Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-06-24 / 51. szám

51. szám. %­Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cB ггпùtevn ©TLázfi­KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. Vasárnap, junius 24. NEMERE. ШНЩш, társadalmi, szépirodalmi, és fjözgazdágzaU lap. XIII. évfolyam.----------------------------% ( Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár '> helyben házhoz hordva, t vagy vidékre postán küldve: ; Egész évre 6 frt — kr. < Fél évre 3 frt — kr. j Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: ' 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. ) Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Tisza-Eszlár. A dráma utolsó felvonása is kezdetét vette. A világhírűvé vált tisza-eszlári bűnügy, mely egy év alatt annyi izgalmat keltett s a ma­gyar társadalom békéjét készült felbontani, valaliára végtárgyalás alá került. Meglepetésekben, ‘izgalmasságokban és drá­mai fordulatokban bővelkedő jelenetekkel kez­dődött meg a tárgyalás. A mi hihetetlennek látszott, hogy a fanatiz­mus embervért követeljen vallásos áldozatul : azt egy zsidó fiú rendithetlenül hirdeti isten és a világ előtt. Sem hitsorsosainak gyűlölete, sem apja fenyegetései s átkai nem renditik meg, sem öt ügyvédnek minden raftineriája nem képes bele zavarni, hogy ne ismételje rettenetes vádját : egy lánykának a sakterok által a zsinagógában történt megölését. Ismétli, bár tudja, hogy vallomása saját apját is az akasztófára juttathatja, s midőn figyelmeztetik, hogy vallomásából oly részleteket, melyek ap­ját terhelnék, elhallgathat: kinyilvánítja, hogy apja ellen is kész vallani. Megáll az embernek az esze e fiú vallomá­sán. Olyan a külső alakja e vallomásnak, mely nyilván mutatja, hogy a mit elmondott, azt betanultatták vele. Monoton, reczitáló hangon beszéli el, mintha csak leczkét mondana fel, a legretteuetesebb jeleneteket : mint fogták le Solymosi Esztert, mint vágta el az egyik sak- ter egy hosszú késsel a nyakát s mint csor­gatták vérét a tányérba. De e reczitálás csak külső formája s egyik részlete a vallomásnak. Midőn kereszttűzbe fogják, apja, a többi vád­lott s az ügyvédek össze-vissza kérdezik, fe­nyegetik, átkozzák ; elébe rajzolják vallomásá­nak következményeit, apja s a sakterok kivé­geztetését : akkor is megmarad vallomása mel­lett s most már saját szavaival mondja el azt, a mit előbb szemmel láthatólag betanülva mon­dott el. Hogy e gyermek hazudjék s hazudjék még most is, a szembesítés, az igazság kimondásá­ra bátorító nyilatkozatok, a védő ügyvédek keresztkérdései s apja átkai után: az lélek­tani képtelenség. Hisz még attól is visszariad jobb érzésünk, hogy kész vallani — habár az igazat is — apja ellen, mire nincs kötelezve; de ez még megmagyarázható az erkölcsi utá­latból, mely azon rettenetes tett után nemcsak hitsorsosai, de saját apja ellen is föltámadha- tott benne. r De mit mondjunk akkor, miféle pszychologiai rejtélylyel állanánk szemben : ha hazudnék s hazugsággal és hazugsága eredményének tuda­tával vinné apját a vérpadra ? ! Ez oly kép­telenségnek tűnik fel előttünk, mely minden számításból kiesik. E gyermek vallomása után lehetetlen, hogy a sakterok el ne követték volna a bűnt, melylyel vádoltatnak. A köztünk, a müveit világ eszmekörébeu élő zsidóság kép­telenségnek tartja e rettenetes vádat. S midőn magából indul ki, teljesen igaza vau. Kár is volt az európai tudósokkal bizonyittatni, hogy ez ellenkezik a zsidó vallás szellemével, szer­tartásaival és szabályaival. De mit tudják ők, miféle szekták lehetnek a zsidóságban itt Európa Keletén s miféle szer­tartásokat követ az? Az egész felső-magyaror­szági zsidóság a legélénkebb összeköttetésben van a lengyel-zsidósággal; Tisza-Lök, Eszlár szomszédságában, egyike az orosz-lengyel zsi­dóság legelőkelőbb helyeinek, melynek a jeru- zsálemi zsidóságra is befolyása van. Azt pedig mindenki tudja, hogy Oroszország legbujább talaja mindennemű képtelen vallási fanatizmus­nak. Mennyi ostobánál ostobább, vadnál va­dabb, képtelennél képtelenebb vallásos szekta van ott a keresztyének közt, kiknek szertar­tásairól akármelyik európai tudós kiállíthatná a bizonyítványt, hogy az ellenkezik a keresz­tyén vallás szellemével, hagyományaival és szertartásaival. — Mi a biztosíték arra, hogy nincs-e a zsidóság között is ilyen ? A tisza-eszlári bűnügy lett volna hivatva erre világot vetni. De az antiszemiták izga­tásai után, mely a rituális bünténynyel az egész zsidóságot vádolta, s a bünpalástolás azon foka a mellett, melyre részben az antiszemiták ál­tal kényszerítve, az egész zsidóság szövetkezett, alig lehet erre reményünk. II. A tisza-eszlári bünügy végtárgyalása kedden kez­dődött a nyíregyházi megyeház nagytermében rend­kívüli érdeklődés mellett. A bíróság Korniss Fe- rencz elnökből, Gruden Ernő és Rusu Gusztáv sza­vazó birákból s Fejér Barna pótbirőból áll. A vád­hatóságot Szeyffert Ede főügyészi helyettes képvi­seli. Védő ügyvédek : Eötvös Károly (Scharf József, Buxbaum Ábrahám és Wolner Herman részére), Funták Sándor (Schwarz Salamon r.), Friedmann Bernât (Braun Lipót r.), Székely Miksa (Junger Adolf, Lustig Sámuel és Braun Ábrahám r.) s Heu- mann Ignácz (Weiszsteiu Lázár, Taub Emanuel, Hersko Dávid, Grosz Márton és Klein Ignácz ré- szérk). Vádlottak : Schwarcz Salamon, Buxbaum Abrahám, Braun Lipót és Wollner Herman a gyil­kosság; Scharf József, Junger Adolf, Weiszstein Lázár, Lusztig Samuel, Braun Abrahám és Taub Emánuel gyilkosságbani részesség; Vogel Amsei, Smilovics Jankel, Ilerschko Dávid pedig a bűnpár­tolás bűnténye miatt. Pontban 10 órakor lépett be a terembe a bíró­ság s elnök megkezdő a tárgyalást, mely drámai mozzanatokban s meglepő jelenetekben már a két első nap is oly gazdag volt, hogy ritkitja párját. Már a közvádló beszéde is elütő volt a közönséges vádbeszédektől. Nem kidomborítja a vádat, hanem alaptalannak igyekszik azt feltüntetni, sőt a vizsgá­latot is megtámad, úgy hogy az elnök nem hagy­hatja szó nélkül s kénytelen a vádló ellen védelmébe venni a vizsgálóbírót. — Következett először Soly- mosyné, azután a vádlottak kihallgatása. Vádlottak Scharf kivételével mind igazi lengyel-zsidó typusok s ellenszenves alakok. Először Schwarz Salamon metsző hallgattatott ki. Schwarz magyarul beszél. Eszlárra ment — úgy mondja — pályázni. Epen pénteken este ért oda s megszállott Taubnál, honnan másnap temp­lomba mentek. Aztán hosszasan beszél. A vádra nézve betanult szavakban mitsem mond egyebet, mint hogy az indokolatlan, nem igaz, lehetetlen is. A „Nemere“ tárczája. A szemfényvesztő nő Németből Hoós János. (Folytatás.) Csendes vala és üres minden a ratbenovi vásár­téren, a hold a szürke tanácsház fölött állott, s bepislogott az ólomba foglalt kicsiny ablaktányé­rokon át, sziporkákat idézve elő a háztető szélén végig nyúló rozsdás szinü vizvezető csőből. — Légy feleségem, Óla! — raondá Anzelm ün­nepélyesen. En szeretlek téged, te csodálatra méltó gyermek, és el nem hagylak, sem az életben, sem a halálban ! A czigánynő fölemelé s feléje forditá halvány arczát, kezét szelíden voná ki az övéből. — En egy szegény idegen nő vagyok Anzelm, művészetemen kívül nincs egyebem, csupán csak becsületes szivem! Fáj nekem, hogy erkölcsömet kigunyolod, az emberek hamisak. — Vigy engem házadba, az irigységnek és gyűlöletnek láthatatlan rósz szellemei akkor is kisérni fognak bennünket, szegény hontalan