Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-10-18 / 84. szám
0 0 4 oo 4 — a kereskedelem s közlekedésügy, az ipar s a föld- ; birtokviszonyok terén. Ezen alapelvből kifolyólag j sürgetendő^ mindazon törvényes mozgalmak, melyek a most kitűzött czél megvalósítására alkalmasak. Ilyenek : 2. A nemzeti érdekeknek megfelelő helyes agrárpolitika által a földbirtokos és földmivelő osztály érdekeinek megvédése. 3. A korlátlan ipar- szabadság megszorítása, továbbá a kötelező ipartársulatok életbeléptetése a képesítés kelléke utján. 4, A váltóképesség meg.vzoritáza. ő. A zsidó érdekeknek kedvező büntető codex revisiója, s ezzel | kapcsolatban esküdtszékek behozatala bűnügyekben. G. A bíróságok előtti szertartásos (rituális) eskü visszaállítása úgy büntető mint polgári perekben. 7. Az italmérési regálénak a községek részére való megváltása s a zsidóknak a korcsmásoltatási jogtól való eltiltása. 8. A zsidó anyakönyvek vezetésének a polgári hatóságra való ruházása. 9. A zsidók és keresztények közti házasságról szóló törvényjavaslatnak visszavetése. 10. A zsidók az országba való beözönlésének megakadályozása végett a honosítási törvény megfelelő módosítása. 11. Az államháztartás és állarnhitelügy oly módon való rendezése, hogy pénzügyeink s ezzel kormányzati viszonyaink a zsidó pénzhatalmaktól függetlenittessenek. 12. A párttagoknak a zsidókérdéssel közelebbi összefüggésben nem álló egyébb politikai s nevezetesen közjogi kérdésekben teljesen szabad kéz hagyatik. A magyar nyelv Fiúméban. A múlt héten de Thierry lovag alpolgármester értekezletre hívta össze az iskolaszék és a tanügyi bizottság tagjait. Az értekezleten részt vett dr, Vallentsits miniszteri tanácsos is, ki világos és alakilag tökéletes expoziczió- ban terjeszti elő az időszerűtlenül provokált gimnáziumi nyelvkérdést, mely Fiúmén kívül balul raa- gyaráztatik, még pedig a fiumeiek jól ismert hazafias érzelmeinek rovására. Vallentsits ur kifejté, hogy nem czélja vitát idézni elő e tárgy fölött, csak leszállítani a dolgot valódi értékéig és ajánlani az értekezleten résztvevőknek, hogy hassanak oda, hogy a kérdés ne öltsön nagyobb mérvet, mint a minőre érdemes. Az értekezlet több tagja az ellen emelt szót, mintha a kérdés a magyar nyelv ellen való harcz volna és mintha magyar ellenes agitá- czió folyna, a minek különben sincs kedvező talaja ; ama családapák kérvényében levő dolgokról mindaddig nem lehet ítélni, mig nem lesz ismeretes ama vizsgálat eredménye, melyet ez ügyben a tanügyi bizottság indított. Az értekezlet nagy elégtétellel fogadta dr. Vallentsits miniszteri tanácsos kijelentését, mely szerint a kormány föntartani kívánja a kir. gimnáziumban az eddigi oktatási nyelvet. A király Szegeden. Az ujraépült Szeged megtekintésére a király vasárnap délelőtt 11 órakor Szegedre ment. Kíséretében voltak Tisza Lajos királyi biztos és br. Mon- del főhadsegéd. Leírhatatlan az a lelkesedés, irmly- lyel az uralkodót fogadták. A kápráztató módon feldíszített vaspálya-állomáson ő felségét a diszma- gyarba öltözött összes küldöttségek várták s a város nevében Pálfy polgármester mondott emelkedett szellemű beszédet, mire királyunk igen meleg szavakban köszöné meg a szives fogadtatást, s azután a rengeteg néptömeg között, Tisza miniszterelnökvárra, és nyomban, még megérkezésének napján megtartotta a kincstári főkaszszába a vizsgálatot. Az eredméuy az volt, hogy kétezer nyolczszáz darab arany hiányt talált, a miről senki sem tudott számot adni, senki sem tudta, hogy hova lett. A bécsi ur, ki rendkívüli szigorú ember volt, de különben is, mint a magyar urak halálos ellensége, úgy volt ismeretes, kurta proczesszust csinált. Azonnal elfogatta az alpraezidenset, a kit a felelősség terhelt, és daczára annak, hogy Solymosi Dávid uram egész vagyonát felajánlotta, biztosítékul, a miből pedig tízszer kétezernyolczszáz arany is meglett volna téríthető, vasra verette és a toronyba szállíttatta. A vizsgálat természetesen azonnal megkezdődött, de biz az nem sütött ki semmit. Csak azt konstatálta, hogy a pénz eltűnt. Azt, hogy ki volt a tolvaj, — bizony ki nem derítette. Mindamellett is Solymossy uramat pörbe fogták és daczára annak, hogy a kár rögtöni, készpénzben való megtérítését ő is, meg a felesége is, meg az erdélyi nagyságos gubernium több konziliáriusa is felajánlották, — elitélték. Meit Steiner ur gyűlöletének ez az eset jó viz volt a malmára. Hisz ő tulajdonkép. nem is akart egyebet, mint eg) szenzácziős botrány port, a mi Becsben is nagy zajt üssön, s egy derék, kifogástalan jellemű büszke magyar urnák a koraproinittálását. Tudta, hogy egynek a meggyalázása a többit is sújtani fogja. Szász volt az érdemes atyafi, ezek pedig nem- CNuk most engesztelhetetlen ellenségei nemzetünknek, nanein azok voltak mindig, a mióta hazánkba ingyen földre betelepítettük őket. (Vége következik.) : kel balján, a már pár nappal előbb megérkezett I udvari kocsiba ülv^u, megkezdődött a nagyszerű I bevonulás, melyhez hasonló fényes menetet a koronázás óta nem látott Magyarország. A közönség sorfalat képezve, szakadatlan éljenzésekkel kisérte az ország főuraiból és főpásztoraiból alakult díszes menetet. Midőn a menet az uj városháza elé ért, a király mindenekelőtt felvilágosításokat adatott magának a ' rekonstrukczióról, s ezután a városház magas tornyára men vén, hosszasan és mélyen meghatva nézett körül az újra teremtett vámson. A király ezután a városház 1 érmében az egyes küldöttségeket fogadta. Első volt a római katholi- kus egyház küldöttsége, élén Haynald Lajos bibor- nokkal ; vele volt Németh József püspök, Dobi Mikló* és Giml Ignácz kanonokok és a szegedi egyházküldöttség. A görög katholikus egyház részéről vezető volt Vancsa János metropolita érsek ; részt vettek a küldöttségben Ibivel Mihály nagyváradi, Mihályi Viktor lugosi püspökök. A görögkeleti szerb egyház képviselői voltak : Angyelics Emílián karlóczai pátriárka érsek, Petrovics Basili- án bácsi, Brankovics György temesvári püspökök. A görög keleti oláh egyház küldöttsége állt a következő tópapokból ; Roman Miron nagyszebeni metropolita érsek, Meteanu János aradi és Popesiu János karánsebesi püspökök. Az ágostai evangélikus egyház nevében dr. Szeber'nyi Gusztáv szuperintendens, a református egyház nevében Révész Bálint debree/.eni püspök és Vályi János főgondnok tisztelegtek a királynál. A zsidó küldöttséget dr. Várhelyi Jósa vezette. Ezután a magyar tudományos akadémia, az országos vöröskereszt-egylet, mindkettő Haynald bibornok vezetése mellett. Majd jött Csongrád s a szomszédos Arad, Bács, Csanád, Krassó-Szörény, Pest, Ternes és Torontál megyék, s azután a városok küldöttsége. A szegedi királyi bizottság élén maga a kir. biztos Tisza Lajos állt, a Szeged városa küldöttségét Pálfy Ferencz polgármester, a szegedi ügyvédi kamara küldöttségét Polczner Jenő ügyvéd, a szegedi kir. közjegyzői kamara küldöttségét pedig Balogh Jenő kir. közjegyző vezette. A szeged városi összes hivatalok, valamint az összes iskolák küldöttsége Tisza Lajos kir. biztos vezetése alatt tisztelgett. A fogadás után uralkodónk, a megindult permetező eső daczára, Tisza kir. biztos kíséretében, nyitott kocsiban Uj-Szegedre hajtatott a remek uj hid megszemlélésére, mely hid hazánkban méltán csatlakozik a lánczhid és Margit-hid vizépitészeti mű remekei mellé. Félhatkor következett a programúiba vett udvari ebéd, s utánua az előre