Nemere, 1883 - Politikai, társadalmi, szépirodalmi, ismeretterjesztő és közgazdászati lap (13. évfolyam, 1-104. szám, Sepsi-Szentgyörgy)

1883-05-10 / 38. szám

— 151 — állandó színtársulatnak becsületére válnék. Veréb Jankót, a falu bolondját Földes Géza kitünően adta. Szemes Borosa szerepe Tattiás Ferenczné kezében igen jó helyt volt, úgy hogy a tapsvihar között egy éneke meg is ujráztatott. Csinos Julcsát Kónya La­zámé jól személyesítette. Л mellékszereplőkről is elismerést mondhatni ; azok is mind gonddal tanulták be szerepeiket. Ál­talában a taps nem hiányzott, az említett főbb sze­replők mind többször-kevesebbszer megtapsoltattak. Doktor Barabás Albertról is meg kell emlékeznünk, ki rendezői szellemét kifejtve, a társulatot jól ösz- szetartotta s a mellett az énekeket sikerült hege- dükiséretével emelte. — Még megjegyezzük, hogy a szereplő ne maga akarjon játszani soha, hanem azon személyt, kinek szerepét elvállalja, igyekez­zék személyesiteni, mert csak akkor vág össze jól a darab; ilyenformát vagy kettőnél tapasztaltunk, azért hozzuk fel, hogy az eféle elkerülve legyen máskor. À mi a néző közönséget illeti, válogatott publi­kum volt a rósz idő s a rósz utak daczára oly nagy számmal, hogy a bevétel 88 forint 80 krra rúgott. De azon panaszt is hallottuk, hogy a nagyboros- nyói elöljáróság a piacz körüli leszálló utakat oly roszul kezeli, hogy a távozó idegenek éjjel felfor­dulásnak voltak kitéve. Ideje volna már, hogy a község a régi papi lakot megvegye piacznak s a mennyire lehet, planirozza a piaczot, mert. Nagy- Borosnyóra szép jövő vár ; ha számításba vesszük azon néző közönséget, mely ezelőtt néhány hóval egy vándorszínész társulatot s közelebbről a mű­kedvelők két előadását meglátogatni megjelent, Nagy-Borosnyó szép jövőjének reménye jeleztetik mind ez által. Kisantal Sámuel. T a n ü g y. H ét fa lu, 1883. május 1. 1 létfalunak azon részében, mely itt „Négyfalu“ név alatt ismeretes, s melynek lakossági száma egy testben a 18 ezeret meghaladja, hol 13 magyar tanító s 2 tanítónő mozog a tanügy mezején; a községi magyar elemi népiskolákban a zárvizsgák múlt hó 21-én vették kezdetüket, s azok következő rendben és eredménynyel tartattak meg. I. Hosszufalu. A vizsgák sorát megnyitotta az I-ső osztálylyal múlt hó 21 én d. e. Kelemen György. Vizsgázott 25 fiú és 24 leány gyermek, összesen 49. Tanító ur régi gárdának tagja, 48-as honvéd, fáradhatat­lan kertész, de azért jó tanító. Az nap d. e. foly­tatta és befejezte a li-ik osztálylyal a vizsgát Pé- tonsky Anna tanítónő. Vizsgázott 1G fiú és 35 leány gyermek, összesen öl. A kisasszony hivatásának magaslatán áll ; — a világos kérdésekre ka­pott világos feleletek és szép és hasznos kézimun­kák arról győztek meg mindenkit, hogy hivatását nem csak teljesen érti, hanem teljesen érzi is. Ugyanaz nap d. u. síkra szállott a III-ik' és IV-ik osztálylyal Dánér Abel. Vizsgázott 43 fiú és 36 leányka, összesen 79. Tanító ur telivér székely, a hétfalusi tanítói karnak tiszteletreméltó tagja, vára­kozni valót nem hagyott fenn. Április 22-én d. e. vizsgázott az V ik és Vl-ik osztálylyal Kovács Mi­hály, jelen volt 27 fin és 25 leányka, összesen 52. — A tanító meg lehet magával elégedve, ép úgy, mint meg volt vizsgájával a közönség. Úgy