Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-09-09 / 73. szám
73. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. Yn-árnap, szeptember 9. XIII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: <&&'ZAvykevn ©ÍCáMt KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Politikai szemle. Ezelőtt pár hónappal egy nagy-horvát ábrándokkal szaturált németnyelvű politikai röp- irat jelent meg, melyben az udvar felhivatott, hogy nyújtson kezet Nagy-Horvátország megalakítására, mely Horvátországon, a Szerénységen és a Végvidéken kívül magában foglalná Boszniát, Isztriát, Görzöt, Gradiskát, Kraj- nát, Karinthia és Stiria szlovén részét, Fiúmét, Triesztet és Muraközt, egy 143.355 négyszög kilométerre terjedő s 5.233.000 lakossal biró területet, s ennek fejében készek a horvátok felhasználtatni magukat az udvar által az abszolutizmus visszaállitásában. A terv, mely Jellacsich politikáját akarja feléleszteni, úgy látszik, nem csupán a röpirat írójának egyéni nézete, hanem a horvát politika egyik alapelve, mely a szabadságot semmibe sem veszi s kész fölcserélni azt az abszolutizmussal, csak Horvátország külön állást nyerhessen a Habsburgok monarchiájában s széttéphesse azt a köteléket, mely nyolczszáz év óta jóban-roszban Magyarországhoz fűzte. Vannak jelenségek, melyek erre mutatnak. így a horvát nép közt azt a hirt terjesztik, hogy a magyarok fogva tartják a „császárt“ ; tehát egyengetni kezdik az útját azon politikai törekvéseknek, melyek a magyar nemzetet szembe helyezik az uralkodóval. Kiknek a keze működik e vakondok-munkában ? Talán csak nem kelt fel sírjából a kamarilla, melynek át- kos keze a monarchia népeinek egymásra való uszításánál egyéb sikert nem tudott felmutatni ? ! És midőn a horvátok tüntetnek a magyar állameszme ellen, loyalitásukat kihívóan mutogatják. A magyar czimereket és zászlókat letépik, de az összbirodalom jelvénye, a feketesárga zászló ott leng a horvát lobogó mellett. A magyar nyelv ellen irtó háborút üzentek, a németnyelv ellen azonban semmi kifogásuk sincs. Egy szóval Magyarországhoz nem akarnak tartozni, de szívesen lesznek az osztrák császár édes gyermekei. Ez a törekvés könnyen megmagyarázza, hogy a magyar czimerek kifüggesztésének elrendelése, még azzal az engedménynyel is, melyet Tisza tett az első miniszteri tanácskozások alkalmival, dühbe hozza őket, fenyegetőznek, szitkokat Tarnak ránk s Pejacsevich volt bán kénytelennek látja kijelenteni, hogy a czimerek alkotmányos utón ki nem függeszthetők. Ellenben az alkotmány felfüggesztését, az ostromállapot kihirdetését, a hatalomnak egy katona kezébe való összpontosítását megnyugvással fogadják De hogy is ne fogadnák megnyugvással ? Ki is az a Ramberg, Horvátország királyi biztosa ? Egy közös hadseregbeli tábornok, a ki mint ilyen, nem tartozik a magyar kormány fenhatósága alá, s mint bécsi születésű, nem magyar, hanem osztrák alattvaló. Horvátország tehát tényleg kivétetett a magyar állam kezéből. Ramberg utján parancsol neki a közös minisztérium, de nem a magyar kormány. Horvátország ma olyan része a monarchiának, mely se Ausztriához, se Magyar- országhoz nem tartozik, csak egyszerűen a „császáré“. S a horvátok ezt akarták elérni. „Mi szívesen elfogadjuk a császári tábornokot — mondják — csak a magyaroktól szabaduljunk.“ Egyéb most már nem kell, mint a provizóriumot állandóvá tenni, s akkor a dráván- túli kedves testvérek teljesen ki lesznek elégítve. — Mi magyarok pedig vigasztaljuk magunkat a kormánypárti sajtó dithyrambjaival, melyeket Tisza győzelme felett zengedeznek, melyet a bécsi közös miniszteri tanács - kozások alkalmával nyert a horvát kérdésben. Összes előterjesztései elfogadtattak, mondják e lapok. Elhisszük, de nagyon tartunk tőle, hogy a magyar állam nem fogja megköszönni. — Vajha csalatkoznánk ! A fölkelés e közben napról-napra terjed. A magyarellenes tüntetések pár hét alatt zavargássá, majd zendüléssé s végre lázadássá fajultak. Ma már egész Zagoria lángban áll. „Császárunkat a magyarok fogva tartják, meg kell őt szabadítanunk!“ e jelszó van a nép között elterjedve. A Zagoriában folytatott harczokról a következő értesítések érkeztek : Bednyában a fél század huszárságot a nép megtámadta és a varasdi útra kellett visszavonulniok, hol az Ivaneczből érkező és a lakosság által szintén kiszorított fél század huszársággal egyesültek. Egy fél század gyalogság is kénytelen volt Bednyába tüzeléssel visszaverni a parasztok támadását, mely alkalommal több halott és sebesült maradt hátra. Tép Mezben összeütközés volt a parasztok és a csendőrség közt, melynél egy paraszt halva maradt és több megsebesült. A csendőrségnek végre mégis meg kellett hátrálnia és aztán kapott erősítést a katonaságtól, hogy a parasztokat szétszórhassa. Desiniczés Krajeveczből szintén kihágásokat jeleznek a hatóság ellen. Mindenfelől katonai segélyt kérnek. Jellemző, hogy a lakosság mindenütt a huszárok megjelenésekor a helyett, hogy megrémülne, annál inkább tüzbe jő, és elkeseredik. Ivaneczből, hol Fritz, egy ottani lakos házát fölgyujtották s mindenét fölégették, a huszárokat kiszorították, ellenben egy horvát ezred egyik századát örömmel fogadták. Nagy-Táborban (Lepoglava közelében a stájer határon) és Lepoglaván számos fölkelő csapat képződik s osztrák területen, különösen Landspergben a fölkelés átharapó- zásától félnek. K r a p i n a közelében négyszáz paraszt a csendőröket támadta meg. A csendőrség visz- szavonult. Egy paraszt meghalt, többen megsebesültek. Smrcek főhaduagy félszázad gyalogsággal szétverte a lázongókat. So pótban a zendülők visszaüzték a katonaságot és csendőrséget, mely alkalommal mindkét részről halálozás és számos sebesülés történt. A „Nemere" tárczája. A franczia uralkodóluiz. III. A Bourbonok egyenes ága, melynek utolsó sarja Chambord gróf volt, Lajos bourgognei herczegtől, XIV. Lajos unokájától származik, ki 1712-ben, nagyapja előtt, élete 30-ik évében halt meg hirtelen, követve a sirba apját, a 10 hónappal előbb elhunyt dauphint. Bourgogne herczegének Savoyai Adelheidtól két fia volt : Lajos, Bretagne herczege, ki ép oly hirtelen elhalt, miként apja, s XV. Lajos (született 1710, uralkodott 1715—74), elébb Anjou herczege, majd dauphin, szépapja XIV. Lajos halála után pedig király. XV. Lajos neje Lescinsky Szaniszló lengyel király s lotharingiai herczeg leánya Mária volt, kitől egy fia, Lajos dauphin (szül. 1729. f 1765) lett; ennek fiai Mária Józéfa szász herczegnőtől : Lajos, Bourgogne herczege (f 1760), Lajos Károly (sz. 1754. lefejeztetett 1793. jan. 21.) Berry herczege, majd dauphin s nagyapja halála után XVI. Lajos név alatt franczia király (uraik. 1774-től 1792. augusztus 10-ig, midőn elfogatott s a királyság eltöröltetett), Lajos Szaniszló Xavér (sz. 1755. megh. 1824), provencei gróf, maid XVIII. Lajos név alatt franczia király (a királyi czimet felvette 1795-ben, unokaöcscse, a szerencsétlen XVII. Lajos halála után, a trónt azonban csak 1814. április havában foglalta el s az 1815. márcz. 20-án kezdődő száz napi császárságot kivéve bírta haláláig, 1824. szeptember 19-éig), és Károly Fülöp, Artois grófja, majd X. Károly név alatt franczia király (sz. 1757, uraik. 1824—1830. aug. 2-ig, midőn az úgynevezett júliusi forradalom által elkergettetvén, lemondott a trónról, megh. 1836. nov. 6.) A négy fivér közül az első gyermekkorában elhalt ; a másodiknak, XVI. Lajosnak, Mária Antoinette osztrák főherczegnőtől, I. Ferencz német császár s Mária Terézia magyar és cseh királynő leányától három gyermeke lett, két fia s egy leánya : Lajos Dauphin (f 1789), Károly Lajos (sz. 1785. f 1795), ki bátyja halála után dauphin lett, majd apja lefejeztesse után a royalisták által — bár ez időben fogva volt — XVII. Lajos franczia királynak neveztetett, s Mária Terézia, unokatestvére, Lajos Antal angoulemei herczeg neje ; XVIII. Lajosnak Mária Józéfa Lujza savoyai herczegnőtől nem maradtak gyermekei ; X. Károlynak Mária Terézia szardíniái herczegnőtől, III. Viktor Amadé szardíniái király leányától két fia lett : Lajos Antal (sz. 1775. f 1844) angoulemei herczeg, apja trónralópte után dauphin, majd midőn apja 1836-ban meghalt, a legitimisták egy töredéke előtt XIX. Lajos név alatt franczia király, s Károly, Berry herczege (sz. 1778, meggyilkoltatott egy rajongó által 1820. febr. 16-án). Az angoulemei herczeg unokanővérét, XVI. Lajos leányát, Mária Teréziát vette nőül, e házasság azonban magtalan volt ; a Berry herczegnek 1. Ferencz nápolyi és siciliai király leányától Karolinától egy leánya Lujza Mária, Ferdinánd luccai herczeg neje s egy méhben hagyott fia lett, ez a fia Henrik (Károly Ferdinánd Mária Dieudonné), bordeauxi herczeg és Chambord gróf, a Bourbonok egyenes ágának utolsó sarjadéka volt. Henrik apja meggyilkoltatása után hót hónappal, — 1820-ben szept. 29-én született. Midőn a júliusi forradalom 1830-ban nagyapját elkergette, ez augusztus 2-án Rambouilletben, — valamint az angoulemei herczeg is, — Henrik javára lemondott a trónról, kit ezen idő óta a legitimisták V. Henrik királynak neveztek. Henrik 1846-ban nőül vette Mária Terézia osztrák főherczegnőt, IV. Ferencz modenai herczeg leányát, de gyermekei nem maradtak. Meghalt 1883. augusztus 24-én Frohsdorfban. A Bourgogne herczeg testvére V. Fülöp elébb anjoui herczeg, azután spanyol király (szül. 1683. uraik. 1701 —1724. jan. 15. s 1724. aug. 31—1746) alapította a Spanyol ágat, melynek és Chambord halála után most már a Bourbon háznak is ez időszerinti legitim feje az ismert trónkövetelő Don Carlos. A spanyol ág a Bourbon ház legnépesebb ága, mely két mellékágat is hajtott : a nápolyit és pármait. V. Fülöpnek két neje volt : Savoyai Mária és Farnese Erzsébet, Az elsőtől két fia lett: Lajos (sz. 1707), kinek javára 1724. jan. 15-én a trónról lemondott, de ez csakhamar, még ezen év aug. 31-én meghalt, s VI. í’erdinánd (sz. 1712, uraik. 1746—59) halála után utóda a spanyol trónon; egyiknek sem maradtak ivadékai. Második nejétől lett: III. Károly (sz. 1716. f 1788), elébb nápolyi és siciliai (1735—59), s azután bátyja utódok nélküli elhunyta után spanyol király (1759—88); és Fülöp 1748-tól pármai herczeg, a pármai mellékág alakítója. III. Károlynál Mária Amália szász herczegnőtől három fia lett, kik közül IV. Károly (sz. 1748 f 1819, uraik. 1788—1808) a spanyol királyi mellékágnak, I. (IV.) Ferdinánd nápolyi siciliai király (1759 —1827) pedig a nápolyi mellékágnak lett alapitója ; a harmadiknak a fia volt Don Pedro, ki a Braganza-házból vett nőt (IV. János portugali király leányát, Mária Teréziát) s egy fiút. Don Se- bastiant hagyott maga után. IV. Károlynak három fia volt : VII. Ferdinánd spanyol király, Don Carlos és paulai Ferencz. VII. Ferdinándnak (szül. 1784., I uraik. 1808. és 1814—33) csak két leánya ma- I radt : II. Izabella (sz. 1830), apja halála után a
