Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-06-24 / 51. szám

- 203 —

mölcse, nem csodálkoznám, ha akadának, a kikre ez, ha nem is kibékitőleg (mert ez lehetetlen), de legalább vigasztalólag hathatna.

De hol van annak az anyagi jólétnek csak a legparányibb oly morzsája is, melyről azt lehetne állítani, hogy annak a jogos reményektől távol eső állapotnak bőség szarujából hullott a magyar nemzetre? hiszen az Pandóra-szelencze, nem bőségszaru.

Nem vonom én kétségbe, hogy itt-ott van partialis haladás az ipar terén, tudom, hogy van, s bizony több is van, mint a miről tudok, de azt határozottan merem 'állítani, hogy a mi haladás e tekintetben van, abban ép annyi érdeme van annak az „állapotnak“ mint a tavalyi jő időjárásban, mely bő aratást adott; az a haladás olyan természetű, hogy akkor is elkövetkezett volna, ha a 67- iki elalkuvás soha közbe nem jő, olyan természetű haladás az, mint a minőnek jelenségei mindenütt a világon, még a legridegebb abszulutizmus alatt is előfordulnak, elő még Oroszországban is, daczára a nihilizmusnak, mely czárokat öl, s trónjukat és egész államszerkezetüket egy perczről a másikra levegőbe röpitéssel fenyegeti.

A mi partiális anyagi haladás Magyarországon van, az nem csak az oszrák-magyar sziámi ikerség jóvoltából, hanem annak daczára van, a létért való küzdelem hatalmas ösztönének, a kor szellemének, az eszmék ellenállhatatlan áramlatának müve az, mely a kitartó igyekezet karjain a legmostohább helyzet akadályán is keresztül tör.

Ámde ezen partialis haladások mellett minő tömeges nyomorúság, minő sulylyal nehezedik a nem zet kebelére az idegen érdekek törvényesített nyomása ; az egészségtelen közgazdászati állapotnak minő kórjelei! mennyi szenvedései! mennyi pusztulásai ! A nemzet küzd ellene, hazánk értelmisége, melynek lendülete felett mint magyar büszkeséget érezek, keresi s megvitatja a mentség módjait, egyes hazafiak dicséretes buzgalommal karolják fel, az anyagi jobblét előmozdításának egyes ágazatait, és igyekezetük rokonszenvesen méltattatik, de mind e buzgalom mellett, mely, ha a nemzet a maga közgazdászati, pénz- s hitelügyi és kereskedelmi háztartását szabadon, függetlenül rendezhetné, bámulatos eredményekre vezethetne, — a közvagyonosság statisztikájának kérlelhetetlen számai oly képet tárnak szemünk elé, melynek láttára a szív elszorul, az^ ész megdöbben, a lélek elszomorodik ; — hja, mert akármint csüressék-csavartassék is a dolog, a nemzeti háztartás okszeiü berendezésének a közjogi viszony, s a mi annak nyomában kelt, útjában áll.

Aztán legyen szabad a tisztelt városi közönségnek emlékezetébe hoznom, miként válaszomban, melyet 1876-ki becses üdvözletére adni szerencsém volt, hálatelt érzelemmel emlékezve meg az erélyes közremunkálásról, melyet Nagyvárad városa a megtámadott haza önvédelmi harczában kifejtett: szabadságot vettem magamnak a tisztelt város közönségét arra buzdítani, hogy legyen olyan mint a pálmafa, melyről az mondatik, hogy legjobban nő, ha terhet aggatnak reá ; mert „sok mindenféle terhet keilend a magyarnak viselnie.“

E balsejtelmet keserves mértékben igazolta a tapasztalás.

Akkor 1307a millió forint évi kiadással indult meg az országos háztartás magyar miniszteri kezelése; most az évi kiadás 322 3/4 millió, a teher több mint 192 millió forinttal (249 száz.-val) növekedett. Az első részletes költségvetés 1868-ban lett törvénybe iktatva, ahoz képest az egyenes adók 37, az indirekt adók 33, tehát együtt 70 millió forinttal szaporodtak ! s a deficzit mégis 9 millióval nagyobb mint akkor volt, ámbár a vasútépítési beruházás 11 millió forinttal kevesedett. Az államadóssági rovat pedig 61 millió forinttal sulyosodott; e részben a dolog Magyarországon sokkal rosszabuí áll, mint Ausztriában. A magyar korona országainak 15 millió lakossága államadósság fejében fizet 108 millió, esik egy fejre 7 fit 20 kr. Az osztrák birodalom 22 millió lakossága fizet 128 milliót, egy-egy fejre csak 5 frt 70 kr esik. — A számok rettenetes „oratorok“ ! Általában a magyar és osztrák költségvetések összehasonlító statisztikája azon szomorú meggyőződést kényszerítik fel az emberre, hogy teherviselés tekintetében az 1867-ki kiegyezéssel nem csak nem nyert, de sőt veszített a magyar nemzet, a nélkül, hogy a haszon, mely a su- lyosult teherviselésből az országra hárul, csak távolról is arányban állana a teher nagyságával. — Tartok tőle, azt kell mondanom, hogy még csak az adóbehajtási szigor könyörtelensége tekintetében sem beszélhet enyhülésről nemzetünk azon keserves időhöz képest, midőn jütt-ment idegen exekutorok garázdálkodtak hazánkban. „Clitellas dum portéin me as.“

Ha akármely oldalról tekintsem is a helyzetet, lehetetlennek tartom, hogy a ki a „jogos reményektől olyan messze eső állapotban“ 15 év előtt a megnyugvásra, megelégedésre okot nem talált, most találhasson.

Nagyvárad város közönségének akkori kegyes megemlékezésére adott válaszomat azon megtiszteltetés érte, hogy Lukács György polgárnagy indit- ványára jegyzőkönyvbe tétetett, miként a város képviselőtestülete a városi polgárság tüggetlen szellemű '

hazafiui hivatására vonatkozott szavaimban saját nézeteit ismeri fel s hogy válaszom emlékeztető jel leszen a város polgárságánál, a harczias küzdelmek közt kiérdemelt hirt, nevet, hivatásának (erélyes teljesítése által fentartani.

A pártélet habjai erősen hullámzanak Magyar- országon, vájjon ha most elméleti fejtegetésekbe bocsátkoznám , nézeteim szerencsések lennének-e Nagyvárad városa törvényhatósági bizottságának nézeteivel találkozni ? nem tudhatom ; de én csak tények összeállítására szorítkoztam s azon hitben vagyok, hogy azon városban, mely engem változatlan szeretetének hálával fogadott biztosítása mellett, azon értesítéssel örvendezteti meg, hogy életpályám tényei példakép állanak az ifjú nemzedék előtt, ennél az önzetlen hazafiságnak kötelességérzete ama tényeknek tanulságaiból ösztönt meritend kitartó erélylyel közrehatni, miszerint mielőbb teljesedésbe menjen Nagyvárad városa tisztelt közönségének 15 év előtt hozzám intézett levelében kifejezett azon reménye, hogy „a gondviselés meg fogja nemzetünk törekvéseit jogainak visszaszerzésével jutalmazni.“

Úgy legyen. Amen!

Hálás köszönetéin megújítása mellett kiváló nagyrabecsüléssel maradok

Turinban, 1883. május 12-én.

Tisztelt polgármester urnák

alázatos szolgája

Kossuth Lajos.

A Székely Nemzeti Múzeumból.

A Székely Nemzeti Múzeumnak egyik legnagyobb kincsét az „Apor codex“ képezi. Ez egy Mátyás király korából való magyar nyelvű kézirat, mely Szent Dávid zsoltárait s egyéb énekeket, Máriának Jézus kínszenvedéséről Szt. Anzelm előtt történt kinyilatkoztatását sat. foglalja magában. A középkori magyar nyelvű irodalmat mintegy ötven kézirat u. n. codex tartotta fenn s kevés kivétellel vallásos tárgyuak: énekek, imádságok, bibliai részletek, prédikácziók, legendák sat. A legrégibb a XIII. század első negyedéből való s egy halotti beszédből és könyörgésből áll. Korra legközelebb áll hozzá a „Kőnigsbergi töredék“ Szűz Mariáról, mely az Anjouk korában a XIV. század első felében vagy közepe táján íratott. Azután a XV. század elejéről való az„Ehrenfeld codex“,Sz. Eerencz életéről s a „Bécsi vagy Révay codex“, mely az О szövetség nagyobb részét foglalja magában. А XV. század közepéről való a „Müncheni vagy Jászai codex“, melyet Németi György, Hensel Imre fia másolt le 1466-ban Moldvában, Tatros városában s tartalmát a négy evangélium s naptár képezi. A XV. század utolsó feléből való : egy énektöredék „Szabács várának kapitánya számára; a „Festetics codex“ 1494. előtt, megvételéről“ Mátyás király által 1475. végén és a következő év elején, mely az elbeszélés élénkségé bői következtetve, még 1476-ban, vagy legfölebb a következő évben készülhetett; egy „magyar naptár“ Battyányi Boldizsár Missaléjából, melyet Fáncsy Antal irt 1489-ben Batthyány B. Kőszeg várának mely Kinizsi Pál nejének, Magyar Benignának volt az imádságos könyve ; s a Székely N. Muzeum tulajdonát képező „ Apor-Codex“. A többi, mintegy négyén codex, 1500—1539. közt íratott.

Az „Apor Codex“ Pünkösti Gergelyné szül. b. Apor Zsuzsánna ajándékából került a múzeumba. Fájdalom, hogy mint legtöbb codexünk, ez is csonka ! Az elejéről több levél ki van tépve; 21 levélnek csak a felső részéből maradt meg egy darabka, s ezenkívül még látszik, hogy több levelet is kiszakgattak belőle. A codex az 56-ik zsoltárral kezdődik, az 55-iknek csak a végéről van pár sor. — Hárman írták e becses nyelvemléket, de nevét egyiknek sem ismerjük.

Mind a háromból közlünk mutatványt.

I.

Babillonnak foloi felet ot vltonk es sir tónk : mikor meg emlekeznenk syonrol. A fűzekre q közepette : fel czuggeztettuk mv orgonáinkat. Mert ot kerdeztenek mvnket kik fogságba vittenek mvnket: az eneknek igéiéről. Es kik elvittenek mvnket: di- czeretet mongatok mvnekçnk syonnak enekibol. Miképpen éneklik mv Vronknak eneket idegen földön. Ha el feledendlek tegedet irl’m: (izraelem) el- feledetnek adassek en iogom (jobbom). Ragaggon en neluem en enemhez (Ínyemhez) ha nem emleke- zendem meg te rollad. Ha nem eleue vetendlek tegedet iiTin : (izraelem) en vigasagomnak kezdetében. Megemlekeziel vram edomnak fiairól, ierusa- lemnek napiban. Kík mondnak ekloitessek, eldoites- sek mend fondamentomiglan о benne. Babillonnak laiva n’aualas bodog (boldog) ki megforbatla teneked te forbatlatodat : kit forbatlottal mviiekouk. Bodog ki megtart'a es megsérti ç aprodidat a kç zirthoz.

II.

Dichesog ystennek magasságban: Ees feldewn

bekeseg yo akaratos embereknek. Dycherewnk téged : Aldonk teged Imádónk teged. Dycheseytewnk teged lialath adwnk neked : te nagy dychesegederth Wram ysten. Menyey kyraly mynden thehetew atya ysten VVrain egyetlen zywlt fyad Jesus eristus Vram ysten istennek baranya • atyanak fya : ky wylagnak bynet. elvvezed yrgalmazi Nekewnk : ky wylagnak bynet elwezed fogadyad my keuyergesewnket : atyanak yogyara ylz yrgalmazy nekewnk Mert tennen Magad zent : tennen magad wr tennen Magad fel- seghes iesus eristus zent leiekei atya ystennek dy- chesegeben : amen,

III.

Zerzethwnknek (regln) sokasia zerenth mynden esthendeben mynden egh hazwnkban barom Jelees zolghalthathasth tarthozwnk tenny. Elozer az visi- thnc'o mariénak Innepenek octawainak kozotthe : es kedydlen (pedig) mondhathyk aaz fondathorokert ees zerzetwn(k)nek feyedelmeert kyk eez wylaghtol kymulthanak : eeskeppen raondathyk lmgh wecser- nyek elotthe egh orawal harmath kel az oreghbyk haranghal chendetheny, ees azwthan harmath kel raynd menny harangh waghon azokkal alkolomas- keppen harangozny, wgh hogh sem Ighen h »syan sem Ighen reuyden, mynth Igh az egh halottinak haranghoznanak.

Harmadik kimutatás

a Székely Nemzeti Muzeum f. évi gyarapodásáról.

I.

I. Régiségek. Érmek : Dr. Antal Mihály megyei főorvos ur Miksa József bajor király ezüst 3-asát, Bartók Ferencz elemi isk. tanuló 1 osztrák rézérmet, Gáspár Albert aldobolyi ref. lelkész ur egy ólom fémért, Bogdán Flórián ur egy 1705-ki libertást, Schwerer János vámfelügyelő ur Pancsováról, Kovács Ferencz ur közvetítésével 222 drb réz és bronz, római, török, byzanti és szerb érmet, Zaj- zon Károly ur VI. Károly császár 3-asát s Benkő Sándor ur 111. Zsigmond lengyel király hármas garasát voltak szívesek ajándékozni. Továbbá szereztünk 3 drb római consuláris érmet, melyet az illye- falvi erdőben találtak. Bankjegyeket Sinka Józseftől Bodokrő! (3 drb. Kossuth-bankót) s Csiky András megyei ház- és börtönmestertől (5 frtos Kossuth-bankót) kaptunk

Őskori gyűjteményünk Albert Károly ur szívességéből egy Albison talált agyagkanálfejjel, Gál Istvánné urhölgy szívességéből egy réz láncz- czal, dr. Antal Mihály megyei főorvos ur szívességéből egy régi, Ausburgban készült delejtüvel gyarapodott .

II. Könyvek. Dvorzsák János úrtól két füzet, Albert Károly úrtól 2 kötet és Simó Dénesné ur- hölgytől 6 kötet könyvet kaptunk. Gáspár Albert aldobolyi ref. lelkész ur a „Nemere“. 1872—79. és 1881—82. évfolyamait, a „Brassói Lapok“ (1849.) 14 számát és szoboszlai Pap István 1849. márcz. 15-ki könyörgését, Budai Józsetné urhölgy pedig 1 halotti jelentést volt szives ajándékozni. Megküldte továbbá a képviselőház Jegyzőkönyvének II., Irományainak XIII—XIV. s Naplójának X—XI. köteteit s a Névmutatót, az illető kiadóhivatalok a „Nemere“, „Székely Nemzet“ és „Szolnok-Doboka“ márczius, április és májusi számait, s a Déluia- gyarorsz. Tört. és Rég. Társulat Értesítőjének legutóbbi füzetét. Megszereztük továbbá Calwer „Käferbucht“ -jának 4 első és Berges „Schmetterlings- Buch“-jának l-ső füzetét. Kéziratainkat Simó Dénesné urhölgy egy 1828-ki törvénykezési műszótárral, s Fekete Józsaf ur egy múlt századbeli verssel; oldeoétgyüjteménylinket Simó Dénesné urhölgy

' 50 drb 1607—1819. közti időből való oklevéllel voltak szívesek gyarapítani. Ilaydt Ferenczné ur- hölgytől egy régi aczél metszetet ajándékozott.

III. Ipar és néprajzi gyűjteményünket János Mihály- né asszony Huszka József ur közvetítésével egy 1802-ki tányérral gyarapította; továbbá szereztünk egy székely párnahajt.

II.

Özv. Cserey János né urhölgy gyüjte- m é n y e.

I. Régiségek. Érmeket Cserey Ákos ur Akosfalváról (1 ezüs térmet), MáthéJózsef káplán urBaróthról múlt századbeli réz érmeket), Thury Gergelyné urhölgy Tamásfal várói (l ezüst fémért tokban), s Imre Györgyné urhölgy Papolczról (2 réz érmet) ajándékoztak.

őskori gyűjteményünket Zathureczky Károly alezredes ur 3 edénytöredékkel és 1 kovanucleus-dar- rabbal, Cserey Ákos ur Akosfalváról egy edénytö- redékkel, Hosszú Ilona k. a. Budapestről 2 bögrével. 1 csont korcsolyával s 1 átfúrt agyag koronggal, Cserey Jánosné urhölgy az imecsfalvi őstemetőből 1 csonttárgygyal, 2 obsidián szilánkkal, 1 sig- lás agyagkoronggal és különfélekép díszített cserépdarabokkal ; római régiségeinket Hosszú Ilona k. a, Budapestről 1 bögrével, 1 bronz és 1 vas láncz darabjaival, 1 gagatból készült karpereczczel, s özv. Cseh Sándor né urhölgy Beregszászról 1 biscuit-téglával ; fegyvergyűjteményünket Zathureczky Károly alezredes ur egy sodronying négy darabjával, Cserey Ákos ur Akosfalváról 1 vasbuzogánynyal és 1 középkori lópatkóval, Sándor Kálmán ur Maros- Vásárhelyről egy mellvérttel, 1 sisakkal és 2 lándzsával, néh. Cserey Gyula 1 a székely pucsból való puskával és Thury Gergelyné urhölgy Tamás- falváról l vadászkéssel ; pecsétgyüjteményankét Zathureczky Károly alezredes ur 1 vas és Thury Ger- gelyné urhölgy egy karneol pecsétnyomóval gyarapították. Továbbá Héjjá Géza ur Petőfalváról egy oláh stylü réz keresztet, Tiiury Gergelyné urhölgy 1 régi mérleget я 1 réz hajtüt, Hildebrand József törvénybii ó ur M,-Vásárhelyről egy régi boltezi-