tudjuk, hogy ért a mükosárfonáshoz is, nagyon helyesen cselekednék tehát, ha jövőben tényleg be­bizonyítaná, hogy a feltevés alapos. Azon remény­ben, hogy a jövő őszig osztálya alsó padlózata helyre állittatik, ez alkalommal az észlelt veszélyes hibákra nem mutatok reá, miért azonban úgy sem őt sújtaná toliam hegye. Ugyanaz nap d. u. a IV., V. és Vl-ik osztálylyal folytatta és befejezte Fürészmezőn a vizsgát Deák Sándor. Vizsgázott 32 fiú és 31 leányka, összesen 63. A hol a tények hangosan beszélnek, ott nekem semmi szavam ; egy be-másba, de különösen a számtanban kimagasló vizsgája arról győzött meg mindenkit, hogy Deák ur most is előbb tanító s csak azután pap. April 23-án vizsgát adott a Fürészmezőn Kovács Zsigmond, még pedig 34 fiú és 35 leány gyermekkel, összesen 69. A vizsgán, mivel más vizsgával ütközött ösz- sze, nem voltam jelen, de hiteles száj után mon­dom, hogy tanító ur a tananyagokat dicséretesen dolgozta, illetve dolgoztatta fel, máskülönben is a szerénységnek élő jelképe. II. Csernátfalu. Április 23-án d. e. bemutatta magát Michaelis Lipót az 1-ső osztálylyal. Vizsgázott 32 fiú és 26 leányka, összesen 58. Tanító ur életkoránál fogva fiatal, de vizsgájánál fogva elég koros, mi azt teszi, hogy jó vizsgát adott ; érdem nála az is, hogy nem csak elméletben műkosárfonó, hanem gyakor­latilag is, mit igazoltak a gyermekek által font, s bemutatott számos csinos kézikosarak. Az nap d. u. vizsgázott a li-ik osztálylyal Kozocsa Józófa taní­tónő, jelen volt 22 fiú s 20 leányka, összesen 42. A kisasszonynál szintén nem maradt semmi vára­kozni való fenn; de jövőben igyekezzék inkább maga vezetni a vizsgát, illetve kérdezni a gyerme­keket, mint másnak engedni át a tért. Április 24­én d. e. vizsgázott a III-ik és IV-ik osztálylyal Farkas István, jelen volt 40 fiú s 32 leányka, összesen 72, — vizsgájával mindenki meg volt elé­gedve, csak feszes magatartása ellen lehet valami kifogás ; a mi kemény, törik, — a mi lágy, hajlik, — okosabb hajolni, mint törni .............Az nap d. u . az V-ik és Vl-ik osztálylyal vizsgázott Gyurka József, jelen volt 16 fiú s 12 leányka, összesen 28. Tanító ur vizsgája teljesen megfelelt vezértanitói hivatásának és czimének ; testestől, lelkestől tele van nevelési ügybuzgalommal és kitünőleg érdek­lődik a közmivelődés iránt, — ez tény. (Vége következik.) A játékról. (Folytatás). Ilyenek voltak: A szekéren és lovoni versenyzés; a küzdés (exercitio gymnastica) ; a bajvivás; a vad­küzdés ; a tengeri csata. Mindezekről részletesen szólnom annyi lenne, mint elismételném a görögök játékait, de még sem lá­tom szükségtelennek egyes játéknak rövid miként­jét adni. A vadakkali küzdés az amphitheatrumban történt, hol a nézőhely sokkal magasabban állott a küzdtérnél, melyet magas kőfal választott el egy­mástól. Előbb állatok küzdöttek állatokkal,s az élet­ben maradottat megkoszorúzták és élethossziglan tartották az amphitheatrumban. Később állatok ein berek ellen küzdöttek (gladiátorok). Ezen utóbbi játéknak mindig igen sok áldozata lett, a mi azon gondolatra vezette őket, hogy csupán rabszolgákat használtak fel küzdőknek. Pl játéknak gyakori lá­tása nem kevés benyomást tett a jellemre. A tengeri csata a czirkuszban történt, hova víz­vezetéken vizet lehetett vezetni. A versenyzők, arra czélra készített kis csolnakokba ültek s fegyverek­kel igyekeztek elleneiket hajójukról levetni a vízbe. Ezen bajvivás nagy élvezetet nyújtott a római­aknak, de ez is igen vérengző játékképet mutatott fel, mert elleneiket a hajóról levetve, azok sokszor merültek el a vízben. Sok hevességének és bátorsá­gának esett áldozatául, mert úgy fogták fel a játé­kot is, mint a valót. E két nevezetes játék szerepelt a rómaiaknál, a melyek igen élvezetes látványul szolgáltak, de bizony a gyengébb idegzetűeknek semmi élvezetet nem nyújtottak. A rómaiak játékai inkább a harczedzésre voltak utalva, bár némelyek kevés élvezetet is nyúj­tottak a küzdőkre. S vájjon e kor igényeinek megfelelt-e az ekkor I divatozó játék ? Meg. — S indokolni vélem ezen I állításomat az által, hogy mind a görögöknél, mind a rómaiaknál a játék napjai ünnepekké váltak s úgy tekintették azon napokat, mint ünnepeket, me­lyen bátorságukat, erejüket és ügyességüket köz­szemlére bírálat alá téve, ez által maguknak és nem­zetüknek dicsőséget vívtak ki. E két nemzet volt az ó-korban az, melyeket máig sem tudott túlszárnyalni egy nemzet sem, s még egy niveaura sem tudott, vele emelkedni. (Folytatása következik.) VEGYES HÍREK. Szinház. Sztupa színtársulata, melynek városunk annyi élvezetes estét köszönhet, befejezte előadásait s tegnap és ma Brassóba költözött. Az utolsó elő­adásokat szombaton, vasárnap és hétfőn tartotta. Lecocq operette je, a „Kis menyecske“ került szín­re, a czimszerepben L'gethynével. Ligethynét az egész idény alatt háromszor láttuk, de e három előadás is elég volt arra, hogy tiszta, csengő hang­jával, mely a legszebb reményekre jogosít, meg­nyerje a közönség tetszését. Behízelgő éneke, bár a lámpalázt nem tudta még leküzdeni, most is tap­sokra ragadta az utóbbi előadások alatt elismeré­sének nyilvánításában fukarkodni kezdő publiku­mot. Nyilas I. a férjén zsarnokoskodó féltékeny Luc- retiát adta; csinos éneke s ügyes játéka, úgy szintén Lorándié is (San Carlo), most is, mint mindig tetszett. — Vasárnap a „Hófehérkéit adták, mely a nálunk \ is elterjedt német mese után van színre alkalmazva. Az előadásnak különös érdeket kölcsönzött egy csomó városi kis fiú és leányka vendégszereplése, kik mint törpék és tündérek szerepeltek. Az elő­adók közül Szombatfalvi Anninak (Hófehérke), Tó- völgyinének (a mostoha) s a kis Ivomlósi Ilkának (a törpék vezetője) volt nagyobb szerepe, kiket tap­sokkal tüntetett ki a közönség Megérdemelt tap­sokat aratott Lorándi is, a darab rendezője s a vendégszereplő gyermekek betanítója. A darabhoz Ligethy irt csinos zenét. Hétfőn Almásy T. nép­színműve: „A tót leány“ került színre. A czim­szerepet Nyilas Hona játszotta, ki tótos, egyébként | mérsékelten használt jargonja mellett is oly kedves tót leány volt, hogy nagyon természetesnek talál­tuk, hogy Bandi bolondult utánua. Óvári és Li­gethy, kik a két tótot adták, amaz az öreg Brbolyát, ez Misót, maszkjukkal, tótos jargonjukkal s játé­kukkal sok derültség >t keltettek, különösen tetszett Ligethy tót dala és táncza. Megemlítjük még Szom- batfalvy Annát, ki Panna szerepét játszotta. Haromszékmegye törvényhatósági bizottsága folyó évi má­jus hó 15-én a megyeház nagytermében d. e 10 órakor ta­vaszi rendes közgyűlést tart, melynek tanácskozási tárgyai lesznek: 1. Alispáni és árvaszéki jelentés. IГ. Kormányi leira­tok Közm.