Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-10-18 / 84. szám
— 335 — arra is elég érzékenyek, hogy képesek megmutatni, egy nyelvbe az idegen elemek mimódon jutottak ? Az egyszerű érintkezés, mely szomszéd népek közt van, egyes kulturszók átvételében jelentkezik ; igy vett át már a középkori magyar nyelv német, olasz sat. szókat, s tőlünk a németek a „huszár“, „szab- lya“, „buzogány“, „kocsi“, „csárdás“, „gulyás“, „hajdú“ sat. szókat, Midőn egy nép egy másikat magába olvaszt, annak már nemcsak kuiturszókban, hanem a mindennapi életnek minden népnél s minden viszony közt föltalálható kifejezéseiben, sőt egyes nyelvtani formákban is nyoma van ; az őseink által itt talált szlávok beolvadása a magyarokba, oly szókat ültetett át nyelvünkbe, melyekre, mint mondani szokás, nem lett volna szüksége a nyelvnek, igy pl. őseink ugyan nem tanultak vitézséget a szlávoktól, s mégis a „vitéz“ szót, hogy többet ne említsünk, a szlávból vették át; a napról napra magyarosodó németség a nyelvészek minden purifikálása daczára is germánizmusokkal árasztja el a nyelvet ; ugyanez történt az itáliai, liispa- niai és gai liai román nyelvekkel, az olaszszal, spanyollal és francziával, melyek telistele vannak ger- manizmussal, bár a longobárdokat, keleti és nyu- goti góthokat, vandalokat, frankokat, burgundokat régesrég felszívta is az eredeti román lakosság ; hasonló tüneményt látunk az angol nyelvben, melyre az angol-szászok által beolvasztott franczia normannok kiirthatlanul rányomták nyelvük bélyegét ; és végig mehetünk minden népen és nyelven, az oroszon, mely finn-ugorokat és török-tatárokat, az uj- görögön, mely szlávokat és albánokat, az oláhon, mely szlávokat, magyarokat és török-tatárokat, az uj-persán, mely török tatárokat, a tóton és rusz- nyákon,mely magyarokat s németeket, a szerb-horvát- szlovénen, mely magyarokat, germánokat, törököket és albánokat olvasztott magába : a beolvadt elem számához és jelentőségéhez mérten mindenütt nyomot hagyott maga után. Es ezen . nyomok kimutatására a nyelvészet legalább is oly finom eszközökkel rendelkezik, mint az anthropologia és inai álláspontját tekintve, eredményei mindenesetre meg- biztiatóbbak, mint az anthropológiának. A két tudomány különben oly esetekben, midőn egy keverék- népnél a különböző elemeket s azok jelentőségét kell kimutatni, egymást egészíti ki. Oly népnél, minek a magyar is, melynek eredeti faji jellegét a legkülönbözőbb népekkel való kereszteződésen ki vül még a viszonyok, életmód s éghajlat is legalább is másfélezer év óta folyton módosítja : az eredet és rokonság megállapítására az anthropolo- gia aligha fog bármikor is annyi eszközzel rendelkezni, mint a nyelvészet. Arra azonban, hogy a magyarságon belül melyik rész az, mely kevésbbé keveredett, mely az ősi jelleget inkább megőrizte, az anthropologia mindenesetre hivatottabb, mint a nyelvészet. Valamint az anthropologia feladata lesz azt is kimutatni, hogy a keveredés milyen fokú ? Nevezetesen vannak-e oly részei a magyarságnak, melyekben az ugor, török, szláv s talán irán és kaukázi typus még tisztán fölismerhető, vagy pedig már annyira kereszteződtek ezen elemek, miként a mestizben a fehér és indián, s a mulattban a fehér és néger typus. Oly népnél, mely nyelvét mással cserélte föl, mint az amerikai néger vagy a zsidó, az anthropologia kétségkívül könnyebben megállapíthatja az eredetet, mint a nyelvészet. De ennek sem hiányoznak oly eszközei, melyek fölismer- hetővé teszik a nyelvcserét. Mert bár megváltozik is a nyelv anyaga, e fölött a régi nyelv szelleme uralkodik; uralkodik a hangsúlyban, a grammatikai alkok használatában, sőt bizonyos lókig a hangtanban is. A németet, ha magyarul beszéi, legfeltűnőbben hangsúlyozása árulja el, mely egészen az első szótagra esik, mig a második teljesen hangsúlytalan lesz ; de elárulja a b és p, y és k, d és t, yy és ty kölcsönös fölcserélése is ; a tót a magyar tompa a-1 nem képes kimondani, helyette nyíltat (rövid á) mond; a zsidó a sémi nyelveket jellemző hehezetet átviszi mindazon nyelvekbe, melyet beszél s к helyett kh t, t helyett th-t, p helyett ph t mond s az a nyelv, melyet Németország, Ausztria, Magyarország, Románia, Lengyelország s Oroszország zsidai beszélnek, bár anyagára nézve német, hangtanára s a grammatikai alakok használatára nézve annyira megtartotta a sémita nyelvek sajátságait, hogy a nyelvcsere a mai tudomány vívmányai által még akkor is kimutatható volna, ha a történeti s minden más adat hiányoznék is. Ekkép mutatható ki, hogy az oláhok ősei is hajdan nem román, hanem az albánnal rokon nyelvet beszéltek, mert igaz ugyan, hogy a nyelv anyaga, a grammatikai formák a latin nyelvből valók, de ezek egészen az albán nyelv szelleme szerint használtatnak. S ugyancsak nyelvészeti alapon tudjuk azt is, hogy a magyarok semmikép sem lehetnek török tatár eredetűek, hanem miként nyelvük a finn-ugor nyelv csoporthoz tartozik, úgy származásukra is finnugorok, tehát a finnek mindenesetre vérbeli atyánkfiái is ; mert ha állana az, hogy a magyarok elugo- rosodott törökök, nyelvünkben a hangsúly s a hang tani törvények (örökösek volnának, nevezetesen a szónak nem első, hanem utolsó szótagja volna hangsúlyos, melynek esetleg az a hatása is meglett volna, hogy a Xll—XIII. század folyamán nyelvünkben végbement hangromlás alkalmával nem az utolsó, hanem az első szótagban állt volna be kopás, vagyis ezen ó magyar szókból : kodn, noyyu, Tasn sat. nem a mai had, nayy, Tas, hanem : Ildii, du, — ngyu, yyu, — Tsu, Csu vagy ezekhez hasonló szók alakulhattak volna; hangtani tekintetben pedig amint a magyar nyelv tényleg nem tűrheti meg a szók elején a két vagy több mássalhangzót, épp úgy nem tűrhette volna meg, ha elugorosodott török né]) lett volna, az l, n és r belüket, mint nem tűrik meg a török-tatár nyelvek. De nem folytatjuk tovább annak bizonyítgatását, hogy a nyelvészetnek ne lennének megbízható eszközei a nyelvcsere esetén is egy | nép eredetének megállapítására. Visszatérve Perényi müvére, ez a népek anthropologiai felosztásának mól- | tatása után röviden megemlékezik az emberi [ koponya őstypusáról, melyet mesokephalnak (közép alakúnak) mond, még pedig alacsony ko • ponyának, széles arczczal és lapos orral. — Majd áttérve a koponya mestorséges eltorzítására, ismerteti annak két főbb módját : a koponya fölfelé és hátrafelé való szorítását ; szól a törpefejü- ségről (tnikrokephalizmus), melyben némely anthro- pologus a majom és ember közti átmeneti ősalakot véli föltalálni ; s végül nehány szóval megemlékezik a koponyaisme két torzszülöttjéről, a Gnll-féle phre- nologiáról s a Lavater-fele arczisméről. — A mű ára 80 kr. Kiadta Tettey Nándor és társa. VEGYES HÍREK. Dr. Thallóczy Lajos országos levéltári tisztviselő a magyar és romániai határrendezós alkalmából a régi határrendezésről szóló oklevelek megvizsgálására a Székelyföldre kiküldetve, ma városunkba érkezett. Holnap Kézdi-Vásárhtilyre s innen pedig Csik-Somlyóva utazik. A szombati fillérestély a hídvégi tiizkárosultak- nak ötven forintnál többet jövedelmezett. A gondos háziasszonyok mindent elkövettek, hogy a közönség jól találja magát. Volt ének, a helybeli dalárda négy darabot adott elő („A beteg leány“, „A párisi ifjak“ s két népdal) ritka praecisitással. Stöger Adél kisasszony Kiss József balladáját „Kincses Lázár leányát“ szavalta el bensőséggel s mélyen átérezve. Reményi к Kálmán ur tiliukón népdalokat s a huszár indulót adta elő. A szereplők valamennyien szűnni nem akaró tapsokat arattak. A műelő • adások után következett az elmaradhatlan táncz s tartott éjfélig. Gyárfás Jenő, városunk jeles szülötte, festőművészeink ifjú nemzedékének egyik legkitűnőbb tagja, a napokban fejezte be egyik nagyszabású festményét, a „Tél örömét.“ A festmény tárgyát a székely életből vette: a kép a disznóölés egy jelenetét ábrázolja; az előtérben ott van az egyik leölt disznó, felhasitva, mig a háttérben a másik perzselését csak most végezték el. Az egész család kitint van, eljöttek a szomszédok is nézni, hogy mily széles a szalonna, melyet a mészáros araszával éppen most mér meg. Ott áll a gazda bundában, fején házi sapkával, tajték pipájából önérzetesen s megelégedve eregetve a bodor füstöket ; a gondos háziasszony bőven osztogatja a kezében levő üvegből az édes pálinkát, mely bizony elitéi az ilyen hideg időben. Mellette két szolgáló sürög-forog; egyik vizet húz a kerekes kúton, másik meg a mészáros kezéből veszi át a húst s rakja a teknőbe. A látogatók közt ott áll az előtérben két szép fiatal hölgy, egyik a legnagyobb érdeklődéssel a szalonát nézi. Egy látogató épp most megy ki a kapun, a melyen egy másik érdeklődő szomszédasszony lép be. S a gyermeksereg hogy maradhatna ki '? Az egyik a hólyagot fújja fel, de ez nem akadályozza meg, hogy észre ne vegye iskolába készülő nővére csinyjét, ki a hóba dobva könyveit, levágja a disznó farkát, ügy látszik, hogy a fiúcska magának szánta ezt, de mig a hólyagot fújta, megelőzték s most boszujában árulkodik a mellette álló nagymamának, de sem az, sem a körülállók nem akarják észrevenni. — A rendkívüli megfigyeléssel s a legapróbb részletekig természetimen kidolgozott festmény szombaton és vasárnap ki volt állítva s mindkét nap özönlött a sok látogató a szép festmény megtekintésére, melyet Gyártás Jenő hétfőn a budapesti orsz. műkiálli- tás második cyklusára Budapestre küldött. A látogatások alkalmával természetesen naivabbnál naivabb megjegyzéseket lehetett hallani. Egyik látogató például mindenáron szerette volna tudni, hogy ugyan hány mázsás lehetett a disznó. Egy mészáros hosz- szasan s figyelemmel vizsgálta a képet s végre nagy önérzettel megelégedését fejezte ki — nem a művészszel, hanem a disznóölővel szemben, hogy a disznót szépen megtisztította. Őstelepek a Székelyföldön. Említettük volt múlt számunkban a dr. Török Aurel ur levelével kapcsolatban, hogy Háromszéken mintegy tizennégy temető és Őstelep ismeretes eddigelé ; ezek közül Sepsi Szentgyörgy határában négyről van tudomásunk; egy őskori temető maradványai, durva tse- répdarabok embercsontok s kőszilánkok találhatók az Örkön, a bronzkorban használtakhoz hasonló alakú kisebb urnákat koponyákat leltek a polgári fiúiskola telkén, melyek jelenleg a Székely N. Múzeumban őriztetnek ; az Olt balpartjáu vonul el az a telep, melyet a négy-öt párhuzamos hullámvonallal díszített cserépdarabok a népvándorláskori telepek közé helyeznek, s a negyedik őstelep volt a Gémvára. Van tudomásunk a szeniorjai, aldobolyi, illyefalvi, bessenyői, kálnoki, árkosi s imecsfalvi, őstelepekről s temetőkről. Zágonhan, Bessenyőn s Málnáson bronz eszközöket találtak, melyek közül a zágoniakat sikerült a Székely N. Múzeumnak megszerezni. Csernáton határában egy vörösréz eszközt leltek, mely szintén a múzeumban őriztetik. Czo- falva és Réty közt az egész európai tudományos világ érdekeltségét felkeltett arany csákányok kerültek napvilágra. Kézdi Vásárhely határában egy az Oltmellékihöz hasonló népvándorláskori telep volt. Felkutatni való volna tehát elég, hanem ehhez is mindenekelőtt három dolog szükséges, mint a háborúhoz : először pénz, másodszor pénz és harmadszor is pénz ! Vidéki csendélet. A1 d о b о 1 y b ó 1 írja levelezőnk a következő tudósítást: Folyó hó 6-án éjjeli 12 óra tájban helybeli görög-keleti lelkész t. Púja Miklós urnái, mikor már a család nyugalomra tért volt, a hálószoba ablakán zörgés hallszott, azután pedig az ajtót kezdették nyitogatui és feszegetni. Midőn a zaj hallatára a lelkész fölkelt ágyából és holmi védeszköz után keresgélt, az ez által okozott zörgetést meghallván a künnlevő betörők, hárman háromfelé futottak. Felismerhetők az esős idő által előidézett sötétségben nem voltak a gazok. Gyanú van mindenikre, de bizonyossággal nem mondhatni meg neveiket most. Majd az idő ki fogja deríteni az igazi tetteseket, kik egy uj és közkedvessségben álló lelkész nyugalmát háborították meg s okvetlenül rablási, sőt tán eshetőleg gyilkossági szándékkal akartak betörni. Némileg boszuszomjról is beszél a fáma, de világosan kiderül előbb utóbb az egész meghiúsult betörési kísérlet. — Ugyanitt e hó 8-a és 9 ike közötti éjjelen gaz tettesek által eloroztatott idevaló birtokos id. Nagy Lajosnak egy s iíj. Pap Istvánnak két lova a mezőről, ahol azok legelni voltak. Elnyomozták a lovakat a kökösi határig, a hol az Olt vizén átvitettek ; de tovább nem juthattak a károsok lovaik nyomába. Most nagy szorgalmatossággal keresik egészen a Predeálig ; kérdés : vájjon megtalálhatják-e ? Az ág. hitv. evang. egyház egyetemes gyűlése. A magyarhoni ág. hit. evang. egyház egyetemes gyűlése csütörtökön f. hó 10-dikén, nyitatott meg. A Deák-téri evang. épület nagytermét az egyes egyházkerületek képviselői nagyrészben megtöltötték. Az ülés, mely részben tanügyi kérdésekkel, részben pedig a tót lelkészeknek a tót hírlapokban folytatott, panszlávisztikus üzelmeivel foglalkozott, igen érdekes volt. A pánszláv vita mind nagyobb mérveket öltött, s azok a leleplezéseit, a melyeket Szent- iványi, a duuáninneni kerület felügyelője tett, megdöbbentették a gyűlés összes tagjait. Szentiványj határozottan kimondta, hogy a helyi viszonyoknál fogva az egyház nem lesz képes a tót papok pán- szlávisztikus üzelmeit meggátolni, s1 hogy szerinte I sokkal helyesebb volna, ha a belügyminiszter nem az egyházat hívná fel a felmerült ügy elintézésére, hanem alkalmazná a törvények szigorú rendelkezéseit. A gyűlés mindamellett mellőzte Szentiványi indítványát s az ügyet elintézés és jelentéstétel végett kiadta a dunáninneui szuperintendencziának. Díszes esküvő volt csütörtökön Szálláspatakon, Hunyadmegyében. Csiktaploczai Lázár László, csik- taploczai Lázár Pál Oszkár laposnyaki nagybirtokosnak nevelt fia tartotta esküvőjét Kenderesi Mihály földbirtokos és törvényszéki ülnök bájos és szellemes leányával, Klárával, A vőlegény és örömapák fekete diszmagyarban voltak ; az esketést Véber Béla főesperes és czimzetes kanonok végezte. Nász- ( nagyok : Lázár György volt országgyűlési képviselő és Kenderesi Árpád földbirtokos; vőfélyek: Lázár Árpád, iíj. Lázár Farkas; nyoszolyó-leányok : D. Nagy Kata, Lázár Margit. Jelen voltak még: báró Bánfy Dénes és neje, báró Nopcsa Elek, Kenderesi Ernő, Nagy Lászlóné, Simon Gábor, Mara László és több rokonok. Az esketés után díszes lakoma mellett jól sikerült pohárköszöntések mondattak ; legelébb Véber Béla főesperes és ez. kanonok emelt poharat a fiatal párra. Azután a vig lakodalmasoknak egy része a fiatal párral Lázár Pál Oszkárnak négy csinos négyes-fogatán Dévára robogott; szép látvány volt a tüzes lovak sebes vágtatása, midőn a városba beérkeztek, a honnan a fiatat párt azonnal a reájok várakozó ugyan a Lázár Pál Oszkár ötödik négyes fogata leendő otthonukba Laposnyak- ra vitte. A hátramaradt lakodalmasok pedig világos virradtig násznagy Lázár György vendégszerető házánál vigadtak. Nem! Egy fővárosi katholikus templomban vasárnap délelőtt egy gazdag polgári család leányának esküvőjére gyűlt össze a násznép. Midőn azonban az esketésre került a sor, a menyasszony hidegen lépett a pap elé, s zokogásba törve ki, határozottan moudá a pap kérdésére, akar-e vőlegénye neje lenni, hogy; „nem!“ . . . Aztán eszméletlenül hanyatlott anyja karjai közé. Pikáns szerelmi történet képezi közbeszéd tárgyát a budapesti és bécsi zsidó körökben. Az eset a következő: Sch. dúsgazdag budapesti zsidóbankár legfiatalabb leánya, kinek testvérét alig egy éve vezette oltárhoz egy őrségi magyar bárói család tagja, beleszeretett itt a fővárosban egy csinos, fiatal emberbe, dr. R. ügyvédbe. A leány szülői és a mág • nás-vő azonban mit sem akartak tudni e házasságról és a szerelmes kis leánynyal Marienbadba utaztak fürdőre. Az ügyvéd erre szintén málházott s Marienbadba ment utánuk. A szülők, látva a két
