Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-08-09 / 64. szám

64. szám.

Sepsi-Szentgyörgy, 1883- 'Csütörtök, augusztus 9.

XIII. évfolyam.

Szerkesztőségi iroda

Sepsi-Szentgyörgyön

Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kiadó hivatal:

ab évnyiéin ttíLáiA

KÖNYVNYOMDÁJA,

hová ci hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők.

A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő.

%

%ШЩш, társadalmi, gzéprc 1§ще*фещ§гМ

és hifegazdápaU

Megjelenik ezen lap heten kint kétszer : csütörtökön és vasárnap.

Előfizetési sir

helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve • Egész évre 6 irt — kr. Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr.

Hirdetmények dija:

3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért G kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr.

%

Tisza-Eszlár.

I.

A vád és védbeszédek.

(Folytatás.)

De minden oda vezet, — folytatja Szalay — hogy az annyiszor emlegetett metszőválasztás semmi más, mint ürügy ; hogy azon a napon sem sakter- választás, sem próba nem volt. Mutatják ezt a vallomásokban levő eltérések. Egyik szerint pénteken, másik szerint szombaton volt a próba ima.

Buxbaum maga bevallja azt, hogy sakter soha sem volt, ezt a mesterséget nem tanulta; — következik, hogy sakteri állásra pályáznia lehetetlen volt. Hozzájárul ehez még egy körülmény : az, hogy úgy látszik, mintha az ott jelen volt metszők száma sem volna a vádhatározatban helyesen megállapítva', mert vannak vallomások, melyek nem három, hanem négy, sőt több sakterről tesznek említést. 5 •

De így van az a koldusokkal is. Vannak, kik azt mondják, hogy ketten voltak jelen a templomban. Vannak ismét, kik azt mondják, hogy egy sem volt jelen/ *— pedig ki van zárva a tévedés lehetősége akkor, a midőn a tanuk egyike emlékezik a zsidók közt divó szokásról, miként a templomban megjelent koldusnak bemenetnél mindenki kezet ad. De még másképen is tévedésnek kell lennie a dologban ; mert az, a ki azt mondja, hogy két koldus volt jelen a templomban, midőn őket leírja, Woll- nerre Iá. szik utalni, ez pedig nem az, kit Schwarz is említett, mert ez magas, veres emberről teszen említést.

Hozzájárul ezekhez, hogy az összes zsidó tanuk, mint a vádlottaknak azon vallomásai, melyek ezen eseményekre vonatkoznak, részint saját maguk által, később minden ok nélkül ellenkező vallomásokkal megczáfoltatott. — De nemcsak igy történt, hanem oly anomáliák fordultak elő, hogy pl. Braun alibijére vonatkozólag előálltak tanuk, kik őt betegnek jelentik, holott ő saját maga azt, hogy beteg lett volna, soha nem állította.

Kétségtelen mindezekből, hogy azon napon Esz- láron oly dolognak kellett történni, melyet elfátyolozni, eltitkolni kell. Vannak oly körülmények, melyek ha talán pozitív bizonyítékot nem képeznek is, mindenesetre nagy mérvben elősegítik a bírói meggyőződést. Ily körülmény az, midőn Scharf József minden legkisebb felhívás nélkül, ok és alkalom nélkül figyelmezteti Solymosi Jánosnét a nánási esetre, midőn saját vallomása szerint bemenvén a Solymosinévali találkozás után házába, ott Wollnernek azt mondja : vigyázzon, ebből még nagy baj erei, és Wollner rá feleli: bizony baj lesz.

Szalay beszéde további folyamában Móricz meg nem esketésére térve át helyesli, hegy a törvényszék az esküt a fiútól ki nem vette, de nem azért, mintha fontosnak találná azt, hogy Móricz sárga kendőről szól, holott a bullán fekete találtatott; azért зет, mintha ellenmondásban volna Eszternek a gyászos eset alkalmával volt helyzete meghatározásában. Az előbbi egyszerű, semmit mondó tévedésnek a következménye ; az utóbbira nézve, meglehet, hogy tévedett, de az ellenmondást ő nem találja meg, mert Móricz annyit mond, hogy Eszter a templom hosszában feküdt, felehetett tehát lábbal is, fejjel is az ajtó felé. De nem lehetett Mó- riczot megesketni azért, mert elhallgatott némelyeket. Oly körülmények forognak ugyanis fenn, melyek világosan és határozottan oda mutatnak, hogy a vádbeli bűntény nem történhetett meg a nélkül, hogy Scharf József annak tudója vagy részese ne lett volüa. Nagyon helyesen cselekedett tehát a törvényszék, midőn Móriczot azért nem bocsátotta esküre, nehogy apja elleni vallomásra kényszerítse.

Es épen az apa bűnében található meg magyarázata a gyermek vallomásában előforduló hézagoknak. Mert a kiről a tanító, sőt még anyja is, ki pedig, a mint ez a tárgyalás folyamán kitűnt, nem igen jó szívvel viseltetett iránta, egybeliangozólag azt mondják, hogy igazat szokott mondani, de képzelhető tehetsége egyáltalában nincs, annak a gyermeknek nem közönséges nehézségekkel kellett megküzdenie akkor, midőn, hogy apja bűnösségét elhallgathassa, hol itt, hol ott, hol egy, hol más körülménynél mással kellett helyettesítenie a mondottakat.

Móricz meg. nem esketése tehát még korántsem azt jelenti, hogy vallomásának főbb momentuma, a gyilkosságra vonatkozó lényege tekintetbe nem "vehető, különösen akkor, midőn egyes, habár mellék- körülmények különböző vallomásók által bizonyítva vannak.

Mert hiszen a vádlottak, úgy, mint a mellettük szóló tanuk, midőn az első alkalommal kérdeztettek: miért voltak oly szokatlan időben este a templomban, egyetlen egy szóval sem említették azt az egyszerű dolgot, hogy ott egymás között a regálé fölött egyezkedtek, hanem a templomban léteit egyszerűen tagadták, s az említett ürügyet csak akkor használták, midőn látván a bizonyítékok mindig nagyobb erejét, szükségesnek tartották egy tetszetősnek látszó ok felhozásával, a valódi ok minélin- kább való elpalásolását.

De e mentség is határozottan meg van czáfolva.

Azt mondják, 9 órán túl nem voltak a templomban, holott Báthoriné és Solymosi János határozottan bizonyítják, hogy az éj legnagyobb részében gyertya égett a templomban. Be van továbbá bizonyítva az is, hogy egészen ismeretlen emberek jár- tak-keltek azon éjjel Eszláron, tehát kellett ott valaminek történnie, a miért úgy oda gyülekeztek és ■ a mit úgy elpalástolni igyekeztek; hogy mi volt az, azt Scharf Móricz világosan elbeszéli.

Tény tehát az, hogy a Dadánál kifogott hulla nem az Eszter hullája; tény az, hogy az Eszterének felismert ruhákon látható foltok, melyek csak egy igen előrehaladt feloszlásban levő emberi test nyomai lehetnek, nem azon hullától származnak, a mely Dadánál kifogatott a Tiszából. Ebből kétségtelenül következik az, hogy azon foltok csakis Eszter testének érintésétől származhatnak, hogy Eszter meghalt, hogy meggyilkoltatott, hogy a gyilkosok Eszláron voltak, ott keresendők, és hogy azok nem lehetnek mások, mint a kik a zsinagógában egybegyűltek, és a kik jelenben a vádlottak padján ülnek.

Magyarország igazságszolgáltatásnak becsülete és a kereszténység nyugalma azt kívánja, hogy a buti elpalástolva ne legyen. Es e hitben s meggyőződésben — végzé beszédét Szalay — kérlek benneteket, bírák, ítéljetek !

Félórai szünet után Funták Sándor védő ügyvéd beszólt.

Sajnálatát fejezi ki, hogy a vádlottak védelmi joga s kötelessége oly zavart fogalmakkal, s oly emberetlenül rideg érzelmekkel támadtatott meg a íenforgó szomorú esetben.

E szokatlan jelenség magyarázata egyedül azon czivilizálathm vallási előítéletben rejlik, mely a rég letűnt századok homályából felbolygatva, vak hiszékenységgel vagy ezélzatos törekvésekkel hitetlenül szóratott szét a mi társadalmunkban is.

A zsidó vallásfelekezet terhére rótt vérvád a 13-ik században vette kezdetét. S bár kétségtelen, hogy a régibb bíinvizsgálatok barbár vallatási modorával a vérvádat beismerő vallomásokat is erőszakoltak ki, de bárhol merült is fel a vérvád s a vallatási kiapad bármily bevallásokat is kónyszeri- tett ki a szerencsétlen martyroktól : annyi kétségtelen, hogy a keresztény egyházi, világi, sőt a nem keresztény uralkodókban mégis mindig volt annyi igazság, emberszeretet, hogy ez alaptalan és semmiféle vallási tanuk által meg nem állapítható vérvádat a vizsgálat valódi eredményei szerint megítélve, valótlanságnak deklarálták.

! Azonban ha a vérvád annyiszor felmerülve s

1

A „Nemere“ tárczája.

A. babona, vagy az égő tök.

— Bajz a székely népéletből. —

Egy téli estén, midőn a föld hóval borítva s az ablakok befagyva szépen jégvirágoztak, a nagy hideg által felhúzott deszkafödélzet a kürtőből felszállott meleg füsttől úgy recsegett-ropogott, mint a vihar által sziklához vágott hajó árboczai, egy kis székely házban, hol régi patriarkális egyszerűség mellett megelégedés és boldogság honolt, egy székely fin igy kezdó elbeszélését :

— Soha el nem felejtem, úgy emlékezem, mintha ma történt volna : apám a sporhelt (takaréktűzhely) mellett egy nyárson bőröshust sütött, az anyám pedig palacsinta-tésztát gyurogatott, miközben az egyik egy, a másik más babonás história elbeszélésével mulattatá egymást, de különösen engem, ugyannyira, hogy a nagy gyönyörűségben hajam szála is felborzadva, ég felé állott.

Folyt a beszéd hazajáró leik ékről, keresztuton látott boszorkányokról, szépasszonyokról és lidér- czekről ь ezek viselt dolgairól — mondá. Mert sajnos, a székely atyafiak összejöveteleinél az efélék még mindig igen szokott es bevett tárgyai a beszélgetésnek.

Ezen babonákból akarok egy nehányat e becses lapok t. olvasóinak bemutatni az elbeszélő ifjú nyomán, ki beszédjét imigy íolytatá :

— Mikor odahaza voltam, apám vitte, ha csak magunkra voltunk, a főszerepet s a többek között elmondta, hogy egy alkalommal, amint késő éjjel »Szent-Simonról „gúzsajósba“ ment Kozmásra : liât egyszerre csak megvillan valami ; nézi, s hát a

Nagymező felől vágtatva jő négy tüzes paripa egy tüzes szekérrel. „A lovak — igy beszélte apám — olyanok voltak, mint a Szent-Anna tavában levő sárkány, s még arra sem értem rá, hogy keresztet vessek magamra, már ott volt a kocsi mellettem. A kocsiban mind nagy szarvú — uram bocsáss meg ! — ördögök és szépasszonyok voltak. A mint enge- met megpillantottak, egy öreg őszember azt parancsolta a kocsisnak : hajts jobbra, mert látod-e, hogy félénk emberek vannak ébren ! A kocsi, mint a villámlás, kitért és a Mitácson a fák tetején keresztül hajtatott, és saját szemeimmel láttam — igy végzé apám, —• hogy a kocsi után a fák hegyei mind meg- pergelődtek.“

*

Azt pedig nagyapámtól hallotta, hogy egy szép nyári éjszaka az udvarra kiment s ott valami harangzúgást hallott. Figyelni kezdett és egész érthetően kivehette, hogy a hang az égből jött, s a harangzúgás megszűnése után hallotta, hogy igen szép csengő hangon az angyalok kara a Glóriát énekelte. Amint ő — már mint nagyapám — ennek hallatára imádkozni térdre borult, előtte vonult el a mennyei proczesszió : ő pedig Istennek hálát adva elénekelte az:

„Áldd inog országunkat, mi magyar hazánkat, Vezéreljed jóra a mi királyunkat.“

*

Arra is jól emlékszik, beszélte apám, — hogy a szent-simoni A. nevű kolontos (bárgyú, féleszű) legény mindig egy lakatlan házba a szépasszonyok tánczába járt és el is beszélte, hogy ott milyen jól mulattak. Egÿ alkalommal többen reá lestek és látták, hogy amint ama felhagyott házból kijött, egye- j tiesen hazament és az odorba nagy titkon valamit I eldugott s avval eltávozott. A kik reá lestek, ahogy

a legény elment, az eldugott valamit előkeresték, és mit találtak ? — egy lócsontot.

Reggel a féleszünek hitt legény ismét elbeszélte, hogy az éjjel a szépasszonyoknál járt s dicsekedett vele, hogy milyen szép arany poharat kapott ajándékba; a kételkedőknek bizonyítgatta, hogy meg is mutatja, ha nem hiszik. Természetes, hogy az este eldugott lócsontot ugyanazok előtt, kik az eldugást nézték, elővette s hogy ámítása annál nagyobb legyen, a feletti boszankodást színlelve, mintha poharát ellopták volna, nagyot káromkodott.

Ezen furfangosan kigondolt csalás a tudatlan nép előtt valóságnak tűnt fel s igy a féleszünek tartott ámitőnak egy község lakosságának nagyobb részét sikerült lóvá tenni. Apám pedig nem hiszi a dolgot s még most 40 év múlva is elbeszéli.

De hogy ne, mikor a csontot mint gyermek ő is látta !

*

— Anyám sem áll hátrább az eféle tudomány dolgában s ha rágyújt a beszédre s babonákról kezd beszélni, elmondja egy oly számig, mint a mennyi betegség ellen a fokhagyma használ ; már pedig a szegény embernek a fokhagyma azt mondta volt, hogy: „ments meg engem a sótól s én is

megmentlek téged hetvenhétféle nyavalyától.“ 0 is tudja, hogy ehhez a vén banyához, meg ahhoz a vén leányhoz a boszorkány járt és minden este az ablakuk előtt illant el. (Bocsánat a kitérésért, de sok szép leány szeretné az ilyen hűséges széptevőt, azért hát lepke szokásu, rósz természetű gavallérok, a lidércztol okuljatok!) — Csak megvilágosodott az ablak ; utána néztek a dolognak s látták, hogy egyszer A. Juliénál, máskor a vén Cs.-nénél a láng elenyészett.

Hanem ezek nem lévén tréfa dolgok, ezek iTbe-