- és közi. m. kir. miniszter leirata a megyei köz­munkaügyi szabályrendelet tárgyában. Magy. kir. belügymi­niszter leirata az 1883. évi XXV. t. ez. értelmében készítendő szabályrendelet tárgyában. III. Megyei átiratok. Sárosmegye átirata az 1878-ik évi V. törvényczikk 27-ik §-ának módosí­tása tárgyában. Hevesmegye átirata a csángók visszatelepítése ügyében. IV. Megyei ügyek. Megyei szervezeti és árvaszéki szabályrendelet. A múlt rendkívüli gyűléshez tett alispáni és árvaszéki jelentések. Megyei útalap költségelőirányzata 1883-ra. Számadás az 1882. évi megyei közigazgatási és gyámhatósági költségekről. Számadás a megyei útalap, a «Ferenc/ József“ közkórházalap, a megyei kórház költségalap, a közkórházi gyógyköltségekről képzett tartalékalap, a megyei betegápolási aiap, az iskola-alap, a „Tisza Lajos» alap, az állandó közigaz­gatási letéti alap, a megyei összesített gyámpénztár 1882. évi kezeléséről. A megye és az előpataki fürdőin’rtokossági szövet­kezet között az uj útrész fenntartása iránt létrejött szerző­dés. A megyei közig, bizottság erdőrendészeti albizottsága fel­terjeszti a kir. erdőfelügyelő jelentését az erdők 1882. évi ál­lapotáról. A kézdi-vásárhelyi járási földadóbizottság jelentése. Pólyán község kérése, hogy a megyei bizottsági tagok válasz­tására alakított szentléleki csoportból kivétessék. V. Községi ügyek. Kézdi-Szentlélek fel folyamodása a Szentlélek, Bélafal. va, Kurtapatak és Esztelnek négy társközség által megejtett erdő-elöljáróság választása ellen. Martonos. Etfalva, Szentki­rály, Aldoboly, Ilyefalva, Angyalos, Bessenyő, Eresztevény, Bikszád, Mikóujfalu. hMtos, Gidófalva, Zoltán községek sza­bályrendeletei. Léczfalva község kérése bizonyos fekvőségnek megvétele tárgyában. Egerpatak község kérése, hogy Szacsva községgel a «Téglás“ nevű közös erdő megosztása iránt lét­rejött bírói egyezség hagyassák jóvá. Bodola község képvisele­tének a községház felépítése tárgyában hozott határozata. Zol­án község kérése az Olthid kijavítására 300—400 forint se­gély engedélyezése tárgyában. Bereczk város közvagyonának ke­zeléséről a megyei alszámvevő jelentése. Futásfalva és Szacs­va községek kérése, hogy közmunkaerejét a k. utak helyreho­zására fordíthassa. VI. Magánfelek kérései. Kilyéni korcsma­jog haszonbérlők Grünberger Adolf és Molnár Balázs kérése- hogy Kilyén község korcsmajog haszonbér feltételei megvál­toztattassanak. Bodzafordulói özv. Niczuj Györgynének tolva, mo.lása Lisznyó község tulajdonát köpező fekvőségnek haszon­bérbe lett adása ellen. VII. Községi költségvetések. Vili. Köz­ségi számadások. IX. Számadási igazolások. Az első vihar hétfőn köszöntött be. Egész dél­előtt tikkasztó meleg volt, miközben észak és dél felől sötét fellegek kezdtek tornyosulni s lassan az egész láthatárt elbontották. A távoli mennydörgés moraja már tiz óra tájban hallható volt, de a vi­har délben, fél egy felé tört ki. Megeredt az eső, mintha öntenék, keverve jéggel, a czikáző villá­mok egymást érték. A zápor majdnem egy óráig tartott. Nyilvános köszönet A „Háromszéki takarék- pénztár“ közgyűlése 15 forintot szavazott meg a helybeli polgári fiúiskola azon két növendékének megjutalmazására, kik magukat a műlakatosságban leginkább kitüntetik; mely nemes tettéért fogadja az intézet gondnokságának hálás köszönetét. Sepsi- Szentgyörgy, 1883. május 8. Simó Dénes, igazgató. Vizhe Ugrott. Mántó János oltszemi egyén, kit f. hó 7-én lopás miatt a s.