Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-05-17 / 40. szám

— 159 —

ber sem akad az egész országban, a kinek felelete összevágna azzal, a mi e kérdések körül azóta történt, hogy Magyarország az osztrák birodalommal államkormányzati közösségbe lépett.

(Vége következik.)

A játékról.

(Folytatás.)

E játékokat a törvények is elrendelték, melynél fogva kötelességük volt leimutatni testük és lelkűk fejlődését a nagy többség előtt, hogy a nézők is a dicsőség által feltüzelve, hasonlót tegyenek. S hogy minő befolyással volt e két nemzetre a játék, azt a történelem lapjain e két nemzet dicsőségei mutatják s bizonyitják. S ezen játékok által nemcsak a test, de a lélek is bizonyos rugékonyságot és önállóságot nyert, mit bizonyit a görög és római irodalom.

Ha már most némi összehasonlítást teszünk a múlt és jelen között, azon sajnos tapasztalatra jövünk, hogy mai játékaink még meg sem közelitik azokat s köztük oly hézag van, melyet betölteni nem tudunk. Nem tudunk pedig azért, mert jelen viszonyaink oda fejlődtek, hogy mindaz, a mit a régiek élvezettel űztek, azt mi mint játékot nem űzhetjük, mert annál magasabban állóknak tekintjük magunkat s azokat a maga természeti valóságában szégyeljük folytatni. Ezt követeli tőlünk a ferde felfogás és az álszemérem. Mert már is oly magasan állóknak képzeljük magunkat, hogy a játékot csak gyermekségnek tekintjük s mint ilyet csak is azoknak adjuk, mig magunkat igen sokszor az unalom és henyeségnek engedjük, mig valamely nemesebb játékkal fölviditanánk elpuhult testünket és nyomott kedélyünket. Nem értek itt oly játéknemeket, melyek nyerészkedéssel vannak egybe kötve, mint p. о. a kártya stb. Hiszen ha meggondoljuk, nemcsak a gyermeknek kell játszani, hanem még a felnőtteknek is, mit eléggé bizonyit az ó-kor népe.

így van ez, nemcsak nálunk, hanem az egész czivilizált nemzeteknél is, kik a játékot úgy tekintik, mint gyermeket szórakoztató eszközt, holott épen úgy kellene a felnőtteknek is hasznosan szórakozni, mint az olyan gyenge és fejletlen gyermeknek, ki még az ösztön hatalma alatt áll. Ezen állításomat nem akarom oly értelembe venni, hogy a felnőttek is épen azon eszközök által leljenek szórakozást, mint gyermekeink, hanem mint a régiek, kik a játékot úgy tekintették, mint testedző eszközt, melyet élvezet között űztek. S mi úgy te- kintheijük a játékot, mint édesmézben bevett labdacsot, mely mint a betegnél gyógyulást és fájdalmainak enyhülést ad, úgy a játéknál, mint egészségesnél élvezetet nyújt és megvédi őt a káros tunyaságtól és tétlenségtől. Mert valamint az orvos megkívánja, hogy a gyógyszereket az ő rendeletéi szerint használjuk el, úgy a természet is inegki- vánja, hogy a természetes mozgást ne csak mesterséges utón és kénytelenül, hanem élvezettel és önkéntesen adjuk meg, mind testünknek, mind lelkűnknek. — így tehát a természet maga int arra, hogy játszódjunk, a mivel úgy hiszem, eléggé indokolva van, hogy a játék ép oly szükséges, mint a pihenni akarónál az álom.

Kísérjük figyelemmel azon gyermeket, ki szép, czifrán és tisztán felöltöztetve kísérőjével az udvaron halad végig, hogy mily keservesen nézi a homokban játszó gyermekeket. Bemegy egy rövid séta után, melyen felügyelője „csendesen járjon “ „ne helytelenkedjék“, „nem illő ezt vagy azt tenni“ vezényszavait már megunta, szép ruháját levetve, sok és drágábbnál drágább játékszerei közé szabadítva, azokat nézi, de kedvteleniil fordul el tőle s csendesen lopozkódik az ablakhoz és sóvár szemmel tekint a homokban játszó kis pajtásaira. Miért ? hiszen mennyi játéka van: hintaló, dob, csákó, trombita, katonák, állatok, szekerek, kirakó kép, siló tót, tornázó figurák, színház, gőzös vaggonok- kal, tekejáték, puska, kard, sip, kis kemencze. rajta edények, ágy, benne bábu, istálló lovakkal, kovács műhely, benne bábokkal stb., stb. s mégis busán tekint reájuk s nem játszik azokkal, hanem sóvár tekintetével elárulja, hogy szive, lelke hova vágyik. Arcza halvány, kedélye bús s nincs kedve semmihez sem. Aggódva tart tanácsot a szülői ház, s mindenki valami komolyabb betegségtől tart és félti egyetlen gyermekét. Orvost hivatnak s ágyba fektetik kis barátunkat s ápolják, kényeztetik s nem látják meg a bajt, s aggódva várják javulását. Kis barátunk végre megunja az ágyat, felkel. Végre kis barátunkat a szomszéd kis fia meglátogatja, ki általa készített kis szekeret vonszol maga után beteg barátunkhoz.

Mily változás! A kis beteg szemei kezdenek élénkülni, benne a vágy ég; cseveg, kis pajtását ölelve fogadja, megkérdezi tőle, hogy ki csinálta a kis szekeret, hogyan ? s csodálkozva tekint reá, hallva, hogy azt kis pajtása szerkeszté össze. — Aztán futkároznak a szobában. Most a beteg lesz a ló s pajtása a gazda, kis ostorával unszolja a futásra ; majd megfordítva s felváltva lesz a lóból gazda s a gazdából ló, mig végre elfáradva, kipirult arczczal ülnek le egymás mellé s élvezik a mozgás utáni nyugalmat.

Majd ebédre szólítják, s kis pajtásával együtt oly jóízűen, élvezetesen esznek, hogy maguk a szülők bámulva néznek egymásra s intik a gyermekeket mértékletességre.

Piros arcz, vig kedély, jó étvágy, mind megjött egy pár óra alatt. A szülők örülnek és áldják az orvost, hogy meggyógyitóttá egyetlen gyermeküket, — mert fogalmuk sincs arról, hogy a szomszéd kis fia és szekere gyógyitá meg kis barátunkat véletlen megjelenésével.

Ezen rövid példából világosan lehet látni, hogy a játék a gyermeknek ép oly szükséges, mint az álom, s valamint az álom, ha változatos, úgy a játék is csak úgy nyújt élvezetet, ha az nem egyhangú.

(Folytatása következik.)

VEGYES HÍREK.

Stefánia foherczegnc állapotáról a hivatalos lap tudatja, hogy férjével a trónörökössel nyári tartózkodásra Laxenburgba megy s ott várja be lebete- gedését, mely augusztus hó folyamán fog bekövetkezni. A trónörökösné kitűnő egészségnek örvend.

Kinevezések. Az igazságügyi miniszter Jakab Rudolf maros-vásárhelyi kir. törvényszéki joggyakornokot a nyárádszeredai s Kövác3 Antal Csíkszeredái kir. törvényszéki joggyakornokot a gyergyó- szentmiklósi kir. járásbírósághoz aljegyzőkké nevezte ki.

Megerősítés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Horváth László nagy- és kisküküllő megyei ide- igl. tanfelügyelőt ez állásában véglegesen megerő- sitette.

Pályázatok. A fogarasi járásbíróságnál albirói, a zernyesti járásbíróságnál aljegyzői, a brassói törvényszéknél két joggyakornoki és két másodosztályú segéd telekkönyvvezető állomás van üresedésben, melyekre a pályázatok négy hét alatt nyújtandók be a brassói törvényszékhez.

A három fagyos szent : Pongrácz, Szervácz és Bonifácz az idén sem tagadta meg magát. A múlt heti meleg nyárias napokat hűvös, esős idő váltotta fel, mely pénteken este, az első fagyos szent, Pongrácz előestéjén köszöntött be s eltartott az ünnepek alatt. Piros pünkösd napja méltó párja volt husvétnak; havas husvéthoz csakis ilyen borús, esős, sáros pünkösd illett. Ma, szerdán, ismét kiderült.

A s.-szentgyörgyi iskolai pénzek kezelése ügyében megindított vizsgálat folyamatban van. Holnap csütörtökön fogja a vizsgáló bizottság a város pénztári neplóit az ISSVa-ik tanévi iskolai számadásokkal összehasonlítani. A vizsgálat jelenlegi stádiumában már konstatálható, hogy az megegyezik az előlegesen megejtett s a múlt közigazgatási bizottsági ülésen bejelentett vizsgálat eredményével. Azon a mull év folyamán a városhoz az 5%-os pótadóval befolyt 2891 frt, mely Sorbánj. felebbezésében mint hiány jeleztetett, már a múlt 1881/a. tanév végén elszámoltatott. A holnapi vizsgálat épp ezen összeg részletes vizsgálatára fog kiterjeszkedni.

Köszönetnyilvánítás. A háromszéki takarékpénztár legközelebbi közgyűlése jőtékonyczélu adakozásai közt egy, a Székely-Mikó-Collegiumban tanuló teljesen szegénysorsu s legkitűnőbb előmenetelü növendék megjutalmazására össztöndijkép 15 frtot szíveskedett adományozni. Melyért az elöljáróság nevében e lapok utján is elismerő és meleg köszönetét fejezi ki az igazgatóság. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. május 16-án.

Ostoba tréfa. Nagy-Szebenben a dákói’omán su hanczoknak ismét egy újabb hőstettéről beszélnek, melyet a magyar nemzeti színnel befestett levélszekrények ellen követtek el. Ugyanis ezek a hős ifjak egy sötét éjjel majdnem valamennyi kiakasztott levélszekrényt barna festékkel mázoltak be, továbbá két magasrangu hivatalnok háza kapujára halálfejeket és kereszteket festettek hasonló mázzal. A levelező közönség e pajzánság miatt természetesen fölötte boszankodik, minthogy most pár napig a leveleket a postára kell vinnie, míg a szekrények az előirt vörös-fehér-zöld sziliekre újból megfestetnek és kifüggesztetnek.

Ár VÍZ. A Kanta vize az utóbbi esős napok alatt annyira megnőtt, hogy szombaton este 9 órakor kicsapott medréből s Kézdi-Vásárhely kantai részét elöntötte. Az utczák viz alatt voltak, úgy hogy első ünnepen templomba sem lehetett menni. Az alacsonyabb házakba az ablakon hatolt be a viz. 1836. óta nem volt Kaptában ilyen árvíz. Természetes, hogy különösen az első perezekben nagy volt a rémület, de olyanok sem hiányoztak, kik egész kedélyesen vették a dolgot. Ezek közé tartozott a kántor is, ki midőn utánna küldtek, hogy menjen már a templomba orgonáim, a fama szerint azt izente vissza: „Nem mehetek, mert lábvizet veszek“, s hogy ura is legyen szavának, az ablakba ült s lábait egész flegmával az ár hideg hullámaiba lóg- gatá le.

Necrolog. Fejér Erzsébet özv. Székely Györgyné; Fejér Sándor és neje Hamar Berta, gyermekeik: Berta, Jolánka, Ida, Irén ; Fejér Károly kézdivá- sárhelyi kir. aljárásbiró és neje Piger Anna; Fejér Kálmán egyetemi orvosnövendék, a maguk és rokonaik nevében szomorúan tudatják a jő apa, illetőleg nagyapa, Bereczk város volt főbírája, több országgyűlésen volt országgyűlési képviselő, rendi t- hetién igaz honfi Fejér Jánosnak élete 78-ik, öz- ' vegységének 12-ik évében végelgyengülésben, az

egyházi kegyszerek áhitatos felvétele után, f. hó 14-én reggel 5 órakor történt gyászos kimultát. A boldogult hült tetemei f. hó 16-án d. u. 3 órakor fognak Bereczkben a családi sírboltban örök nyugalomra tétetni, leikéért pedig f. hó 17-én d. e. 8 órakor fog az engesztelő szent mise-áldozat az Urnák bemutattatni. Béke poraira ! Bereczk, 1883. május 14.

À csángókra vonatkozólag Nagy György kormánybiztos a következő sorokat tette közzé : A hírlapokban felmerült azon hírekkel szemben, mintha a csángók nélkülözéseknek, sőt az éhségnek lennének kitéve, következőkről van szerencsém a tek. szerkesztőséget értesíteni : Koczor Jánosnak f. hó 8-áról hozzám intézett jelentése szerint a csángók között az egészségi állapot teljesen kielégítő. A betegek száma mindössze 11. Baj azonban, hogy minden nap esik az eső, s múlt szombaton felhőszakadás is volt. Ez természetesen hátráltatja a munkákat, minek egyúttal az a következése, hogy a munkások a munka szünetelése idejére a vállalkozótól bért nem kapnak. így tehát a települteket közben-közben élelmi czikkekkel kell segélyezni, a mi ott, a hol erre szükség van, tényleg meg is történik. A lapokban foglalt hírek tudomásomra jutván, azonnal távirati felhívást intéztem alárendeltemhez az iránt, hogy a dolog állásáról engem távirati utón a valóságnak mindenben megfelelően értesítsen, mely felhívásomra tegnapi napon Pan- csováról azon távirati értesítést kaptam, hogy a csáugők állapotáról ezideig hozzám tett jelentések a valóságunk mindenben megfelelnek és hogy a felmerült hírek túlzás és rosszakaratú rágalom kifolyásai. Kelt Budapesten, 1883. május hó 11. Nagy György kormánybiztos s. k.

