Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-04-22 / 33. szám
Katona József sírján. (Egy kis reminiszczenezia.) A Bánk bán szerzőjének egész élete csupa csalódás volt. Egy nagy szellem, melyet kora meg nem értett s melyet egy későbbi kornak kellett felfedeznie, hogy arra a polczra emelje, melyet a nemzetnek legkitűnőbb drámaírója megérdemel. Egész életét a nemzeti irodalomnak és művelődésnek szentelte s mikor sírba szállt, nem övezte a nemzet bálája, szeretete. Mikor nagy lelke elköltözött porhüvelyéből, nem sejtette, hogy egykor az egész nemzet fog zarándokolni sírjához, hogy letegye hamvaira az elismerés koszorúját. De még halála után is sokáig volt osztályrésze a feîedékenység, a hálátlanság. Hatalmas alkotása, a Bánk bán busz évig volt a feîedékenység tengerébe merülve, mig akadt búvár, ki e drága gyöngyöt felfedezte. Kecskemét város csaknem 50 évvel Bánk bán megírása után róvta le háláját nagy fia iránt, mikor szobrot emelt neki, és 70 év után a múlt hétfőn, midőn emléktáblával látta el a helyet, hol e nagy szellem születt. Es e hosszú, hosszú idő alatt voltak évek, midőn Katona József neve el volt feledve éppen úgy, mint ahogy remekművéről nem tudtak semmit; és sírja el volt hagyatva és nem jelölte semmi a helyet, hol Bánk bán szerzőjének hamvai nyugosz- nak. Valóban, Katona Józsefnek nem csak egész élete volt csupa csalódás. Még halála után is sokáig, sokáig kellett lángszellemének a sötét feledékenység- gel küzdenie. Ma már szobor hirdeti az ő dicsőségét és emléktáblájának leleplezése mellett az ! egész nemzet ünnepelt. A hála, melylyel szülővárosa és nemzete adósa volt, ma már nagyrészt le van róva, és Kecskemét városa sokkal jobban meg tudja már becsülni nagy szülötte emlékét, mintsem hogy megfeledkezni tudna többé’ róla. Az az ünnep, melyet Kecskemét a múlt héten ült, biztos kezességet nyújt a nemzetnek, hogy legnagyobb drámaírójának emlékét Kecskemét város szentül fogja megőrizni, és kegyelettel veszi majd körül azokat a helyeket, melyek Katona Józsefre emlékeztetnek. Es ebben a biztos tudatban, most bátran eleveníthetünk fel egy kis reminiszczencziát, a nélkül, hogy tartanunk kellene attól, hogy a múlt héten lefolyt ünnepély kegyeletes hangjai közé dissoná- cziát kevernénk. Sőt épen időszerűnek találjuk feleleveníteni e kis reminiszczencziát, csak azért, hogy annál jobban tündököljön a múlt héten lefolyt ünnepély fényessége, a múlt sötét képe mellett. * Mikor Kecskeméten tanultam, gyakran kijártam a Szentháromság temetőbe olvasgatni, tanulgatni. A halottak köz ott a lélek sokkal tisztábban lát, mert nincs annyira elfogulva az élettől. Hamlet is egy koponyához intézi bölcselkedését a létről. És a mint ott jártam, barangoltam a sírok között a néma csendben, melyet csak a gyakorlatot tartó katonáknak távolból ide hallatszó trombita- szava zavart meg, bánatos melancholia fogott el. A nap melegen sütött és csillogva ragyogott visz- sza a sírkövek arany feliratairól. Egyszerre csak mintegy megbüvölve állottam meg egy sírkő előtt. Egyszerű gránitkő volt, de azok a hetük, melyeknek aranyát a nap szintén besugarazta, kápráztatták szemeimet. Nem kellett elolvasnom ; egyszerre ott állottak e betűk lelkem előtt, mint megtestesült fogalom : Itt nyugszik Katona József. Valami elbnállhatlan vágy fogott el, hogy leboruljak e nagy szellem sírkövéhez és körülfogjam karjaimmal. És aztán sokáig, sokáig, elmerengtem „Bánk bán“ szerzőjének csalódásokkal teljes életén. Egy tekintet sírjára meggyőzött, hogy még halála után is osztályrésze a feîedékenység. A sir nagyon, nagyon elhagyatott volt. Körülötte minden halottnak jutott egy kis virág, csak a „Bánk bán“ szerzőjének sírja volt kietlen, puszta. Még csak föl sem volt hántolva. . . . A legközelebbi vasárnapon azt újságolta egy helyi lap, hogy valaki Katona József sírjára egy verset irt. Még most is emlékezem e vers következő soraira : E sirhalmot paréj födi és dudva . . . Kecskeméti nők! nem sirtok, ezt tudva? Szivetekből kihalt tán a kegyelet, Hogy ily pusztán hagyjátok e szent helyet ? Vagy tán annyi virágotok nem terem, Koszoruzni e sirt hogy elég legyen ? . . Bár nap múlva e vers bejárta az egész hazai sajtót s egymásután érkezett az interpelláczió Kecskeméthez, s Katona József sírja —- el volt halmozva virágokkal. Még talán ma sem tudja Kecskeméten senki, ki irta plajbászszal Katona sírjára azt a verset, de én úgy hiszem, hogy összefüggésben áll azzal a meg- I döbbenéssel, a mit szivem érzett, midőn e sirt megláttam. Most már nem fedi többet paréj és dudva Katona József sírját. Halottak estélyén a tanuló ifjúság kivonul a sirhoz és koszorút tesz le a drága hantokra és lelkes beszédben emlékszik meg Kecskemét nagy szülöttéről. És az alföld „hirös“ városa nem is fog többé megfelejtkezni dicső fiáról, mert éppen a múlt heti ünnepen bizonyította be, hogy tudja, mennyi hálával tartozik Bánk bén szerzőjének. Hevesi József S z i n li á z. Hamlet. Csütörtökön a nagy britt költő egyik halhatatlan alkotását „Hamlet“-et, láttuk E. Kovács Gyula első felléptéül. Nincs egy alakja sem Shaksperenek, mely annyi eltérő magyarázatra adott volna okot s mely oly nehezen érthető, mint Hamlet. Egy habozó, egy örökösen tépelődő lélelc, mely tudja a bűnt, mely apja halálát előidézte; ismeri a gyilkost; fel van hiva a tett megboszulására, de a helyett, hogy fellépne nyíltan és férfiasán, őrültnek tetteti magát s habozásával egyre késlelteti a boszu óráját. Mit akart Shakspere Hamlettel? Miért ez örökös habozás, mely boszura mindaddig nem ragadtatja magát, míg nem látja, hogy a gyilkos az ő élete ellen is tör árulással, méreggel, gyilokkal? Aligha lesz ennek természetesebb s érthetőbb magyarázata, mint az, melyet Taine adott „Az angol irodalom történetében“. Taine Hamlet történetét egy erkölcsi mérgezés elbeszélésének mondja. Hamlet lelke gyöngéd és szenvedélyes. Boldogul élt, nemes tanulmányokkal foglalkozva, ügyes a testi és lelki gyakorlatokban, művészi érzékkel felruházva, a legnemesebb atyától szerettetve s a legtisztább és legkedvesebb leányt szeretve, s egyebet nem látva, mint a világ szépségét és boldogságát ; midőn egyszerre sújt le a legnagyobb boldogtalanság, mely feldúlja erkölcsi világát. Elveszti apját s egy pillantással meglátja az ember egész rútságát, saját anyjában, ki alig két hó múlva férje halála után uj férjet keres magának. Hamlet lelki világának e megmérgezéséből indul ki a tragoedia. Megismerve a világ rútságát, lelke fogékony lesz minden gyanúra s feltámad benne a sejtelem, hogy apja hirtelen halála vájjon nem erőszakos volt-e V A képzelet heve kiegészíti a többit s ideg- rendszerének feszültsége az őrültség felé kergeti. Hallucinálni kezd. Látni s hallani véli apját. Azt hiszi, hogy azért jelent meg, hogy kinyilatkoztassa előtte a testvérgyilkosságot. A valóság és képzelet összefoly előtte ; még nem őrült meg, de közel áll hozzá s habozása a fel-fellobbanó értelem tusakodása tulcsigázott képzelmével, mely nem cselekvésre, hanem álmadozásra való. Megfeledkezik önmagáról az önalkotta kisértetek szemléletében, mely sokkal jobban láttatja a képzeleti világot, hogysem szerepet játszhatnék a valódi világban, s értelmének világosabb pillanatai csak arra szolgálnak, hogy e zűrzavarban, melyet képzelete alkotott, ne tudja felismerni, mi a való s mi képzeletének játéka? S azért nem ura tetteinek, hanem csak a hirtelen ihlet szerint tud cselekedni ; a lelkesülés pillanatában leszúrja Poloniuszt, kit nagybátyjának vélt; s éreznie kell a mindenfelől leskelődő halált, a méreg hatását, melytől csak a véletlen menti meg, a tőrt, melylyel orvul, játék színe alatt akarják elejteni, hogy átdöfje a testvcrgyilkos királyt. E jellem minden vonása, a tulcsigázott képzelem ideges betegsége, a feldúlt, erkölcsi világ, az undor, a kétségbeesés, az érzelmek hevessége összeolvadt s kifejezést nyert E. Kovács Gyula művészi játékában, melyben csütörtökön este alkalmunk lehetett gyönyörködni. Hanghordozásának, bár a természet megtagadta tőle a lágyságot és hajlékonyságot, s arczkifejezésének jellemzetessége, mozdulatainak nemessége, a legapróbb részletekig kidolgozott művészi alakítás hatásosnál hatásosabb jeleneteket teremtett. melyek viharos tapsokra és éljenekre ragadtatták a színházat zsúfolásig megtöltő közönséget. Nincs terünk, hogy e művészi játékot ezúttal részletezzük s inkább csak reá mutatunk egyes jelenetekre, melyekben Kovács Gyula kulminált ; ilyen, midőn Hamlet apja szellemével találkozik, s ő mintha villám sújtaná, összeroskad s aztán, a mint iszonyattól , megdermegve, üregeikből majdnem kiugró meredt szemekkel nézi a szellemet; feliilmul- hatlan volt az esküvési jelenetben is, midőn a szellemi felbomlás tünetei már észlelhetők s Hamlet gondolatai már kezdeuek összezavarodni; továbbá midőn az imádkozó királyt meg akarja ölni; megrázó erővel adta az anyjával való találkozás jelenetét is. A többi szereplő is igyekezett megfelelni feladatának. Közülök megemlítjük Sárdit (a király), Tó- völgyinét (Gertrud), Ligethyt (Polonius), különösen pedig Szombatfalvi Annát (Ophelia), kinek rokonszenves játékát megtapsolta a közönség. * Szombaton, 1883. április 21-én E. Kovács Gyula vendégművész ur felléptével adatik, itt először : „Jakab urfi, az emberevők királya.“ Vígjáték 3 felvonásban. Irta Leroy Lajos, fordította Paulay Ede. Ezt követi: „A párisi adós.“ Vígjáték 1 felvonásban, N. után francziából Szemere Pál, átdolgozta E. Kovács Gyula, VEGYES HÍREK. ínség-munka. A közmunka- és közlekedésügyi minisztérium, tekintettel e megye felvidéki községeiben uralkodó ínségre, az ojtozi államát Magyaros hegyi szakaszának 43,054 írt 86 kvra előirányzott munkálatainak azonnali megkezdését elrendelte és a munkák kifizethetésére a sepsi-szentgyörgyi királyi adóhivatalnál az államépitészeti hivatalnak 20,000 frt előleget utalványozott. — Midőn ezen hirt közöljük, felhívjuk rá a t. községi előjárósá- gok figyelmét és kérjük, hogy azt munkakereső székely atyánkfiainak tudomásukra hozni szíveskedjenek. E. Kovács Gyula szerdán este érkezett meg városunkba. A földvári állomásnál a műkedvelő-egyesület s a színtársulat részéről egy kilencz tagból álló küldöttség várta, melynek nevében Gyárfás Győző üdvözölte pár szóval az érkező kedves vendéget, örömét fejezve ki azon szerencse fölött, hogy városunknak alkalma lesz őt megismerhetni. A bemutatások után a vendég s a küldöttség kocsira ült, s Élőpatakon megozsonnázva, este x/a7 kor érkezett meg Sepsi-Szentgyörgyre. — A megérkezés után az utazás fáradalmaitól eltörődött művész csakhamar szobájába vonult. Csütörtökön lépett fel először „Hamletiben, ma, szombaton este fog föllépni „Jakab urfi“-ban s „A párisi adós“-ban, holnap „A betyár kendőjé“-ben s héttőn „Bánk bán“-ban. Meghivó. A műkedvelő egyesület tagjai a folyó hó 22-én, vasárnap délután 2 órakor a Bazár épületben tartandó értekezletre tisztelettel meghivatnak. Az igazgatóság. Meghivás. A Bikán belőli ev. ref. özvegy-árva gyáraintézetnek folyó 1883. év május hó 1-én Mak- sán egyetemes közgyűlése tartatik, melyre az érdekelt tagok tisztelettel meghivatnak. A rendes számadás felülvizsgálásán kívül főtárgy lesz a főpénztár- nok választása. Telek, 1883. ápril 12-én. Magyarosi Ferencz, gyámintézeti elnök és esperes. Bélái Gergely helyébe Maros-Tordamegye főispánjává báró В án f f y Zoltán neveztetett ki. Az uj főispán 16-án reggel vette át elődjétől a fő- ispáni teendőket. Leánykereskedés. E gyalázatos üzlet csak nem szűnik meg. Egy Keresztény Márton nevű csik-ká- szony-jakabfalvi fuvaros két vejével együtt újabban ismét 38 lánykát vitt Bukarestbe, kik közül a legidősebb sem igen érte még el 16-ik évét. A szerencsétlen áldozatokat Brassó mellett Derestyéről szállítják át a begyeken Romániába, mindenütt gondosan kerülve a határőrséget. A budavári gyilkosság ügyében a vizsgálat a legnagyobb titoktartás mellett folyik. A kihallgatásnál Tóth Gerő vizsgáló bírón és Gyürky Miklós jegyzőn kívül senki sincs jelen, legtöbbször azonban Tóth biró egyedül van a vádlottal. Még azt a szokott óvintézkedést is mellőzi, hogy egy szuronyos börtönőr legyen a vádlott oldala mellett, nehogy ennek a révén valami kiszivárogjon a külvilágba. Éz az őr most a hivatalos szoba előtt áll. Spanga állapota kezd roszabbra fordulni; erős láz bántja, sebe gennyed. „In Pozsony bei Pressburg.“ A német alaposságnak kitűnő példáját mutatja a „Kölnische Zeitungnak“ állítólag Budapestről érkezett távirata : „Mint egy hivatalos távirat jelenti, Spanga (Majláth elnök gyilkosa) Pozsonyban Pressburg mellett elfogatott.“ A tisza-eszlári bűnügyben Schwarcz Salamon, Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és Wolner Hermann ellen gyilkosság büntette, Scharf József, Junger Adolf, Braun Ábrahám, Lustig Sámuel és Weinstein Lázár ellen gyilkosság bűntettében való részesség, s végül Vogel Amsei, Smilovícs Jankel, Hersko Dávid, Grosz Márton és Klein Ignácz ellen bűnpártolás vétsége, a hullausztatás miatt kibocsáttatott a vádlevél. A gyilkossággal vádoltak tagadásával szemben áll Scharf Móricz vallomása, melyet támogat özv. Lengyel Istvánnénak azon vallomása, hogy 1882. évi április hó 1-én kora délután 12 óra elmúltával a háza tőszomszédságában levő zsidó- templom felől háromszori kiáltást hallott, valamint özv. Fekete Jánosné sz. Krámer Borbálának azon vallomása, hogy 1882. évi ápril 1-én délelőtt Pap Józsefnek vallomása szerint déli 12 óra felé a zsidótemplom mellett haladván el, ez alkalommal a templom felől sírást hallott s egyúttal azt látta, hogy a templom ajtaja előtt két oldalt egy-egy zsidó állt, az ut felé nézegetve. A magyarosodás egy eszköze. Nehány évvel ezelőtt történt Hunyadmegye egyik szolgabirói hivatalában. Beállít a szolgabiróhoz egy oláh legény. „Jelentem alássan, — mondja — haza jöttem és magyar lettem.“ „Hát eddig mi voltál ?“ kérdi a szolgabiró. „Vulkáni születésű“ — felel a legény. „Aztán hol voltál, hogy magyar lettél?“ „Likistván huszár voltam 12 évig.“ A csángók újabb csoportja, körülbelül száz részint hadikfalvi, részint istensegitsi szekeres gazda, f. hő 20-án indul útnak. Ezeket még több csapat