-szentgyörgyi kir, járás­bírósághoz útnak indítottak, a csendőr kisérő elől az oltszemi hídon az Oltba ugrott, az igazságszol­gáltatás elől a vízbe akarván menekülni. Azonban a vizpróbát nem állotta ki, mert a csendőrnek si­került őkémét nyakon csipni s amúgy csurron vi­zesen a helyi járásbíróság börtönébe bekísérni. Öngyilkosság. Kovács Mihály bikfalvi jómódú gazda ma szerdán a délutáni órákban felakasztotta magát ; tettének oka — mint mondják — családi viszálykodás volt. Nekrolog. Lengyel Borbála, Veress Györgyné; nevelt leánya Lengyel Lujza férjezett Gödri Ferenczné s gyermekei, árkosi Veress Ferencz és Veress Sámuel, valamint ifj. Göncz Mózes és tarcsafalvi unitárius lelkész Göncz Károly és ezekhez tar­tozó leány rokonokkal, nagy-borosnyói Koncz György és neje Ambaris Rozália; továbbá orvos Lengyel Károly gyermekei­vel, gyászos fájdalommal jelentik a hű és gondos férj, szives őszinte rokon és buzgó előkelő egyház-tag, hites ügyvéd Ve­ress Györgynek folyó hó 6 án, reggeli 9 órakor szivszél- hüdés következtében történt hirtelen halálát, életének 75- s boldog házasságának 44-ik évében. Kiszenvedett hült tetemei folyó hó 8-án d. u. 3 órakor fognak a háznál és sirnál tar­tandó rövid gyászünnepély után az árkosi köztemetőben örök nyugalomra helyeztetni. Minden rokonok, barátok, ismerősök e végtiszteire szomorúan és tisztelettel meghivatnak. Béke po­rainak, üdv lelkének! Árkos. 1883. május 6-án. A brassó ipar- és kereskedelmi kamara hétfőn ülést tartott, melyen a következő ipariskoláknak szavazott meg segélyt: a kézdi-vásárhelyi iparisko­lának 200 frtot, a sepsi-szentgyörgyinek 100 frtot, a nagy-szebeninek 200 frtot, a segesvárinak 200 frtot s a brassói oláh ipariskolának 150 frtot. Saj­nosán kell megjegyeznünk, hogy a kamara székely- földi tagjainak legnagyobb része mily közönyössé get tanúsít. Az üléseken alig egy-kettő szokott megjelenni, s csakis ezeknek a buzgóságán múlik, hogy a Székelyföld érdekei nem mellőztetnek. A legutóbbi ülésben is, bár mindenki felszólittatott a megjelenésre, csak hárman, Binder Lajos, Greguss és gr. Schweinitz vettek részt s még szerencse, hogy megjelentek, mert különben abban a 300 frtnyi segélyben is aligha részesült volna a két háromszéki ipariskola. A Spanga elfogatására kitűzött 1000 forintot, mint Pozsonyból távirják, a belügyminiszter a kö­vetkezőkép osztotta el : ama ház tulajdonosnője, a ki Schvvingenschlögel rendőrőrmestert értesítette ar­ról, hogy Spanga az éjjet nála töltötte, kapott 700 frtot ; az a leány, ki Spangát telismerte, 200 frtot ; s 100 frtot kapott Jordán, ki segített Schwingen- schlogelnek Spangát lépten-nyomon követni és őt elfogni. Schwingenschlögel rendőr csak hivatalos kötelességét leljesitette; s azért külön jutalomra számot nem tarthat ; de a belügyminisztérium, te­kintettel Imzgóságára, aj indékkép 400 frtot utalvá­nyozott számára és hir szerint őt kitüntetésre föl- terjeszté. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom