Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-06-24 / 51. szám

— 202 —

Mikor régi vallomásait említik, azt mondja, zavart volt, különben is fel akarta magát áldozni. Utána Wollner Herman zsidó koldus, a második vádlott halgattatott ki; zavarosan beszél, tagad mindent. Buxbaum Abrabám galicziai ujsandeczi zsidó tanító, ki Eszlárra akart szerződni, hunczfut embernek módja, ki őt gyilkossággal vádolja. Braun Leopold sakter úgy beszél, mint egy betanított szinész, kezeit szüntelenül hátra csapva vagy elül keresztbe vágva hivatkozik a tiz parancsolatra, mely az ölést tiltja, sakternek szent embernek kell lennie, azért a vád lehetetlen. Ügyész kérdésére azt moudja, úgy hallotta, hogy a tiz parancsolatot keresztényekkel szemben is meg kell tartani.

Most következett a tárgyalás egyik legdrámaibb részlete. Scharf Móricz hallgatatott ki, a ki óriási szenzáczió közt Schwarcznak, Braunnak, és Bux baumriak szemükbe mondja a vádat. Sebesen s oly hivatalos stylusban beszélt, mintha betanulta volna s leczkét mondana fel. Leírhatatlan a hatás, melyet vallomása a vádlottakra gyakorolt. Apja, Scharf József többször dühösen megfenyegette ; követeli, hogy mondja meg, ki tanította erre a hazugságra, majd ^felugrik, fiára akar rohanni s csak a mellette álló börtönőr akadályozza meg szánd éka végrehajtásában Schwarz Salamon ösizi gazemberezi Moriczot» midőn ez szemébe mondja, hogy ő vágta el Eszter nyakát. „Bebizonyítom, hogy ez lehetetlen, mondja. Bebizonyítom a szentirással. Bebizonyítom a világ - történelemmel. Bebizonyítom élményeimmel, hogy lehetetlen, hogy az izraelita vallási szempontból gyilkosságot véghezvihessen. Azt látja mindenki, hogy ez a fiú erre tanítva van. Úgy mondja, mintha mesélne.“ — Buxbaum „IIund“-nak, „Laus* keiT‘- nek nevezi Moriczot, s arczába köp. Braun Móricz magyar beszédjébe kapaszkodik. „En nem tudok magyarul“ — mondja. „Ha maga nem tud magyarul, én meg nem tudok másképen — vála- szolá Móricz — maga jelen volt Tisza-Eszláron.“ „Mit tesz ez, hogy jelen volt? kérdi Braun s aztán hozzá teszi : „Azért mondom, mert biztosan tudom, hogy otthon nem tanulta azt a szót, hogy „jelen volt“, és nem is tudja, hogy mit tesz ez a szó.“ — Kinos hatást keltett, hogy Móricz, báláz elnök figyelmeztette rá, hogy ha akar, apja ellen nem tartozik vallani, apja ellen is vall.

A második nap izgalmas jelenetekben nem maradt mögötte az elsőnek. Előbb Scharf Józsefet hallgatták ki s utána Jungert, Braun Abrahámot, Weiszsteint, Lustigot és Taubot. Fél tizenkettő felé ismét bevezették Scharf Móriczot s most az apa és az ügyvédek kereszttűzbe vették a fiút. Elárasztották kérdésekkel, de zavarba nem bírták hozni.

zsü fenyvek fogadják be őket és surrannak el előttük, mint egy álom.

Hosszú utazás vala.

Keveset szólnak egymáshoz ; fázva simul Óla kedvese melléhez, arany paszomántos ujjasán csillog a hold fénye. Szemfényvesztő ruháját nem volt ideje levetni magáról, idegenszerüen és csodálatosan ült a csikóit mellényii ifjú mellett, s úgy nézett ki, mint egy távoli csoda-országi virág, melyet az életnek Őrült szeszélye északi Brandenburgba dobott.

Anzelm észreveszi azt, hevesen szökik a vér arczába, s gyorsan levonva válláról sötét kittöly-dol- mányát, betakarja vele kedvesét.

— Fázol, Óla? — szól részvéttel. — A szél keményen fúj ! —

01a igenlőleg bólintott szavaira, s kérdé:

— Messze lakol-e Anzelm? Sohasem találtam Volna ezen utón hozzád ! Vannak szüleid és testvéreid?

— Egyes egyedül vagyok — feleié ez. — Anyám meghalt. Nézz oda, ott terül el Neunhauzen, még egy negyedóra, s a kastélynál vagyunk !

— Ki lakik ott? — kérdé gyorsan.

— Brievall ur, az ő öreg édes anyjával. — Előre szürke! Nézd mily mélyen járnak a kerekek a fövényben. Itt nagyon rósz az ut. Tulfelől ama cserfát ismeri minden gyermek e vidéken; mondj egy Mi- atyánkot, midőn elmegyünk mellette, az egy sajátságos fa. Rajta! kicsi szürke, rajta! *

A czigánynő bámulva pillantott föl.

— Mi van azzal az óriás cserfával ? A hegye elaszott, ágai mint ezer kigyó vannak, törzséből kinőve! világosan lehet látni a hold fényében. Fatesu ányó azt mondja: „áss ki egy oly fának gyökeréből karácsony éjjel egy darabocskát, tedd azt az aj‘ tóküszöb alá, vess rá három korpafüvet, aztán az ajtószárny jobb oldalára szegezz egy lenyúzott denevér bőrt, és sem pestis, sem döghalál nem fogja meglátogatni házadat!“

" Anzelm óvakodott a fa felé nézni.

— A régi időben sokan kivégeztettek ama fa

Példátlan jelenet volt az, a mint Scharf József a vádlott apa szemben állt vádló fiával és tompa, remegő szóval kezdte őt kikérdezni, inteni, dorgálni, majd fenyegetni és átkozni, a gyerek eleintén nem birt atyja szemébe nézni, de az apa nyersen követelte, hogy tekintsen a szemébe; maga összerán- czolt szeműiddel, sötét szúró tekintettel nézett a szemébe és tekintete kereszttüzébe vette a fiút, a ki vérvörös volt és lesütötte a szemét. — Később hetyke lett, daczolt apjával és megvetőleg szólt hozzá. Gyűlölet szólt minden szavából, minden ellen, a mihez Őt eddig valami kötötte. Hideg da- czot mutatott könyörtelenül és mosolygott, mikor apja összekapta kezeit a feje fölött és átkokat mormogva, rogyott vissza a vádlottak padjára. Rettentő volt a három és fél óra, a meddig az apa és fiú közt folyt e jelenet, mert Scharf minduntalan felugrott padjáról és odaállt a fiú mellé, rámeredve sötét tekintetével. Olykor sirt, majd verejtékét törülte, aztán összeszoritott öklökkel szitkozódott. A fiút nem hatotta meg semmi, vádját következetesen fen tartotta. Mindinkább nekibátorodott, s a Scharf módjára tfölugráló vádlottakkal félvállról beszélt. Rendkívül izgalmas jelenet volt ez. A torzult, lángvörös arczu, villogó szemű fiú ott állt a bírói asztal előtt s hol apja, hol a sakterek ugrottak mellé, faggatni, hogy ismételje szörnyű vádját, arczaíkon gyűlölettel és kétségbeeséssel. S a fiú mindannyiszor megzavarodás nélkül, rendithetlenül ismételé vádjait. Mikor a védők vették kikérdezés alá a fiút, még zajosabb lett a jelenet. Néha öten is szóltak egyszerre, a közönség pedig zajongott, megjegyzéseket tett. Úgyszólván az egész terem tárgyalt. Az elnök csak olyankor szólt közbe, vagy nyúlt a csen- getyühöz, mikor az állapot már szinte tűrhetetlen volt. — A fiút az ügyvédek keresztkérdései sem bírták zavarba hozni ; pedig a védők nagy reményeket köttötek ehhez. Megmaradt állításai mellett.

Háromszékmegye köztörvenyhatósági képviselő bizottságának a megye területén bíróikig megítél hető korcsmahitel nagysága iránt május 15 ről 107. jköi pont alatt alkotott, szabályrendelete a belügyminiszter junius 1-ről 32347. sz. a. kelt leiratában foglalt módosításokkal jóváhagyatván, az az alábbiak szerint állapíttatott meg. A vendéglőkben, korcsmákban és más italmérési helyiségekben — ideértve azon kereskedéseket is, melyek a szeszes italoknak kicsinyben eladására joggal bírnak, — kiszolgáltatott szeszes italok ára iránti követelések fejében biióilag megítélhető összeg Háromszégme gye területén, oly községre nézve, hol egy korcsma vagy italmérési helyiség van, 8 írtban, oly községekre nézve, hol két korcsma vagy italmérési helyiség van, 4 írtban, végül oly községekre nézve, melyekben kettőnél több korcsma vagy italmérési

alatt, — mondá halk hangon. — Embervérrel van öntözve, s emberek csontjain nőtt föl oly óriás nagyra ; a kivégzettek éjfél tájban ismét fölelevenednek, s ha egy utas elmegy mellette és megpillantja a kísérteiét, akkor utólórte a veszedelem. — Ezzel fölemelé az ostort s csat- tantott a ló fölött A fa közelebb, és közelebb jött s a neunhauzeni kertész mind inkább félre fordittota fejét tőle félelmeden kedvese arcza felé. — 01a nevetett.

— Magyarországon sok ily rémes dologról beszélnek, s vannak akasztófák is, melyek mellett éjjel úgy látszik, mintha tűz világitana; de é:i nem félek, hisz nem egyszer, de sokszor kellett hálnom akasztófa alatt. Ott van legbiztosabb hely a czigá- nyok kincsei számára, s ott vannak legtöbbnyire a czigány sátrak fölütve. Kisértetek nincsenek, de igen vannak gonosz emberek, a kik maguk az ördögök !

— 01a, ne nevess! susogá megrémülve Anzelm, — Az bűn. Egek ura ! Rajta, szürke, rajta !

Mint a gyertya, oly egyenesen hágott a ló levegőbe s vadul horkolva ereszkedett le a másik oldalon. A gödörből egy bozontos sötét alak emelkedik föl, lánczokat csörtetve és tüzet okádva ; most az útra lépett, s fölemelte rémesen csörgő fekete karjait.

Mint őrült, korbácsolta Anzelm a lovat, mely épen a tünemény alatt lassitá meg lépteit, de a mely most vad futásban vágtat a hold világos ut hosszában.

Végre megfeszítette a fiatal kertész a gyeplőszárat, képéből kikelve tekintett vissza; a cserfa már nem látszott.

— Veszedelem ! — mormogta fogai között tompán, azután szenvedélyes gyöngédséggel fonta karját a szép leány körül, ezer meg ezer csókkal borítva el piros ajkait. — De én nem hagylak téged, 01a ! kiáltott magán kívül. — Inkább megválók atyámtól és szülőföldemtől, hogysem téged elhagyjalak ! —

(.Folytatása következik.)

helyiség vau, 2 írtban állapittatik meg. Jelen szabályrendelet minden községben a szokott módon kihirdetendő, s minden italmérési helyiségben magyarul és az illető község jegyzőkönyvi nyelvén, a vendégek által könnyen látható helyen kifüggesztendő, s olvasható állapotban tartandó. Azon vendéglős, korcsmáros vagy italmérő, ki ezen §. rendeletét nem teljesiti, a községi szegény-alap javára 50 Írtig terjedhető pénzbüntetéssel fog büntettetni. Ezen szabályrendelet folyó évi július hó Lével lép életbe.

Az elsőfokú ipariskolák szervezése Sepsi-Szeiitgyörgyön.

Lapunk múlt számában az elsőfokú ipariskolák szervezése ügyében szerdán délelőtt a városház tanácstermében tartott értekezletről csak röviden emlékeztünk meg. Az ott elmondottak kiegészítéséül az értekezlet lefolyását a következőkben adjuk.

Tíz óra elmúlt, midőn gr. Zichy Jenő a város nevezetességeinek megtekintését befejezve, a Székely N. Múzeumból a városház tanácstermébe sietett, mely már akkor teljesen megtelt főként iparosokból álló közönséggel.

Császár Bálint polgármester bemutatván Zichyt a közönségnek, ez elfoglalta az elnöki széket. Megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy az ipar csak úgy fejlődhetik tovább, ha az iparosok oktatása nem marad továbbra is kezdetleges állapotban, hanem lépést tart kultúránk egyéb fejlődésével. Ez pedig csak úgy érhető el, ha a társadalom megteszi a szükséges lépéseket. Megtesz a kormány is minden tőle telhetőt, de mindent nem tehet s nem is volna jó, ha tenne mert a hol a kormány mindent tesz, ott maga a nép élhetetlen és fejlődésre képtelen. Igyekezzenek főként első sorban maguk az iparosok, azután a helyi és nagy közönség s végül a hatóságok. ^Áttérve a helyi viszonyokra, megjegyzé, hogy az iparos viszonyok súlya itt is valóban érezhető. Ennek egyik fő okát az iparos oktatás hátramaradásában látja, mely ha nem is áll alantas fokon, de sok kívánni valót hagy hátra. Pedig az erre megkivántató anyagi és értelmi erők megvannak s ha az iparosság az oktatásfejlesztéséhez tandíjfizetés tankönyvek- és taneszközökkel hozzá járul, biztosabb jövőre lehet kilátásuk. S e tekintetben a brassói kamara is segédkezet fog nyújtani, melynek titkára megígérte, hogy a dotáczió felemelését ki fogja eszközölni. Szükségesnek s első teendőnek tartja a törvény által kívánt iparhatóság megválasztását. Azon fogyatkozáson is segíteni kell, hogy az iparos tanulók hetenkint az eddigi hat óra helyett legalább is a törvény által minimálisnak megszabott hét órán át taníttassanak. Továbbá az oktatást össze kell kötni rendszeresített rajztanitással. Beszédét az iparbizottság mielőbbi létesítésének hangsúlyozásával végezte, melyet a közönség élénken megéljenzett. Jáu/ócsi Péter])y József mindenekelőtt egy költségvetés megállapítására hívta fel az értekezletet. A tanítók jelenlegi fizetését, a GO irtot kevésnek tartja, mert nem felel meg azon feladat nagyságának, melynek megoldását az állam az iparos tanonezok tanítóitól megvárja, s azért indítványozza, hogy a ta- nitók fizetése 150 írtban s a rajztanáré 200 írtban állapíttassák meg, ezenkívül az igazgatói teendőkkel megbízott tanító még 50 írt tiszteletdijban részesülne. Az ipartanodái bizottság megválasztását szintén sürgősnek mondja. Az iskolában az elméleti tantárgyak előadására 2 elemi tanító, a reáliákra 3 polgári iskolai képesítéssel bíró tanító fog alkalmaztatni. Előterjeszti azután a költségvetési tervezetet. A szerint dologi kiadásokra előirányoztatnék 100 frt, 5 tanító fizetése s az igazgatói tisztelet- dij ; 800 frt, egy néptanító fizetése 200 frt. Összesen 1100 frt. Ezzel szemben a fedezet volna; a jelenleg levő 122 vagy kerek számban 120 iparos tanuló után járó 1 frtnyi tandíjból 120 frt, a kereskedő társaságtól 9 kereskedő gyakornok után 40 frt, az iparkamarától 100 frt. Maradna még az államsegély s a város segélye. Jágócsy mielőtt erről lenne szó, indítványba hozza, hogy a mesterek által eddig fizetett 1 frtnyi tandíj 2 írtra emeltették fel. Ez indítvány hosszabb vitát keltett s végre is Jágócsy indítványa azzal a megjegyzéssel fogadtatott el, hogy az iparosok a mesterinasok felvételekor a szülőkkel vagy gyámokkal kötött szerződésben kössék ki, hogy a tandijt ezek fogják fizetni. Ezután a városi és állami segély került szóba. Sem Császár B. polgárin., sem Jágócsy nem akartak elsők lenni az ajánlatban ; mindegyik a másiktól várta, hogy az tegye meg ajánlatát. — Az ügy végre is azzal végződött, hogy mind a város, mind az állam részéről 300—300 frt helyeztetett kilátásba, a brassói kamara részéről 150 frt, a kereskedők társulatától pedig 120 frt. Kimondta még az értekezlet, hogy a heti órák száma legalább 7-re emelendő, továbbá, hogy az évi vizsgálatok alkalmával a mesterinasok munkáiból kiállítás fog rendeztetni з ezzel az értekezlet tizenegy óra után véget ért.

Kossuth 1 ővele Nagyvárad városához.

(Vége)

Korunk ezen nem épen magasztos vonásának hatása kisebb-nagyobb mértékben mindenütt észlelhető; ha hát annak „a jogos reményektől oly távol eső állapotnak“ legalább^anyagi jólét volna gyű-