Hogy üldözik Zalában a betyárt? Patkó és Juhász Andris hazájában újabb időben ismét egy betyár kezd nevet szerezni magának. Savanyu Józsinak hívják, kinek a zalai pandúrok nemrég nyomára akadtak s az úgynevezett „nyavaládi vágásban“ üldözőbe vették a negyedmagával garázdálkodó rablóvezért és üldözték kitartóan mindaddig — mig csak át nem szökött Vasmegye területére. Már ide nem követték, mivelhogy a rabló polgároknak az az „alkotmányos joguk“ van, hogy csak az illetékes hatóság csípheti el őket. Pandúrjaink azonban annyit mégis megtettek, hogy elmentek a legközelebbi táviróhivatalba és drótot vertek a vasmegyei főcsendbiztosnak, hogy hát az ő területén van ám Savanyu Józsi. Már most valószínűleg addig fogják üldözni a vasmegyei pandúrok, mig a derék betyár megint vissza nem szökik az orruk előtt Zalába. Akkor aztán hadd keressék megint a zalaiak! — Mintha csak abban az időben élnénk, midőn egy-egy a megye határszélén levő csárda biztos menedékhelye volt a betyárnak. Volt a régi időben egy ilyen csárda Fehér és Veszprém megye szélén, mely úgy volt építve, hogy egyik fele az egyik, másik a másik megyéhez tartozott. A középen egy gerenda ment keresztül, az választotta el a két megyét egymástól. Sehol biztosabb helyük nem volta betyároknak, mint itt, midőn minden megye egy-egy kis királyság volt. Fehér megye pandúrjainak a csárda veszprémi s Veszprém pandúrjainak fehérmegyei részében már nem volt szabad üldözniük a betyárokat.

A köhögés ellen. Angol tisztek és térítők, kik utóbbi időben a Zulu földön tartózkodtak, a ben- szülötteknél olyan szert fedeztek fel, mely a köhögési hurutot rövid idő alatt s biztosan meggyógyítja. A gyógyszer reczipéje a következő : 500

gramm lehántott, többször bevágott egész vöröshagymát egy liter vízben 80 gramm mézzel és 400 gramm meliszczukorral 3—4 óra hosszat főznek s aztán a vegyüléket lehűlni hagyják, majd átszűrik igen finom szitán s az átszűrt lét üvegbe folyatják, melyet jól eldugaszolnak. Ebből a léből, melyet langyosan kell tartani, a beteg naponta 4—6 kanállal vesz be.

Humor. „Mondd csak Károlyka, mi akarnál lenni?“ „Füstfaragó!“ „De miért?“ „Hát azoknak nem kell olyan sokszor mosdaniok !“ — „Borzasztó! Most a nagybátyám a saját jószántából 10 forintot küld az ünnepekre!“ „S te ezen boszankodol ?“ „Hogyne, mikor én 25 forint erejéig akartam meg- pumpolni ! Az ő szivességére csak nem válaszolhatok azzal, hogy kérek tőle még 15 forintot!“

Óvatos barátnő. Sandeau a nemrég elhunyt fran- czia iró igen szerény viszonyok közt élt; pedig ha a fátum nem üldözi, nem ugyan őt, hanem édes anyját, könnyen milliomos lehetett volna, ha ugyan igaz a „Figaró“, az annyit hazudozó „Figaró“ következő elbeszélése. Az öreg asszonyságnak álmában egyszer megjelent a boldogságos szent szűz s egy leplet terített ki előtte, melyen négy szám volt kihimezve. Mikor a jó aszszony felébredt, arra a gondolatra jött, hogy a szent szűz tán azt akarta, hogy a számokot lutriba tegye. A helység lelkésze is ebben a nézetben volt s Sandeauné megbízta egyik niorti barátnőjét, hogy számait rakja meg, mirt az ő helységükben nem volt lutrisbolt. Megjött a húzás napja s a 4 szám csakugyan kijött. Gyorsvonaton sietett Sandeauné Niortba s egyenesen barátnője lakására hajtatott. „Jó hogy jön, — mondá az pártfogó hangon, — im, itt van a negy- van frankja; köszönje meg, hogy nekem több eszem volt, mint önnek.“ „Mit akar evvel mondom?“ kérdé Sandeauné elsápadva. „Nos hát foly-