Ígért cercle. Ezután a király a szegedi uj nemzeti színház ünnepélyes megnyitására hajtatott, — honnan egyenesen a nagyszerű világítás megtekintésére indult. A hol az udvari fogat feltűnt, határtalan volt a nép lelkesülése, éljen-kiáltásának vége hossza nem volt. Anthropologin és nyelvészet (Dr. Petényi József „Népszerű előadás a koponyáról“. Budapest, 1883. Tettey Nándor és Társa. Ára 80 kr.) Dr- Perényi József, egyetemi tanársegéd a buda pesti anthropologiai tanszéknél, „Népszerű előadás a A zsidó nép. III. A római uralom, melynek lerázására a zsidók Jeruzsálem szétdulása után is több kísérletet tettek Trajanus, Hadrianus s Antoninus Pius császárok idejében, — újabb nyelvcserét idézett elő a zsidó népnél. A görög nyelv a Balkán félszigeten, Egyiptomban, Szíriában és Kis-Azsiában a római uralom alatt is megtartotta azon szerepet, melyet Nagy Sándor hódításai óta vitt. A római birodalom keleti részének nyelve a görög volt. Ezt beszélték Alexandriában s Antiokhiában, a két világvárosban, melyeket a birodalom második és harmadik fővárosának neveztek. Mindkét városban a Ptolemaeosok és Seleukidák óta mind több és több zsidó telepedet! le, kik csakhamar elfeledték az őseik által Ba- bylonban eltanult, azóta folytonosau beszélt s mintegy busz nemzedéknek anyanyelvét képező khaki nyelvet, mely — mint említettük — a Makkabeu sok óta az irodalomból is kiszorította az ó-zsidó nyelvet, s egy zsidó, khald és szír szókkal vegyített s a saját nyelvük szófüzési szabályai szerint idomított görög nyelvet kezdtek beszélni. E nyelv irodal- milag is használtatott. Ez lett az első keresztyének nyelve ; ezen írták meg az evangélisták Jézus életének s az apostoloknak történetét ; e nyelvet használta levelezéseiben szent Pál s a többi apostol. Sőt az ősi valláshoz ragaszkodó zsidók is, mint a farizeus szektához tartozó Josephos Flavios, e nyelven kezdtek írni. Ez a görög nyelvű zsidóság később, midőn Szíria és Egyiptom arab kézre került, ép oly könnyen fölcserél te a görög nyelvet az arabbal, mint a mily könnyen a göröggel a kháldot s ezzel az ó-zsidó nyelvet. A khald nyelven beszélő zsidóság Tiberiásban, Japhanban, Lyddában s főleg Babylonban, mely hekoponyáról“ czim alatt kiadta azon felolvasását, melyet a budapesti népszerű felolvasásokat rendező társulat felhívására múlt évi deczember 19-én tartott a „budai kör* helyiségében. Perényi e felolvasásában előadja az embertan és arczism - főbb vonalait; és pedig a koponya anatómiai 1 rása után tárgyalja az egyes koponyatypusokat, u re. a bosszú, rövid és közép koponyákat (brachy-, dolicho- és meso- kephal), hozzácsatolja több nép koponya-typusát, közte a magyar koponyaalakot három külön s az eredményre nézve egymástól eltérő mérés után, úgymint saját mérései után, melyekben ŐT esetben a hossz-szélességi jegyzéket (index) 79.5i nek vagyis a magyar koponyát a hosszúhoz (brachylcephal) közeledő közép alakúnak (mesokephal), azután Weiss- bach szerint, ki 29 mérés után a középhez közeledő hosszúnak (subbrachykephal, index 81.#0) s Fenhessék szerint, ki hosszúnak (brachykephal, index 82.90) találta. Majd beszél az arczszögről, mely a görög szobrokon 90 fok, a természetben azonban a legmagasabb fokon sem nagyobb 73-mii, azután az állcsontok egyenességéről és réz.sutosságáról (orthognathism us és prognathisinus), az emberiség authro- pologiai osztályozásának hiányairól, úgymint a népek elhamarkodott, csekély számú adat után fölvett csoportosításáról, s az ország és nép fogalmának összecsoréléséről, minek hibás volta főleg a magyar koponyajelleg megállapításánál tűnt ki, ugyanis egészen más eredményre jutott Perényi, mint Weiss- bach és Lenhossék. Perényi méréseméi lehető ügyelettel volt a tiszta magyar származásra is, mig Weissbach és Lenhossék kevésbbé, úgy hogy pl. Lenhossék a főváros kevert népét vette alapul a magyar koponyat.ypus meghatározására. Benediktnek és Bro- cáriak pedig csakis oly magyar koponyák állottak rendelkezésükre, melyek rablógyilkosokéi voltak. Mindamellett az anthropologiai felosztásnál csak az eddigi eredményt tartja megbízhatatlannak ; a felosztási elv jő, sőt, miként valamenyi anthropologue, előnyösebbnek véli a nyelv szerinti felosztásnál. Az elv jósága ellen nincs kifogásunk, bár azt hisszük, hogy ez állítás sem egészen kifogástalan, mert a koponya-alakok különb sége nem mindig a különböző s hasonlósága nem csupán az azonos eredetből származik, hanem befolyással vannak arra a viszonyok, a helyzet, az életmód s az éghajlat is, melyek közt s mely alatt valamely nép él. Az pedig egében túlhajtott állítás az anthropologusok- tól, mintha a boueztani jellegek állandóbbak s így megbízhatóbbak volnának a népek rokonság szerinti csoportosítására nézve, mint a nyelvsajatságok. A nyelv igaz ugyan, hogy sok változásnak van alávetve és arra is sok eset van, hogy egy nép felcseréli nyelvét: ámde a legnagyobb valt-zls sem oly mérvű, hogy az illető nyelv rokonsága fölismer • hető ne volna; a nyelvcsere pedig mindig cs \.k kivétel. Az összehasonlító nyelvészet már rég megállapította azon törvényeket, meiyek szerint a nyelv állandó és változásnak alávetett jegyei kimutathatók. A m i- gyar nyelvnek a íiim-ugor vagy helyesebben ugor nyelvekkel való közös eredete minden nagymérvű változás daczára is, melynek hangtana és török, szláv, német, latin stb. szók fölvétele által szókin- cse alá lett vetve, kétségtelen. A nyelv eredeti ugor szerkezetét a beleolvadt idegen elemek nem voltak képesek megváltoztatni. ÍS a uyelvtörvényok még lyeken Sanhedrinek, akadémiák s patriarchátusok keletkeztek, tartá fenn magát pár századig. Különösen Babylon uj központja lett a zsidó életnek. Patriarchal mind több és több hatalmat szereztek s magukat fejedelmeknek kezdték nevezni. E patri- archák alatt a Kr. u. második és harmadik században szerkesztetek a zsidó hagyományok, vallási ós életszabályok stb. azon gyűjteménye, mely Talmud név alatt ismeretes. A khald-zsidó nyelv azonban lassankint Babylonban is kiszorult a közhasználatból, úgy hogy a Kr. u. V-ik században már csak holt könyvnyelv volt. De mint ilyen, folyton fenu- tartá magát s midőn 1U38 ban megszűnt a baby- loni patriarchaság, s a zsidók a khalifák által ki- üzetve, Spanyolországba a mórok közé költöztek : Európa délnyugati részében a zsidó czivilizáczió egy újabb virágzásának a magvait ültethették el. A zsidóság azon része, mely Rómában s a római birodalom nyugoti tartományaiban telepedett le, a latin nyelvet beszélte Ez a rész sok idegen elem- mai vegyült, különösen Galliában, hol a császárság utolsó két századában sokan áttértek a galloromán lakosság kö/.iil a zsidó vallásra. A népvándorlás idejében a kereskedelem mindinkább ezen zsidók kezében összpontosult. Ezen idő volt az, mely a zsidóban annyira kifejlesztő az üzér- kedési szellemet. Ivét körülmény volt erre különösen nagy befolyással. Egyik volt azon az egész Nyugot-Euiópát elárasztó germánok által meggyökereztetett felfogás, mely a kereskedést és általában a pénzzel ’való foglalkozást megalázónak tartotta, mi által mulh itlanul be kellett következni azon állapotnak, hogy a kereskedelmet és üzérkedést a nyugoteurópai társadalmi fogalmakon kívül eső elemeknek kellett kezükbe venni. A niáiik körülmény pedig, mely a zsidóban a tultengésig kifejleszté az üzérkedő szellemet, az volt, hogy a pénzzel való foglalkozáson kívül minden inasban akadályozva, volt.
