Nemere, 1883 - Politikai, társadalmi, szépirodalmi, ismeretterjesztő és közgazdászati lap (13. évfolyam, 1-104. szám, Sepsi-Szentgyörgy)

1883-12-09 / 99. szám

lealkuvással foganatosított kormányrajutáskor tett ígéretek beváltását hol találjuk fel? Hisz ha a fúzió bölcsessége uj meg uj <\dók beho­zatalánál, a létezőknek pótlékokkal való sza­porításánál, ezredéven át megtartott államja­vaink elfecsérlésénél, újabb és újabb államadós­ságok felhalmozásánál más kisegítő expedienst feltalálni épenséggel nem tudott és nem tud : akkor kár volt azt a szép múlt feláldozásá­nál szinrehozott urszine változását jelenetezni s kár volt azokat a tisztességes Deák-párti urakat a kormánypadokról leszorítani, hiszen azok is értették volna azon egyszerű szatócs­fogást, hogy uj adók bohózatával a deficzitet el lehet enyészetni, s adósságcsinálás és áliarn- javak eladásával egy ideig lehet élődieskedni. Domahidy István a kormánypártról, tu­datával bírva annak, hogy azon megye és ke­rület, melyet erkölcsileg vau hivatva képviselni, egyetlen fillér adóteherrel nem képes többet elviselni, mint a mennyi reá nehezedik, — Dem fogadja el a javaslatot. P r ó n a y Dezső báró tévesnek tartja azon állítást, hogy egyedül e javaslattal lehet hely­reállítani az egyensúlyt, sőt marad deficzit az adóemelés után is. Nem akarja, hogy a kor­mány folytassa káros politikáját s azért nem szavazza meg a javaslatot. Vu eset ich István horvát képviselő. Kiss Albert szavaira reflektálva, kijelenti, hogy va­lótlanság az, mintha ők Horvátországban moz­galmat támasztanának az adó ellen s itt meg megszavazzák. Megszavazzák az adóemelést, mert belátják, hogy a katonai redukeziókhoz nem láthatunk s azonkívül Magyarországnak mint kulturállamnak sok befektetésre van szük­sége. Inkább emelni kívánja az adót, mintsem adósságot csinálni. Reflektál Madarász azon kifejezésére is, hogy „drága horvát testvérek“ — mire Madarász kijelenti, hogy csakugyan „drága“ testvérek, mert 1869 óta 44 millió forintot fizetett rá Magyarország Horvátor­szágra. T h a I y Kálmán szerint a jelen helyzetből önálló vámterület és a hadsereg leszállítása nél­kül kibontakozni nem lehet. Nem fogadja el a javaslat, mely azt az elvet szentesíti, hogy onnan kell venni, a hol van, nem onnan, ahol jogos. Ez valódi rablópolitika, rablógazdálko­dás. Igazságtalan dolog azt a földbirtokost job­ban megterhelni, a kinek nincsen betáblázott adóssága. Tors К á 1 m á n nem hiszi, hogy az ily javaslatok előterjesztése mellett emelni le hetue az állam hitelét. Egy állam, melynek budgetje benyulik a 4 ik száz millióba, hogy luk' még uj árut ; ámde felnyílt az amerikaiak sze­me, meghonosították maguknál a szőnyegipart, s hogy annak saját területükön biztosítsanak tért, magas behozatali vámot vetettek a külföldi szőnye­gekre. Czéljukat el is érték. A vám mintegy ma­gasabb lévén az áru előállítási költségénél, kiszorí­tották területükről a német szőnyegeket s virágzás­ra emelték rövid idő alatt a magukét — s ime, ma már Amerika nemcsak hogy nem importál, ha­nem exportál is szőnyegeket Európába. Második oka iparunk hátramaradásának a drága munkaerő. A külföldnek felényire sem oly drága a munkaereje, mint nekünk ; a külföldi munkás min­den áron dolgozik, a mi iparosunk, hogysem olcsón, inkább henyél s úgy tesz, mint velem egy napszá­mos, ki napjáért egy forintot kért, én ÖU krajezárt ígértem s erre azt lelelte, hogy inkább nem dol­gozik. lennészetes, hogy igy sem ipar, sem kereskede­lem, sem töldmivelés nem emelkedhetik. De van még egy harmadik ok is, mely ellen nemzetgazdászaink emelnek sok jogos panaszt, s ez népünk könnyelműsége, a magyar nép pazarlási hajlama, fájdalom, de ez naprói-napra nagyobb mérvben lép fel s kígyóként fonja körül népünket. Az iparosok legnagyobb része — tisztelet a kivé­teleknek édes keveset gondol a jövőre; kisérjük csak a munkást, mikor hetenként fizetését kikapta, és kiséljük a mesteri. vásár után, hova megy ? . . . Bezzeg nem megy ő haza, nem teszi félre nél­külözhető filléreit, hanem leikeresi a csapszéket és iszik egy keveset. A kevésből sok lesz és ő haza csak akkor megy, mikor már a nyereség oda van. így természetesen nagyok az adók, elviselhetetlenek a terhek, rossz a kormány, mindenki rósz, csak ők magok a jók. Ez eredete a szoezialisztikus mozgal­maknak. (Folytatása következik.) három milliónyi többlethez jusson, adóemelés­hez folyamodik s azt tartja rá a legalkalma­sabb eszköznek. És teszik azt, mikor zúgoló­dással fogadja az ország, s magában abban a pártban, mely bizalmával támogatja a kormányt, ellene felszólalnak. Itt kmjezároskodnak, mig odafönn nyílt marokkal szórják a milliomokat, holott, ha komolyan akarnók, ott kellene mar­kunkat bezárni. De azt mondják, hogy a jelen helyzetben nem való ama költségeket kérdésbe vonni. Hát mikor? Hiszen szövetség van, a béke 6 évre biztosítva, liât mire való az ily szövet­ség, ha nem arra, hogy épen e tételekben le­hessen megtakarítást eszközölni? s a béke ide­jét használni fel zordonabb időkre? Felszólalt még S z a p árv pénzügyminiszter, melylyel bezáratott a vita. A szerdai ülésen a zárbeszédek mondattak el, mely után következett a szavazás. Hároiuszókmegye deczember havi köz- igazgatási bizottsági ülése. (Vége.) Mikes Gy. kir. mérnök a, közmunka- és közle­kedési ügyek állásáról ;i következőket jelinti. A brassó-ojtozi államutou a kavicsszállitás vész­ben befejeztetett, részben még most i s folyamatban van. Nagy Károly vállalkozó ugyanis а Ю—59. kim közt előirt 2160 kavicshalmot, Gábor Imre pedig az 59—69. km. közt kiosztott 455 halmot kiszállí­totta, a megye azonban a 69—97. km. szakaszán a kavicsszállitással még hátra lék ban maradt. A ka- vicsszáilitás, valamint az államuton foganatosított építkezések november 7 —9-én bizottságilag felül­vizsgáltattak, mely alkalommal a megye a minisz­tériumhoz benyújtott folyamodványa következtében a hátralékban maradt 47G kavicshalom kiszállítására a felülvizsgáló bizottság részéről f. hó 15-ig ha­lasztást nyert. Mivel a kavics törése erélyesen meg- indittatottt, ha az idő által akadályozva nem lesz, a megye is a határidőre teljesen elkészül a szállítás­sal. — A 16—69. kim. közt, vagyis Brassó határá­tól Leinhéiiyig a felülvizsgált és átvett fedanyag el- terittetett. A 60—64. kim. közt foganatba vett utfel- emelés és támfalépítés befejezéséhez közeledik. A f. évre engedélyezett műtárgyak és zárgátak közül 6 készen van. A Magyaróstetőn foganatba vett utát- lielyezési munkálat, inivei az e czélra engedélyezett alap kimerült s az időjárás is télre fordult, a fo­lyó évre befejeztetett. A megyei utakon a szokásos sánczásások s a mikóujfalu-baczoni utón folyamatban levő útjavítá­son kívül a többi munkálat, a mennyiben a fed­anyag el téríttetett, szünetel. A tedanyag kiszállítá­sával a vállalkozók részben elkésvén, az utólsó rész­let csak múlt hó végén lett felülvizsgálva és átvive, azonban e kavicshalmok is már elterittettek. Az építkezések közül felülvizsgáltattak a következők : a k.-vásárhely-kászoni utón épített 1G drb egyszerű faáteresz, utbiztositási munkák és a 18 —19. km. közt fölépült utászház; az aldoboly-bikszádi utón kijavított s illetve újon épített 11 hid és áteresz s az Ult-hidnál foganatos tott javítások és partbiz- tositási munkák. A f. évben engedélyezett építkezések közül még a miklósvári Oltpartbiztositási munkák fejeztet­tek be. A k.-vásárhelyi iskolaszéknek az 1871/'5. évről beküldött számadása eltévedvén, uj számadás ké­szítése az iskolaszéknek meghagyatott. Haurik Alfréd, Nagy Ezékiel és Wellenreiter György sörgyárosokra a felszólamlási bizottság által kirótt fogyasztási adó ügye hosszabb vitát idézett elő, melyben előadó a fellebbező szeszgyárosokat azon okkal javasolta a fogyasztási adótól mente- sittetni, mivel 25 literen alól nem árusítottak el és mert a sörgyáros e minőségében nem adóköteles személy. Báró Apor Gábor kellően érvelt azon felszó­lamlása folytán, hogy ezen adó a múlt évi hibás kivetéshez hasonlóan a város pénztárát nem terhel­heti, mert azt megengedni nem lehet, hogy egy város közönsége a fogyasztó közönség helyett áta­lányban kimért fogyasztási adó czimén 1200 frt kiadással terheltessék, mikor úgy a kivető, mint a felszólamlási bizottság az egyénenkinti kivetésekre szükséges adatokat nem szerezte be : a közigazga­tási bizottság utasította felszólamlási bizottságot az egyénenkénti kivetésre szükséges adatokat besze­rezni és az adót a sörelárusitókra aránylagosan mérni. ki. A s. szentgyörgyi polgári fiúiskola számára torna­eszközök beszerzéséért a minisztériumhoz felterjesz­tés tétetett. Csíki Imre kir. alerdőfelügyelőnek szolgálat- tételre lett beosztása iránti miniszteri rendelet tu­domásul vétetett, Simon Gyula főerdésznek állomása elfoglal- hatására 1884. márczius 1-ső napja zárhatáridőül azon megjegyzéssel eugedélyeztetett, hogy ha akkor nem jelentkezik : állomása mint megüresedett fog tekintetni és annak betöltése iránt pályázat fog hir- dettetni. A háromszékraegyei tanitó-testület ké­rése folytán az egyleti gyűlésekre menő tagok szá­mára fuvar és napi dij kiszolgáltatása iránt a szol- gabirákhoz intézkedés tétetett. A jövő havi közigazgazgatási bizottsági gyűlés napja 1884. január 8-ára tűzetett ki - mikor a télévi jelentések is beadandók lesznek. Ugrón Ákos beszéde. A képviselobáz deezeinber 1-én tartott ülésében. Г. Ház! Nem volt szándékom a jelen vitában részt venni, de azon idegesség, a melyet a t. elő­adó urnái tapasztaltam, midőn bátor voltam sze­mébe mondani, hogy ő is azok közé tartozik, kik ezen országban az egyenes adó emelését lehetetlen­nek tartották, mondom, lia oly idegesen nem fo­gadta volna közbeszólásomat, másrészt, ha olyanok nom mondattak volna itt a házban Móricz Pál t. képviselő által, melyekre ő legkevésbé volt jogosít­va, fel nem szólaltam volna. Mielőtt Móricz t. képviselő társam beszédére át­térnék, kénytelen vagyok konstatálni azon tényt, hogy igenis Hegedűs Sándor ur Tisza Kálmán mi­niszter úrral egyetemben ez országban az egyenes adó felemelését lehetetlennek tartották ezelőtt egy­két évvel. Г. Ház! Irányi Dániel t. képviselő társam indít­ványát Móricz t. képviselő ur elfogadni szükségte­lenek tartotta. Indokolja azt azzal, hogy a katasz­teri munkálatok most folyamatban vannak, a mi­ben az országnak köszöneté nem lesz, — majd meg fogják látni az urak, hogy jelentékenyen lógják a földadót fölemelni és már maga ezen mun­kálat sem egyéb, mint adórendszerünk átalakítása, tehát minek bizottságot kiküldeni? Tehát Móricz t. képviselő urnák ezen indítvány nem tetszett, nem is fogadta el. De 1873-ban a jelenlegi miniszterel­nök ur vezérlete alatt itt e padokon igen is indít­ványozták a bizottság kiküldését, p'>dig akkor még nem voltak oly ziláltak a pénzügyek, mint ma, s akkor épen az ők gorombaságuk, udvariatlanságuk és különö­sen a miniszterelnök urnák — nem is találok kellő szót — legkíméletlenebb megtámadása ellen igenis az akkori Deák-párt erkölcsi önérzettel, mint párt felelősségének tudatával önkényt azt mondta, igenis azt mondta : küldjünk ki egy bizottságot, kiküldték a huszonegyes bizottságot, és az adórendszer átala­kítását egész komolyan tárgyalták. Ma ezen képviselő urnák, ki akkor hangosan lár­mázott, (ólénk helyeslés a szélsőbaloldalon,) ma nem kell a bizottság kiküldése. Nem kell pedig azért, mert úgy látszik, szerinte jobban állnak a viszonyok. Ezen körülmény kiderítésére bátor vagyok egy pár számadattal szolgálni, habár nem vagyok annyira jártas a számokban, mint a t. előadó ur, ki mint egy művész, ki egy golyóval játszik, folytonosan jobbra-balra dobálva a számokat, mégis kiderül, liogy deficzit lesz, mely azzal a számadással, melyet a t. előadó ur gyakorolt, azt is ki lehetett volna mutatni, — a mint Horánszky Nándor t. képviselő társam felemlítette, — hogy nincs is deficzit. A pénzügyek rendezésére alakult úgynevezett 75- íki bonmentő kormány idejében az összes kiadások a zárszámadások szerint tettek 201.(315,000 Irtot; ma fokozatosan emelkedvén, szerencsések vagyunk a t. pénzügyminiszter ur szájából hallani, hogy a ki­adások a jövő évben 329.200,000 Irtot fognak tenni, tehát emelkedtek alig 8 év alatt 124.085,000 írttal. 1875-ben az egyenes adók 71.170,000 frtot tettek, most pedig 1884 re 92.220,000 írttal irányoztatnak elő, tehát emelte a bonmentés 8 ik évéhen az a kormány, a mely a pénzügyek rendezésére vállal­kozott 21.050,000 írttal csak az egyenes adókat, és most a mint látjuk, a végeredmény az, hogy ugyanannyi a költségben a hiány, mint volt 75-ben ; mert igaz, a pénzügyminiszter ur beismeri, hogy a hiány 20 millió, de azt a 10 milliót, a melyet köl­csön után akarnak beszerezni, azt a 10 millió irtot, a melyet az államjavak eladásából bevesznek és ezen ad emelést oda számítva, mely most tárgyal­taik, ott vagyunk, mint 1875 ben, s a deficzit 42—43 millió lesz. (Vége következik.) Iskolaügy s annak nem őszinte barátai. (Folytatás.) Úgy látszik, S. urnák kenyere a gyanúsítás, fer­dítés és hazugság. No ezek nyiltszivüségi erényei­hez, illetőleg nevéhez nem igen illenek ! Ezt mondja Libertásról szó szerint: „Általában neheztel, miért nem kérdettek tanácsot tőle azon bétfalusi közsé­gek, melyek iskoláikat államiakká változtatták. No hiszen lett is volna akkor állárni iskola!“ — Lássa édes S. ur, mint előbb mondám : ön gyanúsít, fer­dít és hazudik is. En nem neheztelek senkire, hogy a hétfalusí községek tanácsot nem kértek többen tőlem ; de tény az, hogy egy községben az én ta­nácsom szenut született meg az állami iskola, egy másik községben tanácsnál is többet szolgáltain egy fő ügyintézőnek, ki erre felkért, egy harmadik községben egy intelligens és két tekintélyes egyéni­ség hivatkozott reám és ez iránybaui működésem fényeire ; az előbbeni 2 községben ma már megvan az állami iskola, az utóbbiban nincs meg, de arról én nem tehetek. Tehát S. ur, a mit előbb állítottam, igaz és be is bizonyítottam. Ha pedig hitetlen Tamás, annak

Next

/
Oldalképek
Tartalom