Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-07-26 / 60. szám

— 238 -i

Az állami helyekre pályázó tisztek és honvédek, illetőleg katonai hivatalnokok fiaiért az utazási költségek csak azon esetben téríthetők meg, ha a szülők (gyámgondnokok) vagyontalanságukat hitelesen kimutatják és a megtérítést folyamodványokban különösen kérelmezik.

Mielőtt pályázó a felvételi vizsgára bocsáttatnék, az intézet orvosa által újólag megvizsgáltatik s azon esetre, ha a vizsgáló intézeti orvos és a bizonyítványt kiállító orvos véleménye egymástól eltérne: az I-ső honvédkerületi parancsnokság törzsorvosa által eszközlendő felülvizsgálatnak leend helye. A felülvizsgálat folytán alkalmatlannak talált pályázók visszautasittatnak.

5. A felvételi vizsga eredménye és a felvétel.

A beérkezett s szabályszerűen felszerelt folyamodványok alapján, felvétel végett elsősorban azok fognak kijelöltetni, kik érdemessültebbeknek talál- tatnak

Ezek szint úgy, mint az alapitványosok által bemutatottak, a felvételi vizsgán leendő megjelenésre fel fognak szólittatni.

Megfelelő számú pályázók másodsorban szintén ki fognak jelöltetni s előjegyzésben tartatni, oly végből, hogy azon ifjak helyett, kik a felvételi vizsgát sikerrel le nem tették, — vagy az ugyanazon évi deczember hó végéig mutatkozó fogyaték pótlása végett, — esetleg a felvételi vizsga letételéie deczember hó végéig (melyen túl utólagos felvételnek helye nincsen) behívathassanak. Az említettek közül utólag vizsgára be nem hívottak a következő évben ismét pályázhatnak, a mennyiben a felvételi feltételeknek megfelelendnek.

A pályázó felvétele csakis a felvételi vizsga sikeres kiállásának feltétele alatt eszközöltetik, s a felvételi vizsga alól felmentésnek helye nincsen.

Minthogy a felvétel, a felvételi vizsga eredményétől függ: a vizsgáló bizottság által a felvételre „alkalmatlannak“ minősítettek e körülményről azonnal értesittetnek, kérvényeik, mellékleteikkel együtt, rövid utón visszaadatnak.

Az alkalmasoknak talált pályázók szülői (gyámgondnokok) a felvételi vizsga eredményéről oly figyelmeztetés mellett fognak értesittetni, hogy a felvett növendékek szeptember 30-ig az akadémia igazgatóságánál okvetetlenül átadandók, esetleg a vizsga letétele után azonnal is az intézetben hagyhatók.

(Folytatása következik.)

Tisza-Eszlár.

Botrány botrány után, szenvedélyes harcz szemi- ták és antiszemiták közt, melyben a legnemtelenebb fegyverek, gyanueitás, rágalmazás, hamis tanúskodás, lélekvásárlás, használtatnak : ez a képe a nyíregyházi törvényszéki tárgyalásnak. Szerencsére nem foly már sokáig ez undorító, a pártatlan szemlélőt lelke mélyéből felháborító játék, mely több mint egy hónap óta folytonos izgatottságban tartja a kedélyeket.

Múlt szerdán, a tárgyalás huszonegyedik napján a csendlegények s a csendbiztos hallgattattak ki, a kik a hullaszállítókat állítólag kínozták. Vay György ^ a csendbiztos, tagadta a vádat, melyet a védő ügyvédek könyelmüen szélnek eresztve, kompromittálták

Kezét ajkaira szoritá, és gyorsan a barna nép közé lépett :

— Czigányok ! — kiált lélekzetet véve — befogadtok e társaságotokba, megengeditek-e, hogy veletek kóboroljak? Mennél messzebb a pusztában és viharban, annál jobb ! Szabad vagyok, mint ama madár, melynek a villám agyonsujtotta fészkét ; ereimben véretek foly, s nyelvetek az én nyelvem is !

— Óla! — kiáltott Brievall ur, őt gyorsan vissza rántva a tömegből. —- Bolondul beszólsz ! Egyedül enyém vagy, hozzám tartozol, Isten engem úgy segélyen ! —

Lángoló tekintettel rántotta vissza karját 01a Brievalltól s igy szólt :

Az urfi előkelő, magasrangu, nemes hölgyek közé tartozik, a szemfónyvesztőnő az ő elhagyatott törzséhez. Jaj annak a hetyke kéznek, mely ágat és gyökeret elszakít egymástól !

Aztán hirtelen a czigányokhoz fordult :

Ide hozzám, ti számkivetett gyermekei a szabadságnak ! — kiáltá szilaj indulatossággal, — véd- jétek meg a rózsát, melyet koszorútokból szakítottak ki!

Sűrűbben és sűrűbben fogták körül Ólát a hontalanok; egy hangos szó sem volt, de a fekete szemek fenyegetőleg csüngtek Joachim tekintetén, s a téi mind szükebb és» szükebb lett a czigányok és Joachim urfi között. A tűz teljesen elhamvadt, csak eg) etlen sziporka világitá meg a különös csoportot, melynek közepén állott 01a, halványan, némán, mozdulatlanul a puszták királynője. .

Egy halk szitok lebbent el Brievall ajkairól, aztán gyorsan lovára kapva, elvágtatott a felkelő nappal szemben.

(Folytatása következik.)

az egész magyar igazságszolgáltatást a külföld előtt. De jellemző volt, hogy mivel bizonyította Vay a ki- nozás lehetetlenségét. „Az olyan csendbiztos — mondá — ki úgy csinálja, hogy kitudódjék, megérdemli a huszonöt botot ügyetlensége miatt.“ „Midőn vádlottak szemébe mondják, hogy kínozta őket, Vay ingerülten kezd beszélni. S ingerültsége nőttön nő, melyet a védők — úgy látszik — szándékosan fokoznak. Vay, ki nem igen volt szokva ahhoz, hogy ő álljon a törvényszék előtt, belement a kelepczébe. Az elnöki megrovások egymást érik, melyek azonban csak annyit érnek el, hogy Vay ingerültsége a védők ellen tetőpontját éri el. Mi dőn Heumanu felszólal, hogy minek használta Hers- koval szemben azt a czélfogást, hogy: „Valid meg az igazat, úgy is tudok mindent“, a harag és gúny . hangján vágja vissza neki: „Az ügyvédek is éppen j ilyen cselfogásokat használnak“. Az elnök rendre- I utasítja Vayt. „De kérem — mondja ez — hisz az ügyvéd ur mondta előbb cselfogásnak.“ „Igenis — felel Heumann — annak mondtam azt, ha rosszhiszemű kérdés intéztetik vádlotthoz.“ „Ne menjünk ily vitába, — mondja Vay izgatottan, — mert igen sokat tudnék mondani én is.“ „Mit?“ — Kérdé Heumann elhalványodva. „Mindenki elértette Vay czélzatát. A hulla csempészet tervét. Szabolcsban Herraannak tulajdonítják, ki maga is hallotta már nem egyszer e gyanúsítást. Elhalványodva, izgatottan kérdezi Vayt, hogy mit tud tehát az ő személyére ezen ügyben ? Elnök is kemény hangon követeli, hogy vagy mondja el a gyanúsítást igazoló körülményeket, vagy pedig meg fog dorgáltatni. „En csak a közvéleményt fejeztem ki“ — felelt Vay.

„A törvényszék előtt — válaszol az elnök — közvélemény. Itt csak tények vannak. Üljön le.“ — Kihallgatták még Róka Sándort és Kazimár József csendlegényeket s Karancsay József fogházőrt. Csak Kazimár vallja, hogy a tutajosok kinoztattak^ я másik kettő tagadta. De erről meg kisül, hogy Vay a múlt évben elcsapta, mivel az udvarban valami lopás történt s a gyanú ellene irányult.

Nagy feltűnést keltettek Karancsay fogházőr vád. jai Havas kir. ügyész ellen, melyek Szeyffert botrányos magaviseletével együtt nagyon különös színben tüntetik fel a főügyészségnek e perben vitt sze. repét. Karancsay azt vallotta, hogy Havas a múlt évben állásának elvesztésével fenyegette, ha azt nem vallja, hogy Vay György a tutajosoktól kínzással csikarta a vallomást.

A vádlottakat terhelő tanuk azon a védők és a kötelességéről megfeledkezett vádló általi meghur- czoltatása, mely nem riadva vissza a gyanúsításoktól és rágalmaktól, a legtisztességesebb emberek becsülete ellen is újabb meg újabb támadásokat intézett, egy sajnálatra méltó botránynyal gazdagitá a skandalumokban úgyis unos-untig bővelkedő por történetét. A közvádló egy különben mellékes kérTömös bevétele.

Egy honvéd bajtárs leírását olvasva a „Székely Nemzet“-ben Brassó bevételéről, felhiva érzem magamat, mint szintén harczoló honvéd, a császáriak Tömösről való kiszorítását, illetőleg Tömösnek be vételét tudomásom szerint leírni.

Bem tábornok nem oknélkül számított a háromszéki székely tábor segedelmére, mert azok már rég hadakoztak a császáriakkal, a felkelő szászokkal és oláhokkal s azokat több csatában s mindenkor érzékeny veszteséget okozva nekik, megverték.

A székely tábor már az 1848/49-iki télen a Fékéé tügy és Olt mentét tartotta előőrsei által megszállva; én egy lovas ágyu-üteggel Kökösben állomásoztam s csaknem az egész télen Újvárosi Fe- rencz bajtárs vendégszerető házánál voltam elszállásolva, — ezen idő alatt szorgalmasan gyakorolva ifjú tüzéreimet.

Még akkor semmi segedelmem sem volt. Sajtos János, egy igen képzett s lelkes fiatal ember, és Balog Lajos buzgó hazafi voltak mellettem mint tűzmesterek. Tizedeseknek, bravourjaikért általam felajánlva, Molnár Adámot és Erdődi Józsefet nevezte ki a parancsnokság ; továbbá a szekerészek hadnagyának székely-huszár jubilátus őrmester Jakab Józsefet, melléje két tizedes neveztetvén ki. — Apránkint ágyú-ütegemet is szerveztem s később Brassó bevétele után minden szükséges kellékekkel ellátva, igen hasznavehető, bátor és úgyszólván intelligens fiatal emberek váltak belőlük, kik rövid idő alattt, kivált Tömös bevétele után, rendesen iskolázva s kiképeztetve, elleneink által fran- czia tüzéreknek gyanittattak ; s ugyancsak jó irányzó tulajdonságaik által az ellenség félelmét vonták maguk után.

désben Onodyt is a tanuk közé akarta vonni. Bizonyos, hogy joga volt hozzá; de az is természetes, hogy önérzetes ember azok után, a mik a terhelő tanukkal történtek, nem szívesen tette ki magát Eötvös et Comp, pimaszkodásainak. Csütörtökön, a déli szünet alkalmával, midőn Szeyffert a tárgyalási teremből lement az utczára sétát tenni, Onody két barátja által magyarázatot kért Szeyf- fertől. Szeyffert azt felelte, hogy azokért, a miket hivatalos minőségben tett és mondott, senkinek felelőséggel nem tartozik. Ónody kevéssel előttük ment s midőn Szeyffert visszautasító szavait hallotta, indulatosan megtámadta őt s botjával előtte hado- názva a legkíméletlenebb szavakban kelt ki ellene. „Úgy gyanúsítson az ur — mondá többek közt — hogy minden törvényes védelem daczára a legszigorúbb felelősségre fogom vonni.“

Szeyffert megtámadtatásánák hire villámgyorsan terjedt el s kinos feltűnést keltett. A védők azzal fenyegetődztek, hogy ha Szeyffert nem kap elégtételt, ott hagyják az egész tárgyalást. A főügyész táviratilag utasította Szeyffert, hogy mihelyt a tárgyalás szabadsága veszélyeztetik, vagy személye újabb megtámadásnak lesz kitéve, a tárgyalást ha- ladéktalul hagyja abba s térjen vissza a fővárosba; egyúttal teljhatalmat adott neki a nyíregyházi fogházon személyzetnek fegyveres használatára.

A sajnálatos ügy azonban békésebb elintézést nyert, mint egyelőre gondolni lehetett. Korniss el- a pénteki tárgyalás kezdetén sajnálatát és rossza- lását fejezte ki a raegtámadtatás felett, miben Szeyf- fért, bűnvádi följelentését megtéve, megnyugodott.

A csütörtöki és pénteki tárgyalásnak e kinos ügyön kívül voltak más jelentékeny mozzanatai is. Egymásután jöttek a tanuk, kik azt vallották, hogy hamis tanúskodásra a zsidók meg akarták őket vesztegetni, vagy a kikről kisült, hogy a zsidók etetik-itatják Őket, mint Rókáról, kit, egy I'ollák nevű zsidó Nyíregyházára, s hetek óta ott őrizték, etették, itatták Brüll nevű fogadósnál üt forint na- pidij mellett. Róka Bakó Ignáczot is hamis tanúnak csábítgatta, azt mondta neki, hogy ha azt mondja, hogy Scharf Móriczot ütötték, jól megfizetnek érte. Mozga, Recslcy volt kertésze azt vallja, hogy a zsidók füt-fát ígértek neki, etették-itatták, csakhogy volt ura ellen valljon. Braun tokaji aranyműves vitte őt Nyíregyházára /enger vendéglőjébe. Ott élt pár napig, mialatt folytonosan oktatták, hogy mit mondjon, mikép kínozták Móriczot. Igyen kosztja volt, szivarra naponkint 20 krajczárt kapott s még 20 forintot is ígértek neki, ha úgy vall, a mint tanították. „De lelkiismeretem nem vezetett rá — mondá Mozga — hogy hamisan szóljak, mivel a honvédségnél is és az iskolában is azt tanultam : királyért és a hazáért életünket és vérünket.“

A gyalázatos üzelmek e leleplezése Eötvöst zavarba hozza, melyből úgy akarja a vádlottakat kiIlyformán mi már készen vártuk Háromszéknek ostrom aluli felszabadítását, a mi 1849. márczius 20 án be is teljesedett.

Bem tábornok már Fogaras bevétele után abban járt, hogy Brassó felé jöveteléről értesítse a székely tábort. Kiss Sándor alezredest küldte hozzánk, ki nagy óvatossággal és kerülő utakon Háromszékre belopózva, a székely tábori parancsnokkal, Szabó Sándor alezredessel tudatta Bem jövetelét. — Az alezredes napiparancsa azonnal megjelent, tudatván, hogy hallva a Vledény felől jövő ágyúzást, minden csapat készen legyen az indulásra.

Ennélfogva legszorgosabb teendőm volt az ágyu- üteg lovait jó vasba venni ; de sem vas, sem pénz nem lévén, tüzéreim szerezték be requisitio utján az ellenséges földön a szükséges vasat, s 24 óra alatt 72 lovat vasaltattam élesre a falu kovácsa által. Dé volt még egy nagy baj : az üteg vezetőjének nem volt lova. Már jó előre szorgalmazva annak megküldését Gábor Árontól, kaptam ugyan egy fehér hámoslovat, de nem lévén ágyú üteg vezérletre alkalmas, azt visszaküldöttem. Szabó Sándor parancsnok segített ki a bajból, ki egy angli- zált, jól betanított paripát adott. Ezzel is ellátva, vártuk a Vledény felőli ágyúzást.

Ezen jeladás csakhamar meg is adatott. Az egész székely tábor harczi vágytól elektrizálva, talpon volt és még aznap este el is indult a szászföldre Hermány felé.

Szász-Iierraányba ellentállás nélkül bevonultunk, A nagy falut üresen találtuk, csak a községi jegyző volt otthon. A parancsnokság a faluban elhelyezkedvén, a szükséges előőrsök kiállíttattak s ki hová lehetett, beszállásolta magát.

Fin az egyik ágyút a falu Brassó felé vezető végére előőrsi szolgálatba kiállíttattam s Erdődi Jó-