresztese, valóságos belső tanácsos leikéért ápril hó 10 én délelőtt 9 órakor a helybeli rom. kath. templomban engesztelő szent mise-áldozat fog tar­tatni, melyen való részvételre Háromszékmegye közön­ségét meghívom. Sepsi Szentgyörgyön, 1883. már­czius hó 31-én. Pótsa József, Háromszékmegye fő­ispánja. A kikelet- A kalendárium azt mondja, hogy a tavasz márczius 21-én kezdődött meg. Mi még foly­tonosan a tél közepében vagyunk; csütörtökön is­mét sok hó esett le s ma szombaton is szállingózik Szinház. Csütörtökön Zola „ Assomoir“-ját láttuk „Pálinka“ ez. a. színre alkalmazva. A nagy városi élet salakjának eme photograp’niája, melyben az emberi tettek pusztán physiologiai hatásnak ered- ményekép vannak feltiinte ve, sehogy sem elégítette ki közönségünket. Kárba veszett a szereplők azon igyekezete, hogy megmentsék a darabot, melyet különben színműnek nem is nevezhetünk. Inkább párbeszédekkel kisért életképeknek mondhatnék. Mint ilyet; a 3-ik képet „a poaszonieri vámso­rompót“, s a 6-ikat „A pálinkát“ emelhetjük ki, melyben a munkakerülő mesterlegények korhelyke- désí ügyesen volt rendezve. Hatást különben csak a 7-ik kép „Az utolsó palaczk“ keltett, melyben Sárdi (Coupeau) valóban művészi felfogással adta azon jelenetet, midőn Coupeau ellene akar állani a pálinkaivásnak, s oly meglepő realitással dől- dolgozta ki a delirium tremens jelenetét, hogy a néző közönség, szebbik feléből többen nem merték végig nézni, hanem félre fordultak. A közönség há­romszor hívta ki Sárdit. A szereplők közül meg­említjük még Tóvölgyinét (Gervaise), Nyilas Ilonát (Virginie), Kulinyit (Jaj a csizmám), Lorándit (Ros­télyos Bibi) és Óvárit (Csábos). A szülök figyelmébe. A kisdedeknek, kiket tehe­tetlenségük lépten-nyomon kitesz a veszélynek, a legnagyobb felvigyázatra van szükségük. S fájda­lom, mégis azt tapasztaljuk, hogy a róluk való gondoskodás nálunk nagyon el van hangolva. Ez az oka, hogy a vigyázatlanságnak sehol annyi kis­ded nem esik áldozatul, mint nálunk. E bajon a kis­dedóvók vannak hivatva segíteni, A szülő, kit te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom