Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-02-04 / 11. szám

— 43

ezára, midőn egy izmos kéz csattanósan nyomta arczára a — stemplit.

A don Juan rémülve ismert rá a csinos kliensnő férjére, a ki e vitézi tett után az összecsődült tömeg közül két urat kért fül, hogy Írásba adják neki, mikép a don Juan szép arczával érintkezésbe tette magát ; a mit azok készséggel meg is tettek.

A dologból párbaj lett és a don Juan itt újból pórul járt, mert még hosszú ideig fogja viselni ar- czán és karján a rettenetes férj rettenhetlen kardjának borzasztó emlékét.

Érdekes, hogy ez esetről a lapok, melyek pedig olyan nagyon kapnak az ilyen pikáns híreken, mit- sem tudnak.

No de nem is csuda, mikor olyan nagyon igénybe veszik őket amaz elkeseredett párbajok, miket az ország színe előtt vívnak egymással derék honatyáink a Sándor-utczai porondon.

Hevesi József.

LEVELE K.

S.-Szemerja, 1883. február 2.

A „Nemere“ múlt számában előbbi közleményemmel egyszerre látott napvilágot egy tisztességes modorban irt czáfolatféle, melynek alája volt bigyeszt- ve Hamar Lajos neve, mintegy azt bizonyítva, hogy ö állítólag ama czikknek az Írója, a mely állításában engedje meg ama tisztelt úri ember, hogy kételkedhessem ; annál is inkább, mert ismeretes előttem az a konyha, hol zagyvalékát készítette, valamint azon szakács urak sem ismeretlenek, a kik azt összekötyfölni segítették. Hogy a föleresztéket Hamar Lajos uram liferálta, abban nem kételkedem, hiszen rá lehet ismerni ; a refrain minden szakasznál ugyanaz: „ráfogás,“ „hazug ráfogás“ „rágalmazó hazugság„körmönfont hazuság„hazugság „ nem igaz “, ,,egg betű sem igaz11, „mind hazugság.“ Ez aztán az ő stylusa, ebből rá lehet ismerni; hanem mondok én rá egy kándencziát : fújja a dudát : „csak azért sem dangó, sári-diri dangó“ és énekelje hozzá :

Eduárd és Kunigundó,

Kunigimd és Eduárdó . . . s igy tovább; mert bizony isten megilleti.

Czikke végén pedig annyi minden „világos“ (mint a vakablak), hogy magam is azt hiszem, miként ama „hazugsátgos világosságot“ vagy virágos, vagy világos állapotban kellett írnia.

Ennyit általában a czikkről.

Hogy azonban a ténydologra térjek, nagyon sajnálom, hogy a vitát nem folytathatom, mert múlt czikkemben már a Hamar Lajos uram bogarait eltemettem volt. Hiszen hallhatta, mint presbyter: Néda bá még harangozott is a temetésre.

Ha tudtam volna, hogy Hamar ur méltóztatik engem ezikkével kisérgetni s utánam sántikálni, talán nem zárom be ez ügyet ; de már megvan s szavamat nem másolom meg, annál is inkább, mert az olvasó közönség és a szerkesztőség már jól is lakhattak abból a sütetből.*)

A mesterválasztást és a karácsonyi históriát tehát eltemettem, s ne tessék azt sírjából előhúzni, mert a föltámasztott halottban csak kisértetre találna, melyet legjobb leszen békében hagyni. Ne zavarja tehát csöndes álmát. X mit eddige 1 é megírtam, az úgyis megvan írva s nem használ rajta, ha hetvenhétszer mondja is rá, hogy hazugság! Érti?

Még csak röviden arra kívánok reflektálni, hogy a mi az álnevet illeti, nem minden ember büszke rá, mint épen Hamar ur is — ha nevét nyilvánosan fitogtathassa. Hanem ha már egyszer magát a közönségnek bemutatta, majd lesz rá gondom, hogy hű fotográfiája is napvilágot lásson e hasábokon. \ iselt dolgaiból egy-kettőt csak ismertetni fogok ; hadd tépjem le álarczát, hiszen úgyis vége a farsangnak ! Mert korántse gondolja, hogy dorongomat sokat mondó czáfolata után nyugodni hagyom, bár már jó előre visszahúzta orrát, kijelentvén hogy velem semmi szóváltásba többé nem elegyedik. Az igaz, hogy én eddig sem hívtam fel szóváltásra, sőt ezután sem kívánok vele személyeskedni, de a menynyiben a közérdekkel összefügg : annyira mégis csak bemutatom őt a közönségnek.

Tehát alászolgája, Hamar Lajos ur!

A viszontlátásra !

Dorong.

VEGYES HÍREK.

Köszönet- A sepsi-szentgyörgyi ölik. tűzoltó-egylet parancsnoksága az egylet nevében a legmelegebb köszönetét fejezi ki a folyó évi jan. 13-án tartott bál rendező bizottságának. Ezen bál az egyletnek 220 frt 27 kr. tiszta bevételt jövedelmezett, melyért méltán megérdemli a rendezőség az egylet nyilvános elismerését. A helybeli tímár ipartársulat 5 irtot szíveskedett adni az önk. tűzoltó-egyletnek. Fogadják érte a derék társulat s annak áldozatra kész tagjai az egylet nevében a parancsnokság szives köszönetét. Fariba Béni, segédtiszt.

A műkedvelők egyesülete eddigi működésével bebizonyította életrevalóságát s mint ilyentől inegal Ez ügyben, mely már agy is eléggé meg volt, vitatva, kijelentjük, hogy lapunkat minden további vitatkozás elöl elzárjuk. nem lévén czélunk polémiának tért nyitni. Szerk.

várja a közönség, hogy az „Arany-szobor“ ügy ér- 1 dekében is tegyen valamit. Ha emlékezetünk nem csal, a „Nemere“ még a múlt évben hirdetett egy „Arany-estély“ czimü előadást. Óhajtandó volna ennek érdekében megindítani a mozgalmat és hisszük, hogy fényes eredményre vezetne. Városunk közönsége pedig nem fogja megvonni pártfogását ezen országszerte közérdekűvé vált hazafias ügytől.

Sepsi-Szentkirályban is műkedvelői előadásra készülnek. Gratulálunk az ilyen társadalmi elhaladásnak ! Vajha a nagyobb községek követnék a jó példát !

Nagy-Borosnyón folyó hó 10-én, szombaton este szintén műkedvelői előadás lesz, melyet tánezviga- lommal egybekötve az ottani olvasó-egylet rendez. Előadják Tóth Ede színmüvét: a „Kintornás család “-ot.

Farkasok járnak be Szacsván és Magyaróson a faluba. Szerencse, hogy eddig még kárt nem tettek. Múlt szombaton pedig estefelé a Szentgyörgy és Bodok közti utón egy szentgyörgyi polgárt, Sin- ka Ferenczet támadták meg, sikeiült azonban neki megmenekülni.

A „legszebb“ majom. A bécsi Kleeberg-féle ál- latgyüjtemény a minap egy hires majmát vesztette el. Hires pedig azért volt, mert a bécsiek igen nagy hasonlatosságot fedeztek fel közötte és egy odavaló „grundwachter“ között. Ennek a véletlennek köszönhette V „legszebb“ epithetont.

Bátor asszony. Texas egyik nagyobb vámsának, Cholseavillnek színházában tűz ütött ki néhány héttel ezelőtt. Az utolsó felvonásköz alatt, ép akkor, midőn folytatni készültek a játékot, halotthalványan rohant ki a színfalak mögül az igazgató s e szavakat súgta a primadonnának: „A zsinórpadlás ég, segíteni lehetetlen ; egy pár perez múltán az egész ház lángokban lenne. A közönséget értesíteni kell, de hogyan?“ A bátor asszony egész hidegvérüen viszonozá: „Az értesítést magamra vállalom, ön pedig meneküljön gyorsan személyzetével.“ Ezzel oda lépett a függöny elé s igy szólt a közönséghez: „Hölgyek és urak ! Gyászos esemény akadályozza az előadás folytatását. Igazgatónk ép e perezben ölte meg csupa féltékenységből a szeretőjét és azután a tulajdon életét is kioltotta. A halottakat a színházunkkal szemközt levő kávéházba szállították, i Ennélfogva át fogják látni önök, hogy tovább nem játszhatunk.“ Meghatottad távozott a közönség s csak néhány ember volt még a színházban, mikor a lángok a függönyön is átcsaptak. Másnap 3600 dollárt gyűjtöttek a városban Grant asszony, a bátor színésznő javára.

„Az utolsó ember egylete“. Dr. Vattier, kinek halálhírét a minap hozták az amerikai lapok, utolsó tagja volt Amerika legrégibb egyletének, „az utolsó ember egyletéinek, mely 1832-ben keletkezett, a nagy kolera idején. Ez egylet egy fiatal művész műtermében alakult meg, hét emberrel. E hét ember minden évben összejött az alapítás napján, s ezt lakomával ünnepelte meg. Az alapszabályok szerint, ha az egylet valamelyik tagja meghal is, azért mindig kell számára terítéket tenni, úgy, hogy minden évben hét terítéknek kellett lenni. Továbbá annak, ki valamennyit túléli, magános lakomájánál egy üveg bort kell kiüríteni az elhunyt tagok emlékezetére. Ez üveg bort mahagóni szekrényben helyezték el. Az alapítás után négy évig együtt ült mind a hét tag, az ötödik évben hatan lakoraáztak. 1839- ben csak öten, 1842-ben négyen, 1849-ben hárman, 1855-ben már csak ketten ültek az asztalnál. 1856- ban dr. Vattier csak maga ült, s megitta társainak emlékezetére az üveg bort. Ezt a szomorú kötelességet huszonhat esztendeig teljesítette, egy maga ülvén hat üres terítékkel szemben. A napokban ő is osztá társainak sorát, s igy „az utolsó ember egylete“ immár a múlté.

A nihilisták boszuja. Taganrog orosz város közelében nemrég egy fiatal leány holttestét találták a vasúti síneken. Mellette papirszelet volt, melyen az állott, hogy a meggyilkolt az ottani orosz forradalmi párt tagja volt, de később ott hagyta a pártot s ezért halálra Ítéltetett. A szerencsétlen leánynál talált irományokból kitűnt, hogy végzett or- vostan-hallgatónő volt, Matsena Pogorelovának hitták és Taganrogban született, a hol édes anyja — egy szegény özvegy asszony — még most is él. A holttest megvizsgálása alkalmával kitűnt, hogy fején egy, nyakán pedig két sebe van, továbbá lába is ki volt fiezamodva. Az utóbbi dologból azt következtették, hogy csak hosszú küzdelem után bírhattak vele. A megölt nihilista nő édes anyja azt vallotta, hogy a leány e hó 19-én ment el hazulról, hogy Bosztovba utazzék. A gyilkosokot azóta nyomozzák, de mint annyi mást, eddigelé hiába.

Felébredt a koporsóban. A „Iluszkij Vjedomoszti“ után egy borzasztó esetről Írnak a lapok. Keleti Oroszország egyik városában, Szamarában, bizonyos Tichanov vagy Csikanov nevű városi Írnok Szilveszter napján kelleténél többet vett be a ’jóból s egyszerre eszméletlenül rogyott össze. Teste meg- hidegült s egészen megmerevedett, úgy hogy holtnak hitték. A rokonság azonban az ünnépek alatt nem akarta a házban tartani s azért még az nap eltemették. A pópa, ki a gyászszertartást végezte, hideg verejtéket vett ugyan észre a homlokán, de azt hitte, iiogy ez felolvadt hó, mely a halottnak a I házból a templomba viteléig arczára szállt. Eltemették az élő émbert. Másnap a sírásók, kik uj sirt ástak, tompa jajgatást hallottak, moly a sírból hallatszott, A pópához futottak s kérdezték, hogy ki- vehetik-e az embert ; de a pap azt válaszolta, hogy a rendőrségtől kell előbb megkérdezni. A rendőrség a főpaphoz utasította, onnan az államügyészhez mentek s végre kivették a halottat. A szerencsétlen élve eltemetett írnok borzasztóan el volt marczangolva, keze összetörve, haja kitépve karja összerágva. A legkétségbeesettebb helyzetben, irtózatos kínok közt pusztulhatott el.

Tolvajok mint emberbarátok. Tula oroszországi városkában, sajátságos vádlott állott nemrég a törvényszék előtt. Nehány év előtt Dobrynin tulai kereskedőtől 150.000 rubelt loptak el. A vizsgálatból kitűnt, hogy a tolvajlást egy egész banda követte el, de csak a főczinkos Nikolajev került hurokra. A vizsgálat azon érdekes körülményt is napvilágra hozta, hogy a tolvajbanda az ellopott összeget jobbára szétosztotta a szegények között, több szegény lányt kiházasitott, sőt a tolvajlást is állítólag azért követte el, hogy az uzsorás kereskedőt megbüntesse és a szegények nyomorát enyhítse. — A vádlott Nikolajevet a gyöngéd nem többször nagy óváczi- ókban részesítette a tárgyalás alatt. Mivel már többször volt megbüntetve, Szibéiiába küldik, bonnet azonban, mint büszkén monda, nemsokára visszatér.

Irodalom, művészet.

Hírlapirodalmunk 1383-ban. Id. Szinnyei József, mint már évek óta szokta tenni, ez évre is összeállította hírlapirodalmunkat a „Vasárnapi Újságban.“ Lapunk egyik közelebbi számában összehasonlítást tettünk a magyar és orosz hírlapirodalom közt, melyben rámutattunk egyfelől az orosz feletti szellemi fensőbb- ségtinkre, másfelől azon nagyon figyelemre méltó körülményre, hogy daczára az oroszénál sokkal kedvezőtlenebb nemzetiségi viszonyainknak s nemzetiségeink hasonlithatlanul kedvezőbb helyzetének, szellemi téren inkább elmondható a magyarról, hogy Magyarország uralkodó nemzetiségj, mint az oroszról Oroszországra nézve. Azt hisszük, hogy a kik figyelemre méltatták előbbi czikkünket. azokat érdekelni fogja hirlapirodaírnunk jelenlegi állapota. Sziny- nyei szerint 1883. elején megjelent Magyarországban 425 magyar a (külföldiekkel 427) és 219 nem magyar, és pedig i 36 német, 53 különböző szláv, 2L oláh, 4 olasz, 3 fr.anczia és 2 zsidó nyelvű, összesen 644 hírlap, vagyis magyar nyelvű 66%, nem magyar 34%. A múlt évben 412 magyarral 174 nem magyar nyelvű hírlap állt szemben, tehát 73.3% magyar s 29.7% nem magyar. E szerint a jelen évben a magyar hírlapok arányszáma némileg, leszállt ; mindamellett folytonos emelkedésben van, mutatja az. hogy két évvel előbb 63.8%, az ötvenes évek elején pedig csak 31% volt, s még a negyvenes években is, a nemzeti élet föllendülése idejében, irodalmunk virágzó korában, 49 — 50% közt hullámzott, a forradalom alatt pedig, midőn nemzetiségeinkben, oláhokban, szerbekben, komitokban, szászokban lángra lobbant a magyarok elleni reakezió, leszállt 39%-ra. Legtöbb növekedés esik a német hírlapokra; ezek 32-vel szaporodtak, a magyarok 15-tel, a szláv nyelvűek 11-gyei, olasz, franczia és zsidó 1 — 1 -gyei ; az oláh hírlapok száma 1 -gyei fogyott. A magyar nyelven beszélők számát 7.343,000 re téve, esik egy magyar hírlap 17.200 magyarul beszélőre, csak a magyar anyanyelvűteket véve, 14.000 magyarra; egy német hírlap 14.000 németre, egy szláv nyelvű 86.800 szlávra, s egy oláh 110.7000 oláhra. Az Ösz- szes lakosságból pedig 24.300 főre esik egy. A magyar nyelvű hírlapokból a fővárosban 183, a vidéken 244 s a külföldön 2 jelent meg; ebből Erdélyi-e 26 esik, és pedig Kolozsvárra 14, Gyula- fehérvárra, Nagy-Enyedre, Maros-Vásárhelyre és Sepsi-Szentgyörgyre 2 — 2, Deésre, Dévára, Kézdi- Vásárhelyre és M-.igyar-Nemegyére 1—1, az erdélyi magyarok közül tehát 27.600 a magyarul beszélőre esik egy (717 312 ugyanis a magyarul beszélők száma). Xz öt székelyföldi lap közül, melyekből a négy megyében 1O0.000 lakosra s 82.000 magyarul beszélőre esik egy, legrégibb a „Nemere“, mely 13-ik évfolyamátjárja, azután jő a „Maros-Vidék“ a 7-ik, „Erdélyi Értesítő“ a 3-ik, „Székelyföld“ a 2-ik s a „Székely Nemzet“ az l ső évfolyammal. Ezekből 3 hírlap Háromszéken jelenik meg, a hol 41.700 lakosra esik egy hírlap; Háromszék tehát közepes helyet foglal el a magyar hírlapirodalomban, Bars, Nógrád, Bihar, Moson, Veszprém, Fehér, Temes, Alsó-Fehér és Vas megyékkel együtt, melyekben 35—45 ezer lakosra esik egy magyar hírlap; megelőzik Hont, Ung, Békés, Heves, Jász- Kun-Szolnok, Csongrád, Hajdú és Abauj-Torua, hol 23—30 ezer, Győr, Kolos és Esztergom, hol 13 —15 ezer lakosra esik egy ; mögötte maradnak Baranya, Pozsony, Nyitra, Csanád, Gömör, Komárom, Tolna s Szatmár megyék, hol 50—5S ezer, Somogy, Bács és Borsód, hol 61—65 ezer, Szabolcs, Zala, Liptó, Bereg, Pest és Maros-Torda, hol 71—79 ezer, Sopron és Sáros, hol 82 — 85 ezer, Besztercze-Naszód, hol 95 ezer, Mármaros és Zemplén, hol 100—137 ezer, Szilágy, Torontói és Szolnok-Dokoka, hol 1 7 i — 194 ezer, Trencsén s Tlunyad, hol 245—248' ezer s Krasső-Szöróny, hol 381 lélekre esik 1 magyar lap. Nincs egy magyar újság sem Árva,Brassó, Csik, Bogaras, Kis- és Nagy-Küktillő, Szeljen, Szepes, Torda -Ara-