Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-11-15 / 92. szám

— 367 — VEGYES HÍREK. Háromszékmegye bizottsági tagjai. Peselnek: Popovics Gyula Nyújtód: Vitos Mózes és Szacsvav Sándor. Orosz falu: Szabó József. О s dől a: Ko­vács Károly és Nagy Lázár. Lemhény: Sziny Gyula és Bá- linth Ferencz. Szentlélek: Tamás Elek és Könczey Géza. Esz telnek: Kelemen Tamás. Bél afalva: Imecs Ernő. Futásfalva: Bartók Károly. Altorja: Márton János. Al- Csernáton: Gsiky Lázár. Felese mát on: Bajka András. Dalnok: Veress Lajos. Martonfalva: Vájná Domokos. Léczfalva : id. Gocsman Mihály. Bodzaforduló: Tompa Albert és Nyágovics Elek. Uzon: Pünkösti Lajos és Magya­rosi Ferencz. Labor falva: Rápoltliy Mózes. В ik fa Ív a: Tölgyes István. Nagy-Borosnyó : Kónya Lázár. Kis-Bo- rosnyó: Joós Elek. Bo do la: Székely György és Réz Far­kas. Mikó-üjfalu: Kovács Albert Oltszem: Séra Tamás és Bartók Zsigmond. Gidófalva: Dálnoki Károly és Szinte László. Angyalos: Kovásznai Gócz József. Ilyefalva: Ma- gyari Ferencz, Gál István. Szotyor: ifj. Molnár József. Ge- lencze: (nem tudatik.) Imecsfalva: Geréb Lajos. Telek: Thury Gergely. Zabola: Kónya János, Hadnagy Károly. Barátos: Zonda Sándor. Zágon: Demeter Sámuel, Szörcsey Vincze. KoYászna: Csia György, Deák Samu. Papolcz: Thamó András. B a r ó t h : Mérik Lajos. Nagy-Baczon: Zsigmond Béni. Közép-Ajta: Bartha József, Simon István. Miklós vár: Móricz József. В ölön: Tana Sámuel. Hid vég: Antalffy Lajos és Raschendörfer Albert. Sepsi-Sztgyörgy: Császár Domokos, Bogdán Arthur. Kézdi-Vá sár hely: Mol­nár Dénes, ifj. B.enkő Sándor. Bereczk : Bálinth L., Gábor P. Az uzoni tanitógyülés második napja az uzoni Tatrangi-iskolában Ősz Salamon által tartott pró- batanitáo és annak megfigyelésével kezdetett, — s hogy ez kitünően sikerült, azt felesleges említeni is. Valójában az uzoni ev. ref. iskola úgy szép épü­lete, minden tekintetben czélszerü felszerelése, mint derék tanerői jeles működése által megérdemli az elismerést. A közgyűlés folytattatván, M. Székely János mint a megyei tantestület az ez év augusz­tus havában Budapesten tartott országos tanitógyü- lés egyik képviselője, ki az előkészítő bizottság mun­kálataiban is részvett, tette megjelentését, melyből a közgyűlés örömmel győződhetett meg, hogy a há- romszékmegyei tantestület befolyását az ország köz­pontjában is ezámbavehetően érvényesíteni tudja. Ezután Simon Imre, zágoni tanító tartott elhunyt tagtárs, Szabó Károly, volt zágoni tanító felett egy szép, megható emlékbeszédet. A jász-nagykun-szol- nokmegyei tanítótestület egy átirata tárgyaltatván, elhatároztatott a vallás- és közoktatásügyi minisz­terhez egy kérést intézni, melyben az országos ta­nítói nyugdíj-törvény némely részbeni módosítása kérelmeztessék. Komáromy Andor, kir. tanfelügyelő, jelentette a központi könyvtár-alapról, hogy az a jelen év folytán a tagsági dijakból befolyt öszszegen kívül a Háromszékmegye közgyűlése által Ígért 50 írttal, valamint egyes szerzők és kiadók által neki s általa a könyvtárnak ajándékozott, 19 forint ér­tékű könyvekkel növekedett. Egyúttal elhatározta­tott, hogy a ki hátrálékban levő GO kros tagsági diját folyó év végéig be nem fizeti, az 70 krt tar­tozzék fizetni. Következett egy fontos határozat. Ugyanis egy központi pénztár fog létesittetni. A já­ráskörök a beszedett tagsági dijakból saját pénztá­rukban 40 százalékot fognak megtartani, 60 száza­lékot pedig a központba fognak szolgáltatni. Elha- határoztatott, hogy az egylet eddigi történetét elŐ- tüntetc, alapszabályait magában foglaló Évkönyv kiadassák. Egy-két csekélyebb jelentőségű tárgy után Kovászna község meghívását elfogadva, elha­tároztatott, hogy a jövő évi közgyűlés ott fog meg­tartatni. Az elnök zárszava után, melyben Uzon községének melegen köszönte meg a közgyűlés iránti szives vendégszeretetét, a gyűlés bevégződött. Hibaigazítás. Kálnohy Dénes gróf urnák a Rikán belőli honvédegylethez a november 2-iki ünnepély alkalmából intézett s lapunk nov. 4 iki számában közölt leveléből a következő sorok kimaradtak, me­lyeket utólagosan közlünk : — „De a nemzeti ke­gyelet ilyetén nyilvánulása hazánkra, mint polyglott államra, üdvös hatást csak úgy fog gyakorolni, hogy ha a hazaszeretet és a trónhoz való ragaszkodás ér­zelme együttesen ápoltatik, és lelkesitendi utóda­inkat; mert csak e két érzelem képes meggyőződé­sem szerint államunkat a szétdarabolás veszélyétől megóvni, és a magyar nemzet jövőjét biztosítani.“ Érkező csángók. Maros-Vásárhelyről jelentik, hogy tiz szekérből álló csángó karaván utazott át a váró son az Aldunához. Úgy a hatóság, mint a polgár­ság segélyben részesítette a csángókat. Vas Gereben életéből. Érdekes történetkót be­szélt el Vas Gereben ifjú koráról egy barátja, ki a nagy humoristával egy uradalomban szolgált, mint gazdasági írnok. Vas Gereben tisztartósági írnok volt s tisztéhez tartozott, hogy az egyes ispánságok- nál a gabona bemérésénél ellenőrködjék. Egy helyen délelőtt 11 órakor fejezte be dolgát, de az ispán, ki a megszabott két forintot nem akarta elszalasz­tani, gyorsan tálaltatott és ott fogta ebédre. Midőn Vas Gereben a másik pusztára ért, ott még csak az ebéd elején tartottak, s meg lévén áldva hatal­mas étvágygyal, itt is végig ette az ebédet. A szám­vevőség reá jővén a két tételre, mert mind a két ispán felszámította a szokásos két irtot, vizsgála­tot indított, vájjon melyik ispán akarja az uradalmat megcsalni. A két ispán majd hajba kapott azon, hogy kinél ebédelt az nap az írnok, míg Vas Ge­reben ketté vágta a vitát, töredelmesen bevallva, hogy biz ő mind a két helyen megfelelt az ebédnek. Rablógyilkosság. Esztergom város lakosságát egy ezenzácziós rablógyilkosság tartja izgatottságban. A Duna-utczában lakó özv. Stuhr Máriát és cselédjét halva találták lakásukban. A gyilkosság, mint a jelek mutatják, csütörtökön történhetett. A rabló- gyilkos a konyhában dolgozó cselédet épen ebéd előtt támadhatta meg, mikor ez szalonnát vágott és egy tompa eszközzel úgy üthette főbe, hogy agyve­lője azonnal kifrecscsent s szörnyet halva terült el arczczal a földön. Arcza szörnyen el van torzítva, kezei pedig görcsösen a mellébe mélyednek. Az elő­kelő özv. Stuhr Mária asszonyt az utczai szoba pam- lagán találták, üres kezei össze voltak kötözve ru­hával; homlokán tompa eszközzel ejtett mély zúzás, a szem fölött hosszabb vágás, az arcz rémitően el­torzított. A vér egészen elborította. A rablógyilkos megrémülhetett a haldokló úrnő borzasztó sebeitől s egy darab papirost ütött homlokára. A szobákban összehányva minden értékes tárgy, érem, régiség, a mit a gyilkos semmire sem becsült. Majd minden szekrény rendes kulcsával fel volt zárva s összeko­torva. A nyomorult nyugodtan végezhette borzasztó munkáját az elhagyott házban s szinloly háboritla- nul távozhatott a kapuajtón. A házba minden való­színűség szerint a hátulsó kerítésről mászott be s véres müvét a csütörtök délelőtti órákban hajtotta végre. A zárdái magányu házban csütörtökön végbe­ment borzasztó gyilkosság hire csak szombaton dél­után kelt szárnyra. Óriási népcsődület támadt a ház előtt, A bírói pecsételóe és fölvétel késő estig tartott. A vizsgálatot Selez József vizsgálóbíró és Szabó Gyula joggyakornok erélyesen megindították, dr. Feichtinger Sándor főorvos segítségével. A nép gyanúja egy fiatal szomszédos legényre háramlik, ki 1876-ban az előkelő úrnőt már meg is rabolta s e miatt börtönbe került. A meggyilkolt úrnőnek rendkívül értékes gyüjteménytára volt, mely azon­ban nem veszett el, mert biztos helyen volt elhe­lyezve. Lopott lovak. Mulatságos eset történt Nagy-Enye- den. Egy szentkirályi paraszt két jó lóval ügetett a város felé. Útközben bepálinkázott s a kocsiján el­aludt. A lovak is kedvet kaptak az ut melletti szé­naboglyához s megállották. A nyugalom ez idejét felhasználta két lókötő, kik a két jó lovat kifogták a paraszt kocsijából, 8 két gebét fogtak helyettük a rúd mellé. Midőn a paraszt felébredt, csodálkozva töprenkedett a felett, hogy mikép kerülhetett ő a más szekerére ? Alig, hogy körülnézi a lovakat, emberek tartanak arra, a kik körülveszik a parasz­tot, hogy csak adja vissza a rúd mellől azt a két lovat, mert azok lopottak, s őt magát pedig bevit­ték a városba, mint lótolvajt. A paraszt még csak most kezdé igazán nem érteni a dolgot, s nagy so­kára tudta csak bebizonyítani, hogy nem ő lopott, hanem hálá istennek 1 az ő lovait lopták el s igy ő nem hibás, csak károsult. Emberszeretetbol uzsorás. B. J. gazdag uzsorás, hasonlóan többi társaihoz, idegen nevek alatt adta ki pénzét uzsorára s adósait idegen nevek alatt pö- rölte be : részben azért, hogy ezáltal a reá, mint uzsorásra háruló szégyent elkerülje, részben azért, hogy az uzsorásokra a forgatott összeg arányához képest kivetett adót fizetnie ne kelljen. A pénzügyi hatóság azonban rájött aira, hogy B. J. roppant vagyont gyűjtött uzsorán, a jövedelme bevallásánál több ezrekkel rászedte az államot. B. ur belátva, hogy az ellene összegyűjtött adatokkal szemben hiába tagad, bevallotta, hogy hivatalnokokon, könnyelmű gavallérokon és háziurak fiain nagy kamattal sok pénzt szerzétt, de — azt állítja, — tisztán ember­szeretetbol. S ezzel B. ur kivett zsebéből egy vég­rendelet másolatot, melynek eredetije a kir. köz­jegyzőnél van letéve, bizonyítékául annak, hogy állí­tása nem pusztán szépítése tettének. E végrendelet ben B. ős neje, — különben gyermektelenek, — minden ingó és ingatlan vagyonukat, mintegy fél­millió forint értékben egy gyermekmenhely alapítá­sára hagyományozzák, mely kettejük nevéről neve­zendő el. A menhely építésének módját, a kezelés és a gyermekfölvétel szabályait részletesen állapítja meg a végrendelet. így pl. a gyermeknek ójjente 12 és 2 óra között, a falnak egy nyílásán át kell fölvétetnie. A fiúgyermekek mind tartoznak az ala­pitó, a leányok nejének vezeték- és keresztnevét vi­selni, azon felül pedig fölvételük sorszámát. A gyer­mekek 12 ik évükig maradnak a menházban, hogy aztán valami pályára lépjenek, de ezután is, a mig önállókká nem lesznek, igényt tarthatnak az intézet támogatására. Az alapító halálának évfordulóján a gyermekek mind templomba mennek és imádkoznak jóltevőjük lelki üdvéért, halála napján pedig ki­mennek a b-si temetőbe sírjához. Végül azt köve­teli B., hogy a város szobrot állítson. Ez a humá­nus gondolat vezetett engem, — mondá a vádlott — s a ki e miatt elitéi, az félreösmer.“ — A pénz­ügyi hatóságot e fejtegetés megindította s elitélte B. J. urat nyolezezer forint bírságra illetékkihágás miatt. A III. Béla és neje Antiochiai Anna tetemeit magában rejtő koporsókat nov. 10 én bontották fel a közoktatásügyi miniszter s a főváros által kikül­dött bizottság jelenlétében. A hamvakat a székes- fehérvári ásatások alkalmával találták 1848-ban, honnan azokat a nemzeti múzeumba szállították, s miután az akadémia konstatálta, hogy ezek III Béla magyar király és neje antiochiai Anna földi maradványai, a csontokat két horgany koporsóba zárták, a Mátyás templom úgynevezett Zichy kápol­nája alatt levő sírboltba falazták he s vörös réz­táblákkal jelölték meg. A Mátyás-templomnál folyó építkezések megkezdésekül a horgany koporsóba zárt csontokat egy ideiglenes kriptába helyezték, honnan 10-én a templomépiíő bizottság egyik irorlahelyi • ségébe szállították. Itt, miután a bizottság együtt volt s az I. kér. elöljáróságnak a koporsókon levő pecsétjei sértetleneknek találtattak, az 1.88 méter hosszú koporsókat felbontották. Abban a koporsó­ban, mely e teliratot viselte: „Béla Tertius, Itex Hungáriáé'1, 25 csomag csont találtatott, melyek papírba és csepübe voltak burkolva: A másik ko­porsóban, melynek folirata ez volt: „Agnes, conjux Belae régis Hungáriáé“, 23 ugyanúgy elpakolt csont volt. Ez utóbbi koporsóban papírba göngyölt gyer­mekcsontokat is talált a bizottság. A csontok után ítélve, több egyén csontjai is össze voltak e kopor­sóban hányva, de koponya csak kettő találtatott. A bizottság ezek után átadta a talált csontokat dr. Török Aurél egyetemi tanárnak, ki dr. Perényi Jó­zsef segédkezese mellett méréseket fog azokon esz­közölni. E mérések és vizsgálódások dr. Török ki­jelentése szerint mintegy két hetet fognak igénybe venni s azután eltemetik véglegesen a hamvakat, a Mátyás templom alatt készült uj sirboltbe. Turgenyev és a pinezér. Az elhunyt nagy orosz költő egyik régi barátja, Annenholí, következő ér­dekes adomát beszéli a költő életéből : Turgenyev a pétervári egyetemen végezvén tanulmányait, egy ideig bővelkedett pénzben, de későbben összekocz- czant anyjával, ki ennek következtében megvonta tőle segélyét, úgy hogy a fiatal ember egyszerre a legeanyarubb anyagi körülmények közé jutott. Hely­zete majdnem türhetlenné vált s még komolyabbá tette az a körülmény, hogy bár nem volt mit en­nie, még sem engedte meg büszkesége, hogy ba­rátaihoz segélyért forduljon. Végre következő sa­játságos ötlete támadt. Néhány barátja egy előkelő vendéglőben étkezett és mikor már nagyon is szo­rult a kapeza, Turgenyev naponta fölkereste a ba- rátjait ebéd alkalmával, leült mellójök az asztalhoz, beszédbe ereszkedett velük és midőn már egészen belemélyedtek a társalgásba, mintegy szórakozásból enni kezdett a kenyerükből és buzgón falatozott mindaddig, mig csak jól nem lakott, észre sem vé­ve, hogy a vendéglősnek feltűnt e manipuláczója, a ki aztán meg is dorgálta a pinezért, hogy miért engedi meg az ily dolgokat. Egy nap oda ment a „szórakozott“ Turgenyevbez az öreg pinezér és azt súgta fülébe: „Gazdám megdorgált az ön kenyér- fogyasztó szokása miatt; de ne gondoljon vele, csak folytassa báboritlanul.“ E jóindulatú megjegyzést nem is kellett megbánnia az öreg embernek. Nem­sokára kibékült Turgenyev az anyjával és fejedelmi módon jutalmazta meg a pinezért. Az orosz államfogház titkai. Ez a czime egy újabb keletű röpiratnak, melyet a „Narodnaja Wolja“-párt terjeszt Oroszországban. E röpirat azon politikai foglyok rettentő sorsát festi, kiket a Póter-Pál-erődben tartanak egyenként elzárva. Ret­tentőnek rajzolja a foglyok helyzetét, kik általában bizonyos miveltséggel biró s némi részben a jobb társadalmi osztályokhoz tartozó emberek. A zárkák dohosak, nedvesek, sötétek és büdösek. A silány táplálék majdnem ugyanaz napról-napra ; a szabad­ban tartózkodás a minimumra van szorítva. A leg­több fogoly dysenteriában. sülyben, erőtlenség- és szemgyuladásban szenved. A súlyosan megbetegükek nem részesülnek a legcsekélyebb ápolásban sem. Segély nélkül feküsznek ronda szalmazsákjaikon, mig valamelyik őrnek tetszik őket holmi egy- s mástól megszabadítani. Az asszonyok ép úgy, mint a férfiak csendőrökre s felügyelőkre vannak bízva s kik ezeknél, úgy mint a férfiaknál test-vizitácziót tartanak. A röpirat szerint a fogoly Terontjéván erőszakot köveitek el s azonnal meg is mérgezték. Öngyilkosságok, őrülési rohamok gyakoriak az em­beri igazság ezen templomában! Minthogy a fog­lyoknak nincs megengedve a fésüh isználás : vala­mennyien tele vannak féreggel, miben kivált a nők szenvednek. Még rettentőbb azoknak a sorsa kik a Trubezkri-Ravelin pincze-oduiban epednek. Egy fény­sugár sem hatol be a penészes, nedves pinczehelyi- ségbe, melyek tele vannak patkányokkal. Ott vege­tál, mint politikai fogoly Jakimowa, a Kobosew állí­tólagos neje is. Ha ez a röpirat igazat beszél : ennek a röpiratnak a szerzője, ki maga is a Tru- bezkri-Ravelins lakója, méltán jegyzi meg, hogy : „az orosz jószívűség alatt állati durvaság rejtőzik.“ Irodalom. Dobozy István előfizetési felhívást tett közzé a „Köz­ségi Közigazgatás Kézikönyv“ pótfüzetére. Szerző' „Községi Közigazgatás Kézikönyve“ czimíi munkájának meg­jelenése óta (1881. év), hazai törvényeink közül némelyek nem­csak hatályon kívül helyeztettek, de módosíttattak, sőt uj. még eddig nem létezők is hozattak a törvényhozó testület által, melyeknek alapos és szakszerű ismerete különösen kívánatos és pedig leginkább azoknak, kik a törvények végrehajtására hivatva vannak, mint a községi és körjegyzőknek, elöljárók­nak s a közigazgatási hatóságoknak. Ennélfogva a „Községi Közigazgatás Kézikönyve“ pótfüzetében fel vannak dolgozva mindazon ujabbi törvények, melyek a községi közigazgatás ke­retébe vágnak. Es igy lehetővé lesz, hogy azok, kiknek már a „Községi Közigazgatás Kézikönyve“ megvan - továbbra is használhassák ; másrészt azok, kik jegyzői vizsgára készülnek, hogy úgy az 1S81. évben megjelent és a megjelenő munka megszerzése által teljes anyagát bírják a jegyzői vizsga tár­gyainak. Azoknak pedig, kik már tényleges jegyzők, a hiva­talos működésnél könnyebbitésül és Útmutatóul szolgáljon, az 1881. évben megjelent s fenti czimíi munka bármely könyv­árusnál vagy szerzőnél megszerezhető 3 írtért; a jelen pótfü­zet előfizetési ára 1 fit, bolti ára magasabb leend.

Next

/
Oldalképek
Tartalom