Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-08-02 / 62. szám

— 246 —

zsidót látott a zsinagóga ajtaja mellett állani, kiktől Scharf Móricz bizonyára nem nézhetett v olna háboritlanul a kulcslyukba háromnegyed óra hosz- szat. Ellene szól, hogy sárga kendőről beszélt, mely utóbb feketének bizonyult be. Itt e teremben Scharf Móricz azt vallotta, hogy a földre lenyomott leány lábaival a külső felé feküdt, hogy szája kendővel bekötve volt, s hogy a hulla öltöztetése fekvő helyzetben történt; a helyszínén teljesített szemle alkalmával pedig azon előadásától eltérőleg azt vallotta, hogy a leány lábaival befelé feküdt, hogy a hulla felöltöztetése talpára állított helyzetben történt volna. Vallomása szerint a késmetszés a torkon mély volt, a vér még sem szőkéit ki, hanem csendesen folyt le, mi a szakértő orvosok kimondása szerint lehetetlen. Scharf Móricz vallomása szerint a hulla inge véres lett, mely állítást az országos müvegyész megczáfolt. Mindezen s azon további körülmények is, hogy az említett helyiségben a vérnek semmi nyoma nem találtatott, hogy a fazék, melybe a vér öntetett volna, a szemle alkalmával általa kijelölt helyen a kulcslyukon át látható nem volt s hogy a Dadánál kifogott hulla nyakán késmotszés nem találtatott: Scharf Móricznak terhelő tanúvallomását teljesen lerontják s minden hitelétől megfoszi- ják.

Mindezeknél fogva kimondja, hogy Solyinosi Eszter nem oly módon vesztette el életét, mint azt Scharf Móricz vallotta. Minden elfogulatlanul ítélő embernek be kell ismernie, hogy a ferde intézkedésekkel inszcenirozott bűnvádi eljárásnak sem tárgya, sem szubsztrátuma nincs. S nem lévén semmi tényálládék megállapítható, önként elesik a bűnpártolás vétségének gyanúja is; mert bűntett nélkül nincs bűnpártolás.

Meggyőződése szerint valamennyi vádlott bün- telen a terhűkre rótt cselekvéuyekben. De nem kívánja senkire sem erőltetni a maga meggyőződését, és azért felhívja a törvényszéket, hogy ha a bizonyítási eljárás közben a vádlottak ellen felmerült adatokat bírói mérlegelés után is alapos s elégsége» bizonyítékoknak ismeri el: úgy ne engedje magát az ügyészi indítvány által korlátoztatni, hanem a törvénynyel kezében s az igazság érzetével szivében mondjon zavartalanul Ítéletet saját bölcs belátása szerint.

E pillanatban — végzé beszédét Szeyffert — az egész ország, sőt az egész müveit világ szemei függnek rajtunk ; e komoly pillanatban ne igyekezzék senki a terhet, mely őt illeti, más vállaira átrakni. Tegye mindegyikünk azt, a mi kötelessége, legyen mindegyikünk bátor elvállalni a felelősséget azért, a mit tett, a felelősséget isten és a világ, az utókor és saját lelkiismerete itélőszéke előtt.

Én a vádlottakat hünteleneknek tartom s indítványozom, hoyy a vád .s következményei alól felmentessenek.

(Folytatása következik.)

A Ludovika akadémia uj növendékei.

(Vége.)

8. A növendékkel az akadémiában való elbánás.

A felvett növendékek az akadémia részéről átvétetnek, és a számukra rendszeresítet teljes ruházattal, fehérneművel, felszereléssel és taneszközökkel elláttatnak.

A növendékek négy évfolyama két századot képez, melynek parancsnoka egy-egy százados.

A századparancsuokok vannak a növendékek testi, szellemi és erkölcsi nevelésére első sorban hivatva, ők ellenőrzik továbbá azt, hogy a növendékek szü- lőik (gyám-gondnokaik) iránti kötelességeiknek eleget tegyenek ; ők értesítik a szülőket a növendékek viszonyaiban előforduló fontosabb változásokról, valamint a szülők is a növendékeket illető kérésekkel az e ".titett parancsnokukhoz tartoznak fordulni.

Az egyes tanárok előadására vonatkozó részle- tesb intézkedések a tanterv szerint vannak megállapítva.

Atalában megjegyeztetik, hogy az akadémiában előadási nyelv a „magyar;“ de e mellett, figyelem fordittatik arra is, hogy a növendékek a német és franczia nyelvet is, a lehető legtökéletesebben elsajátíthassák.

A horvát-szlavonországbeli illetőségű ifjak a hor- vát nyelvben is nyernek oktatást.

A tantárgyak, melyek mind a négy évfolyamra aránylagos és a fokozatos haladás szemelőtt tartása mellett, fel vannak osztva: minden növendékre nézve kötelezők, kivéve a horvát nyelvet és a zenét, mely utóbbi csakis a szülők különös kívánságára és azok költségén tanittatik.

A vallás- és erkölcstani oktatásnál a törvényesen bevett vallásfelekezetek tekintetbe vétetnek és gondoskodva lesz arról, hogy vallása szabad gyakorlatára minden növendéknek alkalom nyujtassék.

A testi erő fejlesztése s az egészség fentartása mellett, a növendékeknek erkölcsi nevelésére, s bennük a hazafias érzelemnek és a katonai szellemnek ápolására különös ügyelem fog fordittatui.

Az iskolai év október hó 1-jén kezdődik, a zárvizsgák augusztus második harmadában tartatnak és a tanév augusztus 20-án bezáródik.

Augusztus 21-tői szeptember 25-éig szünidő le- end, mely idő alatt az összes növendékek szabadságra bocsáttatnak, ha csak e kedvezményt hiányos szorgalom vagy kifogás alá eső magaviselet folytán el nem vesztik.

Azon növendékek, kiknek magaviseleté legalább „jó“, szorgalma legalább „elégséges“, a nagy szünidőn kívül még a karácsonyi, utolsófarsangi és húsvéti szünetek alkalmával is szabadságidőt nyernek.

A zárvizsgák alkalmával megállapittatik azon vég- osztályzat, melynek alapján és eredménye szerint a növendékek a felsőbb évfolyamba előléptetnek.

Hogy egyik vagy másik évfolyamnak ismétlése mily esetekben és minő feltételek alatt engedtetik meg: a szervezeti szabályokban lesz meghatározva.

9. Az akadémiából való idő előtti kilépés.

Az akadémiából idő előtti .kilépés a következő okoknál fogva következhetik be :

1. Betegség miatt, ha ez által a növendék az előadások hallgatásában a tanév hátralevő részére nézve gátolva van.

Ily növendékek a következő iskolai évre, illetőleg a be nem végzett évfolyam ismétlésére a honvédelmi miniszterhez intézendő kérvény folytán újra felvehetők.

2. A szülők (gyámgondnokok) elhatározásából fontos okok miatt. Ily esetben a kérvény az akadémia igazgatójához nyújtandó be, ki azt elhatározás végott a honvédelmi miniszterhez terjeszti fel.

3. Kiképeztetésre való alkalmatlanság folytán, mely

a) elégtelen előmenetel miatt, vagy

b) büntetésből fordulhat elő.

rásra, mely az agnoszkálásnál foganatosíttatott — azonnal meglelhető a megfejtés. Levetkőzött állapotban mutatták a hajzattól és szemöldöktől megfosztott, a hosszabb idő előtt bekövetkezett halál által eltorzított hullát.

Ezen furfangosnak igen, de helyesnek egyáltalán nem mondható intézkedésnek első. természetes következménye az volt, hogy a sértetlen nyakú hullában nem ismerte fel az anya eltűnt leányát, kiről hetek, hónapok óta már benső meggyőződéssé vált azon hittel volt s valószínűleg még jelenleg is van eltelve, hogy a zsidók ölték meg a templomban ünnepnapon, nyakán ejtett késmetszéssel. Nem is vette tehát Solymosi Jánnsné itten tett kijelentése szerint tüzetessebb vizsgáin/ alá a hullát, hanem megelégedett csupán arczának megtekintésével, a melyet Horváth Géza orvosnövendék előbb megigazított. Az ily felismerési eljárásnak, minden gyanúsításnak félretétele mellett is, nem a felismerésre, hanem a fel nem ismerésre kellett vezetni múlhatatlanul s oda vezetett volna még az esetben is, ha a kérdéses hulla nem létezett volna az elázás, a rothadás azon előrehaladott állapotában, a mint azt a budapesti egyetem orvostanárai indokoltan kimutatták. Ekkép semmi jelentőséggel nem bir azon körülmény, hogy a Dadánál kifogott hullában Solymosi Esztert az anya, a rokonok s más tisza-eszláriak fel nem ismerték.

De ellenvethetné valaki, hogy a múlt évi jun. 19. és 20-án történt orvosi megszemlélés és bon- I czolás alapján kiadott szakértői vélemény is meg- czáfolja, hogy a hulla Solymosi Eszteré volna. E szakértői lelet s vélemény azonban nem fogadható el törvényes bizonyítéknak; e helyett a budapesti egyetem orvostanárainak véleményére támaszkodik, kik az előhaladott tudomány s gyakorlati tapasztalatuk fényével megvilágították a tévedések homályát 8 napfényre juttatták a valót. Kik kimondták, hogy a kérdéses hullára nézve az első szakértők következtetései a kor, életmód s a halál-ok tekintetében el nem fogadhatók, s hogy a jelen esetben egy

14—17 életévet elért nő hullája vau, mely az első bonczolást megelőzőleg hetek előtt halt meg s heteken át volt a vízben, hol körmeit és haját természetes utón veszítette el.

Felmerül ugyan még Smilovics Jankel és Herskó Dávid beismerő vallomása a hullausztatásra nézve. Dé ezek még a vizsgálat folyama alatt visszavonták vallomásukat s most azt állítják, hogy azok tőlük kényszer utján osikartattak ki.

Ily tényállás mellett nincs semmi értelme Matej Ignácz több Ízben változtatott vallomásának. Úgyszintén Smilovicsnak Kosenberg Hermannhoz a fogházban irt, utóbbit a gyilkosság bevallására felhívó levele, úgy szintén Cseres Andrásné vallomása, mely szerint Groszberg Leo házánál éjjeli időben nagyszámú zsidók összegyülekeztek volna — oly bizonyítékok, a melyek Montesquieu-nek — a jogászok nagy mesterének — szavai szerint ép oly kevéssé állának összefüggésben az ártatlansággal mint a bűnösséggel.

Visszatérve a gyilkosság vádjára, annak egyet- leh és közvetlen tanúja Scharf Móricz. Az ő egyedül álló tanúvallomása azonban teljesen értéktelen s bizonyítékul el nem fogadható s még akkor sem fogna elégséges bizonyítékot nyújtani a tagadásban levő vádlottak ellen, ha az egyébként kifogásolható nem volna. De ellene szól özv. Fekete Jánosné vallomása, ki az állítólagos gyilkosság idejében két

hajtva üdvözölte; a hűvös narancs lombokat forró homlokára szorította és búcsu-könyeket sirt azokra. . . . Vissza, északra kívánkozott újból: vissza a férühoz, kit ő szeret ; vissza azon gyermekhez, ki neki legdrágább kincse a földön. . . . Éjjel-nappal vándorolt, nem volt sem pihenése, sem nyugalma, mig feje fölött Brandenburg napja nem sütött.

Anzelm pedig bensőleg vonta ót keblére s megcsókolta szép homlokát.

A szemfényvesztőnő a távoli délen maradt, — mondá komolyan — de az én hű feleségem visszatért hozzám !

*

Ilázról-házra járt Óla azután csodaerejü fünedvé- vel; sokakon segített, mások pedig menthetetlenül a siiba költöztek. A borzasztó járvány dühöngve szedte áldozatait s kíméletlenül ragadta ki az édes apát családja köréből, a gyermeket szerető anyja öléből s a hű nőt férje karjai közül. Özvegyek és áivák siiása s jajveszékelése tölté el a nagy teme- tőhez hasonló helységet, s az általános rémület között mindenütt ott volt Óla, az önfeláldozó nő, itt segítve, gyógyítva a beteget, amott vigaszt nyújtva a szerencsétlen kesergőknek.

Végié a járvány is megelégelte irtózatos pusztításait s alább hagyott dühöngése, mig lassankint egészen megszűnt.

Ama lettenetes időszak is elmúlt, s midőn az első hó hideg takarójával befödte a földet, akkor lépett az öreg Jozsue ismét az ablakhoz és némán tekintett föl az égre. Mellette állott a szemfényvesztőnő és karjait az ősz erőtlen teste körül fonta. Bizton támaszkodik reá az öreg beteg ember s reszkető kezeit 01a vállaira nyugtatva, hosszasan néz lehajtott' arczára.

’ — Óla ! — Így szól halkan — Csodálatos, hogy

e napot megérem, hogy a halál kikerülte ősz fejemet. Tudom azonban, hogy a teremtő miért hagyta e rövid időt megérnem : hogy megengeszteljelek az irántad elkövetett méltatlankodásokért, szegény asz- szony ! Bocsáss meg Óla, s felejtsd el mindazokat, a mit vakságomban cselekedtem ellened és légy ez órától fogva az én kedves leányom, a kit az Isten áldjon meg !

Könyek csillogtak szemeikben ; néma, boldogságtól sugárzó arczczal hajtja le 01a könyektől nedves ajkait az aggastyán kezeire.

Künn egy éles hang cseng :

— Anyám ! — kiált a kis Eszter, az ajtót fölnyitva, — nézd, mit hozott a papa Rathenovból. — Es berohan s az ablaknál álló párhoz simul ; kezecskéiben egy aranyos karácsonyi angyalka ragyog, kezeit áldásos üdvözletre fölemelve.

— Dicsőség menyben az Istennek, békesség a földön az embereknek és jóakarat! — rebegte Jozsue és szivében boldog karácsonyi ünnepet ült.

Az udvari bolond.

— Rajz a fővárosból. —

Irta: Se ors a Dezső.

„Sokáig igy élűi — kutya sem akarna.“ Faust.

Igen, az volt szegény : egy bolond, a ki az egész háznak mulatságául szolgált, a kinek mindent tűrnie kellett, a ki mindent roszul csinált s mindenért bűnhődött.

Mikor a két urfi reggelenként lejött az emeletről s ő félbehagyva a lépcső söprését, alázatosan megemelintette sipkáját, — vékony sétapálczájukkal nagyot húztak rá; ez volt a „jó reggelt!“ Pedig annak a pálezának ütése úgy csípett, úgy fájt,

majd kirepedt a bőre tőle. így kezdődött a reggel, és igy ütötték, verték, ránczigálták, hajszolták egész nap. Es mindezekért kapott egy pár elnyűtt ruhadarabot, nehány szivarvéget, amit úgy is eldobtak volna, meg egy kis ételt, amit a lakók közös jóakarattal öntögettek neki össze egy fazékba: levest, húst, főzeléket, csontot, — mindent együvé ! A kutyáknak szoktak ilyen ételt adni. Nem is nézték talán egyébnek kutyánál, mely csak arra érdemes, hogy lépten nyomon, okkal vagy ok nélkül rúgjon rajta egyet az ember. Nem sajnálta senki, nem érzett iránta szánalmat, részvétet senki.

Evek óta volt már a házban, évek óta tűrte sorsát a nélkül, hogy valaki tudta volna, honnél került, ki hozta oda. Lehet, hogy még az öreg házmestertől maradt vissza, ki innen-onnan már öt esztendeje, hogy deszkát árul s ki valószínűleg csak azért fogadta fel, mert öreg korára nem győzte a sok nehéz munkát. Es azóta Janó a lépcsőt, udvart söpörte, folyosókat mosta, fát hordott és szolgálta az egész házat, kinek czipőt tisztítva, kinek más munkát végezve ; de valamennyi elköltözött lakónak ő hordta el a holmiját, valamennyi beköltözött lakót ő hurczolt a házba.

A bejelentési ezédulán ugyan Szomorú János volt a neve, hanem ez nem felelt meg a valóságnak, mert nemzetiségre tót volt a szegény. Azt a magyaros nevet alighanem a házmester „ur“ adta neki gúnyból, vagy hogy az urfiak nevessenek rajta és inkább kedélyállapotát fejezte ki vele Arczán bizony ritkán is volt észlelhető más, mint szomorúság. Kiálló pofacsontjai, mély üregü, kifejezéstelen szemei, a tompa orr, hasadt száj és alacsony homlok, melyre küszált, kopott, borzas haja lógott, azután meg kóczszinü bajsza, a szegény ember búzájához hasonló ritka szakálla, igazán ccak arra