népemnek szive kővé keményedett a megvetés miatt; egy tolvaj és gyilkos gyermeke helyre állíthatja becsületét, de a szegény szemfény­vesztőnőt még a sírban is kővel sújtja a világ ! Távozzál tőlem Anzelm, keress magadnak bizonyo­sabb szerencsét, keress magadnak egy nemedből származott leányt ! — 01a ! — kiáltott Anzelm tompa kétségbeesett hangon, — nem szeretsz? lehetséges-e ez ? — Valid meg őszintén, s ha igy van, ne hagyj cseppenkónt el vérzenem, hanem ölj meg egyszerre ... ! — Szerelmemmel ölnélek meg, boldogtalan ! menj és kerülj engem most, még nem késő! — Szeretsz-e ? szeretsz-e ? kérdé szenvedélyesen szivéhez vonva. — Ne mondd tovább, csak ezt az egy szót, s ha csókod méreg, úgy hagyj ez által meghalnom, nélküled a világ üres nekem ! Csodálatos emberi szív, fájdalomban oly erős és hős lelkű vagy te, s a boldogságnak egyetlen egy remény sugara felette elviselhetlen reád nézve. 01a szótlanul kulcsolta össze kezeit nyaka körül, sze- mérmetesen, félénken, mint egy megfogott madár, simult szerette keblére. Szemeiben könnyek csillog­tak és ajkai susogtak gyorsan és mindig gyorsabban az ő déli auyanyelvének idegen érthetetlen szavaival, mig végre ezen ujongó szerelem szóban érte el leg­magasabb tetőpontját. — Anzelm ! Ekkor fölrezzen és kiszakítja magát. — Istenem ! — sóhajtott föl, — mit tettem ! En nem vagyok szabad, én ama szemfényvesztőknek le­köteleztem magamat a sátorban, hozzájok tartozom, s nincs hatalom a világon, a mely esküm alól föl­oldhasson ! — Úgy törd meg saját erődből ! — hangzik mel­lette szilárdan és bátran — A szerelem szentebb az eskünél, melyet nekem téssz! Bátorság 01a! kö­vess engem ! — Kezei lassan alá hauyatlanak arczárói. — Hová ? — kérdé hebegve. — Az oltárhoz ! — feleié komolyan, — és el in­nen ama piaczi énekesek közeléből! — — Anzelm! mit akarsz cselekedni? megkeserí­teni szülőidet? Gyorsan elhalványul szép tekintete, aztán szilár- I dán magához szorítva 01a szép karcsú termetét, boldogságtól sugárzó szemeit a tiszta csillagos égre emeli. — Isten segéljen! szeretlek téged! — A korcsma előtt még csak egyetlen egy szekér áll. A kis szürke ló türelmetlenül kaparja a földet. Az alacsony korcsma ablakaiból pohárkoczintásokkal vegyes nevetés hallszik az utczára. A neunhauzeni kastély fiatal kertésze kifizeti tartozását és sietve nyomja széles karimáju kalapját fürtös hajára. Oda künn a virágzó bodzafák alatt egy sötét alak támaszkodik, Anzelm egyenesen hozzá siet s halkan susogva vezeti a korcsma előtt álló nyílt járműhöz. Erős karjaival fölemeli, aztán gyorsan melléje lebben, kezébe ragadja a gyeplőszárat, s elragadtatással öleli magához kedvesét. — Enyém lész-e 01a? — az én törvényes fele­ségem, mostantól kezdve mindörökké? — kérdezé Anzelm még egyszer, egyszerűen, röviden és mes- terkéletlenül, de mély komolysággal, mint az isten előtt az imádságban. — En téged szeretni, nem : imádni foglak, mint lelkemet; bár a világ vessen meg, úgy sem hagylak el halálom órájáig! — — Követlek kedvesem és boldoggá teszlek, ha mindjárt szivem vérével kellene is boldogságodat megvásárolnom ! Hej ! megkapja a jármüvet a kicsi szürke ; zörög a könnyű szekér a holdvilágos mezőkön keresztül. Fák és harasztok mint valami árnyak tűntek titok­zatosan el mellettök, bólintgatva a hűvös éji szél­ben, mely ágaik között susogott. Távol barátságos gyertyavilágok fénylenek ; majd eltűntek a rathe- novi tornyok az éj szürkületében, hetyke ugatás­sal követte egy spiczli kutya egy utszéli magáno • san álló tanyából, s álomszerűén surrant el három kicsiny parasztház mellettök. Egyik falu a másik után búvik elő és tűnik el mögöttük, kopasz tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom